2013. szeptember 25., szerda

24. rész: Konyha

Sziasztok! Tegnap kaptam még egy díjat! Ó te jó ég! Nagyon örülök neki! Azt még nem tudtam kirakni, viszont az előző négyet mind sikerült. Aki esetleg belenézett, az láthatta, hogy a megadott számú embereknek küldtem el. Félreértés ne essék, nem olvasok ennyi blogot, történeteset szinte egyáltalán nem, viszont a cseréim közül válogattam, leginkább olyan blogokat, amiknek érdekes vagy egyedi a története, a nyelvezete, vagy csak megfogott valamilyen szinten. Ahogy nézegettem ezeket a blogokat rájöttem, hogy valamilyen formán mindegyik egyedi. Igen, vannak sablonsztorik, és már én a 1D fanfic-ek ellen vagyok, viszont az írónőjük mind más és más, mindenki beleviszi egy bizonyos értelemben magát is a történetbe, valamint szerintem mindenki megérdemel egy díjat. Persze volt akinek ez már az ötvenedik volt, ő talán már nem is tudja értékelni. Nem tudom. Én egyelőre ott tartok, hogy nagyon köszönöm őket, igazán jólesnek, és küldöm őket mindenkinek, akinek csak tudom.
Ismét kicsit hosszúra sikeredett ez a dolog itt az elején... A részről még annyit, hogy ez a huszonnegyedik, van benne egy igazán érdekes jelenet, remélem tetszik majd nektek! *Bia*

Emma szemszöge:

