2013. október 10., csütörtök

39. rész: Én voltam

Sziasztok! Először is: 40 feliratkozó! Éljen, éljen!
Ebben a részben kiderül, hogy mi a következménye Alex és Márk beszélgetésének, de az, hogy pontosan mi zajlott közöttük, a következő fejezet tartogatja számotokra. Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

Reggel majd szétvetett az ideg. A szokásos sorrendemben haladtam, és mikor anyuhoz értem, még mindig nem mondtam el neki, hogy mi történt előző nap az öltözőben. Senki nem tudott róla, csak a fiúk meg Flóra. Tudtam, hogy muszáj megtennem, de annyira féltem a büntetéstől. Mi van, ha így már nem kaphatok ösztöndíjat? Erre gondolni se mertem.
Dóri még mindig betegen feküdt az ágyában, tehát ismét siettem, nehogy találkozzak Emmával. A suli felé tartva az ingerültségem a tető fokára hágott, és már teljességgel szétrobbantam.
Irodalom volt az első óra, de ennek ellenére nem volt időm Emma miatt izgulni. Az igazgató hozzám hasonló érzelmi állapotban csörtetett be a terembe, szikrákat szóró szemeivel gyanúsan méregetett minket.
- Van egy kis megbeszélnivalónk, mindenki üljön a helyére! - utasította. - A pénteki bulin történt egy kis incidens - közölte fújtatva, mire mindenki értetlenül forgott körbe, pedig az osztály nagy része tudta miről van szó. - A testnevelés terem szertárában komoly károk keletkeztek. Szétdobált sportszerek, kilyukasztott labdák, szétvágott matracok. Gyanítom, hogy néhány ittas állapotú, bosszús fiatal művelhette ezt. Egy felirat is éktelenkedik a falon, a következő szöveggel: "Dögöljetek meg". Alatta pedig Szegedi Péter tanár úr lemásolt aláírása. Ebből következtetek arra, hogy a ti osztályotok lehetett - villantotta gonosz vigyorát. - Ha most jelentkezik a tettes, vagy tettesek, akkor talán kicsit elnézőbbek leszünk.
Márkra pillantottam, aki aljasan bólintott. Hátratoltam a székem és szépen lassan felemelkedtem. Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, amely szörnyen hangosan hatott a megnémult teremben.
- Én voltam - jelentettem be remegő hanggal. És akkor a már amúgy is csöndbe burkolózott osztály lefagyott, megdermedt és szinte hallani lehetett a kétkedő gondolatokat. Döbbenet ereszkedett az osztályra, senki nem hitt a fülének, még az igazgató sem.
- Alex, biztos vagy ebben? - tudakolta felvon szemöldökkel.
- Igen, én tettem. Én csináltam mindent, a feliratot, a labdákat, mindent. De nem voltam ittas, egyszerűen csak zavart - bólogattam folyamatosan, hogy nyomatékosítsam és hihetőbbé tegyem a hazugságot.
- Na jó, jobb ha ezt a beszélgetést négyszemközt folytatjuk, irány az irodám! - bökött az ajtó felé, engedelmesen kislattyogtam, ő meg utánam, miközben Potássy megközelítette a termet.

Emma szemszöge:

Teljességgel lehetetlen, hogy Alex ilyet műveljen! Száz százalékig biztos voltam abban, hogy ez csak valamiféle félreértés. Valaki kényszerítette, lenne is tippem, hogy kicsoda, de nem tudom mivel.
Potássy zavarodottnak tűnt a terembe lépte, nem sejtette hová cipelik kedvenc diákját.
- Hova viszik Alexet? - érdeklődött, miközben letette a cuccait. Aztán eszébe ötlött valami: - Csak nem ő volt?
Az osztály egy emberként bólintott.
- Micsoda!? Az lehetetlen, ő a legjobb diák a pályafutásom során! - csodálkozott a tanár. - Emma, azért így is menni fog?
- Persze - álltam fel, bár ez nem így volt. Ha Alex nem mosolyog rám biztatóan, akkor nem tudom megcsinálni! Főleg, mivel nem is tudok hangsúlyozni. Ez egy katasztrófa lesz - ebben biztos voltam. Viszont muszáj volt kiállnom, úgyhogy vettem egy mély levegőt és belekezdtem Arany versébe.

