2013. október 29., kedd

58. rész: Hisz megérdemled!

Sziasztok! Itt is lenne a következő rész, talán Alexnek sikerül túljutnia a kezdeti sokkon. Az előretekintőben pedig már kint van a következő, elég messzi fejezetből származó részlet. Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

A előző napot igazából nevezhetném szörnyű napnak, de mégsem teszem. Elvégre elég érett vagyok ahhoz, hogy az ilyesmit ne úgy fogjam fel, mint egy hétéves. Dóri egész éjjel bömbölt, mivel számára a kóma egyenlő a halállal (nem tévedt túl nagyot), és a tudat, hogy aput soha többé nem látja, teljesen sokkolta. Természetesen én is el voltam keseredve, mivel aput tényleg nagyon szeretem, de valahogy úgy érzem, hogy neki így a jobb. A háború biztos kikészíti, talán ezúttal megpihenhet egy kicsit. Először én is nagyon elszomorodtam, Emma biztosan nagyon meg is ijedt, de így utólag, tizenhét éves fejjel végiggondolva már kicsit jobb a helyzet. Elvégre nem arról van szó, hogy apa eddig minden nap velünk volt, és ettől most minden megváltozik. Persze, sok minden megváltozik. De az életritmusunk és a napi teendőink megmaradnak ugyanúgy. Azt mondjuk be kell valljam, hogy ha elképzelem az apámat egy iraki kórházi ágyon, folyton a sírás kerülget.
Szóval reggel valamivel mosolygósabban ébredtem, mint ahogyan arra számítottam. Fésülködés közben arra lettem figyelmes, hogy Emma már a nyolcadik összeállításával duzzog a tükör előtt. Feltűnt neki, hogy figyelem, ezért beleszólt a kis készülékébe.
- Annyira utálom, hogy Jennyvel meg Brigivel voltam mindig vásárolni, és ők csak ribancos szoknyákat, meg lotyós felsőket hagytak jóvá! Úgy nézek ki, mint egy utcalány! - mutatott végig magán egy görcsös mozdulattal. Tényleg kihívóan festett.
- Ha ez annyira zavar, akkor délután elmegyünk vásárolni - ajánlottam fel. - Allee? Ott van minden.
Emma egy pillanatra leblokkolt, de aztán válaszolt.
- Ha ez annyira zavar? Miért, téged nem zavar?
Furcsa, hogy hogyan működnek a fiúk. Emlékszem, hogy mennyire megvetettem Jennyt és Brigit azokban a szerelésekben, de Emmán végignézve elöntött a... férfiasság. Hát, ez eléggé furcsa. De természetesen sokkal szebb olyankor, mikor egyszerűen van felöltözve.
- Nem fogok hazudni neked, jól nézel ki - mosolyodtam el. - De ettől még elmegyünk vásárolni, ha ezt akarod.
- Komolyan? - csillant fel a szeme megkönnyebbülve.
- Persze - bólintottam határozottan.
- Köszönöm!
- Akkor suli után? Dupla spanyollal zárjuk a napot - pillantottam az órarendemre.
- Rendben! De jobban vagy? - érdeklődött aggódva.
- Igen - válaszoltam magabiztosan.
Margó vitte suliba Dórit, úgyhogy én Emmával indultam a Benjamin Franklin-be. Napos szerdai nap volt, és a nyár végérvényesen is elfoglalta a helyét. A hőmérséklet még csak húsz-huszonöt fok körül álldogált, de már érzeni lehetett a júliusi meleg fuvallatokat. A legtöbb osztály pénteken indul osztálykirándulásra, ez nagy hatással volt az egész hetünkre. Mindenki lázadt, lehetetlenség volt koncentrálni az órákra, és a szünetekben a legtöbben kint üldögéltek az udvaron. Persze a mi osztályunk a kivétel, nálunk a szünetekben leckemásolás folyik.
Történelemmel kezdtünk, Németh minden áron feleltetni akarta, idézem: Baross Tökfej Márkot, aki csak pénteken tisztel meg minket a jelenlétével. Úgyhogy mikor végre sikerült meggyőznünk, hogy Márkot nem fogja kihívni, inkább Petit választotta. Benne persze megfagyott a vér, a tanár egész éves anyagból képzelte a felelést, ami nem igazán sikerült a trollnak. Először is telerakta "se"-kkel a felelést, aztán elejtett egy hatalmas poént a francia forradalomról, amit bár Németh nem értékelt, ő azért elkezdte dalolni, hogy We could've had it aaall, Trolling in the de-e-ep... Igen, ez Peti.
Matematika! Furcsa, de Fodor is Márkot kívánta feleltetni, és mikor ez neki sem sikerült, inkább kihívta Emilyt. A lány persze készült, de így is csak egy gyenge ötös sikerült neki. Belegondolva, Márknak siralmas napja lett volna, ha befáradt volna az iskolába.
És akkor rajz. Én nem tudtam mit beadni szorgalminak, ami végérvényesen eldöntötte, hogy nem leszek kiváló. Földrajzból még talán, de az csak másnap derül ki, sőt, inkább csak hétfőn. De akkor eldőlt, hogy rajzból négyes leszek. Ha végiggondolom a dolgokat, akkor csak a szüleim miatt akartam ösztöndíjat. Azért, hogy apu büszke legyen rám, és anyu miatt szemorvos lehessek. De apu idén talán nem is fogja látni a bizonyítványomat, anyut pedig ez nem érdekli jelen pillanatban. Úgyhogy letettem erről. Érdekes, hogy mennyire gyorsan megbékéltem a gondolattal. Elvégre csak kilencedikben meg tizedikben voltam színötös, általánosban mindig becsúszott egy-két négyes, de én még arra is emlékszem, mikor hetedikben földrajzból hármas lettem félévkor. Ezért nem olyan nehéz elképzelni.
Mivel ez az utolsó (előtti) hét, hivatalosan is kijelenthetjük, hogy az év végi hajrá kimaradt. Félévkor annyira kemény volt mindenki számára a helyzet, hogy csak nyáron tudjuk kiheverni, mikor januárban egy héten tizenegy dolgozatot írtunk. Úgyhogy félévkor nagy volt a hajrá, most azonban nem. Érdekes, legtöbbször fordítva szokott lenni.
Rajzon kiosztották a növényről készült rajzokat.
