2013. október 9., szerda

38. rész: Fogalmam sincs

Sziasztok! Meg is érkeztem a következő résszel, Emmánál többször eltörik a mécses, rátör az egyedüllét, de talán lesz valaki aki segít rajta.
Még nem derül ki, hogy mi történt Alex is Márk között, viszont a következő két részben garantáltan! *Bia*

Emma szemszöge:

Tesi után szerettem volna minél gyorsabban hazajutni. Elegem volt Márk pillantásaiból, Brigi vihogásából és Jenny nyávogásából. Nem volt senkim, ez zavart, haza akartam menni. Mint a villám, olyan ütemben öltöztem át, összepakoltam, felkaptam a táskám és kiviharzottam az épületből. Legszívesebben már matekon elbőgtem volna magam, mert egyszerűen annyira rossz érzés volt, hogy Alex még csak rám se pillantott, mikor ötöst kaptam. Brigi persze igen, amolyan "stréber vagy" tekintettel. A szó szoros értelmében egyedül voltam. Olyan egyedül, mint a kisujjam. Csak rontott a helyzeten, hogy a hétvégén Ádám nem tudott átjönni, tehát az ő tanácsait sem tudtam kikérni ilyen esetekre. Nem akartam felhívni, neki hatig órája van (vagy szemináriuma, vagy mit tudom én micsodája), utána pedig tanul, hisz itt az év vége. Tehát egyedül baktattam haza. Egyedül. Ennél fájdalmasabb szó nem is létezik. A szüleim későig dolgoznak, de ez amúgy sem olyan ügy, amit ők érthetnének. Ezért utolsó reménysugaramhoz fordultam, aki mindig ott van nekem, mikor senki más. Lefordultam, és a sarki bolt felé vettem az irányt. Milka Triolade, az kell nekem! Az apró üzletben leemeltem egyet a polcról, kifizettem és hazáig szorongattam. Otthon átöltöztem, levakartam a sminkemet és nekiláttam. Befaltam a felét, miközben a tévét bámultam.

