2013. október 31., csütörtök

60. rész: Félsz?

Sziasztok! Elérkeztünk a hatvanadik részhez! Nem is beszélnék róla sokat, remélem tetszik majd nektek! *Bia*

Alex szemszöge:

- Most miért? - tártam szét a karom mosolyogva. Hunyorogni kezdett az ékszer felé, feltehetőleg azért, hogy megnézze az árát, de elhúztam. - Nem akarom, hogy lásd az árát.
- Tudni szeretném, hogy mennyit érek neked - makacskodott.
- Ez nevetséges - grimaszoltam. - Nem azért vettem neked, mert gazdag vagyok. Nem a pénzemet akartam fitogtatni, sőt, még csak nem is neked voltunk vásárolni. Margóval és Dórival voltam, a húgomnak kellett pár új ruha. Megláttam, és valamiért rád gondoltam. Anélkül, hogy tudtam volna az árát, vagy egyáltalán azt, hogy melyik üzlet tulajdona.
- Akkor... köszönöm - bólintott. Nem örültem neki, hogy kiderült a nyaklánc márkája, de már nem tudtam mit tenni.
- Szívesen - mosolyogtam rá.
- Promod? - bökött az üzlet felé.
- Promod - helyeseltem, így hát be is taszigált.
Emma szokásához híven hosszú percekig válogatott a boltban, és miután kiválasztott pár darabot, a próbafülkében nem tudtunk megegyezni.
- Szerintem ez akkor is isteni! - erősködött, miközben újra meg újra megfordult a tükör előtt a választott szoknyájában.
- Akkor vedd meg, mit bánom én? - horkantam fel, mert a vita már több, mint tíz perce tartott.
- Alex, ne duzzogj! - forgatta a szemét. Kezdett komolyan elegem lenni a szoknyákból, és hálát adtam, hogy fiúnak születtem, és nem vagyok skót. - Csak mondd meg, hogy mi nem tetszik benne.
- Nem tudom, egyszerűen csak nem tetszik - hadonásztam. Tiszta ideg voltam.
- Tudod mit? Akkor is megveszem! - húzta be a függönyt egy gúnyos vigyor keretében.
- Vedd! Mit érdekel? Kint megvárlak - adtam fel. Kisétáltam az üzletből, és leültem a legközelebbi padra. Az emberek bámészkodva haladtak körülöttem, meg-megállva kémlelték a kirakatokat. Előttem a Zara, mögöttem pedig a Mango helyezkedett el, ahol viháncoló fruskák válogattak. Kifújtam magam, igyekeztem lenyugodni, hogy ne egy szoknyán boruljon a kapcsolatunk.
- Szia - ült le mellém valaki. Odafordítottam a fejem, és egy szép lánnyal találtam szemben magam. Furcsán érintett a dolog, de az illem kezdett felülkerekedni bennem.
- Szia! Alex vagyok - mutatkoztam be.
- Én pedig Linda. Ne haragudj, de egyedül vagy itt? - kérdezte felvonva a szemöldökét. Bepillantottam a Promod-ba, ahol Emma épp fizetett.
- Nem, ő ott a barátnőm - böktem felé akaratlanul is elmosolyodva.
- Nagyon szép lány. És nagyon szerencsés is, te igazán helyes vagy - tette hozzá. Furcsán nézhettem rá, nekem nem gyakran mondanak ilyeneket, és nem értettem ezt a közvetlenséget is. Szegény bele is pirult.
- Köszönöm.
- Adok egy tanácsot. Fogd erősen - szorította ökölbe a kezét. Értetlenül néztem rá, ezért folytatta. - A lányt, te hülye! Fogd erősen! - ismételte. Nem tetszett Linda stílusa, ez a fesztelen hozzáállás, elvégre nem is ismertük egymást.
- Megfogadom a tanácsot - bólintottam. - Köszönöm - hálálkodtam, majd kissé arrébb húzódtam.
- Nincs mit. Szia! - állt fel, és már el is tűnt. Gondolkozni se volt időm, mert Emma már le is vágta mellém a szatyrait.
- Nem vettem meg a szoknyát! - fortyogta. - De megtudhatnám, hogy ki volt ez?
- Emma... - sóhajtottam.
- Nem, nem is érdekel! Remélem, hogy egyezik az ízlésetek szoknyákat illetően.
- Emma... - ismételtem.
- Én nem kértem, hogy gyere, te ragaszkodtál hozzá! - vágta hozzám.
- Emma...
- Úgyhogy ha esetleg meggondoltad magad, akkor az ajtó nyitva áll.
- Emma...
- Mert szerintem nem normális, hogy öt percre egyedül hagylak, és te máris találsz mást!
