2013. szeptember 27., péntek

26. rész: El fogsz késni!

Sziasztok! Nem tudom láttátok-e, de tegnap kaptam egy elég letaglózó kritikát. Persze az ember elhiteti magával, hogy ez csupán egy ember véleménye, és nem számít semmit, viszont ez koránt sincs így. Egy kissé elszomorodtam az olvasása után, elég sok mindent nem értékelt túlságosan a bloggerina. Reagálni nem igazán szeretnék, ő csak a dolgát tette, a kritikát én kértem. Viszont: ami ezek után teljesen feldobta a napomat, azok a kommentek voltak. De komolyan. A szó szoros értelmében szárnyaltam tőlük (jó, talán nem a legszorosabb értelemben), iszonyatosan csodás volt őket végigolvasni, válaszolni rájuk, és később újra meg újra lepörgetni őket a fejemben. És ez értette meg velem, hogy volt értelme megkezdenem a blogot, és bár a bezárás meg sem fordult a fejemben, visszanyertem az erőmet hozzá. Köszönöm nektek!
Remélem, hogy a rész tetszik majd nektek, ez már a huszonhatodik, szépen menetelünk előre! Jó olvasást! *Bia*

Emma szemszöge:

- El fogsz késni! - hallottam valaki hangját, amire rögtön felébredtem. Nem tudtam mennyi lehetett az idő, de arra emlékeztem, hogy anyu egyszer már keltett, csak ezek szerint visszaaludtam. Előfordul, hogy ő elmegy miután felébreszt, apu megy vele, tehát ilyenkor nagy gázban vagyok, ha visszaalszom. De akkor ki szólt? Gyorsan felültem az ágyamban és az ablakomra meredtem. Alexet láttam, aztán a Walkie-Talkie-ra pillantottam, felemeltem és beleszóltam.
- Mennyi az idő? - nyögtem.
- Hét óra... - válaszolta a srác.
- Tessék? - ugrottam ki az ágyamból. - Úristen, el fogok késni! Mi az első óra?
- Töri - felelte.
- Te jó ég! És szerda van? Hajat kell mosnom! - esett le.
- Szerintem ez már nem rám tartozik - kuncogott Alex.
- Lányból vagyok, ne röhögj ki! Na jó, nagyon fogok sietni, de ne várj meg. Szia! - dobtam az ágyamra a készüléket és berohantam a fürdőszobába. A normális reggeli bioritmusom felborult, a sorrend megváltozott. Gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajam (nem is balzsamoztam) és felöltöztem. Megmostam a fogam, aztán lesiettem a lépcsőn és bekaptam pár kekszet. Utána kikaptam a gardróbomból valami nyári sapkaszerűséget és belegyűrtem a hajam, mivel nem volt időm megszárítani. Egy év, míg a hosszú hajam megszárad, inkább nem is próbálkoztam.
Beledobtam a táskámba egy fésűt, a vállamra kaptam és kisiettem az ajtón. Fél nyolc múlt öt perccel mikor a kapu felé indultam (azért tartott ilyen sokáig az elkészülés, mert nehezen tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel, mivel szerdán van rajz, tehát olyasmit kellett választanom ami nem baj ha esetleg festékes lesz, de azért mégsem valami tréningruha), és rögtön a járdán álló alakot pillantottam meg.
- Mondtam, hogy ne várj meg! - léptem ki a kapun.
- Gondoltam, ha már késel akkor legyen társaságod - vont vállat Alex.
- Köszönöm - pillantottam fel rá hálásan, aztán elindultunk.
- Szerintem a sapka kicsit túlzás, elvégre május huszonharmadika van - bökött az ujjával a fejem felé.
- Nem volt időm hajat szárítani - magyaráztam.
- És vizes a hajad? Nem fogsz megfázni?
