2013. október 17., csütörtök

46. rész: Tábor?

Sziasztok! Most egy valamivel hosszabb fejezettel érkeztem, ami nem túl eseménydús, viszont a tábor menetéről, szobákról, hasonlókról történik egy osztályfőnöki megbeszélés. Remélem tetszik majd nektek!
És... 20 000 old.megj! Köszönöm! *-*
Az utóbbi napokban kikerült pár díj, nézzetek bele ha gondoljátok.
*Bia*

Emma szemszöge:

Reggel még mindig nem hagyott nyugodni az a tény, hogy szeretek valakit. Bár már kezdtem azt hinni, hogy fogalmam sincs ennek a jelentéséről. Hisz Márknál is azt hittem, hogy szerelemről van szó, de rá kellett döbbennem, hogy korántsem. Ezért félek hangosan kijelenteni, hogy szerelmes vagyok Alexbe. Végtére is, mi az a szerelem? Erre még nem volt épkézláb válaszom.
A zuhany alatt állva elképzeltem a medencés bulit. Fogadni mernék, hogy pont olyan lesz, mint a filmekben. Bikinis lányok, izmos felsőtestű fiúk... jártam már Márknál régebben, de egyszer sem tartott még medencés bulit. Nem tudtam, hogy Alex eljön-e, de fogalmam se volt, hogy számomra mi lenne a jobb, ha eljönne vagy az ha nem. Kimásztam a zuhany alól és a szokásos menetrendemmel készültem el. Kiválasztottam, hogy mit veszek fel, aztán lementem reggelizni. A szüleim korán elmentek, hogy ne kelljen velem tölteniük az étkezést, mert akkor garantáltan elmegy az étvágyuk. Igen, én is szeretem őket! Evés után (az idegesség miatt két ibriknyi müzlit befaltam) fogat mostam és felöltöztem. A tükörben szemügyre vettem a szerelésemet. Kicsit visszafogtam magam, nem voltam olyan kihívó, mint előző nap. Viszont a tükörképem nem tetszett, valahogy nem passzolt a farmersortom a színes felsőmhöz. Nem volt kedvem átöltözni, ezért inkább hagytam. Előkaptam a sminkkészletemet és felkentem az öltözékemhez illő mázat. Sietve átmentem a fésűvel a hajamon, felkaptam egy karkötőt az éjjeliszekrényemről és táskával a vállamon elindultam. Bezártam az ajtót, kattant a zár, eltettem a kulcsot és futva keltem át az úttesten. Alex már nagy valószínűséggel felkerekedett, úgyhogy körbe sem néztem. Csak hanyatt-homlok menekültem a gondolataim elől a suliba, mivel nem tudtam kiverni a fejemből Alexet.
A lábam csak a szokásos utat járva követte a suliba özönlő diákokat, miközben a fejem valahol messze járt, nagyon messze. Mire észbe kaptam, már a helyemen ülve vártam az első órát, osztályfőnökit.
- Gyerekek, mindenképp meg kell beszélnünk a tábort - kezdte Péter bá idegesen.
- Tábor? - döbbentünk le.
- Könyörgöm, már szeptemberben elküldtem a részletes tájékoztatót! - Na igen. Péter bá majdnem minden nap küld nekünk e-mailt, de senki nem olvassa. Az osztály rosszabb részének (akik elég gyakran le vannak tiltva) nem az az első gondolata mikor végre géphez kerül, hogy elolvassa az ofő véget nem érő leveleit. A másik fele, akik általában csekkolják az internetet, telefonon vagy akár laptopon, azokat nem érdekli. Ez addig működik, amíg Péter bá vissza nem kérdezi, hogy miről szólt az előző napi levele, mert akkor jöhetnek a tippelések. És eddig egyszer sem sikerült kitalálnunk az e-mailje tárgyárt. - Minden esetre a szállásról kell...
- Szállás? - nézett fel Patrik a nyomkodásból. - Van wifi?
- Patrik, kérlek! - nyögött fel az ofő. - Persze, hogy van!
Igen, ez Péter bá!
- És medence? - folytatta a faggatást Olivér.
- Gyerekek, a Balaton nem elég? Amúgy pedig van - tette hozzá halvány mosollyal.
- Balaton? - kezdett érdeklődni Brigi is. - A Balcsihoz megyünk?
- Igen - sóhajtott fel a tanár. - Senki nem olvasta a tájékoztatót? Januárban újra elküldtem, sőt, ami azt illeti tegnap is.
Síri csend.