- Nem lettek valami fényesek az eredmények, és ezek erősen befolyásolták az év végi osztályzatokat. Tehát - tekintett a naplóba Dalos komor tekintettel. - Baross Márk... hiányzik, de ettől még hármas lett a rajza, és az év végije is. Deák Olivér kapott egy kegyelemnégyest, bár rosszabbat érdemelne, ezért kap hármast év végére. Faragó Flóra: ötös, ötös. Magvas Emily: négyes, ötös. Márton Péter: kettes, kettes. Ötvös Patrik: hármas, kettes. Pelle Brigitta: hármas, hármas. Pelle Jennifer: négyes, kettes. Szalay Emma: ötös, ötös. Walter Alex: hármas, négyes. Sajnálom, Alex - pillantott rám a tanárnő.
Ennek hallatán az osztályban tudatosult, hogy nem leszek kiváló.
- Alex! - érintette meg a vállam Emily. Emma küldött felé egy pillantást, amitől a keze a helyére vándorolt. Akaratlanul is elmosolyodtam. - Hogy lehet ez?
- Így - vontam vállat.
- De ember, mi lesz az ösztöndíjjal? - bökdösött Peti. - Hisz megérdemled! Se!
- Ha ettől jobban érzed magad - szólt közbe Patrik -, ha lenne virtuális napló, meghackelném és átjavítanám a jegyed ötösre.
- Köszönöm Patrik, ez igazán... - keresetem a megfelelő szavakat erre az igen furcsa feltevésre - kedves tőled.
Flóra csak a tekintetével üzente felém, hogy nagyon sajnálja. Emma a közelében ülő Olivért próbálta lenyugtatni, mivel szerinte ez akkora szemétség, hogy az hihetetlen. Jenny is eltátogta nekem, hogy bocs. Brigi összefont karokkal bámult maga elé, duzzogva. Van, ami sosem változik.
- Ember, biosz dogaaaaa! - visította Peti a folyosón, mikor visszaballagtunk a termünkbe. Neki, Olinak, meg még néhány diáknak sok múlt ezen. Csányinál nehéz puskázni, de nem lehetetlen. Viszont most még kétszer olyan figyelmes, mint eddig, mivel nagyon pipa ránk egyes dolgok miatt. Mi nem tudjuk miről lehet szó... Talán egy pantomim mutatványról.
Úgyhogy mikor Emily elkészítette a puskákat, esélye sem volt körbeadni őket. Csányi tekintete megállás nélkül a harmadik padsort pásztázta, ezért felsóhajtva félredobtam minden elvemet, és felnyújtottam a kezem. A tanár gyanúsan méregetett, de azért feltápászkodott, hogy megnézze mi a bajom a dogával. A harmadik feladat félreértelmezhető volt, tehát arról faggattam. Közben hátranyújtottam a kezem, és felmutattam a hüvelykujjam a mögöttem lévőknek. Emily valóságos pumaként, néma csöndben, papírsercegés nélkül küldte szét a teremben a puskákat.
- Értem, tehát ki kell fejteni. De ezt itt nem értem - böktem egy másik feladatra. Szinte éreztem a hátamon a hálás pillantásokat, amikkel szemben is találtam magam, mikor a tanár visszaült a székére, és puskák elfoglalták a pad alatti rendeltetési helyüket.
A meglepődés nem volt olyan nagy, mivel az osztályban elkezdődött valamiféle összekovácsolódás. Ezt persze az segítette elő a legjobban, hogy Márk hiányzott.
Angolon összefoglaltunk, de a másnapi dolgozat miatt senki sem izgult, biztosak voltunk a sikerben.
A spanyollal igazából semmi bajom, de ha duplázunk, az már okoz némi gondot az agyamnak, hatodik és hetedik órában. Főleg mivel Profé Sanchéz előszeretettel pécéz ki engem, mivel én elöl ülök, és csak engem lát. Flórába nehéz belekötni, ő nem konyít a spanyolhoz, úgyhogy még a megszokottnál is kevesebbet beszél. Ha bárki meg mer szólalni magyarul, angolul, vagy bármilyen nyelven ami nem spanyol, akkor az felségsértés. Amivel csak annyi a gond, hogy a tanár persze hallja a magyar társalgásainkat (Mi? Nem értem, mit mond?), de nem tudja, hogy kitől származnak a szavak. Így hát általában engem talál bűnösnek. Aznap például Brigi helyett.
- Biztos, hogy jól vagy? - támaszkodott meg a padomon Emma óra után, miután az imént említett csitri kis híján fellökte.
- Nézd, nem állítom, hogy repdesek örömömben. De túl fogom élni - nyugtattam meg. Körülöttünk mindenki pakolászott meglehetősen nagy volt a nyüzsgés, de a minden lében kanál Peti hallása így is tökéletes.
- Mit fogsz túlélni? - szólalt meg a hátam mögött. Felhorkantam, gyorsan dolgozni kezdtem egy hihető sztorin, de Emma megelőzött.
- A mai vásárlást. Elcibálom magammal - fonta össze maga előtt a karjait. Miközben én hálás pillantással mondtam köszönetet neki, Peti megveregette a vállam.
- Részvétem, ember!
- Mi is voltunk már vásárolni, hármasban - emlékeztettem az alig két hetes eseményekre.
- De az teljesen más! Lánnyal vásárolni rémálom - hangsúlyozta. - Emlékszel, hogy Flóra mennyi mindent vett a New Yorker-ben?
- Nem, de te biztosan - sandítottam a mellettem pakolászó lányra, aki felkapta a fejét a nevére, de nem tulajdonított különösebb figyelmet a dolognak.
- Mindegy, szóval tarts ki - szólt vissza az ajtóból Peti, addigra már megindult.
- Amúgy nem kell mennünk ha nem akarsz, csak ezzel akartalak kimenteni - ajánlotta fel Emma végigsimítva a karomon.
- Szerintem igazán jót tenne nekem, ha elvonná a figyelmemet a sok üzlet. Meg te - tettem hozzá.
- Elvonom a figyelmedet? - hajolt közelebb.
- Mindig - suttogtam, majd megcsókoltam. Valaki torok köszörülésére hagytuk abba. Olivér őszinte, vadalmás mosolyával találtuk szemben magunkat.
- Gusztustalanok vagytok! - komorult el hirtelen, mert Brigi gyanakvó pillantást vetett felé. Akár meg is sértődhetnénk, amiért nem vállalta fel, hogy kedvel minket, de ez egy ilyen osztály. A felsőbbrendűségért vívott harc kemény. Viszont egy idő után az ember ráébred, hogy ha szeretetteljes emberek veszik körül, akkor a nyomiság nem számít.
- Előbb tegyük le a táskánkat, vegyünk fel pénzt, és utána indulhatunk! - kaptam a vállamra a táskám.