- Nem, hisz te magad mondtad. Május huszonharmadika van - ismételtem őt.
- De akkor is. Brigiék nem fognak örülni. Ez nem trendi! - utánozta a csitrik nyávogós hangját.
- Tudod mit? Nem érdekel - szögeztem le.
- Helyes! - bólintott elismerően.
- Amúgy köszi, hogy felkeltettél - hálálkodtam. - Ha nem szólsz, talán tízig aludtam volna.
- Előbb is szóltam volna, de az alsó emeleten voltam és nem láttalak.
- Nem baj, legalább kalandos volt a reggelem - mosolyogtam.
- Ettél valamit? - kérdezte.
- Csak pár kekszet - ismertem be.
- Tessék! - húzott elő a táskájából egy croissont-t. - Neked hoztam.
- Ne már! Ennyire nem lehetsz rendes! - vettem el tőle.
- Talán mégis - vigyorodott el.
- Köszönöm - haraptam bele. - Te nem kérsz? - érdeklődtem teli szájjal. Igazán guszta lehetett.
- Nem köszi, én már ettem otthon szendvicset - legyintett.
- És hol a húgod?
- Margó bevitte a kérésemre, mert meg akartalak várni - magyarázta.
- Értem. Mennyi az idő?
- Ha most elkezdünk futni, akkor beérünk csöngetés előtt. Két másodperccel - nézte az óráját.
- De jó! - nevettem fel.
- Csak vicceltem, még simán beérünk. A második órára.
- Olyan hülye vagy! - böktem oldalba.
- Ezt most vegyem bóknak?
- Vedd - bólintottam.
- Akkor köszönöm.
- Nagyon szívesen. De most komolyan, mennyi az idő? - nyaggattam tovább.
- Háromnegyed lesz öt perc múlva - pillantott ismét a karórájára.
- Tényleg? - csillant fel a szemem.
- Nem - röhögött.
- Kösz! - forgattam a szemem. - Add ide azt az órát! - ragadtam meg a karját, hogy megnézzem az időt. - Úristen, mindjárt becsöngetnek!
- Ne aggódj, ha én is kések, akkor azt elnézik. Én sose kések.
- Nem is tudom... Te jó ég, törivel kezdünk? Én fogok felelni! - emlékeztem vissza a hármasomra.
- Akkor azt ajánlom, hogy fuss - vetette fel Alex. - Gyere, tudok egy rövidebb utat! - ragadta meg a csuklómat, és elkezdett eszeveszettül rohanni valami mellékutca felé, engem is magával rántva. Pár percig csak futottunk, aztán megpillantottam a sulit magam előtt.
- Az állandó loholás tesin megtette a hatását - fújta ki magát a hatalmas ajtó előtt a srác. - Még van egy percünk, irány az első emelet - rontott be a hatalmas ajtón, én pedig utánasiettem. Mikor beestünk a terembe már mindenki a helyén ült, utána pedig rögtön be is csöngettek, tehát magyarázatokra nem volt idő. Mindketten zavartan leültünk a helyünkre és vártuk a tanárt, aki két perccel később meg is érkezett, tehát még kipakolni is volt időnk, feszült csöndben.
- Szalay kijön - csapta le a cuccait az asztalra Németh. - És leveszi a sapkát!
Kedvetlenül lehúztam a fejemről a fejfedőt, így a hajam a vállamra omlott. Vizes volt és hideg, de ez az osztályt jobban izgatta, mint engem. Zúgolódás támadt, viszont nekem a felelésre kellett koncentrálnom. Majd a szünetben.
Az anyag nagy részét tudtam, nagyjából egy hármast ért volna az általam előadott információ, de Flóra kicsit besegített (Emily csak csöndben ült a helyén, de biztos jó oka volt rá), így kaptam egy négyest. Óra után persze nagyon-nagyon megköszöntem a segítséget a csöndes lánynak.

Alex szemszöge:

Óra után Emmára rámászott az osztály, a késéséről kezdték faggatni.
- Mi a francért késtél ennyit? - tudakolta Jenny.
- Miért vizes a hajad? Antiguszti - fintorgott Brigi.
- És miért ezzel az észlénnyel jöttél? - bökött felém Márk.
- Nyugodjatok le! - állította le őket Emma. - Elaludtam, ennyi történt. Alex úgyszintén - füllentette. - Az suli előtt futottunk össze.
- Remélem is - pillantott felém szúrós szemeivel a menő. Már megint csak úgy árad a szeretet... - De Briginek igaza van, a hajad így valóban borzalmas.
- Kösz, kedvesek vagytok - fonta össze maga előtt a karjait.
- Hagyjátok békén, biztos nem volt ideje megszárítani a haját - védtem.
- Te meg mit szólsz bele? - akadékoskodott Márk. És csak akkor vettem észre, hogy Olivér hiányzott. Matekitisz. Súlyos. - Emma, kezdj valamit a hajaddal, égetsz!
- Na jó, elegem van belőletek! - állt fel a lány, majd kiviharzott a teremből. Petivel egymásra néztünk, de nem tudtuk mit tehetnénk. A csitrik csak vihogtak, Márk társ híjján pedig inkább csak leült a helyére. Megpróbáltam feltűnésmentesen elhagyni a termet, ami sikerül is, mivel a szövetségesem elterelte a figyelmet a trollkodásával.
Ha lány lennék, és megsértődnék, mert a barátom és a barátnőim csesztetnek, hova mennék? A lányok titkos rejtekhelye, a lánymosdó. Odasétáltam és megálltam az ajtaja előtt. Rátapasztottam a fülemet az ajtóra és hallgattam Emma sírását.
- Nem sírhatok! Nem! Erős vagyok, nagyon erős! - biztatta magát, de csak egyre keservesebben zokogott. - Emma, szedd össze magad! Nem zuhanhatsz össze, mit gondolna most rólad a bátyád? Ma moziba kell menned a két csitrivel, nem lehet kínos légkör! Gyerünk, te vagy az erősebb! - hallottam, ahogy feláll. Gyorsan visszasunnyogtam a terembe, mielőtt észreveszi, hogy hallgatóztam. Néhány másodperc után ő is megjelent, és a bőgésnek nyoma sem volt. Csöngettek, ezért a további megjegyzéseknek várniuk kellett matek utánig.
Fodor belibbent a terembe, kiosztotta a dogákat és leült a tanáriasztalhoz. Gyanúsan méregette az osztályt, miközben nekiláttunk az első feladatnak. Emily szorgalmasan gyártotta a puskákat, mindenki felé tolt egyet. Mikor Emmát kezdte el bökdösi a számára készített fecnivel, a lány óvatosan hátrafordult és eltolta Emily kezét, ezzel jelezve, hogy nincs szüksége rá. Ezen Emily kicsit meglepődött, és már majdnem hozzávágta Emmához a puskát, mikor a tanár felnézett a naplóból, tehát fékeznie kellett magát.
Hátrapillantottam, és Emmára mosolyogtam. Tehát megfogadta a tanácsomat, és tanult.
Egész órán a dogákkal foglalatoskodtunk, tehát csak szünetben kezdődött el a puskákról folyó eszmecsere.
- Ember, már azt hittem, hogy nekem nem jut! Hú, de megijedtem! - kapott a szívéhez Peti.
- Te Emily, az most kör volt, vagy négyzet? - nézett rá Márk.
- Deltoid.
- A francba! Legközelebb rajzolj érthetőbben - rázta a mutatóujját a srác.
- Hiszen írtam - közölte Emily. Márk csak röhögött. - Emma, miért lökted el a puskámat? - kérdezte. - Rengeteget dolgoztam rajta!
- Ne haragudj, de nem volt rá szükségem. Készültem, hogy neked egyszerűbb legyen - válaszolta.
- Szólhattál volna, így rengeteg időt pazaroltam! - háborodott fel.
- Rendben, legközelebb szólok, ne kapd fel a vizet! - nyugtatta Emma.
Emily erre nem mondott semmit, de látszott rajta, hogy nagyon bosszús. Viszont sietni kellett rajzra, ezért gyorsan összepakoltuk a cuccainak és a második emeleti terembe vándoroltunk. Rajz... brrr! Dalos már az asztalnál ült, mikor az első gyerek bement. Viszont tudomást sem vett rólunk, egészen az óra kezdetéig. Akkor azonban kiadott egy hatalmas, két órát igénybe vevő feladatot, valami faszerű növényt kellett lerajzolni, amit behozatott a terembe. Nem mondhatnám, hogy az enyém hasonlított az eredetire, inkább olyan volt, mint egy brokkoli, de nem baj. Végül is az is növény.
Aztán biosz következett, Csányi igazán kedvesen kezdte az órát, konkrétan kijelentette, hogy ha valaki meg mer szólalni a felelés alatt, az egész osztály egyest kap. És akkor még nem tudtuk, hogy ki lesz a felelő. Patrikot hívta ki a tanár, akinek négyszer kellett szólni, mivel a telefonját nyomkodta. Természetesen. Kapott Csányitól öt kérdést, és szépen, választékosan válaszolt is. A sajátos stílusában, tehát inkább a telefonjáról beszélt, mint a biológiáról. Egyes.
Angol volt az ötödik óra, Ms. Cawley nem kímélt minket, a hétfői órához hasonlóan feladatokat kellett megoldani, mert állítása szerint le voltunk maradva. Nem tudtuk miért...
Dupla spanyollal zártuk a napot, María Sánchez íratott egy röpdogát, tehát Emily legyártott egy csomó puskát, így majdnem biztos, hogy mindenkinek ötös lesz.

