2013. október 4., péntek

33. rész: Mi történt veled?

Sziasztok! Ne haragudjatok rám, szörnyen sűrű napom volt, és csak most jutottam gép elé. Egyébként pedig mindenkinek ajánlom a Diana című filmet, ami most jött ki a mozikban, mivel nekem nagyon tetszett, jót sírtam a végén.
Íme, ebben a részben kiderül, hogy Emma hogyan reagál Alex változására, valamint megtudjuk, hogy hogyan szoktak zajlani a sulibulik a Benjamin Franklin-ben.
Jó olvasását hozzá! *Bia*

Emma szemszöge:

Szeret? Szeret!? Alex szeret!? Alig hittem el! Annyira valótlan! Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel, egyszerűen nem voltam képes. Vagy egy óráig nyaggattam, megállás nélkül mondogattam a Walkie-Talkie-ba, hogy "Alex! Alex válaszolj". De nem, semmi választ nem kaptam, ezért azt feltételeztem, hogy vagy nem volt a szobájában, vagy pedig egyáltalán a lakásban nem volt, esetleg nem akart velem beszélni. Furcsa visszapörgetni az elmúlt két hét eseményeit, mert valahogy mindet értelmet nyer. A szeme csillogása, a viccei, a bókjai, az, hogy egyáltalán miért vállalta el ezt az egész hercehurcát. És akaratom ellenére ekkor Márk villant be. Én őt szeretem, de valahogy mégis Alex felé húz a szívem. Lehetséges az, hogy egyszerre két srácot szeretek? Azt hiszem apunak igaza volt, a két csitri tényleg rossz hatással van rám. De ha szerethetjük egyszerre mindkét szülőnket, akkor mért ne szerethetnénk két fiút? Ez nekem túl magas! Mit is mondott erről általánosban az egyik barátnőm? Majd eszembe jut.
Ezekkel a gondolatokkal készültem el reggel, kétszer annyi sminket kentem magamra, mivel a szemem alá leereszkedett karikák elviselhetetlenné tették a kinézetem. Bár nem gondoltam, hogy Alex a tegnapi nap után elkísér a suliba, azért mégiscsak reménykedtem. De mikor kiléptem a házból és nem láttam őt a kerítés mellett állva, megbizonyosodtam afelől, hogy ez egy nehéz nap lesz.
Egyedül bandukoltam az iskola felé, a gondolataimat nem tudtam elhessegetni, úgy kapaszkodtak belém mint valami halálos kór. Ennek köszönhetően olyan arcot vágtam miközben befordultam a suli utcájába, mint aki citromba harapott. Erre rátett még egy lapáttal, hogy a lányok nem vártak a suli előtt, de biztos voltam benne, hogy ez csak valamiféle véletlen lehet. Viszont mikor a büfé előtt sem állt senki, már kezdtem furcsállni a helyzetet.
Beléptem a terembe, és azt láttam, hogy rajtam kívül már mindenki ott van. Az egész osztály (Márkot és Brigit kivéve) Alex padja körül lebzselt, tehát a srácból semmit nem láttam, viszont abban biztos voltam, hogy a helyén ül. Egyfolytában kérdezgették, nem tudtam kivenni, hogy miről, de azt feltételeztem, hogy a háziról lehetett szó. Patrik kamerázott, Flóra és Peti büszkén pillantgattak egymásra, Olivér hitetlenül kapkodta a fejét, Jennyhez hasonlóan, Emily pedig tátott szájjal bámult a fiúra. És mindannyian megállás nélkül beszéltek.
Peti megpillantott, óvatosan arrébb lökte a mellette álló Flórát, hogy én is láthassak valamit Alexből. De mikor megpillantottam, elgyengültek a térdeim, és attól féltem, hogy összeesek. DC cipő. Kopott, kék farmer. Élénkzöld Pull&Bear pulcsi. És az a haj! Te jó ég, mintha valami előtte-utána műsorból lépett volna ki! És... és... és... helyes volt! Az arca sugárzott, a szemei csillogtak, és mosolygott. Őszintén. Na nem rám, hanem mindenki másra. Láthatóan élvezte, hogy ennyi figyelmet kap, főleg mivel előtte senki rá se bagózott. Elképzeltem a régi Alexet, és fejben melléhelyeztem az újat. Egymás alá tettem a kép képet, és a különbségeket figyeltem.
Hoppá! Kontaktlencse! Megszabadult a gusztustalan szemüvegtől. Elfésülte a haját. Változtatott az öltözékén. És ez a gyönyörű fiú engem szeret! Lemegyek hídba! Azonban mielőtt a gimnasztikai feladatot végrehajthattam volna, feltűnt neki, hogy megállás nélkül, elmélyülten bámulom.
- Szia Emma! - köszönt. Ekkor újra feltűnt, hogy Brigi és Márk nem körülötte legyeskednek. A srác a padján ülve nyomkodja a telefonját, láthatóan féltékenyen, amiért nem ő kap minden figyelmet. Brigi pedig szintén duzzogott, angol leckét másolva a padján, mert talán ő gyűlölte legjobban a megszépült fiút. Még Jenny is vidáman körözött, hogy minden oldalról szemügyre vegye az átalakulást. És még Olivér is, aki egyik döbbenetből a másikba esett.
- Szi... szia - intettem erőtlenül. Most akkor rosszban vagyunk? Tegnap behúzta a függönyét, nem válaszolt a könyörgésemre, és ma már így néz ki? Gyakrabban kéne szerelmet vallania. Az látható volt, hogy Flóra és Peti érdeme a dolog, büszkén méregették az alkotásukat. - Mi történt veled? - tudakoltam bizonytalanul. Lazán a mellette állókra biccentett.
- Peti és Flóra.
Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy pontosan mi vezérelte ekkora változásra, becsöngettek. Gyorsan ledobtam a táskámat a padom mellé, és leültem. Mindenki elhelyezkedett, Péter bá pedig bejött a terembe.
