2013. október 30., szerda

59. rész: De túl drága!

Sziasztok! Itt is lenne a következő rész, a vásárlás első szakasza, hisz amint azt már tudjátok, szeretem elnyújtani a dolgokat. Rövidke, de azért remélem tetszik majd nektek, és hagytok némi nyomot! *Bia*

Emma szemszöge:

Viszonylag gyorsan hazaértünk. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy ledobjam a táskám és vegyek magamhoz egy kis pénzt, majd már siettünk is át Alexhez.
- Be kell néznem anyuhoz, nincs valami jól - tette le a táskáját az előszobában, én meg újra és újra megcsodáltam azt a képet a falon, ami egy házaspárt ábrázolt.
- Akarod, hogy kint várjalak? - ajánlottam fel.
- Nem szükséges - húzott be az ominózus szobába, ahol már sok minden történt. - Szia anyu!
- Szia Krisztina! - köszöntem én is.
- Emma... - sóhajtotta egy zsebkendővel a kezében. - Adok egy tanácsot neked. Fogd erősen ezt a srácot, mert a végén még képes lelépni Irakba! Aztán kómába esik és meghal! - Szívszorító látványt nyújtott, teljesen elhagyta magát, alig ismertem rá. Mielőtt reagálhattam volna, Alex megelőzött.
- Apa nem fog meghalni, anyu! Ezt tegnap már megbeszéltük! - sóhajtozott a fiú. - Anyu, mi most elmegyünk vásárolni, ha bármi gondod van, Margó itthon van.
- Tudom, tudom. Menjetek - legyintett az ajtó felé. Ahogy ott feküdt, teljesen tehetetlenül, legszívesebben elutaztam volna Irakba, hogy hazarángassam a férjét. Annyira gyámoltalan volt, olyan ártatlan, akár egy kisgyerek.
- Szia - köszönt el tőle Alex, és már rángatott is kifelé a szobából.
- Mégis elmondtad neki - böktem Alex vállába, mikor Krisztina már nem hallhatott minket.
- Igazad volt, ezt valóban megérdemli - helyeselt, engem pedig elöntött a boldogság. - Na, megyek a pénzemért. - Ellenkezni akartam, de ő már az emeleten volt. Valamiért nagyon jól esett, hogy megfogadta a tanácsomat, és elmondta anyukájának. - Mehetünk! - torpant meg előttem végül.
- Nem fizethetsz semmit! - szögeztem le, rábámulva a pénztárcájára.
- Kapsz valami ajándékot, na! - nyögött fel. - Szabad?
- Rendben - egyeztem bele megadva magam, de már fel is készültem a hárításra, ha esetleg bármit készül venni nekem. Túl sokat adott már, nem engedhettem többet.
A buszmegállóban felszálltunk a buszra, később pedig a villamosra, ahol csak a szokásos emberek üldögéltek. Mármint a szokásos embertípusok. A nagyi nagyis szerelésben, a helyes srác rajulós fejhallgatóval, a ribanc hatalmas magassarkúban, a tetkós, piercinges, fültágítós fiatal fiú, a tapizós szerelmespár, meg persze a két, aktatáskás felnőtt. A szakadt üléseken elfoglaltuk a helyünket egymással szemben, mellettünk pedig ott díszelgett a felirat: KIHALNI ESÉLYES. Huligánok... kihajolni veszélyes, lekapargatva. Igazán kreatív. Ezután a zenét hallgató helyes srácon felejtettem a szemem, amit persze Alex is észrevett.
- Ne bámuld már ennyire feltűnően - sziszegte a fogai közt, mire összerezzentem és visszatértem a valóságba.
- Ne legyél féltékeny - ráztam a fejem mosolyogva. - Csak ránézhetek egy srácra.
- Na, várj csak! - tette fel a lábát mellém, majd megállapodott a tekintete a hatalmas keblű huszonévesen. Egy ideig persze tűrtem, de mikor a lány megfordult, és egyéb domborulatok váltak láthatóvá, megelégeltem.
- Rendben, te győztél! - löktem le Alex lábát magam mellől. - Csak hagyd már abba!
Felnevetett, a szokásos angyali kacajával, amit úgy szeretek, miközben abbahagytam a körömrágást. Ha ideges vagyok, akkor rágnom kell valamit. Szerencsére a körmöm mindig kéznél van.
