2013. október 20., vasárnap

49. rész: Hazaküldöd?

Emma szemszöge:

- Nézd Emma, itt a pasid - vert egy hatalmasat Alex hátába Márk, mire a fiú felnyögött, kifejezéstelen arccal nézve le rám, amitől elöntött a csalódottság, ezért gyorsan védekeztem.
- Nem a pasim - tápászkodtam fel a földről.
- Igen? Akkor miért vállaltad át tőle a szertári zűrt? - tudakolta Márk, én pedig teljesen megsemmisültem. Rémültem Flórára pillantottam
- Kihúzta belőlem, ne haragudj - tátogta felém, Peti mellett ülve, feszengve figyelve az eseményeket.
Alex arca valamivel több érzelmet mutatott, mint az imént, de még mindig nem tudtam, hogy pontosan mit tükrözött. Márk folytatta.
- Mindegy is, megértem, hogy véded egy nyomi társadat. De ha szeretnél újra közénk kerülni, és bebizonyítani, hogy nem érzel iránta semmit, azt ajánlom... - vigyorgott sátánian -, hogy itt és most, mindenki füle hallatára küldd haza!
A zene elhalkult, a kíváncsi tekintetek rám szegeződtek. Hatalmas nyomást éreztem a mellkasomon, és ezen nem könnyített Alex tekintette. Zavart, hogy semmit nem tudok kiolvasni belőle. Flóra és Peti izgatottan, levegővétel nélkül figyeltek, miközben Oli megjelent a kertben. A lányok is befejezték az ivást és önmaguk dobálását, mindenki egytől-egyig a válaszomat várta. Márk pedig még tetézte a helyzetet.
- Mert ha nem, akkor kénytelenek leszünk bedobni a medencébe!
Lefagytam. Medence. Víz.
- Milyen mély? - nyeltem egy hatalmasat, közben igyekezve egyenletesen venni a levegőt.
- Három és fél méter - közölte. Egy valamit szerencsésen eltitkoltam mindenki elől az évek alatt. Nem tudok úszni...
Ha én megyek be a medencébe, az még rendben lenne, mert oldalt meg tudok kapaszkodni. De ha bedobnak, az már komoly.
- Na, mi lesz csajszi? - méregetett megállás nélkül Márk, válaszra várva. Eközben körülöttem mindenki azt kezdte hajtogatni, hogy "küldd haza, küldd haza", és még akár meg is tehettem volna. De biztos, hogy akkor Alex soha többé nem állt volna szóba velem, és végtére is, szeretem! - Hát, sajnálom Emma - húzta le rólam a felsőmet egy szempillantás alatt Márk (van gyakorlata), aztán pedig egy nemesen egyszerű mozdulattal felkapott.
- Haver, ezt azért nem kéne - hallottam Oli hangját mellőlünk, de Márk lazán arrébb lökte.
Annyira hirtelen történt minden, hogy még csak ellenkezni sem tudtam. Márk erősen fogta a combjaimat, egy bilincs sem tart jobban. Esélyem se lett volna kapálózni, vagy hasonlók, miközben hangos fütyülés és mindenféle bekiabálás hangzott el körülöttünk. A lányok sikoltoztak, a fiúk elismerően bólogattak Márk felé, miközben megtorpant a medence szélén.
- Utolsó lehetőség! Hazaküldöd? - hesszelt, miközben egy intéssel kizavart mindenkit a medencéjéből.
- Nem - feleltem megremegő hanggal, és egy pillanatra elkaptam Alex tekintetét. Öröm és megkönnyebbülés sugárzott benne, de nem tudtam eldönteni, hogy attól, hogy a medencébe kerülök, vagy attól, hogy nem küldöm haza mindenki előtt.
- Hát jó, akkor lehet egy utolsó kívánságod - ajánlotta fel Márk, igazán nagylelkűen. - Hallgatlak.
Gondolkodás nélkül megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem:
- Mivel zsaroltad meg?
Pontosan tudta mire gondolok, és egy ördögi vigyor kíséretében válaszolt.
- Veled!
- Mi!? - kiáltottam, de a következő pillanatban már hangos csobbanással a vízbe zuhantam. Márk nemhogy bedobott, de bevágott a vízbe, ezért mélyre kerültem süllyedtem. Ijedtemben kapálózni kezdtem, a habok elöntöttek, és mielőtt egyáltalán felfoghattam volna, hogy mi történik, valaki kezeit éreztem a testemen. Kinyitottam a szemem, és bár homályosan, de Alexet láttam magam előtt. Mosolygott, és erősen fogta a derekamat. A víz teteje felé kezdett úszni, pár másodperc múlva pedig már levegőt is kaptam. Valahol a medence közepén lehettünk, ezért a part felé úszott velem. Nem tudtam, hogy mi történik körülöttünk, nem láttam és nem hallottam, egyedül ketten voltunk a világon. Nem tudtam, hogy Márk mit mondott, vagy hogy Flóra mit sikoltott. Csak azt láttam, hogy Alex ajkai beszédre nyíltak, miközben nekitámasztott a medence oldalának, és a teste az enyémhez simult.
