2013. október 12., szombat

41. rész: Mi történt, Szalay?

Sziasztok! Először is: szombat! Mindenkinek sok pihenést kívánok!
Másodszor pedig megérkeztem a következő fejezettel, ami egy átlagos szerdának indul, egyesek számára az is marad, viszont Emma tesz valamit, ami a későbbiekben sorsfordító szerepet tölt majd be. Remélem tetszik majd nektek! *Bia*

Emma szemszöge:

Éljenek a szerdák! Annyira vártam a rajzot, be kellett fejezni a növény másolását, ami nekem nagyon jól haladt már múlt héten is, úgyhogy izgatottan ébredtem. Törin tervbe volt véve a házi dogák kiosztása, dupla spanyolon meg a röpiké. Szerencsére volt időm normálisan hajat szárítani, aminek az volt a következménye, hogy Alexszel egy időben csoszogtam ki (fáradt voltam) a kapun.
- Szia - köszöntem neki a megszokottnál valamivel halkabban.
- Szia - vetette oda, rám sem pillantva.
Úgy gondoltam, hogy semmi szégyellnivaló nincs abban, ha beszélgetést kezdeményezek vele.
- Figyelj, tegnap milliószor átolvastam a verset, de semmit nem értettem belőle. Nem kérem, hogy segíts, de a könyvedet ha odaadnád azt megköszönném - hadartam.
- Délután gyere át érte - felelte komoran, miközben erőteljesen és jól láthatóan rándított egyet a vállán, flegma stílusban.
- Rendben, és... - haboztam. - most? - céloztam arra, hogy együtt megyünk-e suliba.
- Tudok egy másik utat - indult el balra, én pedig csalódottan jobbra.
Amúgy óra előtt két perccel esett be a terembe, tehát feltételeztem, hogy olyannyira nem vágyott a társaságomra, hogy képes volt megkerülni a várost.
- A beadandók jól sikerültek - kezdte az órát Németh. - Öt ötös, négy négyes és egy hármas.
Zúgolódás kezdődött, nem tudtuk kié a hármas, és nagyon reméltem, hogy nem az enyém. Épphogy sikerült a legutóbbi felelésemmel felhúzni a jegyemet. Ráadásul ezt egyedül írtam, Emily nélkül, szerettem volna valamiféle sikerélményként betudni a jegyemet.
- Baross Márk: négyes.
- Ez az! - kiáltott fel boldogan.
- Deák Olivér: szintén négyes.
- Adj egy ötöst... illetve, adj egy négyest! - pacsizott le Márkkal.
- Faragó Flóra: ötös - közölte a tanár, mire a lány elmosolyodott. - Magvas Emily: ötös.
- Jaj, de jó! - virultak.
- Márton Péter: ötös.
- Nem mondod, ember? Azta! - bólogatott elismerően a fiú. Természetesen az övét is Emily gyártotta.
- Ötvös Patrik: hármas - folytatta Németh, én meg megkönnyebbülten lélegeztem fel.
- Micsoda!? Emily! - csattant fel.
- Ne haragudj, a tiédet csináltam utoljára - fordult hátra.
- A francba, faterom kinyír! - fogta idegesen a fejét. És Némethnek nem tűnt fel a beszélgetés, nyugodtan olvasta fel továbbra is a jegyeket. Ő már csak ilyen.
- Pelle Brigitta és Jennifer: négyes!
- Áááá! - sikítottak fel megkönnyebbülten. Ez azt jelentette, hogy Alexnek és nekem ötös.
- Szalay és Walter: ötös. - Alex nem reagált, én azonban széles vigyorral ültem az óra hátralevő részében, mivel egyedül írtam a dogát, minden segítség nélkül, még a bátyám sem segédkezett benne, szóval büszke voltam magamra.
Második óra matek volt, továbbhaladtunk az (unalmas) anyaggal.
Rajz!
- Ma folytatjuk a múlt órán elkezdett munkákat, és a szorgalmi rajzokat már csak jövő héten lehet beadni, úgyhogy várom őket! - foglalt helyet Dalos. Alexre sandítottam, aki csak bámult maga elé. Nem lesz ennek így jó vége. De nem hiszem, hogy a rajz miatt nem kapná meg az ösztönd... a fenébe, már mindegy mit csinál, akkor sem lesz ösztöndíja! Márpedig én azt nem hagyhattam!
Biosz következett, ahol Emily felelt, mivel Csányi már nem akart még egy reménytelen makogást végighallgatni. Ötös, megspékelve egy csillaggal.
Angol volt az ötödik óra, Ms. Cawley-val feladatokat oldottunk meg, úgy, ahogy mindig. Beszélgettünk az utolsó pár percben, úgy, ahogy mindig. Élveztük az órát, úgy, ahogy mindig.
Két spanyollal zártuk a napot, María Sánchez kiosztotta a dogákat. Alex, Emily, Flóra, Peti, Jenny és Márk ötöst kaptak, Oli, Brigi és Patrik pedig négyest. Én meg hármast.
- Emily, már megint csak Emma kapott hármast, a te puskádnak köszönhetően - szólalt fel Peti. Szerencsére Profé Sánchez nem ért magyarul.
- Nem tehetek róla, ha nem képes olvasni! - vont vállat sértetten a lány.
- Na! - emelte meg a hangját Alex, majd zavartan elhallgatott, és visszatért a füzete tanulmányozásához.
- Hagyjátok békén, ez csak véletlen - védtem Emilyt. Bár őszintén szólva tényleg gyanús volt egy kicsit.
- Estudiantes! - tapsolt kettőt a tanár, mi meg újra ráfigyeltünk. Nagyjából.
Óra után Márknak fontos közlendője lehetett, mivel táskával a hátán kiállt az osztály elé és széles vigyorral kezdett magyarázni.
- Figyuzzatok, pénteken lesz nálam egy medencés buli, a szüleim elutaznak és az egész sulit meghívom! Várlak titeket - kacsintott Brigire. Igazából senkit nem lát szívesen a menőkön kívül, de azt akarja, hogy mindenki lássa a fényűző otthonát. Legszívesebben el sem mennék, de már akkor láttam, hogy muszáj lesz. Azzal piszkálnának év végéig, hogy mégis miért nem mentem el, végérvényesen nyomi vagyok, valamint szánalmas. Arra nem vágytam. Már láttam magam előtt Brigi tökéletes alakját és szerelését...
Miután abbamaradtak a Márkot éljenző füttyök, én megcéloztam az igazgatóit. Nem hagyhattam, hogy Alex ne kapjon ösztöndíjat az én volt barátom miatt. Nem tudom miért, de úgy érzem közöm van a dologhoz, ezért nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, azok után, hogy ő mennyit segített nekem. A második emeleten megtorpantam az igazgató iroda előtt, hatalmasat sóhajtottam majd bekopogtattam.
- Szabad! - hallottam Kelety Tünde hangját.
Bátortalanul benyitottam a gyönyörűen berendezett helyiségbe, ahol rengeteg zöld növény tisztította a levegőt. A tágas ablakokból beszűrődött a májusi napfény, amely az egész szobának kölcsönzött egyfajta szigorú világosságot. A tekintélyt parancsoló igazgatói tekintet rám meredt, nekem pedig akaratlanul is feltűnt, hogy Kelety mennyire rendmániás. A fából faragott méretes íróasztalán minden irat gondosan a neki szánt rekeszbe volt rendezve, az összes fiók tökéletesen a helyén volt, betolva, anélkül, hogy bármi is kilógott volna, a nő pedig a bőr forgószékben üldögélt, és a számítógépet kémlelte egészen a megjelenésemig. Egy óriási szekrény éppen szemben vele foglalt helyet, ami pedig mindig foglalkoztatta a Benjamin Franklin diákjait, hogy mit rejtegethet ott az igazgató, ha összesen csak nyolcvan gyerek iratainak kell helyet kapnia benne. Tehát valami mindenképp megbújik a szekrényajtók mögött.
- Jó napot! - üdvözöltem mosolyt kényszerítve az arcomra, ami nem volt egyszerű egy ennyire félelmetes hölgy társaságában.
- Mi történt, Szalay? - tudakolta felvont szemöldökkel, mivel én nem voltam elég kiváló tanuló ahhoz, hogy rendszeresen látogassam az igazgatót, és kellőképpen problémás sem, tehát értettem a zavarodottságát.
Helyet foglaltam egy széken vele szemben, így már csak az asztal választott el minket. Éreztem, ahogy a tüdőmből kiszökik a levegő, és előre féltem attól, amit mondani fogok.
- Én tettem - remegett meg a hangom.
- Tessék? - ráncolta a homlokát az igazgató, értetlen arckifejezéssel kémlelve a vörös képemet.
- Én tettem! - ismételtem valamivel határozottabban a nyomaték kedvéért. - Pénteken! A szertárban! Én tettem!