- Emma... - A nőket tényleg nem lehet elhallgattatni? Már csak egy ötletem volt.
- Szóval az lenne a legjobb, ha most... - és akkor megcsókoltam. Erősen megragadtam a derekát, ő először meglepődött, de végül a nyakam köré fonta a karjait. Visszacsókolt, én pedig óvatosan belecsíptem a derekába, hogy ennek következtében belemosolyogjon a csókunkba, mert azt valamiért imádom. Végül azonban el kellett válnunk, éreztük a lesajnáló tekinteteket körülöttünk, szinte lyukat vágtak a hátunkba.
- Csak beszélgettünk - közöltem szorítva egyet a kezén, miközben nekitámasztottam a homlokom az övének.
- Tudom. Gyere, menjünk - húzott a kezemnél fogva tovább, a karomra pedig szatyrokat pakolt. A Mango-t meg a Zará-t kihagytuk, ezt Emma azzal magyarázta, hogy nem szereti őket. Benéztünk a Bershká-ba, de semmi érdekeset nem találtunk.
- Bijou Brigitte! - csillant fel a szeme. Sóhajtozva és nyögdécselve követtem, mivel szerintem tényleg nem volt szüksége több ékszerre.
Az üzletben rögtön nekiesett a fülbevalóknak, én pedig szerettem volna leülni. Egyenesen felháborító, hogy ebben az ékszerboltban nem lehetett leülni, egy puffot sem képesek elhelyezni, pedig telne rá. Amíg Emma szemmel láthatóan nagyon jól elvolt, én szemügyre vettem egy nyakláncot.
- Négyezer forint? - döbbentem le. Az eladó egy szúrós tekintettel csitított el a pult mögül. És ráadásul nem is minőségi az árujuk, anyu egyik innen való karkötője pár nap után egyszerűen szétesett.
- Ez milyen? - nyújtotta a kezét felém Emma, aminek az ujjára egy baglyos gyűrűt húzott.
- Passzol az egyik fülbevalódhoz - idéztem fel azt a darabot fejben.
- Igazad van! - helyeselt. - Akkor mindenképp megvesszük.
- Kellett nekem megszólalnom... - nevettem el magam. Én és a nagy pofám.
- És ez a nyaklánc? - lóbálta meg.
- Na, ez szép - bólintottam, úgyhogy végül a gyűrű és a nyaklánc mellett döntött. Még jó, hogy ruhákért mentünk...
- H&M! - vonszolt be oda is. És nem viccelek, legalább egy órát eltöltöttünk ott. Fel-le mászkáltunk a mozgólépcsővel, én valóságos utánfutónak, néha pedig hordárnak éreztem magam. Emma előszeretettel pakolta rám a ruhadarabokat, de nem bántam. Ez is azok közé a pillanatok közé tartozott, mikor tudatosult bennem a kapcsolatunk. Mikor elvesztettem szem elől, a nevét kiáltottam, és ő mosolyogva intett felém. Mikor kikérte a véleményemet a szoknyákról, pedig tudta, hogy ebben nem vagyunk egy hullámhosszon. Mikor visszatette azt a felsőt, ami nekem nem tetszett, neki viszont nagyon. Mikor megfogta a kezem, ha egy helyes srác közeledett felé, feltett szándékkal.
- C&A? - biccentett a bolt felé.
- De ne sokáig - ráztam a fejem. Előre féltem a várható következményektől.
- Rendben - egyezett bele megadva magát.
Persze, itt még több időt töltöttünk, mint az előzőben. Emma itt is kiválasztott kismillió ruhát, mindet felpróbálta, de csak a harmadát vette meg.
- Ezt az emeletet kivégeztük - állapítottam meg, miközben végignéztem a kezeinkben tartott szatyrokon. - Mozgólépcső?
- Úgyis utálom a liftet - jegyezte meg fellépve az első fokra.
- Utálod? Félsz? - tudakoltam csodálkozva.
- Én minden létező dologtól félek. A lifttől, a bezártságtól, a magasságtól, a repülőktől, a víztől, a hajóktól, a pókoktól... sorolhatnám - legyintett, megvonva a vállát.
- Nem is tudtam - lepődtem meg.
- Jól titkolom - vonta meg ismét a vállát, zavarában. Komolyan fogalmam sem volt erről.
- Felteszem, hogy a részegektől is félsz - jutott eszembe az ominózus éjszaka.
- Nagyapám alkoholista volt - avatott be. Egyik döbbenetből a másikba estem, teljesen új információk birtokába kerültem.
