2013. szeptember 9., hétfő

8. rész: Hogy jöttél rá?

Sziasztok! Meg is hoztam a nyolcadik részt, kiderül egy kulcsfontosságú dolog, de Peti trollkodása sem marad el! Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

- De nekem már van diplomám, neked viszont nincs - válaszolta a tanárnő türelmesen.
- Nekem nem kell biosz diploma. A sóbiznisz sokkal jobban érdekel. Látom magam humoristaként egy bárban... Tudja, nekem álmaim vannak! - ecsetelte a terveit a jövőről, miközben Patrik folyamatosan dokumentálta a hallottakat. Az osztály nagy része alig mert levegőt venni, féltek, hogy akkor a röhögés is kibuggyan.
- Nem beszélnél inkább a leckéről? - kérdezte unottan a tanár.
- Nem készültem - közölte a fiú.
- És miért nem?
- Kórházba került a kutyám! - borult tettetett szomorúsággal a padra.
- Valóban? Úgyis biológia óra van, beszélj a kutyáról!
- Mi? - nézett fel ijedten Peti. - Ja, persze! A kutya - bólintott. - Cukinak hívják. Cuki név, nem gondolja?
És kész, mindenkiből kitört a röhögés, pár gyereket kivéve. De aki nevetett, az fetrengve! Patrik összepacsizott a haverjával, a ribancok a szemüket törölgették, a két menő meg elismerően nézett a osztálytársukra. Emily és Flóra a vállukat vonogatták, én egész poénosnak találtam egy-egy dolgot, de nem nevettem hangosan vagy ilyesmi. Emma is röhögött, de azért nem hahotázva. Amúgy Petiről jut eszembe, hogy ő és Patrik képviselik az átmenetet az osztályban, se nem menők, se nem nyomik, néha ezek, néha azok. Furcsa...
- Mi a fene folyik itt? - lépett be a terembe az igazgatónő, Kelety Tünde. Erre aztán mindenki elhallgatott. - Mi ez a nagy nevetgélés? Tudtommal biológiaórátok van. - Na igen. Az igazgató pontosan tudja mind a nyolc osztály órarendjét, mindenkinek a nevét, családi helyzetét és hozzátartozóinak telefonszámát. Kissé kísérteties nő, a fantasztikus memóriájának köszönheti azt a sok gonosz pletykát ami terjeng róla. És az eszelős kinézetésről még nem beszéltem. Ősz haj, falfehér bőr, hatalmas, barna szemüveg, és ősrégi ruhadarabok. Mintha egy '70-es évekbeli filmből lépett volna ki...
A biosztanár meg sem mert szólalni, hisz talán csak egy ember van, aki nem fél az igazgatótól, az pedig a mi ofőnk, Szegedi Péter. Nagy mázlink van vele.
- Egy mukkot se halljak! - viharzott ki a teremből.
Ezzel persze Peti megúszta a felelést és a megérdemelt egyest, tehát folytatódhatott a bioszóra.
Utána tesi következett, az öltözőben pedig Emma nevére lettem figyelmes.
- Tehát azt mondtam neki, hogy kiakadtam a szüleim miatt! És bevette! - tárta szét a karját Márk.
- Csak azért akartad kiengesztelni, hogy pénteken nálad aludjon? - kérdezte Oli.
- Persze, mi másért? Ha nálam alszik, akkor talán még bírom egy hétig vele, de ha nem... - tette fel a mutatóujját.
- Dobod? - ráncolta a szemöldökét Oli.
- Persze! - vágta rá a haverja. - Te nem ezt tennéd?
- Hát... Emma nagyon szép - vont vállat. Végre egy értelmes mondat!
- De Brigi sokkal jobban néz ki! Igazi bombázó! - emelgette a szemöldökét. - De ha kiraktam Emmát, tőlem a tied lehet.
- Kösz. De én most Jennyt szemeltem ki - húzta fel a cipőjét Olivér.
- Hát, ők biztos könnyebben beadják a derekukat, mint Emma. Ő elég frigid - fintorgott Márk.
- Hogy lehettek ilyenek? - nézett rájuk Peti. - Emma csodás teremtés, boldog lennék ha velem járna! Ti meg itt dobálóztok vele, mint valami elnyűtt labdával! Mi ütött belétek? Hogy részesíthetitek azt a két szajhát előnyben? Elment az eszetek? - szidta őket megállás nélkül. Nagyon meglepődtünk Peti őszinteségén, aki egyébként mindenkit valami sértő megjegyzésben szokott részesíteni. Emmát mégis megvédte.
- Mi van veled, haver? - nézett fel a kütyüjéből Patrik.
- Egyszerűen csak nem bírtam tovább hallgatni, ahogy ezek így beszélnek Emmáról! Arról a lányról, aki soha nem röhögne ki egy nyomit se, annak ellenére, hogy menő! Persze, néha neki is van egy-egy megjegyzése, de nekem is! Attól nem lesz rossz ember! De ő egyszer nem nevetett a képembe, sose mondta, hogy mennyire hülye vagyok, és csöndben tűri, hogy a srác akit szeret, ennyire szemét vele! Ráadásul - fordult Márkhoz - neked fel sem tűnik, mekkora mázlid van vele! Szeret téged, nem veszed észre? Te pedig a földbe tiprod, mint egy csótányt! Ezt mégis, hogy gondolod?
- Nyugodj már le! Akármekkora mókamester vagy, attól még nyomi maradsz! Engem egy nyomi ne kérjen számon! - emelte meg a hangját Márk, majd miután Olivérrel kiléptek az öltözőből bevágta maga mögött az ajtót.
- Ember, csak miattad csináltam - ült le mellém a padra Peti.
- De miért? - néztem rá zavarodottan.
- Nem csak téged fogott meg Emma szépsége és kedvessége - mosolygott. - De te sokkal jobban megérdemled őt mint én, vagy Márk, vagy bárki más.
- Hogy jöttél rá? - döbbentem le.
- Látom, hogy nézel rá. Tudom, mert én ugyanúgy - magyarázta.
- Lassan az egész suli tudni fogja - sóhajtottam.
- Amíg a két lotyó nem tudja, addig biztonságban van a titkod - nézett fel egy pillanatra a telefonjából Patrik, majd rögtön folytatta a kockulást.
- De én tisztában vagyok vele, hogy semmi esélyem, ebbe már belenyugodtam. Neked viszont annál több van, ezért hajlandó vagyok segíteni. A lényeg, hogy Emma boldog legyen! - jelentette ki Peti. Sosem gondoltam volna, hogy ő ilyen.
- Miből gondolod, hogy nekem több esélyem van?
- Viccelsz? Alex, térj már észhez! - bökte meg a homlokom, én meg csodálkoztam, hogy tudja a nevem. - Mostantól minden nap ott leszel a házában! Ketten lesztek! Van ennél jobb lehetőség?
- De ő Márkot szereti! - emlékeztettem erre a fontos tényre.
- Márk egy múló románc, igazán nem is szerelmes belé, egyszerűen csak beleesett a menőségébe meg a felzselézett hajába, ennyi az egész! - győzködött.
- Gondolod? - hitetlenkedtem.
- Biztos vagyok benne. Viszont már vagy öt perce becsöngettek, tiplizni kéne - mutatott az ajtó felé, ezért elindultunk. Ahogy kiléptünk az öltöző ajtaján, az udvaron voltunk, ahol épp Emma sétált a két ribanccal. A májusi szellő belekapott a hajába, ami egészen lenyűgöző látványt nyújtott. Tudtam, hogy a mellettem álló Peti ugyanígy érez, de nem zavart. Ha ő azt mondja, hogy hajlandó segíteni mindenféle hátsószándék nélkül, akkor én hiszek neki.
A focipályára néztem, ahol nem állt senki, mindenki a salakon gyülekezett.
A tesióra lassan telt el, a rengeteg futástól teljesen kifáradtam.

