2013. október 27., vasárnap

56. rész: Apa mikor jön haza?

Sziasztok! Itt is a vasárnapi rész, eleinte egy megszokott nap, majd a végén érdekes fordulatot vesz. Remélem tetszik majd nektek! *Bia*

Alex szemszöge:

Mikor kedd reggel kinyitottam a szemem, elég rossz érzés kerített hatalmába. Elvégre ez lehetne életem legszebb két hete. Hiszen a suli utolsó két hete a legszörnyűbb, és egyben a legjobb is. És én kaptam egy kis extrát is erre az időre: Emmát. Ha az ösztöndíjam után fogok sóvárogni, azzal csak mindent tönkreteszek. És anyunak sem arra volt szüksége, hogy kioktassam és önzőnek nevezzem. Úgy döntöttem, hogy semmi nem fogja elrontani a tizenegyedik iskolás évem utolsó heteit. Igen, reggel tényleg ezt gondoltam. De délután...
Reggel Emmával igazán izgatottak voltunk. Margó elvállalta, hogy beviszi Dórit, mivel még át akartuk venni párszor a verset. Meg persze az irodalmat magát is át kellett ismételni, mivel miután első órában Emma elmondja a verset, utána még egy kicsit gyakorlunk, de a második órában jöhet a dolgozat. Témazáró! Én nem izgultam, az irodalom mindig is a véremben volt, apukám nagyanyja költő volt. Emmában korántsem volt meg az a nyugodtság, amivel én rendelkeztem, azon a csodás, napos júniusi napon.
- Nem fog menni, Alex! Nem fog menni, nem hallod? - ismételgette, a dogára célozva. Persze a verssel kapcsolatban sem volt túl bizakodó, de azt annyiszor átvettük, hogy lehetetlen, hogy bármit is elrontson. Amikor így kiborul, a legjobb amit ilyenkor tehetek, az az, hogy megpróbálom megőrizni a hidegvéremet. Ami nem könnyű, mivel általában könnyen felkapom a vizet.
- Nézd, ha nagyon nagy a baj, akkor kattints kettőt a tolladdal, és én majd megoldom!
Kezdtem átalakulni Emilyvé...
- Komolyan megtennéd? - csillant fel a szeme megkönnyebbülten.
- Persze, de úgysem lesz rá szükség - nyugtattam.
Úgyhogy viszonylag kellemesen telt az út, Emma valamelyest lehiggadt, ami egészen az óra kezdete előttig tartott. Akkor vészmadárként kezdett jajveszékelni, Petinek köszönhetően, aki öt perccel óra előtt megállt előtte.
- Emma, ne aggódj, sikerülni fog! Se! - tette hozzá. Emma ekkor golyózott be, tulajdonképpen fába szorult féregként kezdett visítani, miközben Peti röhögött.
- Kösz szépen - böktem oldalba, akire ezután Flóra vetett rosszalló pillantást.
- Jó reggelt mindenkinek! - üdvözölt minket széles vigyorral, belépve a terembe Potássy. Legalább neki jól indult a reggele. Amúgy Márk még mindig hiányzott, sőt, Olitól már azt is tudtuk, hogy miért. Emma biztosan nagyon erősen megüthette Márkot, de azért ő elég kemény srác, szombat reggel már semmi baja nem volt. Azonban vasárnap állítólag nagyon rosszul lett, a doki szerint valami apró fertőzés, de pénteken már jön, nehogy lemaradjon a táborról. Pedig de jó is lenne! Olivér azt is elmondta, hogy eléggé kiakadt, mikor megtudta, hogy valaki bemártotta.
Potássy elhelyezkedett az asztalánál, körbepásztázta a termet, majd megszólalt:
- Emma, remélem ezen a héten jobb teljesítményt nyújtasz.
- Ebben biztos lehet - tápászkodott fel a lány, kimért léptekkel haladt a tábla felé. Megállva magabiztosan kihúzta magát, vett egy mély levegőt, megállapodott a tekintete rajtam, és belefogott.