Arany János: A fülimüle

Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.

Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.

Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár’ tüszköl;
Ellenben a Péter tyukja
Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirugja;
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsínye, nagyja
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.

De, hogy a dologra térjek,
Emberemlékezet óta
Állott egy magas diófa,
Díszeűl a Pál kertjének.
A szomszédba nyult egy ága,
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép’ a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
- Semmi kétség -
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette, mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
Így kiáltott örömében:
„Istenem uram,
Be szépen
Fütyöl ez az én madaram!”

- Nem tudom mit mondjak, Emma... - sóhajtott fel Potássy. - Ez nem nyűgözött le. Mi történt?
- Múlt héten nem igazán ment a tanulás - ismertem be.
- Na jó, ezt most elnézem, de ha jövő héten is ilyen teljesítményt produkálsz...
- Nem fogok, ígérem! - vágtam közbe. A tanárnő beleegyezően bólintott, én pedig megszégyenülve helyet foglaltam. Az óra folytatódott, összefoglaltunk, de Alex csak csöngetés után tért vissza a terembe. Senki nem kérdezett tőle semmit, csak leült a helyére, és teljesen magába roskadt. Márk, Brigi és Jenny önelégülten vigyorogtak, Oli mintha egy kicsit rosszul érezte volna magát, de mint mindig, most is próbálta leplezni. Peti és Flóra bennfentes információkkal rendelkeztek, ennek köze lehetett ahhoz a bizonyos telefonbeszélgetéshez is. Patrik szerintem fel sem fogta mi történik, Emily teljesen ki volt akadva, én meg össze voltam zavarodva, mint az utóbbi időben már olyan sokszor. Nem bírtam koncentrálni az órákra, pedig bioszon Márk felelt, de Emily nem volt a helyzet magaslatán (Csányinál amúgy sem lett volna sok esélyük), ezért egyest kapott. Aztán tesi, a lányok viháncoltak az öltözőben, aztán fizika és dupla matek. Úgy tűnt, hogy Veres végre békén hagy, itt az év vége, lefeleltem és kész. A matekok borzalmasak voltak, alig értettem pár dolgot. Alex most ezt sem tudta élvezni, pedig imádja a matekot.
Órák után gyorsan összepakoltam, majd utána siettem az iskola elé. A vörös, kikopott korláton ült vörös szemekkel, dühödt és csalódott arckifejezéssel. Belém mart a látvány.

10 megjegyzés:

  1. HIHIHI.....Annyira sajnalom Alexet. EZ a resz ismet izgalams es hiperszuper jo lett:D Nagyon nagyon nagyon de nagyon angyon jo lett....Varom mar a folytatast :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon nagyon de nagyon köszönöm!
      Szegénykém, besodródott most ebbe a helyzetbe...
      Holnap hozom! :)

      Törlés
  2. mi a jó tunyacsáposmindenségit művelt ez a Márkinca? és miért az ofő aláírása van oooott?? hinnye cegíny :((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy nagy tunyacsáp, csáp és tunya nélkül! xD
      Hinnye, minden kiderül!

      Törlés
  3. Kedves Bia!
    Ez a rész egyszerre lett jó, és borzalmas. Nagyon jól megírtad, és izgalmas is volt. Most haragszom Márkra, mit csinálhatott? Már annyira kíváncsi vagyok :))
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Hát, azért Márk egyébként sem az a szerethető egyén, viszont most aztán tényleg megutáltatja magát veletek! :)
      Köszönöm, köszönöm!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  4. Ez egy nagyon jó rész lett!
    Nagyon tetszett! :):)
    Várom a következőt!
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
  5. Huh miért csinálta ezt Alex? Nagyon várom a kövit <3
    STBesty :)

    VálaszTörlés