- Nem kell aggódnod - nyugtatott meg, én meg akaratlanul is újra a nőre néztem.
- Tudom. Neked se - mosolyogtam rá.
Eközben a villamos megérkezett, egy kis gyaloglás után pedig mi is. Az Allee hatalmas, ezért is imádom annyira.
Alexszel az utóbbi időben sok volt a... dráma. Apukája, anyukája, régi ügyek, suli... de ezt olyannak képzeltem el, mint amilyen a filmekben szokott lenni. A lány nevet, a fiú nevet vele, a hangjuk nem hallatszik a bulis aláfestőzenétől. De végül ennél sokkal csodálatosabban sikerült a nap.
Rögtön a Costa Caffee-val találtuk szemben magunkat, bal oldalt Pull&Bear, jobb oldalon pedig H&M és C&A.
- Legyünk túl a drága részén. Húz és medve! - rángattam be a Pull&Bear-be. Régóta akartam onnan egy pulcsit, olyat, mint amilyen Alexnek van, csak csajosabb fazonban, és rózsaszínben. Gyorsan meg is találtam a keresett darabot, mialatt Alex az üzlet másik részében kolbászolt. Izgatottan sétáltam mellé. - Milyen? - álltam meg előtte.
- Jól áll - lökött a tükör elé, majd az árcédulán kezdte keresni a számokat. - Vagy talán annyira mégsem - szörnyedt el.
- Mennyi? - haraptam a számba.
Alex felém tartotta a címkén lévő papírt, úgyhogy kifordított nyakkal elolvastam.
- Na, ez nem kell - kezdem kibújni belőle, teljesen meghökkenve az árától.
- De hát tetszik - ellenkezett. Körülöttünk felfigyeltek ránk, ami bár jelen pillanatban nem érdekelt, azért kissé kínosan érintett.
- Annyira nem - nyomtam a kezébe összegyűrve.
- Látom, hogy mégis - erősködött.
- Jó, nagyon tetszik! - ismertem be. - De túl drága!
- Rendben, hagylak - tette vissza a polcra egy laza mozdulattal. - Inkább menjünk innen - azzal kivonszolt a boltból.
- Tezenis! - pillantottam meg. - Annyira elnyűtt már a mellt... nem lánnyal vagyok - túrtam a hajamba kínosan, felismerve, hogy a fehérneműmet nem vele kéne megvitatnom.
- Ha nem baj, akkor inkább kint megvárlak - foglalt helyet egy padon, egy kisbabát ringató hölgy mellett. Én bementem, és megkerestem a bevált darabot, egyszerű fehéret. Kiválasztottam a megfelelő méretűt, és a próbafülke felé vettem az irányt. Ekkor megpillantottam a másik oldalon, a ruhák közt egy darabot, egy ujjatlan inget, ami nagyon festékes hatást keltett. Pont ilyenre volt szükségem az alkotószobámban, mert ennek nem árt a festék, sőt, még stílusosabb tőle.
Leemeltem a fémrúdról és azt is magammal cipeltem a függöny mögé. Az egyetlen gond az volt vele, hogy nem volt ujja, de aztán rájöttem, hogy otthon úgyis mindig ujjatlanban vagyok, télen is, mert jól fűt a ház. Úgyhogy a melltartóval együtt azt is megvettem. Az üzletből kilépve azt láttam, hogy Alex a kisbabás hölggyel beszélget.
- Tényleg nagyon aranyos gyerek - szorította meg a bébi apró kis kezét.
- Azt hiszem, hogy visszatért a barátnőd - biccentett felém a nő, mialatt egy nagydarab kopasz pasas kis híján fellökött engem.
- Emma, szia! Miket vettél? - vette ki a kezemből a szatyrot, belenézett, aztán visszaadta. - Neked való!
Én is belenéztem a zacskóba. Az ing volt felül, tehát a melltartó nem látszott. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Gyerünk, még rengeteg bolt vár rád! Örülök, hogy találkoztunk - intett a hölgynek Alex, miközben felállt.
- Sziasztok! - köszönt el.
- Viszlát! - úgy éreztem, hogy én is köteles vagyok megtenni ugyanezt. - I am! - csillant fel a szemem az ékszerek láttán.
- Nincs elég ékszered? - bökött a piros karkötőmre Alex, majd a virágos fülbevalómra, végül pedig a tőle kapott nyakláncra.