- Na jó, akkor felolvasom - húzott elő egy nagy köteg lapot a füzetéből. Persze nem darálta le az egészet (kitellett volna tőle), de azért kaptunk egy méretes információ áradatot. Annyi a lényeg, hogy jövő hét pénteken, nyolcadikán tanítás után indulunk bérelt busszal. Kísérőtanárból kettőt kapunk, az osztályfőnököt meg egy szabadon választottat (vitaszagot érzek). Balatonfüred a célpont, nagyjából két óra alatt érünk a szállásra az iskolából, forgalomtól függően, nagyjából három óra magasságában. Egy háromcsillagos hotelben fogunk megszállni, medencével, közel a központhoz (a szüleink már megszokták az ofőnk állandó költekezését, mivel az általa szervezett csodás programoknak általában van ára, nem is kevés). A part közel van a szállóhoz, ezért fogunk strandolni, ha az idő kedvez nekünk. Az étkezéseknél igénybe kell vennünk a közeli éttermeket, amiket Péter bá már kiszemelt nekünk. 11./a és az éttermek? Rossz ötlet! Vasárnap délután érkeznénk haza, vonattal. Ennyit tudtam hirtelen megjegyezni, pedig még a programot is hallottuk. Szerepel benne a Tagore sétány meg az Aquapark. - Elégedettek vagytok? - kérdezte végül.
Az osztály egyöntetű éljenzésben tört ki, amivel persze a fantasztikus osztályfőnököt éltettük. És akkor következhetett a másik tanár személyének megvitatása. Minden lány Szemes Kristófra, az informatikatanárra szavazott, úgy, mint minden évben. A fiúk fújjogásokkal és hangos felhorkanásokkal fejezték ki nemtetszésüket, bár nekik nem volt ötletük.
- Mit szólnátok Ms. Cawley-hoz? - vetette fel Péter bá.
- Persze ember, beszéljünk angolul egy vakáció alatt! - szólalt meg Peti. - Se! - Új mániája a "se"-zés, ami igazából a szarkazmus megmagyarázásának tudható be. A kis szócskának elnyújtja a végét, ezért inkább így hangzik: seeeee! Néha elég zavaró tud lenni.
- Felejtős! - szavazta le Márk is.
- Keresztes? - próbálkozott a földrajztanárral. - Tudna beszélni a Balatonról!
Nagy előny a mi osztályunkban, hogy az osztályfőnök köztudottan mindenkit egyaránt szeret. Ő tényleg egy olyan tanár, aki mindent megtesz értünk, és őszintén aggódik miattunk. A rosszabb diák poénjain is nevet, elnézi a néhol szemtelenebb megnyilvánulásaikat. De ettől eltekintve azért ki nem mondott szabály, hogy Alexet különösen kedveli. A fiú csak egy kósza pillantást vetett a tanárra, és ő máris megértette, hogy Alex nem bírná elviselni ha három napig össze lenne zárva Keresztessel. Ettől amúgy Brigi és Patrik is óckodtak, tehát ő kilőve.
- Akkor mit szólnátok egy kis történelemhez Németh tanárnővel?
- Engem nem izgat, hogy hogyan foglaltuk el a Balatont - vont vállat Peti. Sokakat megmosolyogtatott.
- Valamelyik tesitanár?
- Gyűlölnek minket - ráztam a fejem.
- Mit szóltok Potássyhoz? - agyalt Emily.
- Hülyéskedsz? Mentő vinné el - röhögött Olivér. A magyartanár nem kifejezetten fiatal.
- Olivér! - nézett rá szigorúan az ofő, de egy mosoly ott bujkált a tekintetében. - Csányit is javasolnám, de mostanában ő panaszkodik rátok a legtöbbet.
- Pedig kisangyalkák vagyunk az óráin - védekezett Jenny. Az biztos...
- Dalos? - ajánlottam a rajztanárt.
- Ő túl feminista! - érvelt ellene Peti, majd egy mosolyt küldött a helyén csöndben ülő Flórának. - Emlékeztek, mikor csak nekünk lett hármasnál rosszabb jegyünk? Diszkrimináció! - idézte fel a két héttel azelőtti szerdát.
- Javaslom Varga tanárnőt - szólalt meg hirtelen Alex, aki eddig egy szót sem szólt. Az énektanár neve hallatán mindenki elgondolkozott. Kedvel minket, iskolán kívül rendkívül aranyos, és a csilingelő énekhangja jól jön a tábortűznél.
- Alex, ez egy remek ötlet! - díjazta Péter bá. - Lányok? - kérdezett minket. Egyetértően bólintottunk, és bár a srácokat nem kérdezték, ők is benyögtek pár igent. - Akkor megbeszéltük! Óra után meg is kérdezem! És akkor a szobák... - fújta ki a levegőt, előre is rettegve. A szobák kiosztása minden évben felér egy kivégzéssel az ofő számára. - Kettő- és háromágyas szobák állnak rendelkezésünkre, és lány meg fiú nem lehet egy szobában! - pillantott Jennyre meg Brigire, akik már kész terveket készítettek. Eddig mindig velük voltam egy szobában, de ez most másképp volt. - Kezdhetitek az üvöltözést - adott engedélyt, úgyhogy mindenki hangosan kezdte keresni a párját. Név hangzott el, majd egy másik rögtön el is nyomta azt, páran veszekedésbe kezdtek, de voltak akik rögtön tudták, hogy kivel akarnak aludni. - Csendet! - ütött egyet a padra a tanár, ezzel jelezve a zsibaj végét. - Tehát. Márk?
