2013. október 24., csütörtök

53. rész: Csókot!

Sziasztok! Megérkeztem a következő fejezettel, Alex jegye játszik majd fontos szerepet, meg Dóri. Jó olvasást hozzá! *Bia*

Alex szemszöge:

Miért van az, hogy ha az életünk egyik része végre kisimul, egy másik részén akkora göröngyök lesznek, hogy felveszik a versenyt a nagyi hájaival is? A reggel tökéletesen indult, úgy, ahogy egy nyári hétfő reggelnek indulnia kell. Csicseregtek a madarak, fújt a szél... az első probléma ott kezdődött, hogy anyu kiküldött a szobájából, mondván, hogy magányra van szüksége. De akkor még nem hagytam, hogy a napomat bármi tönkretegye. Megcsináltam a szokásos szendvicsem, dupla adag majonézt nyomtam bele és vidáman elmajszoltam.
- Gyerünk Dóri, indulás! - lökdöstem ki a húgomat az ajtón. Ekkor azonban megpillantottam Emmát, és rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. - Margó... - pillantottam rá, de tanácstalanul megvonta a vállát.
- A bankba kell mennem - közölte, majd a táskájával kezdett babrálni.
- Rendben, akkor erről ennyit. Gyere Dóri - ragadtam meg a kezét, a kapu felé kezdtem vonszolni, ahol Emma várt.
- Hogyhogy ilyen korán? - érdeklődtem, miközben Margó bezárta az ajtót és el is indult.
- Ma volt miért... azaz kiért felkelni egy hétfői napon - ragadta meg a karom, magához húzott, de engem kínosan érintett, hogy a húgom hatalmasakat pislogott ránk.
- Később - súgtam Emma fülébe, és elhúzódtam. - Figyelj, mi most erre megyünk, Dóri sulijába...
- Mehetek én is? - kérdezte közbevágva.
Erre nem is gondoltam.
- Ha akarsz - vontam vállat mosolyogva. Tehát hárman siettünk át az úttesten, mi Emmával két oldalról fogtuk Dóri két kezét.
- Sikerült a matek házi? - pillantott le a húgomra Emma.
- Igen, a bátyám igazi zseni! - bólogatott hevesen a kislány.
- Ebben egyetértünk - biccentett rám sandítva Emma.
Miközben Dóri mesélt egy sztorit a előző napjáról (nem volt rövid), bekanyarodtunk egy utcába és megpillanthattuk az óriási épületet.
Miután sikeresen befejezte a történetet, leguggoltam hozzá, és rántottam egy utolsót a cipője fűzőjén.
- Légy jó, és ne hagyd, hogy Bálint zaklasson!  - ráztam a mutatóujjam. - Ha hozzád ér, mit kell mondani? - tudakoltam felvont szemöldökkel.
- Azt, hogy ha még egyszer ezt csinálja, akkor a bátyám megtalálja! - ismételte sokadszorra a betanult szöveget Dóri szem forgatva.
- Rendben, mehetsz! - pusziltam meg a homlokát, majd mikor berohant a suliba, felegyenesedtem és Emma szemembe néztem.
- Ne haragudj, de ezt - hajoltam közel hozzá, kisöpörve az arcából egy rakoncátlan tincset - nem akartam előtte - csókoltam meg.
- Semmi vész - nyugtatott meg, majd ő is babrált egy kicsit az én kósza hajszálaimmal. - Szerinted mi lesz? - kérdezte végül.
- Mivel? - vontam össze a szemöldököm.
- Hát a sulival - világosított fel, miközben rántott egyet vállán, amit nyomott a ránehezedő táska. - Gondolod, hogy...
- Minden rendben lesz, szerintem nem lesz semmi - legyintettem, és ezt komolyan így is gondoltam. További három másodpercig.
Persze! A Benjamin Franklin meg a semmi? Nem, helyesbítek. A 11./a és a semmi? Jó vicc!
Mikor fáradtan becsoszogtunk az épületbe még minden rendben volt, bár a büfénél nem állt senki. Már a folyosón is kaptunk pár kíváncsi tekintetet alsóbb évesektől, de nem tulajdonítottunk nagy figyelmet a dolognak. A terembe lépve azonban bárgyú tekintetek fogadtak és bazsalygó arcok. Mielőtt bebaktattunk volna minden ment a rendes kerékvágás szerint, Patrik kockult, Peti Flórával beszélgetett (inkább csak a srác beszélt, a lány pedig bólogatott), a két csitri vihogott valamin, Emily rozskenyeret evett, Olivér pedig feszülten figyelte. Akármennyire meresztgettem a szemem, Márkot nem láttam, pedig ő egy elég feltűnő jelenség a színes gatyáival. Szóval mikor beléptünk, a beszéd meg a nevetés abbamaradt, a csámcsogás megszűnt, és a tekintetek ránk szegeződtek. Akaratlanul is magam mellé eresztettem az addig Emma kezében pihenő kezemet, és ezt ő is pártolta.