- Tanuld meg: ékszerből sosem elég! - libbentem be az üzletbe. Alex kedvetlenül követett, és őszintén szólva nem nézett ki túl jól a sok bizsu között. Végül azonban nem vettem semmit.
- Eredetileg ruhákért jöttünk - irányított az Orsay-be. Na, ott elválogattam egy ideig, aztán három felsővel, egy szoknyával, meg két sorttal látogattam meg a próbafülkét. A pólók mindkettőnknek egyaránt tetszettek, de az alsók okoztak némi galibát. Mikor a szoknyában kiléptem a függöny mögül, Alex a fejét rázva fejezte ki nemtetszését.
- Mi a baj vele? - forogtam körbe. - Szerintem gyönyörű! Elöl rövid, hátul hosszú, élénk rózsaszín! Tökéletes!
- A kilencedikes Katin láttam ugyanilyet - közölte mellékes stílusban. És ez hatott. A sulink elég kicsi ahhoz, hogy mindenki nevét tudjuk, de az osztályunk elég tartózkodó ahhoz, hogy mindenkit csak külső alapján ismerjünk. Nem szeretem az előítéleteket, de lássuk be, mindenkiben vannak. És ha Katin végignézek, Brigit látom fiatalabb kiadásban. Úgyhogy ugrott a szoknya. A sortok közül is csak az egyiket vettem meg, mert a másik iszonyúan állt, bár Alexnek tetszett.
Mikor szatyorral a kezemben kiléptem az üzletből, megpillantottam a dm-et. Onnan is szükségem lett volna valami női dologra, de abban biztos voltam, hogy azt nem Alex orra előtt fogom megvenni, úgyhogy inkább továbbálltunk. Alex megtorpant a könyvesbolt előtt, és befelé bámult.
- Te, úgy tudom, hogy ez a legnagyobb Libri - cövekeltem le mellette.
- Tudod, régen apu mindig vett nekem egy könyvet, mikor hazajött - mesélte mosolyogva. - Én mindig is a háborús könyveket imádtam a legjobban, a krimik mellett, és ő mindig olyat hozott, amire éppen szükségem volt. Sajnálom, hogy ilyenkor év végén nem jut időm olvasni. Ráadásul én úgy nem is szeretek, ha csak pár oldalt falhatok fel. Ha olvasok, akkor egész nap. Erre ilyenkor nincs lehetőségem.
Látta, hogy erre semmit nem tudok reagálni, ezért inkább megfogta a kezem és elhúzott a könyvesbolttól.
A Swarovski kirakata előtt megálltam, és megcsodáltam a gyönyörű ékszereket. Természetesen nem mérhető az I am választékához a rengeteg csillogás, ami odabentről hívogatott. Aztán megpillantottam egy darabot, és elkerekedett a szemem. A nyakamban lógó flamingóhoz kaptam, majd Alexre pillantottam. A padlót nézte, közben pedig rejtélyesen mosolygott.
- Te tiszta hülye vagy! - nevettem el magam.

18 megjegyzés:

  1. Tetszik!Gondolom,hogy a flamingó nem volt egy olcsó darab :)

    VálaszTörlés
  2. NAgyooooonjooooolettt!! <3
    Alex irto rendes !!
    Es en mar nagyon varom a kovit !!!
    Millio puszi azert mert ilyen jol irsz!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök! :)
      Az már egyszer biztos!
      Imádlak, puszi! <33

      Törlés
  3. Hihetetlenül jó lett!!!!
    Pusz! :D

    VálaszTörlés
  4. én tuuuuuudtaaam :)) bershka, tally wejil hol vannak? :( nyembaj jó így is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugi, még egyáltalán nincs vége. Lesz az is, bár oda nem nagyon mennek be... bocsika :D

      Törlés
  5. Nagyon jó lett és Alextől tök kedves, hogy mindenhova elkíséri Emmát. :) Imádom ahogy írsz, sose hagyd abba. :) Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudod milyen jó érzés ezt nekem hallani! Köszönöm! <33
      Alex már csak ilyen :D

      Törlés
  6. Nagyon nagyon klassz rész lett Bia!! :)
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
  7. "KIHALNI ESÉLYES" :DDD
    Nagyon jó rész!
    STBesty

    VálaszTörlés