- Oli tesó! - pacsizott le a haverjával. Elég egyértelmű volt, hogy ők ketten lesznek.
- Flóra? - folytatta a névsor szerinti felolvasást.
- Nem tudom - tárta szét a karjait tehetetlenül, mivel egyértelműen velem akart lenni, de nem akarta megbántani Emilyt, viszont nem kérhette egyikünktől sem, hogy elviseljük a másikat.
- Rendben, erre majd visszatérünk. Emily? - A lány csak csüggedten vállat vont. - Peti?
- My man, Alex! - bökött rá őrjítő angol akcentussal. Neki nem kellett félnie Patriktól, ugyanis ő mintha jelen sem lett volna, annyira belemerült a telefonjába. - Akkor Patrikot be kell osztanom valahova. - Ez a nehéz része a dolognak, ezért nem szereti ezt a tanár. Mivel általában megvan két kettes, és aki kimaradt azt valakinek "be kell fogadnia", amit általában senki sem akar. Tehát ilyenkor a tanárnak kell döntenie.
- Nem szükséges, hozzánk nyugodtan jöhet - nézett hátra Alex, feloldva a tanárt a kínos rész alól. Peti amolyan "ember, ez biztos?" arcot vágva próbált meggyőződni Alex szándékáról. A fiú bólintott, így Péter bá beírta hozzájuk. Amúgy sok vizet nem fog zavarni a kocka, szerintem Alex ezért vállalta be.
- A Pelle tesók együtt lesznek - véste be ezt is a füzetébe Péter bá, mivel magától értetődő volt. - És maradt három lány.
- Most már tutira a nyomcsik közé süllyedsz - suttogta a fülembe Brigi.
- Bárcsak előbb így történt volna - vágtam vissza. Eldöntöttem, hogy nem hagyom magam. Flóra zavartan pillantott rám, majd Emilyre, aztán újra rám. Tudta, hogy Emily mennyire nem kedvel engem, és a szerdai ölelés óta az érzés kölcsönös volt.
- Flóra, Emily és Emma - dünnyögte az osztályfőnök, miközben felírta a neveket. - Ez egész könnyen ment! - vigyorodott el megkönnyebbülten.
Erre kicsöngettek. Alex nem igazán örült a diadalának, miszerint kiválasztotta nekünk a megfelelő kísérőt és bevállalta Patrikot (aki tud elviselhetetlen is lenni), ugyanolyan kedvetlenül ült a helyén a szünetben is. Őszintén szólva nem értettem a rosszkedve okát, de nem hiszem, hogy szívesen megosztotta volna velem.
Amúgy kilencedikben az igazgató tisztelt meg a jelenlétével a táborban, amikor a Bükkbe kirándultunk. Az első évünkben rengeteg balhénk volt, már akkor kiharcoltuk magunknak a "legmenőbb osztály" címet, ezért volt szükség Kelety rövid pórázára. Tavaly minden ellenkezés ellenére Foszló ragaszkodott hozzá, hogy személyesen mutatja meg a fák korhadásának fontosságát az erdőben. Köszönjük szépen, nagyon érdekes kísérleteket végeztünk pár elhaló félben lévő, koszos fadarabbal. Persze mi lányok minden évben harcolunk egy sort szeretett tanárunkért, de eddig sosem sikerült meggyőznünk a fiúkat. Talán majd végősként.
Infó előtt kinéztem az ablakon. Június elseje hivatalosan is a nyár kezdetét jelzi, ami az egész iskolára hatással van. Aznap vettem fel először sortot (eddig a térdig érő nadrágjaimat hordtam), és a többi lány is hasonlóan tett. Az udvaron szaladgáltak a kilencedikesek, boldogan élvezték a szabadság eljövetelének első fuvallatát. A nyári szünet már csak röpke két hétig várat magára, és nekem abban a pillanatban esett le igazán, előtte fel sem fogtam. Egy hét van hátra a suliból, mivel az utolsó héten már nem igazán kapunk jegyet. Ó... te... jó... ég! El sem hittem, hogy jövőre végzősök leszünk, de őszintén szólva, szerintem megleszek Márk, Brigi és Jenny nélkül a gimi után, nem fogom megsiratni az elválást. Persze vannak, akik hiányozni fognak, de sajnos több olyan van, aki nem. A gondolataimat az a kis gonosz hang szakította meg, a csengő, ami más helyzetekben felér egy megváltással. Informatikára sietve indultunk el, mivel még mindenki a teremben lázadt.