14 megjegyzés:

  1. Szia! Imádtam, nagyon szuper lett. :)) És Alex segített nekik, hogy tudjanak puskázni!!!!!!!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ennek igazán örülök! :)
      Bizony, jófiú volt! <3

      Törlés
  2. Csili csali csalavari csalaver ! Se!!!
    IIII nagyon jo lett ,imadtam !!! Vasarlas hat a vasarlas az vasarlas!! XD
    Mar nagyon kivancsi vagyok a folytatasara ugyhogy siess vele!! <3
    Pusziiii

    VálaszTörlés
  3. Ennek a csilicsalinak már az olvasásába is belebonyolódtam, nem is akarok belegondolni, hogy milyen lehetett leírni.
    Örülök neki, ez volt a cél! A vásárlás az valóban vásárlás... :DD
    Holnap hozom, igyekszem!
    Puszi! <3

    VálaszTörlés
  4. De kedves volt Alextol, hogy segitett nekik, h tudjanak puskazni es hogy elmegy emmaval vasarolni :3333
    imadtam jaajj. :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alex igyekszik most már semmit nem elbaltázni, ha végre megszerezte Emmát, akkor éppen ideje, hogy meg is tartsa.
      Én is imádom... <3

      Törlés
  5. nagyoj jó lett :)

    VálaszTörlés
  6. Szia és ma találtam és jó lett ugye minden nap lesz újj rész?:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon örülök neked! Igen, minden nap lesz :)

      Törlés
  7. SHOPPÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍNG

    VálaszTörlés
  8. Elöntötte a férfiasság :'DDDD xD
    Nagyon várom már a vásárlást! ;)
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. If you know what I mean... :DD
      Ennek örülök!
      Puszi!

      Törlés