Arany János: Szondi két apródja

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.

'Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
Odaillőt egy huri nyakra!’

„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
És pengeti, pengeti, sírván:”

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt anyaszülte.

„Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü sörbet. -”

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.

„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!”

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.

„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”

Csodás érzés volt hallgatni, elvégre közösen hoztuk össze.
- Szalay, hát összekaptad magad! Személyes kedvencem ez a vers, és briliánsan adtad elő - dicsérte Emmát Potássy elismerő mosollyal. - Gratulálok, már csak egy versre van szükséged, határ a csillagos ég!
A magyartanár bizonyára azt hitte, hogy ezzel egy életre megkedvelteti Emmával a verseket. Én ebben nem voltam olyan biztos, sőt, szerintem még inkább gyűlölni fogja, háta közepére sem fogja kívánni a költeményeket.
- Nagyon köszönöm! - hálálkodott Emma, majd a helyére sétált és visszaült. - Te tudtad? - fordult hozzám, mialatt a tanár kiadott pár gyakorló feladatot.
- Mármint mit? - tudakoltam felvont szemöldökkel, annak ellenére, hogy pontosan tudtam miről beszél.
- Hogy ez a kedvenc verse - biccentett Potássy felé.
- Ó, hogy azt - mosolyodtam el. - Mégis honnan tudtam volna?
- Köszönöm - nézett a szemembe, mivel megértette, hogy tudtam.
- Nincs mit - legyintettem, mire előrefordult, nehogy magára haragítsa a tanárt.
- Aki nem szeretne karót kapni a következő órán, annak ajánlom figyelmébe a százkettedik oldalon lévő feladatokat - közölte egyre idegesebben Potássy, mivel Peti elmében volt, folyamatosan poénkodott. Viszont hallgattunk rá és a fenyegetésére, úgyhogy mindenki belemerülve látott neki a végső ismétlésnek. Furcsa, de komolyan, akkor tényleg mindenki tanulásra fordította az időt, ez mégiscsak az utolsó lehetőségünk volt. Hopp, mégsem: - Mint az minden évben lenni szokott, a legutolsó órán még adok egy lehetőséget. Aki úgy érzi majd a mai nap után, hogy nem sikerült túl fényesen a dolgozata és javítani szeretne, az ezek közül a versek közül választhat - húzott elő a könyvei közül egy lapot, rajta egy rémisztően hosszú lista, megtömve versekkel. Lehelyezte Márk üres padjára, arra célozva, hogy majd kitűzzük a faliújságra. A mi faliújságunk olyan üres, mint Petiék hűtője. Egy darab csoportkép a közepén Péter bá jóvoltából, néhány rendmániás idézet, szintén az ofőnek köszönhetően, és ennyi.
Tehát második órán megírtuk a dogát, és ahogy mondtam, Emmának nem volt szüksége a segítségemre, nyugodtan dolgozhattam. Nem úgy Emily, aki mindenfelé küldözgette a puskákat szerte a teremben, így elég nagy volt rá az esély, hogy nem hallunk túl sok verset a következő héten.
De a napnak még korántsem volt vége azután, hogy Potássy elégedetten kisétált a teremből, mivel biológián összefoglaltunk, és valamikor az óra közepén esett le egyeseknek, hogy az a másnapi tézét is jeleni. Beszédmentes pánik alakult ki (Csányi nem tűri a fecsegést óra közben), Peti a tollával bökdöste a padot, Patrik a telefonját verte a fejéhez megállás nélkül (érthetetlen okokból), Olivér a hajában turkált, Brigi és Jenny pedig egymás kezét szorongatták. Mi Emmával karba tett kézzel figyeltük a tanárt, a hétvégén tökéletesen felkészültünk a másnapi megpróbáltatásra, Emily valamiféle haditerven dolgozott, Flóra meg csak bámult maga elé. Sőt, abban is biztos voltam, hogy Márk éppen - Peti szavaival élve - a FIFA-franc-tudja-hánnyal játszott, mikor bevillant neki, hogy mekkora mázlista, és mi mekkorát szívunk.
