2013. október 11., péntek

40. rész: Vállalom!

Sziasztok! Végre valahára kiderül, hogy mi is történt egészen pontosan az öltözőben, hogyan érez Alex, mi a büntetése, és hogyan viszonyul a dolgokhoz az édesanyja.
Ezenkívül elérkeztünk a negyvenedik részhez, ami hihetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy szinte csak tegnap kezdtem. Nem olyan? Számomra biztosan.
Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

- Alex! - kiáltotta valaki. Felnéztem és Emmát pillantottam meg. Csak őt ne! Igyekeztem elfogadhatóan festeni, lábra álltam és megtámaszkodtam a korlátban. - Jól vagy?
- Szerinted? - néztem rá lesajnálóan. - Hagyj békén!
- Mi a büntetés? - hagyta figyelmen kívül a mondatomat.
- Kettes magatartás év végén, és lemondhatok az ösztöndíjról - csuklott el a hangom. A károk megtérítése az iskola számára nem fontos, csak az, hogy bűnhődjön a tettes. Pénzük azt hiszem van elég.
- De ezt nem tehetik! Hiszen az igazgató kedvel téged! Szerintem ő is tudja, hogy nem te voltál.
- Nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen velem, ezért tudod kitől kért tanácsot? Keresztestől! A föcitanár meg persze lecsapott rám - forgattam a szemem.
- Ugye Márkék voltak? - nézett a szemembe.
- Olivér vitt valami ütős italt a bulira, és ez lett a vége - tártam szét a karom. - Ketten csinálták, a csitrik meg figyelemmel kísérték. Tehát ha úgy vesszük, csak Patrik és Emily nem tudják mi történt igazából. Illetve szerintem Patrik azt se tudja, hogy egyáltalán történt valami.
- Kényszerítettek? - faggatott.
- Igen - bólintottam.
- Hogyan?
- Megzsaroltak - vontam vállat, de eszem ágában sem volt elmondani, hogy mivel.
- Nem fogod kifejteni, ugye?
- Jól látod.
- De valami komoly lehetett... - gondolkodott.
Az életemnek hivatalosan is vége volt. Nem kaptam meg a lányt, nem lett ösztöndíjam és örökre itt ragadtam. Ugye milyen szép az élet?
- Hazakísérhetlek? - kérdezte hirtelen Emma.
- Nem haza megyek. Petihez - böktem az éppen kilépő fiú felé, aki Flórával érkezett.
- Na ember, indulhatunk? - kérdezte, majd észrevette Emmát. - Megzavartam valamit?
- Nem, dehogy! Mehetünk - rugaszkodtam el a korláttól.
- Alex! - ragadta meg a karom Emma. Kelletlenül felé fordultam és igyekeztem meghallgatni. - Mi lesz a verssel? Szondi két apródja?
- Nem fog menni, ne haragudj - sóhajtottam. Teljességgel lehetetlennek láttam, hogy minden nap vele legyek. Nem lennék képes rá. - Indulás! - szökdeltem Peti és Flóra után, hogy minél gyorsabban elhagyhassam Emma tízméteres körzetét.
Furcsa belegondolni, hogy sokan felhúznak egy maszkot a suliban. Flóra csöndes, visszahúzódó, de ahogy kilépünk az ajtón barátságos, és megered a nyelve. Peti csípős (és nem mindig ütős) poénjait felváltják a valódi, szívet melengető viccek, amiken őszintén lehet nevetni. Flóra elmondása szerint Emily pont ugyanolyan a suliban is mint otthon. Ezért van szívesebben velünk. Peti megunta Patrik állandó kockulását, azt mondta nem bírja elviselni, hogy egy szót sem lehet váltani vele. Valahogy így kerültünk mi hárman össze. Ha jobban belegondolok, akkor Emma miatt. Flórával mi már előtte is beszéltünk néha a pármunkák meg hasonlók miatt, de mikor először nem suliról kérdezett, az föciórán volt, mikor kiderült számára, hogy szeretem Emmát. Hasonlóképpen Petivel, aki akkor kezdett el Alexnek hívni (előtte Félix voltam), mikor megtudta, hogy szeretem Emmát és megvédte őt az öltözőben Márkkal és Olival szemben.
Délután azért ültünk össze, hogy Flórának részletesen is elmeséljem, hogy mi történt az öltözőben.