16 megjegyzés:

  1. De rendes Alexxxx!!!Naom jó rész!!
    CC

    VálaszTörlés
  2. Szuper rész lett!
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
  3. Én olvastam tegnap a kritikát azon az oldalon. Ne keseredj el miatta, nem tetszedhet mindenkinek ugyan az. Én is írok kritikát, és volt, hogy nekem nem tetszett a blog, és leírtam, hogy miért, és miket változtasson, és azok akik azt a blogot olvasták letámadtak, hogy az igen is egy jó blog. Szóval azt tudom mondani, hogy a kritikát el kell fogani. Én mind a két oldalon voltam már, hogy negatív kritikát is kaptam, és írtam is, úgyhogy át tudom érezni a helyzetet, de a kritika író helyzetét is. Nekem tetszik nagyon a blogod, valami megfogott benne. A másik dolog, meg hogy legfőgképpen magadnak írsz, és azért mert kedved leled benne, ha ezen felül még pozitív visszajelzést is kapsz az nagyon jó :D
    Úgyhogy folytasd, és sok sikert a továbbiakban :). Én biztos olvasni fogom a blogodat egészen a végéig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az őszinte véleményedet, és teljesen igazad van, így egy nap elteltével én is sokkal tisztábban látok.
      Igazán jó hallani mindenkitől, hogy ennyire szereti a blogom, ez csodás!
      Számítok is rád a továbbiakban!
      Köszönök mindent! :D

      Törlés
  4. Kedves Bia!
    Mint már mondtam, ne foglalkozz a kritikákkal, a lényeg, hogy neked tetszen. És mellesleg nagyon jó rész lett ez is, csak így tovább :)
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Tuuuudom!
      Köszönöm!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  5. szegény Emma :(( a Páwák Átka..
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
  6. Szegény Emma.... :'(
    Alex forevör!!! <3
    STBesty :)

    VálaszTörlés
  7. ÚÚÚ..Hamar kövit.Imádtam
    xxx Claire

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök!
      Holnapig kell csak várnod! :D

      Törlés
  8. Bia!!
    Annyira imádtam ezt a részt. Emma és Alex annyira de annyira arik együtt. Alex olyan jófej volt hogy megvárta a lányt, sőt meg is védte. Nem is értem Emm miért nem vette még észre hogy tetszik a srácnak! Alig várom hogy dobja Márkot, meg a két fruskát és rájöjjön hogy kik az igazi barátai!! IMÁDTAM!
    A kritikáról pedig annyit (bár nem olvastam) de annak az egyetlen embernek a véleményét szerintem, most kb 7 ember vétózta meg. Hiszen nekünk tetszik amit írsz!!!
    Szóval folytasd! Bárki bármit mondd!!
    xx:Tammy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tammy!
      Örülök, hogy így gondolod!
      Sokszor az ember nem látja a fától az erdőt.
      Köszönöm! Szörnyen jó érzés hallani, hogy így érzel, hogy tetszik a történetem, és, hogy várod a folytatást!
      Köszönöm!
      Puszi,
      Bia

      Törlés