- Sziasztok! - intett az osztálynak bizonytalan vigyorral, és igyekezett normálisan viselkedni. Persze a helyzet korántsem volt normális, helyette inkább erősen kínos. Én is megpróbáltam civilizált ember módjára végezni a teendőimet, kipakoltam és kivittem a táskámat. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy ez nem az a helyzet volt, ami a napomat enyhén szólva szétzúzta. Az majd valamivel később jön. Minden esetre mikor Emmával mindketten elrámoltunk a padunkban és megállapodtunk a székünkön, még mindig a figyelem középpontjában voltunk, ami engem enyhén feszélyezett.
- Most komolyan, mit akartok? - fordultam az osztály felé felsóhajtva.
- Nem egyértelmű? - lóbálta meg a karját Olivér. - Csókot!
- Elmentek a francba - legyintett feléjük Emma, de közben félszemmel egy röpke másodpercre rám pillantott, és halványan elmosolyodott.
- Gyerünk már, ember! - unszolt minket Peti is. - Csókot, csókot!
És ez hatott az egész osztályra, egyszerre kezdték kántálni a szót, csak Brigi duzzogott idegesen. Jenny ezt látván szintén zavartan csöndben maradt. A "csókot, csókot!" az egész termet betöltötte, ezért Emmával egymásra néztünk, és vállvonogatva megadtuk magunkat. Én feltérdeltem a székemre, ő pedig áthajolt a padján és nyomott egy gyors csókot a számra. A többiek éljenzésben törtek ki, és bár eléggé hangosan voltak, azért hallottam, ahogy Patrik lefotóz minket a telefonjával.
- Facebook-ra! - kiáltotta elégedetten. Vetettem felé egy szúrós pillantást, ezért inkább eltette a kütyüt.
- Mi folyik itt? - rontott be Kelety, az ajtó kivágódott, és kis híján kis is tört. Ekkor az osztály kisangyal üzemmódba kapcsolt, mindenki előrefordult és édesen pillantgatott az igazgatóra. - Hol van? - rikácsolta. - Hol van Baross?
- Emma kiütötte - felelte lazán Olivér. Amúgy addigra már mindenki tudta, hogy Márk volt a szertári bűnös, azt azonban csak kevesen, hogy ki tudta rábizonyítani.
- Tessék? - szaladt fel az igazgató szemöldöke, egészen a plafonig.
- Csak vicceltem, nem kell felkapni a vizet - vont vállat a fiú. Annak ellenére, hogy az igazság valóban ez volt, senki nem volt biztos benne, hogy Márk valóban emiatt hiányzott. Amúgy pedig Kelety utálja az erőszakot, jobb, ha nem tud egyes dolgokról.
- Aki beszél vele mondja meg neki, hogy a büntetése kettes magatartás és... - feszülten vártuk a másik csapást Márk számára, nagyon kíváncsiak voltunk rá. - Ki kell fizetnie a kárt! - azzal ki is viharzott a teremből. Na igen. Márkék tényleg nagyon gazdagok, elég, ha a házukat nézzük, de a szülei (mint általában az összes gazdag) nem szeretik kiadni a pénzt felesleges dolgokra. A ház, a fényűzés és a rengeteg nyaralás számukra fontos, hogy mindenki lássa mennyire tehetősek. De kifizetni ekkora kárt... nem fognak örülni. Főleg a pénteki buli után, amiről valószínűleg nem is tudtak. Szeretnék ott lenni, mikor Márk ezt megtudja. Nem hiszem, hogy Olivér elárulja neki, hogy ő köpte be, azért nagy valószínűséggel még mindig haverok. Kérdés, hogy Olivér kit választ. Márkot, vagy pedig Emilyt. Valamikor csak kiderül.
Angollal kezdtük a hetet, mint már előtte is olyan sokszor. Ms. Cawley feladott pár feladatot, aztán elregélte, hogy szerdán összefoglalunk és csütörtökön megírjuk a dogát.
Foszlóval volt a második óránk, kémiából már szerencsére megírtuk a témazárót, tehát csak folytattuk az egész év átismétlését. Elmondta, hogy ő szíve szerint íratna velünk egy év végi dogát, de már nincs rá idő. Köszönjük!
Töri következett, Németh is lazára vette a figurát. Éljenek az utolsó hetek! Jövő héten már csak papíron járunk iskolába. Minden órán filmet nézünk, beszélgetünk és elvagyunk. Minden órán, kivéve matekon. Fodor van annyira gonosz, hogy utolsó héten írat témazárót. Ez még engem is kiakaszt, mivel: könyörgöm! Utolsó hét!
