2013. október 25., péntek

54. rész: A legjobb barátomnak hittelek!

Sziasztok! Ki kíváncsi, hogy mi volt Márk és Alex régi ügye? Az utóbbi időben elejtett szavakból már lehetett következtetni, de szerintem teljesen még senki fejében sem állt össze a dolog. Viszont ebben a részben kiderül! Jó olvasást hozzá, és nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a rengeteg komit! *Bia*

Emma szemszöge:

- Alex, úgy sajnálom - öleltem át óra után a csüggedt fiút.
- Nem olyan nagy ügy - legyintett, miután elengedtem.
- Nem olyan nagy ügy? Mi lesz az ösztöndíjjal? - emlékeztettem erre a fontos dologra.
- Még ott van a témazáró, van esélyem kijavítani - felelte lazán, megvonva a vállát, de biztos voltam benne, hogy hazudik. Egyszerűen éreztem. Viszont nem akartam nyaggatni, ezért inkább ráhagytam.
- Ember, irány a tesi - ragadta meg a karjánál fogva Peti, és rángatni kezdte az ajtó felé.
Alex intve nekem megadta magát, Peti pedig szinte lelökte a lépcsőn, mialatt én bevártam Flórát.
Az öltözőben egészen különös dolog történt.
- Elszaladok a mosdóba, talcsi a pálya előtt - csicseregte Brigi a testvérének, majd így is tett.
Jenny ekkor megmagyarázhatatlan okokból úgy érezte kíváncsi vagyok rá, hozzám fordult.
- Hogy alakulnak a dolgok Alexszel? - tudakolta.
- Hozzám beszélsz? - vontam fel az egyik szemöldököm ledöbbenve.
- Nézd, tényleg érdekel - nézett a szemembe. Azt hitte, hogy megbocsátok neki, vagy egyáltalán szóba állok vele azok után, amit tett? Persze az ő vétke nem akkora, mint Brigié, de azért nem érdemli meg a szentté avatást. Ő nem szólt egy szót sem arról, hogy mi van Márkékkal, ő röhögött ki bizonyára minden nap suli után, és ő az, aki teljesen ki volt akadva, mikor Alexszel mentem suliba. Tehát nem éreztem úgy, hogy ezt éppen vele kéne megbeszélnem.
- De annyira azért mégsem, hogy ezt Brigi előtt kérdezd meg! - húztam gúnyos mosolyra a számat. A tesója előtt nem meri felvállalni, hogy ő annyira mégsem utálja Alexet. Ettől inkább elhallgatott, és lesütött szemekkel kibaktatott az öltözőből.
- Ez szép volt - pillantott rám elismerően Emily.
- Kösz - vigyorodtam el.
- Várjunk csak, ti most jóban vagytok? - bökött ránk értetlenül Flóra. Két helyzet van, amiben hajlandó kiereszteni a hangját. Ha sulin kívül vagyunk, vagy ha csak a barátai hallják. És persze fontos helyzetekben mindig megszólal.
- Nagyon úgy néz ki - vontam vállat. - Olivér pedig normális - újságoltam.
- Akkor már csak egy kérdésem van! - tette fel a mutatóujját Flóra. - Te miért nem vagy együtt Olivérrel? - kérdezte Emilytől.
- Kialakulóban van a dolog - közölte egy halvány mosollyal. Úgy éreztem Emily megbékélt a helyzettel, miszerint már nem csak ő Flóra barátnője. Ugyanez a helyzet Patrikkal.
Tesin teljesen kifulladtunk, ezért mikor Alexszel hazaindultunk, még akkor is alig kaptam levegőt.
- Akkor ma nálad? - kérdezte, miután elköszönt Petitől.
- Igen - bólintottam megragadva a kezét.
- Vettem neked valamit - mosolyodott el.
- Komolyan? Mit? - csillant fel a szemem, mialatt ő levágta a táskáját a járda szélére is kotorászni kezdett benne. Elhaladva mellettük a diákok morogtak, amiért elálltuk az utat, de ez különösebben egyikünket sem zavarta.
- Nem Márkot akarom majmolni, de megláttam, és muszáj volt megvennem - húzott ki a zsebéből valamit, majd a tenyerére helyezte. Egy flamingót ábrázoló nyaklánc volt, az erős napsütésben csodásan csillogott, és nagyot tetszett.
- Gyönyörű! - kémleltem az ékszert.
- Feltegyem?
Bólintottam, hátat fordítottam neki, a magasba emeltem a hajam, ő pedig felcsatolta.
- Köszönöm! - csókoltam meg hálásan.
- Szívesen - fogta meg a kezem, így újra elindulhattunk.
Otthon Alex leült a konyhában, amíg én átöltöztem az emeleten. Abban állapodtunk meg, hogy először befejezzük a verset, utána jöhet a rajz. Mikor végre kényelmes göncben tudhattam magam, sokkal jobban éreztem magam.
Elhelyezkedtem Alex mellett, mire ő elém tolta a könyvet. Elkezdett magyarázni az utolsó versszakról, de valahogy nem tudtam rá figyelni. Csak az járt a fejemben, hogy ő meg Márk... Meg akartam kérdezni, de nem tudtam, hogy ezt mégis hogyan tegyem.
- Tehát ezért ez a kedvenc versszakom - fejezte be a hosszas magyarázatot.
- Értem, és mi lenne, ha most elmesélnéd, hogy mi történt veled és Márkkal? - csúszott ki a számon, mindenféle megfontolás nélkül. Én magam is meglepődtem.
- Tessék? - szaladt fel a szemöldöke.
- Ugyan már, Alex! Tudni akarom! - erősködtem. makacsul.
- Emma, meg kell értened, hogy az számomra nem egy szép emlék! - emelte meg egy hangyányit a hangját.
- De akkor is jogom van tudni! Miért nem vagy hajlandó elárulni? - estem a tokának harciasan.
- Nem tudom, annyira hülyének érzem magam miatta - szégyellte el magát.
- Alex, nekem mindent elmondhatsz - nyugtattam meg egy biztató mosollyal.