Aztán jöhetett a tesi, az előző naphoz hasonlóan aznap is végre úgy öltözhettem, hogy nem kellett Márkot hallgatnom. Igazi felüdülésnek számított. Emma mesélte, hogy milyen beszélgetés folyt le közte és Olivér között, bár én már régóta tudtam az Emilys dologról, viszont ez a Márk-ellenes dolog meglepett. Azonban az öltözőben jót beszéltünk, kérdezett Emmáról, én pedig őt Emilyről. Peti eléggé kétkedő ebben a kérdésben, nem hisz abban, hogy Olivér megváltozott. Patriknak fel sem tűnt semmi, habár komolyan kezdtem azt hinni, hogy ő tud a legtöbbet mindenről, és csak úgy tesz, mint aki sosem figyel. Minden esetre a tesi izzasztó volt, Kocsis legnagyobb örömére majd' kiköptük a tüdőnket.
Fizika. Eme szó hallatán Emma megborzongott. Mióta együtt vagyunk, vannak olyan pillanatok, mikor rájövök, hogy mi tényleg együtt vagyunk. A legfurább az az egészben, hogy olyan természetes, mintha mindig jártunk volna. Viszont néha vannak olyan momentumok, mikor egy pillanatra elgondolkozom, és tudatosul bennem, hogy szeret. És azok csodás pillanatok.
- Gyűlölöm Verest. Már a gondolatától is kiráz a hideg! - közölte remegő kezekkel, miközben felballagtunk a második emeletre.
- Tudom, de nem kell aggódnod. Nem lesz semmi baj, ma összefoglalunk, nem feleltethet. - Ijedtségének alapja az volt, hogy ha Keresztes engem képes volt számon kérni, akkor ezt Veres is megteheti vele. De nem tette, szerencsére.
Dupla matekkal zártuk a napot, egészen kellemesen telt, nekem minden feladat sikerült. Körülöttem feltűnt néhány probléma, reméltem, hogy a dolgozatra minden megoldódik.
Pakolászni kezdtünk a teremben, nekem meg eszembe ötlött, hogy dolgom van.
- Nekem ma el kell mennem Dóriért, utána pedig beszélnem kell anyuval, szóval majd valamikor átmegyek. Az megfelel? - fordultam Emmához, miközben ő a vállára rántotta a táskáját.
- Persze - bólintott elmosolyodva.
A suli előtt elköszöntünk, ő balra indult, én pedig jobbra. Margóval úgy beszéltük meg, hogy ő elmegy valamilyen szalonba, ezért az én dolgom Dóri hazajuttatása. Tehát sietve vettem a lépteimet, majd megtorpantam a suli előtt. Özönlöttek ki a tizenhárom évesek, nekem meg csak az járt a fejemben, hogy milyen is volt hetedikesnek lenni. Abban az időben ez sokszor eszembe jutott, főleg amiatt, mert hetedikes versekkel foglalkoztunk Emmával. Emlékszem, hogy már abban az évben mennyire izgultam a felvételi miatt, mikor még azt sem tudtam, hogy hova jelentkezem. De ettől eltekintve, szerintem a hetedik volt a legjobb általános iskolás évem. Amikor már majdnem te vagy a legnagyobb, de még nem nyomják a válladat a nyolcadik problémái, a búcsúzás, a gimi... jó év volt, meg kell hagyni.
Ekkor Dóri libbent ki az ajtón, vidáman, úgy vigyorgott, mint egy vadalma.
- Alex! - integetett. - Régen nem jöttél értem a suliba - jegyezte meg, miközben megragadtam a kezét és elindultunk.
- Milyen napod volt? - érdeklődtem.
- Átlagos. De kaptam egy ötöst természetből! - újságolta boldogan. Istenem, nekem mennyire hiányzik a természet! Akkor még nincsen földrajz...
- Ügyes vagy! - mosolyogtam rá.
- És Ági néni megdicsért, mert tudtam a választ arra a kérdésre, amire senki más nem - virult megállás nélkül.
- Ez szuper! - biccentettem elismerően. Az én húgom!
- Apa mikor jön haza? - pillantott fel rám kérdőn.
- Fogalmam sincs - tártam szét a karom tanácstalanul.
- De hazajön?
- Igen - válaszoltam sóhajtva.
- Megígéred? - A remény kis sugara ott csillogott a szemében.
- Megígérem - sóhajtottam.
Mivel Margó elég sokáig nem érkezett haza, kivettem a leveleket a postaládából, bezártam az ajtót, adtam Dórinak enni, és én is megebédeltem. Utána átnéztem a leveleket, a legtöbb egyszerű számla volt, de megakadt a szemem egy Irakból érkezetten. A furcsa az volt, hogy nem aputól jött, hanem az egyik társától. Rosszat sejtettem, ám ezt igyekeztem elnyomni. A szobámban megállva kibontottam a levelet, és végigolvastam. A lap kiesett a kezemből, én pedig leroskadtam a földre.

