2013. október 16., szerda

45. rész: Elkéstem

Sziasztok! Meghoztam a következő rövidke fejezetet, amelyben elveszni látszik a remény a mi kis párosunk számára. Viszont egyesek kapcsolata pedig éppen elkezd bimbózni. Nem is árulnék el többet, remélem tetszik majd nektek a fejezet, és hagytok néhány komit! *Bia*

Emma szemszöge:

Mint akit puskából lőttek ki, úgy rohantam le a lépcsőn, hogy még utolérjem a randira igyekvő Flórát és Petit.
- Flóra! - kiáltottam utánuk kifulladva.
- Igen? - pördült meg a lány a megszólításra, és Petivel közelebb léptek hozzám.
- Csak meg akartam köszönni - hálálkodtam sűrű levegővételek közepette. - Nem akarom, hogy tudja, hogy én vállaltam át.
- Tudom - bólogatott. - Nincs mit.
- Ne haragudjatok, de nem értem - szólt közbe Peti összezavarodva. - Akkor mégis minek csináltad, ha nem azért, hogy imponálj neki?
- Először is, Emmának nem kell imponálnia Alexnek - rázta a fejét határozottan Flóra.
- Már elnézést, de akkor ez mi? - mutatott végig rajtam a fiú, az öltözékemre célozva.
- Ez teljesen más! - kapálóztam. - Ezzel imponálni akartam, azzal, hogy átvállaltam a balhét, csak egy célom volt. Nem akartam, hogy Márk miatt törjön darabokra a jövője.
- Te tudod, hogy mivel zsarolta meg? - érdeklődött Flóra.
- Nem - válaszoltam. - Miért, ti igen?
- Nem - vágták rá egyszerre, szinte reflexből. Gyanús...
- De arra nem gondoltál, hogy Márk nem fog örülni neki, ha nem Alex viszi el a balhét? - morfondírozott Peti filozófikus képet vágva.
- Szerintem neki teljesen mindegy, hogy ki, csak ne neki kelljen. Gondolom pont volt valami, amivel Alexet rá tudta venni - vontam vállat, mire ők a betont kezdték bámulni. Tudtak valamit! - Na jó, menjetek, csak útban vagyok! Jó szórakozást! - intettem nekik, miközben vettem egy 180°-os fordulatot és megindultam az ellenkező irányba.
Ekkor bevillant, hogy előző nap nem ugrottam át Alexhez a tankönyvért. Nem hittem, hogy szívesen látna, főleg azok után, hogy kirántottam a keze alól a sajátomat, aminek az okára még én sem tudtam rájönni. Ennek ellenére azonban úgy gondoltam, hogy teszek egy próbát, hátha. A járdán sétálva próbáltam valami monológot összekovácsolni a fejemben, de amint bekopogtam az ajtón, inába szállt a bátorságom, és minden gondolatom elillant. Szerencsémre Margó nyitott ajtót.
- Emma! De örülök neked, gyere be! - húzott az ajtó másik oldalára egy erőteljes mozdulattal. Talán attól félt, hogy meglógok.
- Margó, ki az? - kiabált le az emeletről Alex fülsiketítően hangosan.
- Emma - felelte a hölgy valamivel halkabban, de még így is jelentősen károsult a hallásom.
- Bocs, mondd még egyszer, úgy értettem Emma! - hallottam ismét Alex hangját. Fülészhez kell mennem...
- Jól hallottad - húzott tovább Margó, ezúttal a konyhába, és az orrom alá dugott egy fakanalat. - Alex utál kóstolni, úgyhogy téged kérdezlek. Milyen? - tolta be a számba. Valami piros, paprikás lötty lehetett, szokatlanul elkészítve, mivel soha életemben nem ízleltem ahhoz hasonlót. Mintha pirospaprika, wasabi és pepperoni egyvelegét dugták volna le a torkomon. Kiégette a légutaimat, a számat pedig nem éreztem. Kicsordult a könnyem, de szerencsére Margó elég idős volt már ahhoz, hogy szemüveg nélkül ez ne tűnjön fel neki. Tehát egyszerű szemtörölgetést színlelve kitöröltem a szemem sarkából a könnycseppeket, miközben igyekeztem meggyőzni az asszonyt, hogy csodás a főztje. Megértettem, hogy miért nem szeret Alex kóstolni.
- Mennyei - mutattam fel a hüvelykujjam.
- Ne haragudj, de még mindig nem értem... - trappolt be a konyhába Alex. - Emma?
- Teljes életnagyságban - bólintottam mosolyt varázsolva az arcomra, ami nem volt egy egyszerű feladat a szám kiégetése után.
- Mit keresel itt? - ráncolta a homlokát.
- Alex, ne légy ilyen udvariatlan - csóválta a fejét Margó szigorúan.
- Ne aggódj, Emma szerint úgyis túl előkelő, ha udvarias vagyok - nézett rám gúnyosan, miközben beleszagolt a levegőbe és konstatálta, hogy ő is hasonlóan fog járni a vacsoránál, mint én.
- Fogd be - sziszegtem a fogaim között.
- Alex! Ki van itt? - üvöltötte a szobájából Alex anyja, Krisztina.
- Csak Emma - válaszolta a fiú. Őrjítő, hogy egy ilyen szó, mint ez a "csak", ennyire fájdalmas tud lenni.
- Akkor hozd ide! Beszélni szeretnék vele! - követelt engem a nő.
- Épp menni készült - ordította Alex. Ebben a házban csak üvöltve lehet kommunikálni?
- Nem készültem sehova. Szívesen bemegyek anyukádhoz - indultam meg, mivel kezdett elegem lenni belőle. Felnyitottam az ajtót és becsaptam az orra előtt. Azért előtte még odavetettem: - Azt mondta, hogy velem akar beszélni!
- Emma, te vagy az? - tudakolta Krisztina.
- Igen, én vagyok - ültem le a puha ágya szélére.
- Alex is itt van?
- Nem, ő nincs - nyugtattam meg.
- Akkor jó, mivel szeretnék megbeszélni veled valamit - kezdte. - Tudom, hogy semmi beleszólásom nincs a ti szerelmi életetekbe, de muszáj tisztáznunk valamit! Alex szeret téged!
- Talán, de... - próbáltam ellenkezni.
- Nincs semmi talán! Ez egy tény! Nézd, tudom, hogy a fiam nem egy könnyű eset, könnyen dühbe gurul, az iskolában pedig önzőnek tűnhet. De bármit mond vagy tesz, ő akkor is szeret téged! És ha jól sejtem, az érzés kölcsönös - vigyorodott el.
- Meglehet - ismertem be némi hallgatás után. - De most csak az irodalomkönyvért jöttem.
- Azt te csak hiszed. De most menj, és beszéljétek meg a dolgokat - bökött a fal felé, bár szerintem az ajtó volt a célpont.
- Rendben, és köszönöm - tápászkodtam fel.
- Örülök, hogy segíthettem. Szia! - intett.
Óvatosan lenyomtam a kilincset és kisétáltam a szobából, de Alexszel találtam szemben magam. Egy röpke pillanatig csak bámultam rá, szerettem volna kifürkészni a gondolatait. A tervem kútba esett.
- Mindent hallottál? - kérdeztem félve.
- Minden szót - közölte.
- Akkor... - próbálkoztam valamiféle beszélgetés indítással.
- Akkor most ideje indulnod - nyomta a kezembe a tankönyvet. Vagy inkább csapta.
- Szóval nem akarsz beszélni róla - vontam le a következtetést.
- Nézd, Emma - sóhajtott fel. - Tegnap délután úgy megbántottál, hogy már az is rossz érzés, ha rád nézek. Ez nem fog menni - tárta szét a karját. - És ma is - emlékeztetett a fizikaórai incidensre.
- Te is megbántottál engem - védekeztem.
- Tudom. Megbántottuk egymást, és talán tényleg csak a pillanat heve okozta. De mi van ha nem? Én már magamban sem vagyok biztos, nemhogy benned, vagy akár kettőnkben.
Kettőnk. Ez a szó úgy szúródott a szívembe, mint egy nyíl. És ha az előző napi őrült féltékenységem nem lett volna elég, akkor már teljesen biztos voltam abban, amit Alex pénteken megkérdőjelezett. Szeretem.
- Értem. Akkor én most elmegyek -  csoszogtam az ajtó felé lassan, hátha megállít. Nem tette. - Köszönöm a könyvet - nyomtam le a kilincset csalódottan, és kiléptem a házból. Úgy tűnt nincs remény.
Mikor hazaértem anyuék már otthon voltak, rögtön letámadtak és újul erővel kezdték ostromolni az erődömet. Ezúttal az alkotó szobámba menekültem, és megpróbáltam rajzolni valamit, de a gondolataim minduntalan Alexre vándoroltak vissza. Tehát jobb híján a telefonomon böngészgettem, leginkább zenékkel kapcsolatosan. Közben rájöttem (egy Bruno Mars dal ébresztett rá), hogy tulajdonképpen én szúrtam el. Elkéstem. Észre kellett volna vennem, rá kellett volna jönnöm, tennem kellett volna valamit. De nem tettem.