Még festeni se volt kedvem. Biztos voltam benne, hogy Alex nem jön át. Tudtam, hogy másnap el kell mondanom a verset, amit bár kívülről megtanultam a hétvégén, az előadásmód... hogy is mondjam? Elég gyatra. Keveset foglalkoztunk vele, se csütörtökön, se pénteken, sem pedig a hétvégén. De sokkal egyszerűbb volt belemerülni az önsajnálatba és a depresszióba, minthogy tanuljak. Ezért a Dr. Phil-t bambultam, éppen valami nagymellű nő esetével foglalkoztak. És akkor megszólalt a csengő. Elöntött a boldogság a csilingelő hang hallatán. Annyira megörültem, hogy szinte repültem a bejárati ajtóig, kiléptem rajta és száguldottan a kapuig, de sajnos nem Alex várt rám.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem totál ledöbbenve Flórától.
- Nézd, tudom, hogy mi soha nem voltunk jóban, de bemehetek? Mindent megmagyarázok! - Elég furán nézhettem rá, nem szoktam meg tőle a kerek, egész mondatokat. Látva a zavarodottságomat, gyorsan hozzátette: - Alex... - de nem tudta befejezni, mert gondolkodás nélkül belekapaszkodtam a karjába és valósággal berángattam a lakásba. Azonnal meg akartam kérdezni, hogy mi van Alexszel, de ha már róla volt szó, akkor olyan udvarias akartam lenni, mint ő.
- Gyere, körbevezetlek! Itt, a lépcső tetején van a szobám, ami alatt az a helyiség található, ahol alkotni szoktam. Később szívesen megmutatom pár művemet, tudom, hogy te is szeretsz festeni - mosolyogtam rá. - Ez itt a szüleim hálója - mutattam a csukott ajtóra a folyosó végén, utána pedig jobbra. - Itt a konyha, meg a nappali. Épp nézek valamit, ülj le nyugodtan a kanapéra, hozok valamit inni - masíroztam be a konyhába, ő pedig engedelmeskedett. Egy tálcán vittem a nappaliba két pohár narancslét, majd letettem a dohányzóasztalra.
- Köszönöm - hálálkodott.
- Nincs mit. Szóval - pillantottam rá kíváncsian. - Miért jöttél?
- Először is ne haragudj, hogy csak így betolakodom, de úgy éreztem, hogy muszáj eljönnöm. Láttam mennyire ki voltál készülve ma. És Alex is. Tudom mi történt pénteken - mondta valamivel halkabban, mintha a falnak is füle lenne, majd normálisan folytatta. - Úgy sajnálom!
- Neked mindent elmondott? - ráncoltam a homlokom.
- Ne aggódj, csak barátok vagyunk - legyintett kedvesen. - Nekem Peti... habozott. - tetszik - pirult el.
- Komolyan? - csillant fel a szemem, mivel úgy hallottam, hogy a fiú és érdeklődik iránta.
- Igen, de ez most nem lényeg. Csak azért jöttem, hogy megtudjam jól vagy-e.
- Ez rendes tőled, de jól vagyok - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Tényleg? - kérdezte gyanakvóan. - Neked a csokizabálás és a Dr. Phil nézés a jó állapot? Milyen a rossz?
- Rendben, bevallom, az okoska padlóra küldött - tártam szét a karom. - És nem tudom mit tegyek, próbáljak beszélni vele, vagy hagyjam amíg lenyugszik, miközben abban sem vagyok biztos, hogy szeretem-e, ezalatt Brigi az idegeimre megy, a bátyám tanul, a rajzom nem halad, a holnap felmondandó vers pedig csak szavak értelmetlen lánca a fejemben, egy szem hangsúly nélkül! - fakadtam ki, Flóra pedig átölelt, miközben én végre kiereszthettem amit elfojtottam a suliban, és teljesen nyugodtan sírhattam.
- Emma, nem kell aggódnod, Alex szeret téged! Ne foglalkozz a két cafkával, hadd viháncoljanak! A bátyádnak pedig gondolom muszáj tanulnia, de biztos vagyok benne, hogy csak jó cél érdekében teszi. A rajzodban szívesen segítek, de nem hiszem, hogy rászorulsz. Ne idegeskedj a vers miatt, menni fog, hisz Alex volt a tanárod - nyugtatott meg.
- Köszönöm - néztem rá meghatottan. Talán mégsem voltam egyedül?
- Semmiség. Örülök, hogy segíthetek nektek, rossz látni, hogy így szenvedtek. De komolyan nem vagy biztos benne, hogy szereted? - érdeklődött.
- Nem tudom - sóhajtottam. - Pénteken azt mondta, hogy szerinte csak össze vagyok törve, és ki akarom használni.
- De te, hogy érzel? - nézett a szemembe.
- Fogalmam sincs - sírtam el magam ismét. Kezdtem úgy érezni, hogy már nem az ő élete, hanem az enyém egy spanyol dráma. - Csak azt tudom, hogy kedvelem. Minden kis, hülye baromságával együtt, meg persze a jó dolgokat is. Azt, hogy túl udvarias, hogy olyan sejtelmesen tud nézni, hogy megnevettet, hogy megvéd, hogy okos, ahogy eljátssza, hogy nem szeret, és, ahogy ellát tanácsokkal. Mindent! De elcsesztem, rohadtul elcsesztem! - fakadtam ki ismét.
- Te nem csesztél el semmit! Figyelj, ha tényleg szereted, akkor működni fog! Talán nem ma, nem is holnap, de fog, ebben biztos vagyok! - jelentette ki határozottan. Érzelmes lány. Mielőtt reagálhattam volna, megcsörrent a mobilja, ezért felvette. Nem hallottam a vonal túlsó végén lévő egyént, ezért nem igazán értettem, hogy miről lehet szó. - Szia! ... Emmánál vagyok. ... Hogy mit mondott? ... Ennek elment az esze? És belement? ... Mi az, hogy muszáj volt? ... Értem. Jó, kösz, hogy szóltál. Szia! - tette le. - Családi vészhelyzet - legyintett, de biztos voltam benne, hogy ez nem igaz. - Megoldják nélkülem.
- Rendben - bólintottam. - Kérsz csokit?
- Nem, már csak két sor van - rázta a fejét.
- Szívesen osztozom a csokin, nem számít mennyi van. Ennyivel mindenképp tartozom. De - tettem fel a mutatóujjam - van egy csokiszabályom! Az utolsó sor mindig az enyém!
- Megegyeztünk - törte le az utolsó előtti sort, majd jóízűen megette, ahogy én is az utolsót.
Utána megmutattam neki pár művem, teljesen odavolt, meg segített továbbhaladni azzal, amin épp dolgoztam. A szobámban ülve beszélgettünk (lányok bemehetnek, viszont a függöny még mindig be volt húzva), és éppen Alexről beszéltünk, mikor tompa hangokat hallottam az íróasztalom fiókjának mélyéről, ahova nem mellesleg a Walie-Talkie-t rejtettem. Gyorsan előkaptam, Flóra nem is értette, hogy mit csinálok, de mikor meglátta a kütyüt, megértette. Vagy már Alex beszélt neki róla.
- Nem tudom, hogy ki van a vonal túlsó végén, de képzeld! Ma kaptam két új pónit! Annyira cukik, megeszem őket! - hallottam egy lányhangot. Dóri. Flóra hitetlenül felvonta a szemöldökét, én meg elmagyaráztam. Aztán egy másik hangot hallottam, de még mindig nem Alexét.
- Haver, baj ha a kölyök valami bigyóval játszik, amit a szekrény aljából vett ki? - Peti?
- Te jó ég, Dóri, tedd azt le! - szörnyedt el Alex, de elég távol lehetett, mivel egész halk volt, majd egyre hangosabb. - Hogy gondoltad? - szörnyedt el Alex, viszont a hangja inkább volt ijedt, mint szigorú. Beazonosíthatatlan hangok következtek, Dóri valamiért nevetett, de a gombot még mindig nem eresztette, Alex talán csikizéssel próbálkozott. Minden esetre néhány pillanat múlva a srác valószínűleg győzedelmeskedett, ugyanis a hangok megszakadtak.
- Annyira nem illünk össze - tört ki belőlem mindennemű előjel nélkül.
- Szerintem igen. De mindegy is, szerintem az ellentétek vonzzák egymást. Mondjuk az is jó ha sok a közös tulajdonság, van miről beszélni. Viszont igazából szerintem csak a szerelem számít! Túl nyálas vagyok? - kérdezte mosolyogva.
- Aranyos vagy. Fogadjunk, hogy van egy nővéred - tippeltem.
- Huszonkét éves - bólintott.
Késő estig diskuráltunk, megtaláltuk a közös hangot amiben igazából a közös érdeklődés a festés után segített. Anyuékkal is találkozott, sőt, nálunk is vacsorázott. Kezdtem megnyugodni, viszont mikor ismét egyedül voltam, sötétében, este az ágyamban rám tört a félelem. Vers!

