2013. október 13., vasárnap

42. rész: Gyűlölöm, hogy szereted!

Sziasztok! Meg is érkeztem a következő résszel, ami az előretekintőben található néhány mondatot is tartalmazza. Már ki is tettem az újabbat, az még tényleg eléggé messze van, de szépen lassan eljutunk oda is.
Ebben a fejezetben a veszekedés lesz a főtéma, szereplőink kissé összekapnak, de nem is árulnék el többet. Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

Rohantam a teremtől egészen a bejáratig. Szembesítenem kellett a tényekkel. Tudnom kellett, hogy mi történt.
- Jól gondolom, hogy cseppet sem volt véletlen? - támadtam le Emilyt a kérdéssel az iskola előtt.
Felém fordult és rám meredt, az arca szomorúságot tükrözött.
- Tessék? - ráncolta a homlokát.
- Jól tudod miről beszélek - néztem rá lesajnálóan, mivel biztos voltam benne, hogy tisztában vannak azzal amiről beszélek. A kérdésem egészen pontosan arra irányult, hogy nem először fordult már elő, hogy Emma az ő puskáinak köszönhetően kapott rosszabb jegyet. És ha figyelembe vesszük, hogy elméletileg érez irántam valamit, akkor már nem nehéz kiokoskodni, hogy szándékosan tette.
- Nem tehetek róla, Alex! - fakadt ki. - Gyűlölöm, annyira gyűlölöm őt! Gyűlölöm, hogy szebb, mint én! Gyűlölöm, hogy kedvesebb, mint én! Gyűlölöm, hogy szereted!
- Pontosan tudom mit érzel - emlékeztettem.
- Ez teljesen más, Alex! Mi annyira hasonlítunk! Én annyira szeretlek! - sírta el magát, ezért gyorsan átöleltem.
Tudtam mit érez, és ez fájt a legjobban. Átérezem a fájdalmát, ezért is volt olyan nehéz reagálnom. Nem hittem el, amíg nem az ő szájából hallottam. Szerettem volna viszont szeretni. Hiszen akkor minden százszor egyszerűbb lett volna. Szerettem volna letudni Emmát, túllépni rajta és Emily felé fordulni. De erre nem voltam képes.
- Emily, hallgass ide! - duruzsoltam a fülébe. - Nekem rossz látni, hogy így szenvedsz, hisz pontosan tudom, milyen érzés. Én nem lehetek boldog, de te még lehetsz! - biztattam. - Emma nem szeret engem, de téged szeret valaki! Neked nem szabad azon keresztülmenned, amin nekem kellett három évig. Azt szeretném, ha boldog lennél. Tudom, hogy az utóbbi időben nem viselkedtem baráthoz méltóan, de régen igazán jóban voltunk. Kérlek, kérlek! Engem el kell felejtened! Hallod? Felejts el! - rángattam a nyomaték kedvéért a vállánál fogva.
Eltolt magától és próbált magához térni, majd az első gondolatát szavakká formálta.
- Azt mondtad... azt mondtad, hogy valaki szeret engem? - eszmélt fel.
- Hát, nem szeret, de... - kerestem a szavakat - kedvel.
- Kicsoda? - hitetlenkedett.
- Olivér - mosolyodtam el.
- Olivér!? - nyílt tágra a szeme a döbbenettől. Nem mindennapos eset, hogy egy olyan menő srác, mint Olivér beleesik egy olyan lányba, mint Emily. Aki egyébként szép, csak sajnos a hierarchia áldozata is egyben.
- Talán tévedtem - ismertem be. - Elértél valamit azzal, hogy annyi ideig gyártottad neki a puskákat.
- Köszönöm - vigyorgott. Úgy tűnt ettől a ténytől rögtön visszatért az életkedve. Rájöttem, hogy talán egy másik dologban is igazam volt. Talán igazából Olivér kellett neki.
- Mit?
- Mindent! - ölelt át ismét. Ez amolyan baráti ölelésnek volt betudható.
- Semmiség - legyintettem, miután elengedtem.
- Sietnem kell - intett. - Szia!
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, sikerült kibogoznom legalább egy kusza szálat a sok közül. Viszont a bejárat előtt álldogált egy másik ilyen szál.
- Alex - lépett mellém zavarodottan Emma. - Szia, de különös, hogy összefutunk! Illetve... nem, nem különös, ez a suli, persze - rázta a fejét kínosan.
- Jól érzed magad? - fürkésztem. Dedósnak tartottam ezt a "levegőnek nézem és nem szólok hozzá" elvet. A húgom szokott ilyeneket csinálni.
- Persze, én jól vagyok, semmi gond. Ez csak egy ölelés volt, nem igaz? Semmi különös - nevetett fel zavartan. Pont olyan volt, mint aki napszúrást kapott.
- Most komolyan, mi bajod?
- Azt kérded, mi bajom? - váltott hangnemet. - Megmondom neked, hogy mi bajom! Te "állítólag" - formált az ujjaival idézőjelet - szánalmasnak tartod azt a lányt, akit történetesen az előbb öleltél meg!
És ezzel az egy mondattal képes volt úgy felnyomni a pumpámat, mint azelőtt soha.
- Jesszus, hiszen csak megöleltem! Különben is, mi közöd neked ehhez? - tudakoltam idegesen. Miért kér számon, mikor ő az, aki ki akart használni.
- Te itt ölelgeted, miközben én... - bökött az ajtóra egy görcsös mozdulattal, közölni akart valamit, végül azonban beleharapott az alsó ajkába, így kényszerítve magát a hallgatásra.. - Mindegy - legyintett.
- Nem gyanúsítgathatsz, mikor semmi sincs köztünk! Hiszen te vagy az, aki három éven keresztül észre sem vett engem! - vágtam hozzá sértetten.
- Talán észrevettelek volna, ha szólsz egy büdös szót! De nem, te folyton csak a háttérből figyeltél! - dühödött be ő is.
- Mit kellett volna tennem? Te sosem jártál volna egy nyomival! Csak az olyanokkal, akiknek izmos felsőtestük, fehér mosolyuk és csípős humoruk van! Ja, és pluszpont ha mindenki előtt szenvedélyesen megcsókolnak! - soroltam Márk őrjítő tulajdonságait.
- Fogd be! Azt hiszed, hogy te olyan tökéletes vagy? Akkor fel kell világosítsalak, te nagyon távol állsz a tökéletességtől! Nálad mindenki lejjebb áll, nem igaz? Te túl méltóságteljes vagy ahhoz, hogy egy pillanatra is félretedd az elveidet, és segíts azoknak, akik már három éve melletted állnak! Mert igaz, sosem voltunk egy jó közösség, viszont előfordult már, hogy valami összehozta az osztályt, de nem, te sosem súgtál senkinek a legszörnyűbb felelések közepette sem! Sosem vagy képes egy kicsit is pofátlan lenni, mert az nem te vagy, ugye? Neked mindig teljesen udvariasnak kell lenned, hisz az nagyon előkelő! Te vagy a megtestesült enciklopédia, mindenre tudod a választ, közben pedig annyira béna vagy a szerelemben, hogy még Patrik is profibb nálad! Ha valami egy pillanatra is nem olyan amilyennek lennie kéne, te már ingerült vagy, és alig lehet veled két értelmes szót váltani! Nem vagy tökéletes Alex, nem vagy! - kiabált rám dühösen.
- És mondd, mégis milyen alapon mondasz ilyeneket? Én minden tőlem telhetőt megtettem érted, még Márk ütését is kibírtam, fizikai és lelki értelemben is, de neked fel sem tűnt, hogy nap mint nap milyen kínokat álltam ki! Megvártalak reggelente, beavattalak a szüleim történetébe, és ölbe tett kézzel néztem végig, ahogy a barátod miatt szenvedsz! Szerinted nekem olyan könnyű volt? Nem, rohadtul nem volt könnyű! De miről beszélek, hisz neked minden nap el kell viselned, ahogy a szüleid veszekednek! De sajnállak!
- Szemét! - lökött egyet rajtam kezeivel.
- Viszlát, Emma - zártam le a vitát, majd zaklatottan megindultam a járdán. Otthagytam a megilletődött lányt a suli előtt, rendkívül zabos állapotban.
Nagyot veszekedtünk, ez nem kétséges. Dühös voltam rá, és ő is rám. Hirtelen millió érzés kavargott bennem, és a testem olyan részei kezdtek sajogni, amiről előtte nem is tudtam. Nem tudnám megfogalmazni, hogy hogyan éreztem. Valahol a düh, a sértettség és a szerelem között.
A járdán haladva néhány pillanatban már majdnem visszafordultam, hogy megbeszéljük a dolgot. De aztán mindig erőt vett rajtam a büszkeség, és csak felszegett állal baktattam tovább. Szerettem volna azt a látszatot kelteni, hogy nem bánok minden egyes szót. Mivel Emma biztosan nem, tehát nekem sem szabadott. Erősnek kellett maradnom.