Emlegetett szamár... matek volt a negyedik óra, az anyagnak még a vége felé sem tartunk, tehát komolyan fontolóra kell vennie az osztálynak, hogy mikor tanul. Elvégre hétvégén táborban leszünk. Ha jól számolom, akkor szerdára esik a doga, aznap zárnak le minket, tehát Fodornak gyorsan kell javítania. Legalább ennyi plusz munkája neki is lesz. Ő persze minket hibáztat ezért, mivel állítólag miattunk csúsztunk annyit. Én nem tudom, szerintem neki kellett volna pörgősebben firkálnia a táblára. Szeretem a matekot, meg a tanárral sincs semmi bajom, de ilyenkor megőrjít!
És akkor jöhetett a földrajz. Én nyugodtan helyezkedtem el a székemen, nyújtózkodtam és ásítoztam, Keresztesre várva, stabil ötös voltam, nem érhetett meglepetés. Istenem, mennyire naiv voltam!
- Walter kijön a táblához, és mesél nekünk Ukrajnáról - vágta le a cuccait a tanár. Elkerekedett a szemem és az erő egy szempillantás alatt elhagyta a testemet. Micsoda!?
- Elnézést, de ha jól tudom, akkor nincs szükségem a jegyre - próbáltam ellenkezni. Igazság szerint előző nap tanultam föcit, csakhogy Ukrajna az utolsó anyag, és arra nem jutott időm, mivel nagyon sok minden volt hátra, és arra gondoltam, hogy azt majd máskor átveszem. Persze, pont ebből kell kérdeznie, jellemző. Elöntött egy olyan nem akarok felelni érzés, rettegtem a megaláztatástól, Keresztestől és a rossz jegytől.
- Most nem vagy hajlandó kijönni, bezzeg mikor Szalayt akartam feleltetni, akkor nem érdekeltek a jegyeid! - förmedt rám. Emmára sandítottam, akinek akkor jutott el a tudatáig, hogy akkor, azokat valóban miatta vállaltam be. Tudtam, hogy ha kimegyek, akkor halálra fog szívatni, és a végén úgyis egyest kapok. Beletörődtem ebbe, hiszen választásom nem volt. Azonban úgy véltem, hogy egyszerűbb ha makacsul a helyemen maradok és úgy kapom meg az egyest, így megspórolva az égést.
- Nem készültem - vallottam be lesütött szemekkel, hátha megsajnál a tanár. Keresztes szeme szikrákat szórt, szerettem volna elsüllyedni, mivel valóban szégyelltem magam.
- Alex - suttogta Emma a tollát kattogtatva, miközben a tanár hosszú prédikációba kezdett. - Legalább próbáld meg!
- Nem fog menni - fordítottam hátra egy hangyányit a fejem.
- De te Alex vagy! Neked minden megy! - erősködött, dacosan rángatva a karjait.
Mindeközben a földrajztanár teljesen belemerül a monológjába.:
- És én mindig próbálok kedves lenni...
Gondoltam már úgyis mindegy, teljesen Emma felé fordultam, úgy válaszolva neki:
- Ez nem ilyen egyszerű... - kezdtem, de pechemre Keresztes okosabb ennél.
- Walter, figyelsz te rám egyáltalán? - meresztette ki a szemeit, alig bírtam ránézni.
- Természetesen - vágtam rá, egy bólintással nyomatékosítva.
- Akkor remélem, hogy megelégszel egy egyessel - csapott egy jól irányzott mozdulattal a naplóra, ami ennek köszönhetően felnyúlt.
- Úgy fest - sóhajtottam fel. Pedig nem, egyáltalán nem voltam megelégedve a jeggyel! Ez volt az a helyzet, ami a napomat elkeserítette. Stréber vagyok, tudom. Először magára a jegyre gondoltam, mennyire borzalmas érzés egyest vésni az ellenőrzőbe, aztán az ösztöndíjra, valamint arra is, hogy mégis mit fog szólni anyu. Majd Emma is eszembe ötlött, hiszen én vagyok az, akinek az okosabbnak kéne lennie, elvégre nekem kell biztosítanom számára a segítséget. Tehát teljesen elkenődtem emiatt.
Egyedül az javított a dolgon, hogy mikor körbenéztem, szokatlan dolgokat láttam. Emma szomorúan pillantott rám, Emily a fejét csóválta, Flóra ciccegett, Peti sóhajtozott, Patrik felém mutatta a telefonját, amiben egy jegyzet volt megnyitva, a következő felirattal: sajnálom haver. Sőt, azt kell mondjam, hogy még Olivér is belevert egyet a padba. Mindannyian a saját módjukon, de egy dolgot sugalltak felém: érdekli őket a jegyem, és a szívükön viselik a dolgaimat. És ez nagyon jól esett. A gimis éveim alatt sosem voltak igazi barátaim, és ezt meg is szoktam. Azt hittem, hogy nincs is szükségem rájuk. De mégis van. Nagyon.