- Te mentetted meg az ösztöndíjamat - suttogta alig hallhatóan.
- Miattam dobtad el az ösztöndíjadat - mosolyodtam el. Ekkor a szeméhez nyúlt és kipiszkált belőle valamit, valószínűleg a kontaktlencséjét. Eldobta és úgy tekintett rám, hogy valószínűleg nem sokat látott belőlem.
- Ennek annyi - vont vállat, majd sebesen közeledett felém ajkaival. Vadul zakatolt a szívem, ami valahol a torkomban pumpálta a vért, a gyomrom liftnek képzelte magát és a víztől kihűlt testem egyszerre felmelegedett. Lehunytam a szemem. Megcsókolt. Megint. A lábmunkája, amivel addig a felszínen tartott minket abbamaradt, éreztem, ahogy újra lemerülünk. Ettől belemosolyogtam a csókunkba, mire ő egyre lágyabban, egyre jobban belemerülve csókolt.
Alig kaptam levegőt, egyrészt mivel a víz alatt voltunk, másrészt pedig már több perce tarthatott a csók. Alexnek is kezdett kiürülni a tüdeje, ezért újra kiemelt minket a vízből. Ekkor újra megjelent a külvilág, Márk megállás nélkül, olyan cifrán káromkodott, hogy olyat még soha életemben nem hallottam. Olival veszekedett, aki a mi pártunkra állt, miközben a lányok tapsoltak, a fiúk pedig csak dünnyögtek. Flóra és Peti összesített erővel szerencsésen kirántotta a Alexet a vízből, mire én a kezemet nyújtottam neki, hogy kihúzhasson. Megragadta a karom, de szegénykém olyan gyenge volt, hogy kis híján visszazuhant a vízbe. Végül egy idősebb srác segített neki.
- A vízben súlytalanság uralkodott - motyogta a fülembe, mialatt Flóra átnyújtott nekem egy törölközőt.
Márk enyhén túlfűtött állapotban rántotta el mellőlem a fiút.
- Ezt megbánod, kiscsávó! - húzta össze a szemeit a menő, Alexet ráncigálva.
- Mégis mit? Megcsókoltam a volt - hangsúlyozta - barátnődet a medencédben. Amit te tettél velem, az szerintem sokkal súlyosabb!
Márknak igazából az volt a baja, hogy a kialakult helyzet neki nem igazán kedvezett, mivel nem ő csókolózott egy lánnyal a medencében. Az, hogy egy másik srác legyűrte (még ha ő nem is hajtott rám), nem igazán volt kúl.
- Megöllek! - emelte magasba az öklét Márk, szerencsénkre a bátyja időben leállította.
- Öcskös, hűtsd le magad - nyugtatta.
Valamiért cselekedni akartam.
- Figyelj - pöcköltem meg Márk vállát, erre feldúltan hozzám fordult.
- Mit akarsz? - kérdezte lesajnálóan. - Te vagy az, aki egy hét alatt a legmenőbb srác csajából, a legbénább lány - bökött Flóra felé, aki erre eléggé elszomorodott - barátnőjévé lettél.
Dühített. Dühített az egész feje. Dühített a modora és a hozzáállása, a kifejezésmódja, a stílusa. Dühített a szétálló haja, a szemei, az, hogy annyira magasabbnak érezte magát a többieknél. Dühített.
- Tudod mit? Ezt - vertem egyet az orrába határozottan - a barátomért! Ezt - ütöttem gyomorszájon - a barátnőmért! És ezt - tettem a kezem a vállára, majd a térdemmel szétzúztam a férfiasságát - miattam!
Összeesett a fájdalomtól, a jelenetet pedig füttyök és tapsvihar díjazta. A legszomorúbb mégis az volt az egészben, hogy senki nem sietett Márk segítségére.
- Te ilyet is tudsz? - pillantott végig rajtam Alex.
- Úgy tűnik - vontam vállat.
- Ember, ez aztán nem volt semmi! - bólogatott elismerően Peti.
- Kösz - mosolyogtam rá. - Húzzunk innen - ragadtam meg Alex karját.
- Egyetértek - csörtetett be a házba, Flóra meg Peti pedig a nyomunkban szedték a lábukat. Ahogy elhaladtunk Emily mellett, ő csak mosolygott, és a mellette álló Olivérnek pedig csak a sokatmondó szemeiből tudtam kiolvasni, hogy mit gondol. Örült. Ez sokkal jobb volt annál, mint mikor Brigi és Jenny sipítozva ujjongtak, hogy a majommal elkezdtem járni.
Azt hiszem kijelenthetjük, hogy a világ legédesebb sráca a barátom, nem kevés veszekedés, kimondatlan érzés és félreértések után. Életem legjobb buliján voltam túl.

