2013. október 19., szombat

48. rész: Emily, hát nem érted?

Sziasztok! Na, ki várta már a bulit? Ki kell ábrándítsalak titeket, ez még nem az igazi esemény, viszont megismerkedhetünk Márk fényűző otthonával, Emily és Olivér játszanak majd nagy szerepet.
Remélem tetszik majd nektek, és hagytok némi nyomot komment formájában! *Bia*

Emma szemszöge:

Nem akartam elmenni, és mégis muszáj volt. Apuval háromnegyed négykor indultunk el, vállalta, hogy elvisz kocsival, amiért nagyon hálás voltam, nem kellett a városban keringve villamosra meg buszra várnom. Márk házához fél ötkor értünk, de a késés szándékos volt. Semmiképp nem akartam első lenni, legyen csak első a barátnője. Apropó barátnő. Egész héten az osztály szeme láttára smároltak (vagy ahogy Brigi nevezi: smárkoltak), ami az esetek száztíz százalékában hányingerkeltő volt. Gusztustalan egy pár. Jenny még mindig kitartóan hitte, hogy Olivér lassan-lassan kötélnek áll, de mintha a fiú egyre kevésbé érdeklődött volna iránta. Flóra és Peti jártak, Emily Patrikhoz hasonlóan éli a saját kis világát, egyikük a jegyeivel meg a könyveivel, másik a telefonjával van elfoglalva nap mint nap, mi Alexszel pedig hadilábon álltunk, bár egyikünk sem tudta, hogy pontosan miért. Néha veszekedtünk, néha nem, és ez pontosan addig a buliig volt tartható.
Mikor megérkeztünk a ház elé, nem tudtunk leparkolni, mivel már vagy harminc kocsi állt az utcában, természetesen mindenki a bulira érkezett. Ezért inkább csak megálltunk az út közepén, én kiszálltam és kedvetlenül a kerítéshez baktattam, miközben apu komoran integetve elhajtott. Még mindig mérges volt rám a balhé miatt.
Hogy mit kerestek autók Márk gimiseknek rendezett partiján? Megmondom: a fiú elfelejtett szólni, az egész Benjamin Franklin-en kívül a huszonkét éves bátyja fősulis barátai is hivatalosak. Bár apa óva intett, hogy vigyázzak magamra meg hasonlók, azért egy egész főiskolával nem hittem, hogy meg tudok birkózni. Megkerestem a csengőt és jeleztem, hogy szeretnék bejutni. Hangos berregéssel tudatták velem odabentről, hogy mehetek. Betoltam a kaput és végigsétáltam a kikövezett úton, elmémbe hasítottak az ott töltött percek, amelyeket igyekeztem elhessegetni. Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt, és utoljára vettem egy mély levegőt. Lelkiekben felkészültem a legrosszabbra, viszont még ez sem bizonyult elégnek. Egy meglehetősen furcsa hang érkezett egy bozontos bokor felől, sikítás szerű, összerezzentem tőle és gondolkodás nélkül benyitottam.
A nappaliban találtam magam, ami tele volt drága fa szobrokkal és hatalmas ülőgarnitúrákkal. Az első szó ami az ember eszébe ötlik a tágas, mivel a parketta több tíz méteresen elnyúlik előre és oldalra is. Azték mintás szőnyeg díszeleg középen, rajta a fémlábakon egyensúlyozó fehér garnitúra, és a plafonról lelógatott televízió, amely annyira hatalmas, hogy az ember beleszédül. Egy étkezőasztal egészítette ki a helyiséget, kézzel faragott, egyedi darab, vöröses-barnás színével tökéletesen harmonizálva a fal kávés árnyalatával.
Balra egy fürdő helyezkedett el, gyönyörű barackszínű csempével és gigantikus méretű jacuzzival, valamint csodás, meghitt világítással. Jobbra egy italszagot árasztó, méretes konyha, amerikai stílusú berendezésekkel. A nappaliból egy lépcső vezetett fel a következő, egyben még modernebb emeletre, amit nem kívántam megtekinteni, ugyanis csak hálókat találtam volna, és egy ilyen egyetemistákkal egybekötött gimnáziumi bulin azokat általában használják. A legfelső, harmadik emeleten még sosem jártam, ezért fogalmam sem volt mit rejteget ott a srác. Talán biliárdasztalt, dartsot és egy fél kaszinót. Miután körbenézve konstatáltam, hogy a legutóbbi ottlétem óta is történtek milliárdokba kerülő felújítások, főleg a konyhában, igyekeztem feltűnés mentes maradni. Az egész házat ellepték a bigék, nem kevésbé a fickók. Bármerre fordultam, ismeretlen arcokkal találtam szemben magam, és ez egy idő után kezdett komolyan megrémíteni. A nappali sarkát, egy fotel mögötti zugot választottam menedéknek, lekuporodtam és karjaimmal átkulcsoltam a felhúzott térdeimet, majd ráhajtottam a fejem. Ujjatlan meg sort volt rajtam, alatta fürdőruha, de biztos voltam benne, hogy ez így is marad. Nem kívántam részt venni az eseményen, főleg nem fürdőruhában, és főleg nem a medencében.