- Csak volt? - ráncoltam a homlokom.
- Már meghalt - sütötte le a szemét, mintha legalábbis ő okozta volna a halálát.
- Sajnálom - vágtam őszinte arcot.
- Én ugyan nem! New Yorker - sietett az üzlet felé. Kínos pontot érinthettem.
Még bent sem voltam az üzletben, de ő már mutatta nekem a nyári kollekció színes darabjait. Egy csomó pólót választott, meg néhány rövidnadrágot. Érdekes módon majdnem mindegyiket megvette, mivel mindkettőnknek tetszettek.
- A Stradivarius nem nekem való - pillantott be az üzletbe. - Pepe Jeans! - libbent be oda is, én meg csak követtem. Itt mindössze pár dolgot választott ki, és végül csak egy leárazott felsőt vett meg, mert az árak nem voltak túl kedvezőek.
- Jobb lenne, ha ebbe a nagy H&M-es szatyorba mindent belegyűrnénk - dobtam le a cuccokat egy padra, mert kezdtek nehezek lenni.
Belekezdett a gyömöszölésbe, én pedig segítettem. Két nagyobb zacskóba mindent bepakoltunk, az egyiket vitte ő, a másikat pedig én.
- Nem akarsz bemenni a könyvesboltba? - irányított a Libri felé.
- Most miattad vagyunk itt - ráztam a fejem, szerettem volna elhárítani ezt.
- Nagy tévedés! - lökött be.
Némi keresgélés után találtam egy nekem való könyvet, Emma pedig ragaszkodott hozzá, hogy kifizesse.
- Erre semmi szükség - ellenkeztem, igyekezve erősen szorítani a kötetet, mielőtt kirántja a kezemből.
- Alex, megveszem neked a könyvet, a beleegyezésed nélkül is - szögezte le, nagyon lendítve rajta, így már a kezei közt tudhatta.
- Már így is rengeteg pénzt költöttél - ráztam meg a kezemben lévő szatyrot.
- Magamra. De ez most neked lesz - sietett a pénztárhoz vele, mielőtt megállíthattam volna. - Tessék! - nyomta végül a kezembe, mikor kiléptünk az üzletből.
- Köszönöm - nyomtam egy csókot a szájára.
- A Gas elég drága, már nem maradt túl sok pénzem - nézett fel a feliratra, majd továbbment. Strandpapucsot viselt, úgyhogy csak úgy csattogtak a léptei. - Itt már csak a Tom Tailor meg a Levi's van, de ezeket sem mondanám olcsónak. Szerintem megvagyunk, de éhen halok, nem eszünk valamit? Következő szint? - lóbálta a szatyrát a mozgólépcső felé.
- Köföcö? - kérdeztem, mikor a látóterünkbe kerültek az éttermek. Emma egy pillanatig oldalra billentett fejjel bámult, mire hozzátettem: - KFC.
- Jöhet - bólintott felnevetve.
Mikor az általam fizetett kajával (kisebb harc árán kivívtam, hogy meghívjam) leültünk, már összeállt a terv a fejemben, amit azóta szőttem, mióta kiléptünk a Pull&Bear-ből. Ehhez meg kellett várnom, amíg Emma kimegy a mosdóba. Egy lányról beszélünk, nem kellett sokáig várnom.
- Mindjárt jövök! - állt fel, és el is indult a mosdó felé. Én rögvest felpattantam, a mozgólépcsőhöz rohantam, amin éppen nem utazott senki, ezért kettesével véve a fokokat lefelé, lesiettem rajta (kis híján hasra estem). Utána jöhetett a másik, azon is leszáguldottam, ezek után pedig egyenesen beestem az említett üzletbe. Fürgén megkerestem az Emma által választott rózsaszín pulóvert, és a pénztárhoz léptem vele.
 Az eladó szerencsére nem cicózott, leolvasta, elvette a pénzt, bedobta egy szatyorba, és átnyújtotta a pult fölött. Ekkor jött a nehezebb feladat, felfelé kellett rohannom a mozgólépcsőn, de emberek szerencsére akkor sem voltak. Mire felértem, már csak be kellett vágnom a pulcsit az én szatyromba, a Pull&Bear-eset pedig begyűrtem a közeli kukába. Emma akkor került újra a látóterembe, mikor én ártatlan képet vágva visszaültem a helyemre. Már majdnem az asztalunknál volt, mikor meglátott valamit, esetleg valakit, amitől elszörnyedt. Hátrafordultam, hogy én is szemügyre tudjam venni.