8 megjegyzés:

  1. váááááááááááááááááááááááááááááááá mi lesz??

    VálaszTörlés
  2. NETEDDDD.XD........Ismet izgalmas lett es nagyon sajnalom ,hogy Alex nem all szoba Emmaval :(
    DE az egesz gy izg almaaas>DDDD
    Siess a kovivel :D
    Pusziiiii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, igyekeztem megmozgatni az agytekevényeket, és feldúlni a lelkeket! :))
      Köszönöm!! <3

      Törlés
  3. Decuki hogy magára vállalja <3
    Láááááááááááááv iz in di eeeer :)
    StBesty :D

    VálaszTörlés
  4. Drága Bia!!
    Bocsáss meg hogy még csak most írok, vendégek voltak nálunk hétvégén...
    Szóval hűha. Nagyon tetszett ez a rész, és végre Emma valami jó dolgot csinál. Ez nagyon kedves és jó tett volt tőle hogy magára vállalta a dolgot, Alex érdekében. A kérdés az, hogy ehhez mit fog szólni a srác? Még jobban pipa lesz, vagy ez a tett megmozgat benne valamit?
    Szuper volt, fenomenális és már alig várom a következő részt!!
    xx:Tam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tammy!
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!
      A kérdés inkább az, hogy Alex MIKOR tudja meg Emma cselekedetét. Hiszen ez sem elhanyagolandó.
      Köszönöm! <3
      Bia

      Törlés