Megadóan felsóhajtott.
- Legyen. Három számodra ismert ember érintett benne - kezdte. - Márk, Dóri meg én.
- Dóri is? - csodálkoztam.
- Ó, igen! Nagyjából három és fél éve történhetett, nyolcadik féléve felé járunk. Márk meg én ötödik óta voltunk legjobb barátok - elkerekedett a szemem, ő pedig folytatta. - Így őt még anyu is láthatta. Akkoriban Márk más volt, nem volt annyira felvágós, és sokkal jobban megbecsülte a lányokat. Nekem volt egy barátnőm, nálunk nem volt annyira erőteljes a hierarchia, talán ezért járt velem. Barbinak hívták a lányt, és egész jól megvoltunk. Mindketten szerelmesnek hittük magunkat, de egyáltalán nem voltunk azok. Bár nem állítom, hogy olyan korban ne lehetne valaki szerelmes - terelte el a szót, én meg igyekeztem jelzés értékűen rázni a fejem, mire visszatért az eredeti dologra. - Mindegy, lényegtelen - sóhajtotta zavartan. - Dóri oviba járt, és én egyik nap nem tudtam elmenni érte, mert megígértem Barbinak, hogy megnézek vele valami horrorfilmet a moziban. Gondban voltam, mivel apu aznap vidéken volt, anyunak meg halaszthatatlan dolga akadt, de Márk felajánlotta, hogy elmegy a húgomért. Úgy volt, hogy négykor kezdődik a film, és Dóriért is négyre kellett volna Márknak mennie. Háromnegyed órát vártam Barbira, de nem jelent meg. Igazság szerint aggódni kezdtem, mivel legalább tízszer hívtam, és küldtem neki vagy nyolc sms-t. Ennek köszönhetően persze lement az összes egyenlegem, tizenkét forint maradt a kártyámon. Tehát hazamentem, de otthon csak anyut találtam. Na, ettől teljesen kikészültem, sehol a húgom, Barbi nem hív vissza, és senkit nem tudok elérni. Nem mertem szólni anyunak, ezért egyedül indultam el az ovihoz, ami ijesztően messze volt a lakásunktól. Bíztam abban, hogy Márk felvette őt, csak valamiért nem vitte haza. Még akkor is bíztam benne - ökölbe szorította az asztalon pihenő kezét, szörnyű volt látni, hogy ennyire rosszul érinti az egész. - Fél hatkor még mindig úton voltam... De nem találod ki, hogy kiket láttam vadul csókolózni az utcán! Barbit és Márkot. Mintha kitépték volna a szívemet, nagyjából úgy éreztem magam. Egyenesen nekik rontottam, egy hatalmasat behúztam Márknak, és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy Barbit ne üssem meg. A legjobb barátomnak hittelek! ordítottam Márk képébe, aki sűrű bocsánatkérések közepette próbálta menteni a menthetőt. Azonban a dolognak befellegzett, a kapcsolatunk örökre elromlott. Barbi még kisebb gond volt, csak pár hete jártunk, de azért rá is elég pipa voltam. De Márk... - szóra nyitottam a számat, de Alex rendíthetetlenül folytatta. - Ó, még nincs vége! Dóriról megfeledkeztél? Szóval miután Márkot jól lehordtam, hirtelen eszembe jutott a húgom, aki minden bizonnyal reménytelenül álldogált az oviban. Ettől persze még idegesebb lettem, meg tudtam volna ölni, de helyette inkább rohantam. Úgy rohantam, mint azelőtt soha. Hatra értem az oviba, ahol azt mondták, hogy Dóri már elment. El tudod képzelni, hogy mi zajlott le bennem abban a pillanatban? A húgom, aki rám lett bízva a szüleim által, valahol a városban kószált teljesen egyedül, és az esélye, hogy valaha előkerül egyenlő volt a nullával.  Ráadásul decemberben, tehát már rég sötét borult az utcákra. Senkit nem tudtam felhívni, tetőtől talpig reszkettem, és bele se mertem gondolni, hogy mi lesz ha nem találom meg. Abba meg pláne nem, hogy mit szólnak a szüleim, ha ezt megtudják. Úgyhogy eszeveszettül a húgom keresésére indultam, mivel azóta is értelmetlen okokból megpróbált egyedül hazajutni. Négy évesen! Szóval rohantam, rohantam és rohantam, míg végül fél nyolckor megtaláltam egy fa tövében, az óvodától nem messze. Zokogott, ahogy addigra már én is. Nem üvöltöttem vele, nem szidtam le, pedig eredetileg azt terveztem. Viszont mikor megpillantottam, a szívemet elöntötte a megkönnyebbülés, megkönyörült rajtunk az ég, ezért csak átöleltem és bocsánatot kértem tőle, valamint megígértettem vele, hogy ilyet soha többé nem csinál. Azóta féltem annyira, és azóta van telefonja. Tudom, hogy egy hétévesnek nem kéne telefon, de csak egy sima mobil, megnyom rajta két gombot, és akkor fel tud hívni engem, vagy pedig Margót, másra igazán nem is használható. Azon a héten nem mentem iskolába, a büntetés szerint, amit apu szabott ki rám, miután szégyenkezve elmeséltem neki a történetet. Visszagondolva hatalmas köszönet neki ezért, nem kellett szembenéznem Márk és Barbi kapcsolatával, akik szakítottak pár nap után. Mire újra bebaktattam az iskolába, már csak kínosan pillantgattak egymás felé egy-egy kósza pillanatban. És talán ezért nem volt azóta olyan igazi haverom, hiszen ott a rossz tapasztalat...
Megsemmisülve bámultam a combjaimat, alig bírtam visszatartani a könnyeimet, ha arra gondoltam, hogy mit érezhetett Alex, mikor Márk engem is elvett tőle.