20 megjegyzés:

  1. Első komi!Valahogy èreztem,hogy mikor rakod fel...

    VálaszTörlés
  2. Úúúúú :O :/
    tuti az lesz,amire gondolok, de remélem nem...xD
    annyira imádom,ahogy írsz, minden egyes nap jövök s nézem,hogy raktál-e már fel új részt, és vagy két perc alatt elolvasom,ha igen. Egyszerűen imádom :DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden kiderül a következő részben!
      Nem is tudod milyen jólesik ez nekem! Köszönöm! <33

      Törlés
  3. Szegény..:/ Mondjuk már sejtettem.:( Siess a következővel! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, majd holnap meglátjuk jól sejtetted-e! Sietek vele! :)

      Törlés
  4. Ez nagyon izgalmas rész lett, de azt hiszem sejtem, hogy mi lehet az ami a levélben volt, és, hogy miről fog szólni a holnapi rész! :D:D
    nagyon várom!!
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod!
      Holnap mindenre fény derül! :D
      Puszi!

      Törlés
  5. Nagyon jó lett és szerintem Dóri nagyon szomorú lesz már ha az áll a levélben amire gondolok. :( Kíváncsi vagyok, hogy mi fog holnap történni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy sikerült mindenki fantáziáját megmozgatnom.
      Meglátjuk... :)

      Törlés
  6. Úristen! :O Van egy sejtésem, de remélem rosszul gondolom :( Várom a következő részt :)
    Amúgy megihletett a blogod, és én is belevágok egy sulis történetbe :) Azért szólok, nehogy azt hidd, hogy utánozlak vagy valami más lesz teljesen a sztori meg a szereplők is :) http://anordinaryschoolstory.blogspot.hu/ itt van, ha esetleg érdekelne :) lehet itt-ott előfordul valami ami hasonlít, de tényleg nem szándékozom másolni. Azért írtam, hogy ezt tudd, és később ne támadj le emiatt :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holnap minden kiderül, de azért örülök, hogy így izgultok! :D
      Belenéztem a blogodba, kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki belőle, biztosan érdekes történet lesz majd :)
      És akkor előre is felkészítenélek azokra az "ez tiszta SZJG" megnyilvánulásokra...
      Puszi! <3

      Törlés
  7. hmmmmmmmmmmmmmmmmmmm meglátjuk...

    VálaszTörlés
  8. Szia! :)
    Remélem nem az lesz, amit gondolok, hogy lesz.. Szegény Alex.:/ Kíváncsian várom már a folytatást!:) Olyan tehetséges vagy, fantasztikus és izgalmas a történet. Soha nem lehet megunni. Egyszerűen imádom az egészet! :D
    Puszi, Jenny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Már fenn is van a rész, kiderül!
      Nem is tudod milyen jó érzés, hogy ezt mondod! Annyira köszönöm, ezt csodás hallani! :)
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  9. Mostmár nagyon érdekel, hogy mi történt! Remélem nem nagyon rossz :(
    STBesty <3

    VálaszTörlés