14 megjegyzés:

  1. Kit látott meg? Gyorsan hozd a következőt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kérdés inkább úgy hangzik: kiket látott meg? :D
      Sietek vele!

      Törlés
  2. Váá!Ki volt az? Természetesen nagyon jó lett! Pussz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is csak azt tudom mondani, hogy nem feltétlenül egy emberről van szó...
      Köszönöm! <3
      Puszi!

      Törlés
  3. 60. resz!!!!
    Imadtam ! Nagyon brutal ez az Alex !! Tisztan irigylesremelto !!!! XD
    Irto jol le irtad ezt a reszt a 60.reszt <3
    Tovabra is ilyen jo reszeket hozz, mert imadtam!
    Siess a kovivel ! Puszi! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira örülök a pozitív véleménynek! Szuper, hogy sikerült megszerettetnek veled Alexet! :)
      Köszönöm! <3
      Sietek! :D

      Törlés
  4. Nagyon szuper volt és alig várom a holnapi részt. :) Te jó ég már túl vagy a 60. részen pedig olyan mintha csak tegnap kezdted volna. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, sietek vele! :)
      Én is alig hiszem el, hasonlóan érzek... az idő túl gyorsan telik.

      Törlés
  5. Ez az Alex es Emma tiszta olyan mint ket Bia :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na jó, azt hiszem ideje lesz abbahagynom a röhögést.
      Tehát két két reménytelen nyálgép? Előfordulhat. Anti-nidárkuk :D

      Törlés
  6. bocsi hogy nem komiztam eddig de nem volt időm...túl gyorsan kapkodtam a fejem a fejezetek között;) egyébként pedig eszméletlen jó. nagyon tetszik..favorit:) siess a kövivel! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, örülök, hogy azért most mégis megtetted!
      Nagyon köszönöm! <33
      Sietek! :D

      Törlés
  7. Tök jó lett a vásárlás :)
    De kit látott meg Emma?
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :)
      Kiderül a következőből!
      Puszi!

      Törlés