- Várj! - kiáltottam Alex után, mikor beértem a suli előtt.
- Tessék! - fordult felém.
- Elkísérhetlek?
- Persze - bólintott, így hát együtt indultunk el a járdán. - Látom megvártad amíg Brigiék elmentek.
- Mi? Nem! - ellenkeztem, mivel ez tényleg nem így történt.
- Nem kell magyarázkodnod, a helyedben én is ugyanezt tenném - közölte.
- Tényleg? - csodálkoztam.
- Igen! Menőnek lenni biztosan nagyon jó - elmélkedett. - Nem néznek le, nem röhögnek ki, és nem suttognak a hátad mögött.
- Én pontosan tudom, hogy neked milyen - emlékeztem vissza kilencedik elejére.
- Ha nem lenne Brigi és Jenny, talán sokkal jobb lenne a kapcsolatunk - gondolkozott.
- Nem is értem, hogy eddig miért nem ismertelek jobban! Szomszédok vagyunk, te rendes vagy, vicces, és én mégsem nyitottam feléd.
- Hierarchia - vont vállat. - Rendes vagyok?
- Négy hetedet az én négyesemre pazarlod, mi más lehetnél? Igen, rendes vagy - ismételtem.
- Köszönöm - biccentett büszkén. - De csak, hogy tudd. Boldogabb lennék ha a kapcsolatunk jobb lenne.
- Én is - mondtam őszintén.
- Talán most jobb lesz.
- Megígéred?
- Ha ezt akarod.
- Ezt!
- Akkor meg - mosolyodott el. Alex, mint fiúbarát? Jól hangzik. - Ma tanulhatunk nálad? - váltott témát.
- Igen. Ne haragudj, hogy tegnap nálad kellett - kértem bocsánatot.
- Semmi gond - legyintett. - Szívesen látlak, csak tudod anyukám...
- Tudom - szakítottam félbe, mielőtt a beszélgetésünk kínossá vált volna. - És sajnálom, hogy én nem vezettelek olyan részletesen körbe.
- Nem számít - legyintett ismét. -  Én is csak az alsó szintet mutattam meg, a felsőn csak hálók vannak meg egy fürdő. Semmi érdekes.
- Háló? - ráncoltam a homlokom.
- Igen, az a négyzet alakú helyiség, ahol az emberek aludni szoktak - magyarázta.
- Nem mondod! - pillantottam rá cinikusan, mire felnevetett.
- Úgy értettem, hogy kinek a hálói vannak ott?
- Dórié, Margóé, meg az enyém - válaszolta.
- A szobádra kíváncsi lennék, tudom, hogy privát meg minden, de akkor is! Milyen lehet Walter Alex szobája?
- Ami azt illeti, a szobámat nagyon egyszerűen megtekintheted. Csak ki kell nézned az ablakon.
- Azt tudom, de a nap mindig úgy süt, hogy nem látok normálisan - jelentettem ki, és szerintem megleptem azzal, hogy már voltak próbálkozásaim a szobáját illetően.
- Ha legközelebb átjössz, megmutatom - ígérte meg.
- Komolyan? De az nem jó, akkor nekem is meg kell mutatnom az enyémet! - esett le.
- Nem kell - rázta meg a fejét.
- Komolyan? Köszönöm!
- Nincs mit. Holnap ismét lehetünk nálam, ha az megfelel - ajánlotta fel.
- Holnap moziba megyek a lányokkal - jutott eszembe. - Szívem szerint nem mennék, de muszáj.
- Akkor nem is tanulunk?
- De, csak jobb lenne nálam, hogy utána rögtön el tudjak készülni.
- Akkor csütörtök - vetette fel.
- Az tökéletes. És itt is vagyunk! - mutattam a házunkra, mikor befordultunk az utcába.
- Átugrom a könyvemért, aztán jövök! - indult el a saját kerítésük felé, én pedig gyorsan hazamentem, hogy át is tudjak öltözni. Alex azonban még így is fürgébb volt nálam, épp a gardróbomban álltam, fehérneműben, mikor kopogott. Gyorsan magamra tekertem a fürdőszobában lévő törölközőmet, és lesiettem a lépcsőn. Elfordítottam a kulcsot (nem is értettem miért zártam be az ajtót ilyen rövid időre) és beengedtem. Elég furán meredt rám, mikor meglátott törölközőben.
- Azt hiszem jobb, ha nem tudom miért vagy törcsiben - lépett be az ajtón.
- Éppen öltöztem - jegyeztem meg, miközben ő becsukta maga mögött az ajtót.
- Akkor folytasd - vetette fel, de egyikünk sem mozdult. És az édes, drága melltartópántomnak abban a szent pillanatban kellett úgy határoznia, hogy lecsúszik a vállamról és a felkaromon foglal helyet. Alex egy ösztönös mozdulatot hajtott végre, nemes egyszerűséggel megragadta a rakoncátlan pántot, és visszatessékelte a vállamra. Én pedig sokkos állapotba kerültem és lefagytam. És akkor tudatosult a fiúban, hogy igazából mit is csinált, erős paradicsomszínűre váltott az egészséges arcszíne, és nyelt egy hatalmasat. Még mindig nem mozdultunk el a helyünkről, ő engedelmesen várta, hogy én lépjek valamit, viszont nem tudtam megmozdulni. Márk jutott eszembe, aki egy ilyen helyzetben a másik pántot is lehúzta volna, kacér mosollyal az arcán. Hirtelen azonban nem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz. Eközben Alexen egyértelműen látszott, hogy külön harcot vív magával odabenn, majd mikor végre sikerült felülkerekednie önmagán megszólalt:
- Konyha.
És ennél többet nem is tudott kinyögni. E kijelentés után pedig megkerült, vigyázva, nehogy egyáltalán hozzám érjen, és a hangokból ítélve elhelyezte magát az étkezőasztalnál.
Pár pillanatig még álltam az ajtó előtt, majd miután sikerült újra kontrollálnom a testem, fogtam magam és felcaplattam a lépcsőn. Nem igazán emlékszem, hogy mit művelhettem odafenn, lefoglaltak a gondolataim, de mikor újra a konyhában termettem, már kitisztult fejjel és újult erővel kezdhettünk neki a tanulásnak.
- Mi a következő? - tudakoltam.
- Arany Fülemiléje - tolta elém a könyvét.
- Jaj, ez az a hosszú! - nyöszörögtem.
- Mondtam, hogy játékos vers, nyugi!
- De akkor is! - erősködtem. - Nézd milyen hosszú!
- Ne aggódj, itt vagyok, segítek! - nyugtatott. - Ma csak nézzük át, holnap jöhet az első versszak, csütörtökön a második és pénteken a harmadik...
- És rám marad hétvégére a negyedik? - szakítottam félbe.
- Úgy fest - vont vállat.
- Nem! Nem és nem! Azt nem vállalom! Azt mondtad segítesz! Ez nem segítség! - vitatkoztam.
- Emma, nyugodj le végre! - állított le, de inkább volt kedves mint szigorú. - Én szívesen átjövök a hétvégén is, múlt vasárnap is be akartam ugrani, de nem hittem, hogy örülnél nekem - vallotta be.
- Alex, néha egy kicsit pofátlannak kell lenni ahhoz, hogy elérd a céljaidat! Neked kell a rajz ötös, de nem tudok segíteni ha nem jössz át! Gyere szombaton, rúgd ki a bátyámat és követeld, hogy segítsek! Légy önző!
- Elég sokat vagyok pofátlan és önző a suliban, ha veled vagyok felveszem a normális énem. - Ha veled vagyok? Ez meg mit jelentsen?
- Ez nem is igaz! - ellenkeztem.
- Akkor úgy mondom, hogy felveszem a normálisabb - hangsúlyozta ki a szót - énem. Így megfelel?
- Nem arra gondoltam, hanem a pofátlan és önző Alexre. Annyira azért nem durva! - ráztam a fejem.
- Nem súgok, nem írok házi dogát, nem gyártok puskát, nem adom oda a leckém, mindenkit lenézek és nincsenek barátaim! Ezt te minek gondolod? Egy pofátlan és önző ember jellemzésének - közölte.
- Az, hogy nem csalsz, még nem jelenti, hogy önző és pofátlan vagy! - ráztam a fejem. - Egyszerűen csak lojális! És mi van Emilyvel? Ő nem a barátod?
- Nem létezik fiú-lány barátság, az egész csak értelmetlen erőlködés. - Közbe akartam szólni, de végül ráhagytam. - Vagy több, vagy kevesebb. Amúgy meg Emily egy szánalmas lány, csak azért engedi kihasználni magát, hogy bevágódhasson a menőknél, ami persze soha nem fog megtörténni. Most éppen sakkversenye van, és én nem vagyok ott. Ez csak jelent valamit, vagy nem?
- És mi van Petivel? - érdeklődtem. - Úgy láttam, hogy mostanában jóban vagytok.
- Ez így igaz - helyeselt. - Jó, akkor barátom van, de ez nem változtat a helyzeten.
- Alex, csak nézz kettőnkre! Most is épp rám pazarlod azt az időt, amit tanulással tölthetnél! Mi ez, ha nem önzetlenség? - néztem a szemébe. - Kit érdekel hogyan viselkedsz Olivérrel meg a Pelle tesókkal? Ők nem is érdemelnek többet annál, mint ahogyan bánsz velük!

