2013. október 6., vasárnap

35. rész: Your boyfriend is a douchebag!

Sziasztok! Megérkeztem az új résszel, egyenesen Felcsútról, a nagymamámtól.
Ez egy létfontosságú rész, aminek a cselekménye majd a következő fejezetben bontakozik ki, remélem kellően felcsigázlak majd titeket vele! Egy időutazásban is részt vehetünk, Emma visszaemlékszik a Benjamin Franklin-ben eltöltött éveire. Jó olvasást hozzá! *Bia*

Emma szemszöge:

Miután egyszer átnéztem a verset, a gardróbomban kezdtem turkálni. Valami elfogadható göncöt kerestem, ami nem ribancos, de mégsem úgy nézek ki benne, mint egy apáca. Végül találtam is valamit, szerintem jól állt.
Mielőtt elindultam volna, még átpillantottam Alexhez. Az ágyán ülve beszélgetett Dórival. A hátára feküdt, a lányt pedig a magasba emelte. Dóri nevetett, Alex szintén. Aztán Margó hozott nekik fagyit, amit elkezdtek enni, de Dóri tiszta maszat lett, amit viccből Alex is leutánzott, tehát szétkente az eperfagyit az arcán. Talán Alexnek igaza volt. Ez tényleg jobb, mint egy buli. Miután megtörölték magukat, Dóri észrevett és eszeveszettül kezdett integetni nekem. Alex felkapta az asztalán pihenő készüléket és beleszólt.
- Kis kukkoló, mióta figyelsz minket? - mosolyodott el.
- Én vagyok a kukkoló? Az ablakon keresztül már sokszor figyeltünk Alexszel! - idéztem Dórit. De mikor kimondtam, már akkor tudtam, hogy baromság volt. A srác arcáról lefagyott a mosoly, és olyan lenézően pillantott rám, hogy kedvem lett volna elsüllyedni. - Nem... én nem úgy...
- Érezd jól magad - hajította a földre a készüléket, majd behúzta a függönyt. Mostanában szokásává vált.
Sóhajtottam egy hatalmasat, felkaptam az apró táskámat az asztalomról és lebaktattam a lépcsőn. Semmi sem számít, ma akkor is jót fogok bulizni! Ez volt az eltökélt szándékom, mert akkor még nem tudtam mit tartogat nekem az este.
Azt beszéltük meg Brigivel és Jennyvel, hogy a ház előtt várnak majd rám. Mielőtt kiléptem az ajtón, még utoljára elképzeltem a lotyós szerelésüket. Mély kivágás, rövid szoknya...
Lenyomtam a kilincset és megpillantottam őket. Brigin egy ruha volt, felül fekete csipkés, alul rózsaszín, szépen látszott a dekoltázsa, de gondolom ez volt a cél. A nyakában lógott egy hatalmas kereszt, ami gusztustalanul festett rajta, tekintve, hogy nem vallásos. Egy böhöm nagy táska volt nála, nem is értettem minek, hiszen semmire nincs igazán szüksége a bulin, csak telefonra. Jenny párducmintás leggingsben feszített, bordó felsőben, hozzá illő bordó cipőben. Volt még rajta egy apró, barna bőrkabát is, a kezében pedig táskát tartott. Az ő domborulatai is szépen ki voltak emelve. Mindkettőjükön füstös smink díszelgett és ekkor egy pillanatra elgondolkodtam. Miért barátkozom velük? Mi értelme a menőségnek, ha mindenki mást el kell vele taposni? Mi értelme, ha a gimis éveimet szajhákkal kell töltenem? De akkor már késő volt meggondolni, el kellett mennem velük a buliba.
- Szióka Emma! - kiáltották izgatottan. Még utoljára beköszöntem anyuéknak, aztán a kapuhoz sétáltam.
- Sziasztok! - köszöntem. - Ti is izgultok? - léptem ki a kerítésen.
- Én már nagyon! Annyira be vagyok indulva erre a bulcsira, hogy mindjárt felrobbanok! - nyávogta Brigi.
Elindultunk a járdán, miközben kitárgyaltuk az öltözékünket. Jenny állítása szerint nem volt elég kihívó a ruhám, szívesen veszekedtem volna vele, de inkább ráhagytam. Jobb a békesség. A suli elé érve kezdtem egy kicsit ideges lenni. Nem tudom miért, de rossz előérzetem támadt. Próbáltam elnyomni, de semmi nem használt, ezért inkább csak lepleztem. Feltipegtünk a második emeletre, öt óra múlt pár perccel, tehát lassan el is kezdődött a karaoke. Mindig csúszunk.
- Na és mit fogtok énekelni? - kérdeztem a lányokat, miközben körbenéztem. Ugyanolyan volt, mint decemberben, akkor volt a legutóbbi buli. Felkapcsolt villanyok, de a diszkófényt szolgáltató szerkezetek már el voltak helyezve a sarkokban. Az ablakokból szűrődő fényt függönnyel gátolták, oldalt padok vártak a megpihenőkre, elől a színpad, ami mellet Patrik és Peti mesterkednek, laptopokkal meg a projektorral. Már majdnem mindenki megérkezett, néhány ember késett csupán. A hatalmas teret betöltötték az emberek, mindenki csoportokba verődve beszélgetett a barátaival. Megpillantottam Márkot és Olit, ugyanaz volt rajtuk, mint napközben. Pasik...
- Két dalcsi között vacillálok - válaszolta Brigi az iménti kérdésemre.
- Én nem biztos, hogy énekelek, de majd meglátjuk - szólt Jenny is. - Te nem akarsz?
- Nem - ráztam meg a fejem határozottan.