Üvöltött a zene a hifi toronyból, éppen valami förtelmes tuc-tuc zene indult el, mikor megpillantottam egy ismerős arcot. Hálát adtam az égnek, akkor is, ha máskor nem szívesen teremtek kapcsolatot az illetővel. Olivért láttam a tömegben, ő is észrevett engem, úgyhogy félrelökve pár tudatukat elvesztett srácot és lecövekelt mellettem
- Jól vagy? - próbálta túlüvölteni a zenét egy szokatlanul kedves mosollyal.
- Nem - ráztam meg a fejem kétségbeesetten.
- Márk teljesen bekattant, nem tudtam, hogy ennyi ember lesz - tárta szét a karját tehetelenül.
- Ijesztőek - néztem körbe az ujjaimat tördelve.
- Tudom, csupa fősulis, részeg barmom.
Nem éppen azt mondta, hogy barom, de így sokkal szebben és kulturáltabban hangzott.
- Te mondod? - pillantottam fel rá csodálkozva. - Múlt pénteken pont ilyen állapotban verted szét a szertárat - emlékeztettem erre a cseppet sem elhanyagolható tényre.
- Tudsz titkot tartani? - tudakolta most már halkabban, de még mindig üvöltenie kellett, hogy halljam. - Én ott sem voltam, semmi közöm nem volt az egészhez! Márk csórt egy tizedikestől valami nagyon kemény piát, és egyedül szedte szét a szertárat, a buli közben. Aztán annyira elszállt az agya, hogy majdnem behúzott nekem egyet, sőt, még Briginek is, mivel megpróbáltuk leállítani, mikor megmutatta a művét.
Leesett az állam, a nagy zaj ellenére még a koppanását is lehetett hallani a barna padlón.
- Miért kéne ezt elhinnem? - jutott hirtelen eszembe, hiszen korántsem biztos, hogy ezt nem csak összehazudta nekem.
- Tudod, mi eléggé hasonlóak vagyunk - bökött az ujjaival kettőnkre. - Mint oly sokan az osztályban, mi is felhúzunk egy maszkot a suliban. Mi ketten a menőségért tesszük. Te a két ribanccal töltötted három évedet, én pedig mindenkit csesztettem. De ez az év az, ami mindent megváltoztatott, nem tudom, hogy észrevetted-e, de már elég régóta sokkal kevesebbet szekálom az osztálytársaimat. Te pedig egyenesen nyomi sorba kerültél. És mindketten egy valakiért csináltuk. Azért, akit szeretünk. - Egyik döbbenetből a másikba estem, nem tudtam hova tenni a monológját. Egyrészt sosem hallottam még ilyen szép szavakat tőle, semmi káromkodás. Másrészt pedig nem értettem, hogy kire gondol. Látva, hogy fénysebességgel kattog az agyam, gyorsan hozzátette. - Emily.
- Tessék? - kerekedett el a szemem, és ügyesen félre is nyeltem a csapvizet amit hozott nekem. Oli megütögette a hátam, így sikerült újra megszólalnom. Csakhogy nem igazán tudtam mit mondani. - Ez... ez... én... - makogtam.
- Nem kell mondanod semmit - legyintett, feloldozva a kínos erőlködésem alól. - De ha bárki szívózik veled, csak sikíts, és mentem felrúgom. Rendben? - tápászkodott fel.
- Rendben - préseltem ki magamból a szót, ő pedig már éppen otthagyott volna, mikor még még visszaszólt.
- Amúgy - fordult vissza -, ugye te vállaltad át a balhét?
Pár pillanatig haboztam.
- Igen - bólintottam végül.
- Ez igazán rendes tőled. Ma délelőtt elküldtem a dirinek egy képet, amin Márk éppen a feliratot keni a falra. Nem fogja megúszni, ebben biztos vagyok - mosolyodott el gonoszan, én pedig kissé megkönnyebbültem. Talán a szüleim végre megbékélnek.
- Várj! - kiáltottam utána, megragadva a karját. - Mivel zsaroltátok meg Alexet?
Furdalt a kíváncsiság, tudnom kellett!
- Hát még ezt sem tudod? - csodálkozott. - Szerintem ezt tőle kell megtudnod - rántott egyet a karján, ezzel lerázva róla az ujjaimat, majd eltűnt a látókörömből.