16 megjegyzés:

  1. cegíny :((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
    Lolatheunicorn

    VálaszTörlés
  2. Ez egy nagyon szomorú rész lett. :(
    (de kellenek az ilyenek is, hisz ezektől lesz izgalmas és fordulatos.. :))
    Nagyon tetszett!
    Lucinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben igazad van, de legalább lehullt a lepel!
      Örülök! <3

      Törlés
  3. Nagyon tetszett és nem csodálom hogy ezek után nem volt igazi barátja. :( De mostmár Emma is tudja meg persze én is hogy mi történt köztük. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök!
      Igen, szegényben ez mély sebeket hagyott... :/
      Ideje volt, hogy kiderüljön! :)

      Törlés
  4. Na végre tudjuk mi történt. :3
    nagyon tetszett. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ideje volt már :)
      Örülök neki!

      Törlés
  5. Juj. Amúgy én sejtettem, hogy valami hasonló ügyük volt korábban Alexnek meg Márknak, mert valamikor korábban említésre került, hogy Alex egyszer bízta másra a húgát, és annak is rossz vége lett :) Amúgy király rész lett, nagyon várom a kövit :)) Remélem, most hogy már szünet van, akár délelőtt is olvashatjuk a részeket, nagyon örülnék neki ^^
    Amúgy Boldog névnapot! :D
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor neked gratulálni szeretnék, hiszen ez az utalás valóban erre vonatkozott!
      Boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésed!
      Igyekszem a szünetben majd így alakítani a dolgokat, ha erre van igény! :))
      Nagyon köszönöm, annyira jól esik! <3
      Puszi!

      Törlés
  6. Szia! :)
    Azt hittem ennél jobban nem utálhatom Márkot, de mindig rátesz egy lapáttal. Sajnálom Alexet, nem lehetett neki könnyű sem Barbinál, sem Emmánál, mikor összejöttek Márkkal.:( Ja és fantasztikus rész lett ez is csakúgy mint a többi. Kíváncsian várom a folytatást. Puszii és boldog névnapot! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ő egy ilyen karakter, csak utálni lehet. Alexnek nem volt túl könnyű, de talán most fordult a szerencséje!
      Nagyon köszönöm!! <33

      Törlés
  7. Huh, nagyon jó lett ez az Alex-Márk ügy. Sejtésem se volt róla, hogy ez lesz xD
    STBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Sikerült eltitkolnom :)
      Puszi! <3

      Törlés