Negyed óra csúszás után úgy tűnt, hogy elkezdjük végre. Lekapcsolták a villanyokat, a tömeg a színpad elé tódult, olyanok voltunk, mint a marhák. A falon megjelent az első fellépő által kért szöveg, miközben a fények betöltötték a teret, és táncot lejtettek a fehérre vakolt falon. Egy kilencedikes lány volt az első, de szegénynek semmi hangja nem volt. Olyan hamisan énekelte el Selena Gomez egyik számát (tizenöt éves...), hogy rossz volt hallgatni. Jól lehurrogták a második refrén közepén, ezért sírva leszaladt a színpadról. Én eléggé sajnáltam, de a menők jót röhögtek rajta. Márk, Oli, meg néhány felsőbb éves ott állt közvetlenül a színpad előtt, hogy elsőként nevethessék ki a gyengébbeket. Mi, a lányokkal kicsit hátrébb toporogtunk, mivel a tizedikes fiúk majdnem összenyomtak. Időközben egy tizedikes lány Peti fülébe suttogta a választott dalát, aki ezt továbbadta Patriknak. Pötyögés, aztán már ki is volt vetítve Avril Girlfriend-je. Egyértelműen szólt valakinek a szám, de arról fogalmunk sem volt, hogy kinek. Amúgy Kriszti (így hívták a lányt) nagyon jól énekelt, magabiztosan, tisztán, ügyesen. Volt esélye. Eközben észre se vettem, hogy a harmadik diák is kéri a számát. A nagy tömegtől nem láttam, hogy ki az, de mikor fellépett a színpadra, megállt a szívverésem. A légzésem szaporább lett, mivel alig kaptam levegőt, az arcom lefehéredett, a lábaim elgyengültek. Mondanám azt, hogy a szokásos tünetek, de ez valahogy más volt. Olyan igazibb. Erősebb. Alex állt az apró színpadon, én pedig teljesen összezavarodtam. Mit keres itt? Haragszik rám? Mit fog énekelni? Nem úgy volt, hogy nem jön el?
- Lányok, fiúk, Dustin Tavella egyik számát, az Everybody knows-t hallhatjuk most, Walter Alextől! - konferálta fel Patrik. A dal elindult, a szöveg ott virított a falon, de a fiú szüntelen csak engem nézett.
Do you really wanna be with him girl?
Ahogy Alex elkezdett énekelni, hirtelen az egész teremre csönd telepedett. Mindenki érdeklődve figyelte, mivel állati jól illett a hangszíne a számhoz. Nagyon szép hangja volt, és úgy sejtettem, hogy ennek köze lehet ahhoz a gitárhoz amit a szobájában láttam. És ahogy meghallottam az első sort, felelevenítődött bennem a dal egész szövege, amitől kirázott a hideg. Egyértelműen rólam és Márkról beszélt.
And he don't see the things I see, girl!
Istenem, de édes!
Your boyfriend is a douchebag!
Talán igaza van, de...
You know, he's got somebody on the side, girl
Brigi felé biccentett. Micsoda? A lány lemerevedett, még jobban mint eddig, és Jennynek is koppant az álla a földön.
I really think it's time, girl, you quit defending him!
Neki tényleg rossz lehetett ezt látni...
I know he said he's sorry, but I see nothing real!
Kezdtem komolyan összezavarodni. Na, nem mintha előtte tisztán láttam volna.
You gotta let him go!
A zene elcsendesült, a nem használt felirat a falon eltűnt, Alex pedig hatalmas tapsvihar kellős közepén lelépett a színpadról. Rá se hederített az őt ünneplőkre, egyenesen hozzám sétált.
Az a pár lépés amit a színpadtól megtett éveknek tűnt. Lepergett előttem a gimnázium. Láttam az első napomat, mikor bizonytalanul és megszeppenten betántorogtam az iskolába. Akkor láttam először az osztályomat, gólyatábor nem járt nekünk. Feszengtem az ünneplőruhámban, miközben bátortalanul leültem a második sorba. Aztán láttam, ahogyan Brigi és Jenny először szóba elegyednek velem, majd megpróbálnak meggyőzni, hogy szedjem a sátorfámat és álljak a menők közé. Láttam a vásárlásokat, mikor kivágottabbnál kivágottabb felsőket válogattak össze nekem, én meg igyekeztem önmagam maradni bennük. Aztán a második évem villant be, mikor teljesen bele voltam esve Olivérbe, de aztán láttam azt a pénteki napot is, mikor kiábrándultam belőle. És ott volt Márk. A harmadik évem minden perce róla szólt. Haveri viszonyt ápoltunk az év kezdete óta, aztán egy hónapja ez átalakult de talán csak az én részemről. Aztán láttam az infóórákat, mikor epekedve figyeltem Keresztest, a Vidámparkot, ahol alig mertem felülni valamire, ott volt a Láthatatlan kiállítás, ahol egészen véletlenül belekapaszkodtam Alexbe, mert a sötétségben majdnem estem egy hatalmasat. Aztán egy másik kép villant be, ahol Alex éppen Emilyvel beszélget, teljesen random dolgokról. Az eszmecsere hosszasan tartott, én pedig csak néztem, ahogy a lány reményteljes szemekkel mosolyog az érzelmeket nem mutató srácra. Fájdalom hasított a szívembe, ahogy végignéztem az éveken. Láttam Alex édesanyját, Krisztinát, amint betolják az új házba, a nő sír a csatában harcoló férje miatt, Dóri vidáman köröz a konyhában, Margó pedig próbálja leállítani. Alex? Ő csak áll ott, majd a szobájában átpillant a szomszédba, és a tekintete egy lányra szegeződik. Rám. Persze ezeket a dolgokat én mind nem láthattam, viszont ezután a képek csak a saját képzeletem szüleményei voltak. A buszmegállóban nem kurjantott fel az részeg férfi, így Alex megcsókolt. Éreztem, ahogy eme életkép hatására meggyullad benne valami, és mire észbe kaptam, a fiú megtorpant előttem, a képek elszálltak, és visszaereszkedtem a földre. A szája beszédre nyílt, és igyekeztem koncentrálni a szavaira.