16 megjegyzés:

  1. Jó lett!! Várom a következőt :)

    VálaszTörlés
  2. Könnyed kis olvasmány, ezekben az unalmas hétköznapokban! Már olvaslak egy ideje, de nagyon lusti voltam írni. Viszont tudom hogy egy-egy komi mennyire fel tudja dobni az ember napját, szóval igyekszem ezentúl minden fejezetedhez firkantani néhány sort.
    Szóval nekem nagyon tetszik a sztori, már csak azt várom hogy jöjjön a bonyodalom. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik!
      Valóban jó érzés egy-egy komi!
      Bonyodalom pedig lesz bőven, egészen a végéig nem marad el, igyekeztem :)
      Köszönök mindent!

      Törlés
  3. Huhh ez de gáz volt! (a törölközős rész) :D
    Na mind1, tök jó h egyre jobban összemelegedik a mi két fülemilénk :)
    STBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez volt a cél!
      Na, majd azért ez is meg fog változni! :D
      Puszi <3

      Törlés
  4. Szia!
    Klassz rész lett. :D
    Én meg a gitáros részt várom nagyon. :D:D
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm!
      Az még nagyon messze van...

      Törlés
  5. Ez a törölközős rész vicces volt, elképzeltem ahogy mindketten lefagyva állnak. Azért Emmának leeshetne, hogy Alex azt mondta nincs fiú és lány közt barátság (amivel egyett is értek), és elvileg ők kezdenek "barátok" lenni. LKíváncsian várom a folytatást :D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekeztem :)
      Én is így gondolom.
      Ahogy azt mondani szoktam: minden kiderül!

      Törlés
  6. Kedves Bia!
    Elnézést a késői kommentért :) Nagyon jó rész lett, nagyot nevettem, amikor elképzeltem Emmát és Alexet egymással szemben lefagyva :)
    Várom a következőt!
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Semmi gond ;)
      Ez volt a cél!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  7. Jujj,ez ciki volt!!!!Am jó lett :D

    VálaszTörlés