10 megjegyzés:

  1. Kedves Bia!
    Nagyon jó lett, az egyik kedvencem (a sok közül). Tetszettek az érzelmek benne, és végre Emily is a helyén van. Sok sikert továbbra is!
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Tényleg rengeteg kedvenced van, ennek örülök! :)
      Köszönöm!
      Bia

      Törlés
    2. És igen, te lettél az első! <3

      Törlés
  2. NYOMIK <3 Eljenek a nyomiiik, mert en is az vagyokk <3........Jujjjjuujjjj aztamindenitmegmamma hatezaztan , jol kiosztottak egymastXD
    En az egesz veszekedest elveztem... sot meg rohogtem is...De komolyan nem tuom miertde de kormotragva es rohogve olvatam ,hogy miket vagnak egymas fejehez.
    Pedig igazan dramai volt...DE en mar csak ilyen hulye vagyok XD
    Nem tudok sokmindent irni de a lenyeg ,hogy imadlak es siess a kovivel <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is imádlak téged, fergeteges, hogy mennyire feldob téged egy-egy rész, engem pedig a komijaid!
      Fantasztikus, nagyon örülök, hogy tetszett!! Megértem, hogy röhögtél, valamilyen szinten nevetséges volt az egész.
      Köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3
      Puszii :D

      Törlés
  3. Alex de paraszt :D am én tuuuuuuuuuuuuudom h miről van szó az előretekintőben :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig szegény Alex...
      Protekciók mindent tud :DD

      Törlés
  4. Ijj.... de nem szeretem ha így vitatkoznak :/
    Remélem mihamarabb kibékülnek :)
    STBesty :D

    VálaszTörlés