A következő pillanatban olyan eseményt pillantottam meg a konyhában, amitől őszinte és kárörvendő vigyor ült ki a képemre, a körülményektől eltekintve. Márk ledugta a nyelvét egy idősebb lány torkán, lehetett vagy huszonnégy éves, biztosan a bátyja ismerőse volt. Olyanok voltak, mint Taylor Swift és Harry Styles. Aztán megjelent a színen Brigi, hatalmas pofonnal díjazta a jelenetet, amit elvétett, ezért a lányt találta el. Az hirtelen visszanyerte az egyensúlyát, és már viszonozta is az ütést. Őrült pofozkodásba kezdtek, aminek láttán Márk biztosan nagyon örült, sőt, valószínűleg egy kis iszapot is hozzáképzelt. Végül a bátyja állította le őket, minden körülöttük álló fiú legnagyobb elkeseredésére.
- Hát, ez érdekes volt - huppant le mellém valaki. Odafordítottam a fejem, és az arcomra sokadjára kiült a döbbenet, pedig a buli jószerivel még el sem kezdődött. Emily volt az.
- Mit akarsz? - érdeklődtem szárazon.
- Nézd - sóhajtott fel -, tudom hogy a kapcsolatunk az elmúlt héten... hát... kissé eldurvult.
- Nekem mondod? - forgattam a szemem.
Nem akartam beszélni vele, látni se akartam, szerettem volna azt a látszatot kelteni, hogy ő nem létezik, csak egy kósza gondolat. Ami valljuk be, szörnyen gyerekes dolog volt tőlem, de hát ezt tette velem a féltékenység.
Emily csalódottan üldögélt mellettem, majd végül újra megszólalt:
- Hé, ha a Márkkal való kapcsolatodat nézzük, akkor te tudhatnád a legjobban, hogy milyen érzés volt nekem az utóbbi idő. Alex végig csak veled foglalkozott, nem mintha az elmúlt három évben nem ezt tette volna. Sosem beszélt rólad, de mindig éreztem a szavaiban, hogy rád gondol. Érthető, hogy ez nekem nem esett túlságosan jól. Én csak azt akartam, hogy fájjon neked! Nagyon fájjon! - szorította ökölbe a kezét. - Ezt a legegyszerűbben a puskáimmal tudtam elérni.
- Emily, hát nem érted? - túrtam bele a hajamba. - Engem nem érdekel, hogy hányszor adtál direkt helytelen válaszokat! Teszek rá! De az az ölelés... - hunytam le a szemem egy pillanatra. - Mint egy tőr a szívemben.
- Emma - sóhajtott ismét -, én szeretem Alexet! De semmivel sem jobban, mint egy barátot. Biztosan neked is előadta már a "nem létezik fiú-lány barátság" maszlagját, de szerintem óriásit téved. Ha rápillantok, pont ugyanazt érzem, mint mikor a barátnőmre pillantok. Tudom, hogy Flóra most téged jobban kedvel. Tudom, hogy szánalmas vagyok. De talán Alexnek volt igaza, mikor azt mondta, hogy nekem igazából Olivér kell. Talán végig ő kellett. Talán mindketten tévedtünk. Te Márkban, én meg Alexben. Tudom, hogy mennyire szeret téged, úgyhogy isten ments, hogy az utatokba álljak!
Furcsán érintettek a szavai. Elvégre ő is csak egy olyan lány, mint én. Szeretett egy srácot, de rá kellett döbbennie, hogy neki más kell. És szüksége is volt erre, hiszem ez nyitotta meg a kapukat valaki más felé.
- Már nagyon várom a tábort - szólaltam meg végül.
- Én is - mosolyodott el.
- Köszönöm.
- Nincs mit - állt fel. - Na, hajrá! - biccentett Alex felé, aki feltűnt két bikinis lány között, majd ő is és Emily is eltűntek a tömegben. Petit és Flórát pillantottam meg, és mérhetetlen megkönnyebbülés töltött el, mikor egyre több ismerős arcot láttam. Intettem nekik, ők pedig odatántorogtak hozzám, miközben oldalról fel-fellökték őket. Peti rábeszélt a felállásra, ezért kiléptünk a teraszra és a medence közelében foglaltunk helyet.
Rengeteg ember vett minket körül, de most, hogy már volt társaságom nem zavart. Alexet láttam a meglehetősen mélynek tűnő medence túloldalán, amiben pár fiú tombolt matracokon. Márk lépett Alexhez, és ingerülten kezdett vele beszélni. Rosszat sejtettem, a vállánál fogva kezdte rángatni, majd legnagyobb meglepetésemre megragadta a pólójánál fogva és hozzánk vonszolta, megállította velem szemben.
Láttam valami szokatlant a szemében, és őszintén szerettem volna tudni, hogy mire készül Márk, aki csak gonoszan vigyorgott mellette, majd megszólalt:

14 megjegyzés:

  1. Hűű nagyon izgi lett!!
    Kíváncsian várom a következő részt!!! :D

    VálaszTörlés
  2. Ááá!!Mit mondott?!!!!!Mit modott?!!!!!!!!!!!!! Nem bírok holnaoig várni!!!!!!(amügy nagyon kiráoy lett)

    VálaszTörlés
  3. Na basszus te is ilyenkor hagyod abba XD
    Izgalmas es brutaljooo resz lett !!
    Imadtam!!! <3
    Siess akovivel mert megorit a kivancsisag!!!! (es meg oreg is leszek)
    Pusziiiiii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt már mrgszokhattátok tőlem, sok ilyen lesz még!
      Köszönöm!! <3
      Sietek, holnap délelőtt fenn lesz! :D

      Törlés
  4. Nagyon nagyon jó lett és már alig várom a következő részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök, délelőtt már fent lesz! :D
      Köszönöm!

      Törlés
  5. Áááá de várom már a következő részt. 7 óra óta olvasom (első résztől) és már be is fejeztem. :3 imádom imááádom. :3 :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudod milyen öröm ez nekem, hogy így megfogott a történet, hogy az egész szombatod ennek olvasására ráment. Köszönöm! <3

      Törlés
  6. Jééééjzusom, vajon mit mondott?! Nagyon jó rész lett, izgatottan várom a következőket! ;)
    STBesty <3 (infóóráról)

    VálaszTörlés