- Walter, beszélnünk kell! - lépett hozzám Márk.
- Hallgatlak - vettem elő a cipőmet.
- A tanárok nagyjából most vehetik észre, hogy Olival mit műveltünk pénteken a buli közben - röhögött, én meg már akkor rosszat sejtettem.
- Szétvertünk minden szertári holmit! - emlékezett vissza Olivér.
- És képzeld, még a falra is írtunk egy kedves kis üzit a tanároknak! Dögöljetek meg! - folytatta Márk. - Meg aláírtuk Péter bá aláírását, kimásoltuk valahonnan - vont vállat. - Te nem emlékszel honnan szedtük az aláírást? - fordult Olivérhez.
- Fogalmam sincs, haver, úgy be voltunk tépve! - válaszolta.
- Na mindegy - legyintett Márk. - Szóval a lényeg az, hogy vasárnap kezdett derengeni mi történt, de az biztos, hogy én nem fogom bevallani, hogy mi voltunk. Tehát neked kell elvinned a balhét - bökött rám.
- Neki? Mégis miért vinné el ő a balhét? - pattant fel Peti.
- Nyugi, megoldom - ültettem vissza. - Mi lesz, ha nem teszem meg?
- Először is szétkürtölöm a régi ügyünket - kezdte. Igen, van egy régi ügyünk, ugyanis egy általánosba jártunk.
- Ha Barbiról bárkinek is beszélni mersz... - fortyogtam.
- Másodszor pedig beszélek az anyádról is - mosolyodott el gonoszan, és ha nem lett volna olyan erős, biztosan nekiugrottam volna. - Várjunk csak, mi fontos még neked? Á, igen! - csillant fel a szeme. - Emmát is kikészítjük!
- Ha egy ujjal is hozzáérsz... - próbáltam ismét megfenyegetni, de ha egy ilyen izmos felsőtest áll az ember előtt, nem mindig olyan egyszerű.
- Nem, nem fizikailag - rázta a fejét. - Lelkileg! Én, Oli, Brigi és Jenny annyit fogjunk szadizni, míg végül felkelni se lesz kedve. Minden lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy csesztessük, sosem fogjuk békén hagyni, és ügyelünk rá, hogy elrontsa a verseit. És akkor, ha teljesen elszívjuk minden energiáját, akkor már két nő az életedből ágyban fogja tölteni a napjait - szívta a vérem.
Fájdalom hatolt át a testemen. Tudtam, hogy mi a helyes. Biztos voltam abban, hogy jól cselekszem. Egy határozott és egyenes nem lett volt a válaszom. Viszont láttam magam előtt Barbit. Anyut. Emmát. Elöntött a düh, a szégyen és a csalódottság. Majd mindezek helyét átvette a kötelességtudat, mialatt Márk türelmesen várta a válaszom. Tisztában voltam a képességivel. Az általánosban történteket szépen kiszínezné, engem nevetség tárgyává tenne, leszámolna Emmával, és ennek ellenére mégis nyugodtan tudna aludni. Nem hagyhattam, hogy ezek megtörténjenek.
- Szemét állat! - sziszegtem. - A fenébe veletek, megteszem! Vállalom! - egyeztem bele.