- Becsöngettek, idegenek a saját termükbe - ült le az asztalához. Felnyitotta a naplót, de mikor az "idegen" még mindig nem távozott, felpillantott. - Idefigyelj! - kezdte, aztán mikor jobban szemügyre vette a betolakodót, rájött, hogy tulajdonképpen Alex az. - Azt a leborult szivarvégét, Alex, te vagy az? - A fiú egyáltalán nem sértődött meg azon, hogy a tanár nem ismerte fel, számára ez hízelgő volt.
- Igen, Walter Alex, személyesen - bólintott vidáman.
- Fiam, mi ez a nagy változás? - faggatta az ofő. Emma miatt csináltam az egészet! Bár ezt mondaná!
- Igazság szerint nem az én ötletem volt. Peti állt elő vele - mutatott a hátsó sorban ülő srácra.
- Fiúk, csak gratulálni tudok nektek - biccentett elismerően.
- Khm, khm... - köszörülte meg a torkát Flóra.
- Elnézést, Flóra is... - kereste a szavakat Alex - jelen volt.
- Hülye! - csattant fel a lány, és oldalba bökte Alexet. - Ki beszélt rá erre a pulcsira? Ki? Na ki? Hát persze, hogy én! - Flóra hangosan beszélt, szokásától eltérően.
- Nyugi, csak vicceltem - csitította kuncogva Alex.
- Na jó, azt hiszem itt az ideje, hogy elkezdjük az órát - hívta fel magára a figyelmet a tanár, ugyanis mindenki tekintete az első padra tapadt. - Május huszonötödikén, azaz ma megrendezésre kerül az a bizonyos sulibuli, amiről már beszéltem. Ki tervezi, hogy eljön?
Jenny, Brigi (ők nem maradhatnak ki egy buliból sem), Oli, Márk (menőségből elmennek), Peti, Patrik (ők szolgáltatják a zenét), és én (imádok táncolni, na nem olyan ribancosan, ahogy a barátnőim) mind felemeltük a kezünket. Ami annyit jelentett, hogy Flóra (neki túl hangos a zene), Emily (nem ér rá, hétfőn kemény nap lesz) és Alex (passz...) nem. Hm...
- Nagyszerű, hét-három! - számolta össze az ofő, mire letettük a kezünket. - És ki tervezi, hogy énekel is valamit? - folytatta. Jenny és Brigi azonnal a magasba emelték a kezüket, imádnak énekelni, és ami azt illeti, szép, de erős hangjuk van. - Rendben. Úgy tudom, hogy rengeteg kilencedikes csatlakozik hozzátok, ebben az évben nem volt sok buli, ezért teljesen be vannak sózva a mai miatt. Tizedikesek is tervezgetnek, de ők tavaly kicsit kimerültek. - A gólyák kilencedikben kitáncolják a belüket, és a második évükben már gondolni sem akarnak rá. Velünk is így volt, de erre az évre újra megjött a kedvünk. Ilyenkorra a végzősök már elballagnak, tehát rengeteg kilencedikes, pár tizedikes és a menőbb tizenegyedikesek. Így szokott aránylani a társaság.
Úgy kezdődik az est, hogy akinek van kedve énekelni, az Patrikhoz fordul és megmondja, hogy mit szeretne. Amúgy az egész a második emeleten zajlik, a színpadnál. Mellette fel van állítva egy apró "stúdió" (csak a kocka nevezi így, igazából csak egy asztal rajta egy laptoppal és kibogozhatatlan zsinórokkal), ő pötyög párat a gépén és már ki is van vetítve a falra a szöveg. Az énekes kap egy mikrofont és mehet! Általában öt-hatan veszik a bátorságot, mivel a mi iskolánk nem a legbarátságosabb közeg, aki csak egy hangot is elront, az hurrogást és egy egész évi csúfolást kap. Ezért a legjobb tizenegyedikben és tizenkettedikben, mert az előbbiben az utána következő évben már te vagy a legnagyobb, ergo a legmenőbb, az utóbbi pedig azért jó, mert utána elmész. Miután mindenki elénekelte a választott dalát, fel kell lépniük a színpadra, egyesével elmondják a nevüket, és az nyer, aki a legtöbb tapsot és füttyöt kapja. Nincs annál megalázóbb, mint mikor Patrik szemétségből a neved után ciripelést játszik be... Velem ez szerencsére még nem fordult elő, egyszer sem próbáltam ki magam karaokén. És nem is tervezem. Szeretem a zenét és énekelni is, és talán ha lenne egy szép szám amit szívesen énekelnék még mennék is, de valahogy nem az én világom.
Tehát mindenki megkapja a neki járó tapsot, utána pedig levonulnak a színpadról. Itt negyedóra technikai szünet következik, Patrik Peti segítségével átdug pár zsinórt a megfelelő helyre, hogy az egész terem pattogjon a millió decibellel üvöltő zenétől. Utána elindul a buli, a klikkek összezárkóznak, mindenki a barátaival pattog a fülbemászó zenére, három teljes órán keresztül. A számok legtöbbjénél csak a színpad előtti üres helyen, csak a menőbbek állnak fel a színpadra csápolni. Azonban a mindenki által kedvelt, új slágereknél mind a negyven ember (nagyjából ennyien szoktunk lenni) feltódul az apró színpadra, és együtt pattognak ütemre. Pár éve például ez volt a Moves like jagger-nél, a Gangnam style-nál és a Where them girls at-nél. Most jöhet a Thrift shop, Blurred lines meg a We can't stop (gyűlölöm). Mikor letelik a három óra, mindenki ráadást vár, amit nem kapunk meg, mivel a takarítók dühösek, hogy kiöntöttük a kólát, a felügyelőtanárok fáradtak, mivel megterhelte őket a hangos zene meg a verekedők leállítása (előfordult már...). Tehát három óra, szigorúan. A gond ott kezdődik, hogy másnap úgy ébredünk, mint akik két hétig buliztak. Rekedt, vagy rosszabb esetben teljesen elment hangok, csúnya szemek a rászáradt sminktől, sajgó talpak a folyamatos pattogástól és büdös ruhák a piaszagtól. Én nem iszom, eszem ágában sincs, de néhány fiú (messze a tanároktól) bedob egy-két üveggel. Összefoglalva a buli jó, de az utána következő nap nem mindig.