12 megjegyzés:

  1. Jujj de ari Peti.Várom mi lesz a kövi részben..és megint èn voltam az első komizó
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is, és örülök, hogy várod! :D Igen, megint te voltál :))

      Törlés
  2. Kúlmaris rész lett! :) Ez a Márk akkor egy paraszt... pfff. Peti viszont nagyon cuki :) <3 Grat, várom a köviiiiiit!
    STBesty :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!! :D Ők már csak ilyenek :) cukik, avagy parasztok. Holnap fent lesz <3
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  3. az értelmes kommentekből már rég kifogytam, de most már az idiótákból is :( úgyhogy csak annyit mondok h jó részecske lett : D
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
  4. Kedves Bia!
    Nem gondoltam volna, hogy Peti tud ilyen is lenni, nagyon aranyos volt! Márk meg... egy tapló, erre nincs jobb szó. Szegény Emma! Várom a következőt!
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Igen, ő ilyen is tud lenni, a látszat néha csal ;) Márkra tényleg nincsen jobb jó :/ Örülök, hogy várod, holnap érkezik!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  5. Ma találtam a blogodra, Jesy blogajánlója alapján. El is olvastam a részeket, és nagyon tetszik. Szerintem a részek hosszúsága megfelelő, és hogy minden nap hozol részt az nagyon jó. Nem sok blogot olvasok, de a tiedet biztos fogom. Tetszik az írásmódod, és a karakterek személyisége. Csak így tovább. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszettek! :D Köszönöm a kedves szavakat!

      Törlés
  6. Helló Bia!
    Bocsi, hogy eltűntem, de már itt vagyok. :)
    Azt hiszem mostantól csak hétvégénként tudom majd olvasni a blogodat.
    Nagyon klassz lett ez a rész is!!
    Hogy lehet valaki ilyen bunkó? Szegény Emma..
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Semmi gond, örülök, hogy megvagy!
      Köszönöm! :D

      Törlés