Sziasztok! Ígértem, hogy korán hozom. Nem szerettem volna az elején belebeszélni, hisz biztosan elszóltam volna magam. Na, ki örül? Remélem néhány "végre!" felkiáltás közepette azért díjazzátok pipákkal és komikkal a várva várt összejövetelt! Valamint köszönöm az ötven feliratkozót! Ez egészen hihetetlen, csodásak vagytok! Pihenjetek, még van egy kis idő a hétvégéből! *Bia*

24 megjegyzés:

  1. Jaj drága Bia!!
    Teljesen elbűvöltél ezzel a résszel!!! :D:D
    A szívem a torkomban dobogott úgy izgultam, hogy mi lesz, mikor Emmát kérdőre vonták, és mikor Alex megcsókolta!!! Váááá :D:D
    Nagyon-nagyon klassz rész lett! <3
    Puszi: Lucinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Lucinda!
      Köszönöm a kedves szavakat, nem is tudod mennyire jólesnek!
      Éppen ez volt a célom, ez csodás!
      Puszi! <3

      Törlés
  2. Kedves Bia!

    Egy ideje olvasom a történetedet, de azt hiszem eddig ez volt a legjobb rész.
    És nem csak azért, mert, mint te is mondtad "végre" mindenki happy, (kivéve egyeseket) hanem mert ebben éreztem a legtöbb egyéniségedet. A medencés rész jó volt, és nem az a "már-a-csapból-is-ez-folyik" romantikus jelenet.
    Másrészt jól fogalmazol, azt hiszem ami a legjobban megy az a feszültségkeltés, meg az előző részeket nézve, a befejezések. Mindig jókor hagyod abba, ezért még annak is muszáj visszajönnie az oldalra, aki csak véletlenül keveredett ide, mert fúrja az oldalát a kíváncsiság.
    Szívesen olvasnék még tőled, akár más témában is :)

    További sok sikert történettel!
    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Léna!
      Nagyon örülök neked!
      Jó érzéssel tölt el, hogy ennyire tetszett nektek ez a rész, nekem ez az egyik kedvencem, és csodás, hogy ezt nálatok is el tudtam érni! Külön öröm, hogy a medencés jelenet is ennyire megfogott!
      Igyekszem felspékelni titeket egy-egy rész végén, még lesz is jó pár ilyen!
      Minden kedves szót és támogatást köszönök neked! <3