- Mi a közös ügyetek? - ragadta meg a dolog lényegét Flóra.
- Nem akarok beszélni róla - válaszoltam.
- Te tudod? - fordult Petihez.
- Nem, ezt én sem tudom. Csak annyit, hogy nyolcadikban történt.
- Honnan tudod? - hökkentem meg tágra nyílt szemekkel.
- Eltaláltam? Zseni vagyok! - vágott csábos képet a troll.
- Lássuk, hogy jól értem-e - tette fel a mutatóujját Flóra. - Tulajdonképpen Emma miatt meg egy régi, feltehetőleg kellemetlen sztori miatt nem mehetsz egyetemre, és Peti mentalista?
- Annyira imádom azt a sorozatot! - szólt Peti, mielőtt válaszolhattam volna. A mentalista című sorozatot bámulja otthon állandóan. - Simon Baker csúcs!
- Khm, khm... - köszörültem meg a torkom.
- Persze, bocs, válaszolj.
- Először is igen, de a sztori nem kellemetlen, inkább... - kerestem az odaillő szavakat. - Nem kedves emlék. Másodszor pedig nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Hát persze, hogy mentalista vagyok! Olvasok a gondolataidban! Éppen arra gondolsz, hogy úgysem tudok olvasni a gondolataidban! - vigyorgott.
- Azta! Te aztán tényleg tudsz valamit - tettettem döbbenetet.
Még jó ideig Petinél voltunk, nevettünk, beszélgettünk és jól elvoltunk. De aztán otthon el kellett mondanom anyunak, hogy mi történt.
- Alex - sóhajtotta. - Önzetlen dolog amit tettél, és büszke vagyok rád. Majd megoldjuk valahogy.
- Tényleg? Nem vagy dühös? - csodálkoztam.
- Nézd, én sosem akartam, hogy orvos legyél, ez a te döntésed volt. Ha szemekben akarsz turkálni életed végéig, Amerikában, messze Dóritól és tőlem, az rendben van. De csak akkor, ha magad miatt csinálod, nem miattam.
- Hogy érted?
- Figyelj, szerintem nem lennél jó orvos. A tanulás könnyen menne, de szerintem unnád. Mert ha még sebész lennél vagy olyan doki, mint a Grace Klinikában, az rendben van, ott van valami izgalom. De egy szemorvos egész nap csak dioptriákat számol, mi értelme annak? - vágott pofákat.
- Én csak olyanokon akarok segíteni, mint amilyen te vagy - magyaráztam eltökélten.
- Alex, a vakságot nem tudod megelőzni, ez olyan, mint a halál. Ha meg van írva, akkor meg van írva. Ennyi - tárta szét a karját. - Ennek így kellett lennie, ebben biztos vagyok. Fogadd el! - győzködött elszántan.
- Apu mikor jön haza? - váltottam hirtelen témát.
- Huszadika körül, azt hiszem - morfondírozott. - Mikor van az évzáró?
- Tizenötödikén, pénteken.
- Sok témazárótok van még addig? - tudakolta.
- Igen, lesz még. De sok olyan tárgy van, amiből év végi ismétlést csinálunk, de már nem írunk belőle.
- Értem - bólogatott. - És Emma?
- Nem hiszem, hogy tudok neki a továbbiakban segíteni. Egyszerűen nem vagyok rá képes! - ráztam a fejem.
- És semmi remény? - szomorkodott. - Hogy esetleg mégis...
- Nincs! - vágtam közbe. - De most megyek! Szia! - pusziltam meg a homlokát.
A délutánom nem volt a legkellemesebb. Vegyes érzésekkel bámultam a plafont, de nem tudtam eldönteni, hogy jól választottam-e.
Este Olly Murs-t hallgatva nyomott csak el az álom, mivel nem voltam képes lehunyni a szemem. Kattogott az agyam, de végül a zene segített.

10 megjegyzés:

  1. ha nekem ilyen osztálytársaim lesznek levetem magam a Taigetoszról xD (márkékra gondolok)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodálkozom, hogy nem hasonlítottad a tudjuk kihez :)
      De azért vannak érdekes pofák nálunk is...

      Törlés
  2. 40. resz >DDDD Nagyon vartam . Ez a resz olyan dramai lett .XD DE nekem tetszett ......
    Nem igazan tudok mit irni, csak azt ,hogy nagyon sajnalom Alexet is es Emmat is......Siess a kovivel >DD
    Pusziiii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönöm, minden kedves szót köszönök!
      Örülök, hogy tetszett, igyekeztem!
      Hozom! :))
      Puszi <3

      Törlés
  3. Hát még nálunk!A miosztályunkban volt már verejedés veszekedés,gyilkossági merénylet.Egyik sem vicc!!!!!Amúgy nagyon jò lett a rész!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, érdekes egy osztályod lehet... nálunk is történnek érdekes dolgok :)
      Köszönöm! <3

      Törlés
  4. De izéééék.... fenyegetésnek viszont sosem szabad engedni :/
    Habár ebben az esetben.... Remélem azért hamar megoldódnak a gondok! :)
    STBesty :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm... nem is tudom. A jó cél érdekében?
      Meglátod! <3

      Törlés
  5. Hát a mi osztályunk sem jobb.(sarok,a hangok!!)De naon jó rész lett.És tényleg siess a kövivel.Kitaláltad mi a megoldás a 14-es feladatnak??:)
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, az elég kemény :)
      Köszönöm, sietek!
      Nem, még nem...

      Törlés