18 megjegyzés:

  1. Egyre jobban kedvelem az osztályt.(kivéve egyes embereket) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui.:Nagyon tetszett az előző blogod!!(annyira,hogy két nap alatt kivégeztem) :D
      Puszi!

      Törlés
    2. az énis 2 nap alatt olvastam el. :)))

      Törlés
    3. Igyekszem megkedveltetni azokat, akiket szeretni kell :)

      Törlés
    4. Köszönöm, mindkettőtöknek gratulálok!

      Törlés
  2. Imádtam nagyon jó lett :) Nagyon szuper volt ahogy az osztály kérte a csókot. (és még bele is mentek :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök neki!
      Ez az osztály már csak ilyen :)

      Törlés
  3. tökéletes tökéletes tökéletes. :3 nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon tetszett ez a réész. :3 imááádooooom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De ari vagy, nagyon köszönöm!
      Örülök, hogy tetszett! :D

      Törlés
  4. úúúú... Szegény Alex :/ Azért ilyen nem nagyon van a valóságban, hogy ha utál a tanár, lerontja a jegyet, de ez is izgalmasabbá teszi a sztorit, nem kell mindennek valóságosnak lennie :) Várom a kövit! :D
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért nekem van pár tanárom, akitől minden kitelik... :)
      De köszönöm!
      Puszi! <3

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Hűű!! O_O (kb. ilyen fejet vághattam, miközben olvastam :) )
    Nagyon klassz lett!!! :D:D

    VálaszTörlés
  7. Csórikám, őt is ilyenkor felelteti a tanár...
    De az osztály tényleg aranyos, kivéve a csitriket és Márkot (pffff).
    Csak így tovább, drukkolok a feliratkozókhoz és az old. megj.-ekhez.
    STBesty ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy szó: Pártos :D
      Örülök, hogy egyre jobban kedvelitek a szereplőket!
      Köszönöm! <3

      Törlés
  8. Szia! :) Szuper lett.:) Örülök, hogy végre kezdenek összetartani az osztályban, jó kivéve a két ribit, meg azt az idióta Márkot. :D Alig várom már a folytatást.:) Hozd amint tudod, puszi.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed!
      Alex és Emma kapcsolata összehozza az osztályt :)
      Már fenn is van!
      Puszi! <3

      Törlés