8 megjegyzés:

  1. Szerintem ez a rész így is elég eseménydús volt :D
    Amúgy igen,én is táncolok,méghozzá társastáncot (Szambát,Tangót,Angol keringőt,ilyesmit).Igazából mindig kipróbáltam volna a modern táncokat is,csak erre itt nincs lehetőség.
    Öleléés!!!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!
      Néhány éve én is társastáncoltam, csak azzal az volt a gond, hogy nem nagyon állt rá a lábam, és az egyik fiúosztálytársam is járt, aki elvonta a figyelmet... :D
      Puszi! <3

      Törlés
  2. remélem olyan jó lesz mint a miénk :)) ezek alapján kicsit hasonlít :D kiwi vok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit... nagyon! :D
      De ez sokkal jobb lesz, ígérem! <3

      Törlés
  3. Szia, tegnap akadtam rá a blogodra, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasását. Annyira tetszik, ahogy írsz, teljes mértékben betudod mutatni az iskolákban létrejövő hierarchiát, bár számomra ez az osztály a nagyon végletekig húzódó kategóriába tartozik, de ettől függetlenül a rajongód lettem, szó szerint IMÁDOM :D :D :D várom a következő fejezetet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ébredéskor láttam meg a komidat, és onnantól kezdve végig a készülődésnél vigyor ült az arcomon.
      Nagyon örülök neked, az új olvasók mindig csodásak!
      Remélem továbbra is számíthatok rád!

      Törlés
  4. Már iszonyatosan várom a tábort és a bulit is! :D
    Nagyon jó, hosszú rész :)
    STBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bulira már nem sokat, de a táborra azért kell még várni!
      Puszi! <3

      Törlés