8 megjegyzés:

  1. Biaaa!!!
    Hűha, én vagyok az első kommentelől.
    Hm...Hát na. Mindenki hátast dobott ezek szerint Alex új külsejétől. Vajon ezek után a "menők" táborát fogja erősíteni? Mert ahogy látom a legtöbb csajnak nagyonis bejön. Van okom aggódni Emma miatt? Mármint mi van ha Alex a nagy hírnévtől, már nem is fog többet foglalkozni vele?
    Remélem ez nem fog előfordulni. Tetszett a rész, még úgy olvastam volna tovább is. VÁrom a holnapot, és kövi fejit!
    xx:Tam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tammy!
      Bizony, te lettél az első komizó! :)
      Hát, azért a menők menője mégis Márk, aki nem fogja őt tárt karokkal fogadni, viszont Alexről beszélünk, aki nem is vágyik erre.
      Nem szeretek sok mindent elárulni (végül azonban mégis megteszem), de nincs okod aggódni Emma miatt, hiszen amint azt már mondtam, Alex az Alex, egy cipő meg egy pulóver az ő személyiségének megváltoztatásához csekélyke.
      Az önbizalma nő valamelyest, de a következő két részben érződik majd igazán, hogy ez azért még mindig a régi srác.
      Sietek vele holnap, nem lesz annyi dolgom, igyekszem korán feltenni!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  2. óóó kövi rész lesz a suli buli?? mert akkor azt nagyon várom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kövi még nem, de a kövi utáni már igen!
      Protekciós... :D

      Törlés
  3. Kedves Bia!
    Sulibuli... Sulibuli... Várom már! :D Tényleg, várom már a holnapot! :)
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Jaj, hát te már tudod mi lesz, kis hamis! :))
      De onnantól kezdve számodra is minden meglepetés!
      Puszi <3

      Törlés
  4. Wáááá de várom már a sulibuliiiiit! :D
    Mintha nálunk is lett volna ilyen, nem is tudom....
    Tök jó lett az előtte-utána kép! :)
    STBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, egy kicsit csentem ötleteket, bevallom...
      Köszi! <3

      Törlés