10 megjegyzés:

  1. PARTY ROCK !!!!!!
    Orulok ,hogy ma hamarabb hoztad a reszt )
    Nagyon sott hantorpikusanjo lett!! XD
    Varom mar a folytatast!
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Siettem vele, és kivételesen csak öt órám volt :D
      Köszönöm! <3
      Puszi!!

      Törlés
  2. Szia!Nagyon kircsi lett a rész!Drukkolok Alexnek és Emmának.
    Arra lennék kíváncsi,hogy táncolsz-e,csak mert utaltál rá a kommentszekcióban.De lehet,hogy csak én értettem félre :D
    Pusszancs!!!!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hát, előbb-utóbb minden kiderül :D
      Nem értetted félre, valóban táncolok. Fashion Dance... ez nem hiszem, hogy sokat mond, ötféle tánc egyvelege (hip-hop, modern, stb.). Nagyon szeretem! Te is táncolsz?
      Puszi! <3

      Törlés
  3. Naonnnnnnnnn jó rész lettttttttt.Rakjjjjjjjjj fellll még egyeeetttttt.Naonnn várom a kövittt.;)
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönömmm! Holnap érkezik a következőőő :D

      Törlés
  4. Nagyon nagyon tetszett!!
    Az előretekintő pedig nagyon izgalmasnak néz ki, VÁROM!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök!
      Hát, még kell azért várni egy kis ideig... :D

      Törlés
  5. Király rész, imádom amikor Emma Alexéknél van. 20 felől beszélnek hozzá :D
    STBesty <3

    VálaszTörlés