12 megjegyzés:

  1. Első komi!!!Ilyen se volt még! :D
    Am nekem nagyon tetszett,különösen az,hogy a csajok így összejöttek.Hajrá!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gratulálok ;))
      Baráti kapcsolatok köttetnek vagy éppen hullnak darabokra... Lesz még pár ilyen!

      Törlés
  2. érdekes egy részecske volt, kiwi vok, hogy kivel beszélt Flóra. uggggggyan kicsit sem nyálas a csaj.. xDD

    VálaszTörlés
  3. Jaaajjde draga vagy XD Ugy imadom mikor ilyen erzelgos reszeket raksz fel...De komolyan. NAGYON jo resz lett. Mar kivancsi vagyok a folytatasra....Pusziiii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kissé féltem is, hogy mit szóltok az ilyen részekhez (lesz még pár), mivel én romantikus lánynak tartom magam, de talán nem mindenki csípi az ilyen sorokat. Szóval örülök, hogy téged megfogtalak vele!
      Köszönöm! <3

      Törlés
  4. Kedves Bia!
    Nagyon örültem, hogy megjelent Flóra, kedves volt tőle :) Nekem is tetszett, főleg, hogy ilyen érzelgős volt, és csak annyit tudok mondani, csak így tovább!
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Boldog vagyok, amiért tetszett a koncepció. Ilyeneket mindig jó olvasni!
      Köszönöm!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  5. Tök aranyos a Flóra, hogy átjött Emmához! :)
    De vajon kivel beszélt.....??? Am kúl rész :D
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, hát örülök, hogy tetszett! :)
      Kiderül!! :))
      Köszönöm! <3

      Törlés
  6. Drága Bia!
    Odavoltam ezért a részért, tetszett hogy szegény Emma nem maradt teljesen magára. Meglepő hogy Flóra ennyire jófej volt vele, úgy érzem ebből még igazi barátság is lehet.
    Nagyon jó rész volt, ez a walkie talkie rész a végén ari volt.
    Várom a következő fejezetet!
    xx:Tam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tammy!
      Flóra és Emma kapcsolata egy érdekes pont lesz majd még később.
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, hiszen ez volt a cél!
      Puszi! <3

      Törlés