      Törlés
  3. VEGRE!!!!
    AAAAA ez annyira kiraly lett ,hogy nagyoooon!
    Vegre vegre vegre! Annyira orulok ,hogy Emma nem kuldte el es Alex megcsokolta!!!!! <3
    Aztabaromm Mark jol megkapta (egyszer en is kikene probaljam ezt ) !!! XD
    Nagyon jol le tudtad irni az erzelmeket ,es ez nekem nagyon tetszett!!
    Siess a kovivel!
    Pusziiii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Didu!
      Ezer köszönet ezért a sok kedves szóért, repesek, amiért így tetszett neked!
      Köszönöm! <3
      A Márkos részt én is örömmel bevetném egyszer! :)
      Puszi!!

      Törlés
  4. Dee jóóóóó :3333 ma befejeztem a másik blogodat iiiis. :3 mindkettőő tökéletes. <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Le a kalapot előtted, a másikat is végigolvastad? Őszintén szólva azóta rengeteget fejlődtem, és kevésbé volt sikeres is. Ennek ellenére nagyon köszönöm! <3

      Törlés
  5. .........................................................
    (nem találok szavakat) :D

    VálaszTörlés
  6. Na végre!!
    Figyelj!Elmondok egy titkot...vagyis nem egyet kettőt,
    1.Csodálatosan írsz!
    2.Ez volt eddig a legjobb rész!
    =))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3
      Én is elárulok egy titkot: imádlak! :)

      Törlés
  7. NA. az hogy ez a két degenerált retardált mennyit össze kínlódott azt meg se bírom számolni..

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett, úgy örülnék ha én is ilyen jól tudnék írni. :)

    VálaszTörlés
  9. Válaszok
    1. Ne haragudj, hosszú volt a napom, de már fent van! :)

      Törlés
  10. Eddigi LEGESLEGJOBB rész! Gratulálok, nagyon jó lett a medencésbuli <3
    STBesty

    VálaszTörlés
  11. Drága Bia!
    Én tényleg megpróbáltam a lehetetlent, vagyis ilyen sok részt elolvasni egy fél nap alatt (azért nem egész, mert már dél elmúlt, mire felébredtem :$). Kockára tettem a szemem egészségét 8 órányi folyamatos olvasással, és mégis idáig jutottam. Igaz talán még befejezhetném, hiszen nincs annyira késő, de már tényleg kimerültem. Ennek ellenére, nem mondom azt, hogy nem érte meg, mert csodás perceket okozott minden mondat, minden szó elolvasása. Egyszerűen fantasztikusan írsz, nem tudom mióta csinálod, jómagam is már negyedik éve írogatok, de esküszöm, hogy jobb vagy nálam, csak gratulálni tudok. Mindig is olyan történetekért epedezek, ami nem fanfic (habár én is írok kettőt, de korábban voltak egyszerű történeteim is egyszerű szereplőkkel), és találtam is már pár olvashatót, de ez a legjobb. Nem is tudom mit mondhatnék még, talán még ilyen hosszúra nyúlt kommentet nem is kaptál, és remélem, hogy ezzel én is örömet okoztam neked, ahogyan te a csodálatosan megírt történeteddel. Köszönöm neked, és továbbra is olvasód leszek ;)
    További szép napot!
    Puszi:
    Timi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Timii!
      Először is csak gratulálni tudok, én nem vagyok valami gyors olvasó, tehát elképesztő, hogy ezt ilyen gyorsan felfaltad.
      Egyszerűen szárnyalok a boldogságtól, elérted amit akartál, tényleg nagyon örülök a hosszú, meglehetősen pozitív komidnak!
      Én sosem akartam fanfic-et írni, bőven elég kering most is a világhálón, viszont teljesen megértem azt, aki ennek ellenére belefog.
      Nagyon köszönöm neked, újra meg újra a kedves, ösztönzőleg ható szavakat!
      Remélem továbbra is olvashatok tőled komikat!
      Puszi! <3

      Törlés