18 megjegyzés:

  1. Drága Bia!!
    Szavakkal nem lehet leírni hogy mennyire tetszett ez a rész. Imádtam minden egyes sorát, és szavát. Nagyon jó ötlet volt tőled hogy Alex egy dal segítségével mondja el a történteket, és a végén ezek a záró akkordok is nagyon a helyén voltak. Csak gratulálni tudok, és már alig várom a holnapot, na meg az új fejezetet!!!!!!!
    xx:Tam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tammy!
      Nagyon köszönöm a kedves szavakat, melyek ösztönzőleg hatnak rám.
      Én is küszködök a szavakkal egy-egy ilyen fantasztikus komi után!
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet, sietek a következővel holnap! :)
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  2. Ajj már, azt hittem én leszek az első komizó, de sebaj xp
    Nos akkor. Fú, csak ennyit tudok mondani. Ez valami eszméletlen volt, de miért kell itt abbahagyni?? Hjajj, na mind1. :D
    Tűkön ülve várom a folytatást, siess. ;)
    Puszi,Virág.^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, repesek az örömtől, hogy szavak nélkül hagyott a bejegyzés!
      Szerettem volna kellően megmozgatni a fantáziátok, valamint felizgatni a következővel kapcsolatban, ezért szakítottam félbe a cselekményt itt. :D
      Sietek vele, hozom, hozom holnap!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  3. Kedves Bia!
    Még mindig nagyon tetszik ez a rész :)) Főleg a vége, nagyon jól lett megírva, hajrá továbbra is. Sajnálom, hogy nem tudtunk mostanában beszélni, de neked is, és nekem is közbejött egy-két dolog. Azért remélem, majd tudunk beszélni :)
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Te ezt a részt még nem így olvashattad előzőleg, kicsit hozzá kellett adnom, hogy kellően hosszú legyen. Viszont ezután már meglepetések várnak rád!
      Én is remélem, hogy így lesz! :)
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  4. nagyon jó :), szerintem csinálhatnál belőle filmet is :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, az mindenképpen egy hosszú film lenne, viszont ennek ellenére csodás!
      Köszönöm!

      Törlés
  5. Nagyon felcsigáztál ezzel a résszel. Gondoltam, hogy Alex énekelni fog, vagyis ha én írtam volna, én is biztos bele tettem volna ezt. Várom a holnapi részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez volt az elsőszámú cél, szóval boldog vagyok!
      Valóban lehetett sejteni :)
      Köszönöm!

      Törlés
  6. Wáááááá, eddigi legjobb rész!
    You made my day! :D
    Tökre illett ez a szám a részhez :)
    Remélem mostmár TÉNYLEG összejönnek, és Emma szakít a barom barátjával...
    STBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, de örülök, hogy így gondolod!
      Hát... kiderül!!
      Köszi <3

      Törlés
  7. nagyon jó Kérlek kérlek hozd maaaaaaaaaaa a kövit! Légysziiiiiiiiiiiiiiii:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jólesik, hogy így várod, de nemet kell mondjak...
      Sietek vele holnap, ígérem! :)

      Törlés
  8. fúúú kiwi vok mi vette rá Alexet a bulira... de reméljük jól alakul :D Brigi és Jenny kornyikálását is várom már :)) am az utolsó bekezdés nagyon jó lett, tleg tök jó, élethű :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd minden kiderül, nagyon izgi lesz!
      Brigi és Jenny éneklése mindenképp meglesz, kemény is lesz!
      Köszi! <3

      Törlés
  9. Júj de klassz rész lett!! :D Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre!
    Gratulálok! :)

    VálaszTörlés