2013. szeptember 14., szombat

13. rész: Miért pont bejön?

Sziasztok! Íme, itt egy újabb szombati bejegyzés, a tizenharmadik rész! Tegnap elfelejtettem mondani, hogy péntek 13 lévén remélhetőleg senkinek nem volt bajszerencséje! Csak ámulok és bámulok a naponta érkező új feliratkozók láttán, ti vagytok a legjobbak! *Bia*

Emma szemszöge:

Hátranéztem és Márk vigyorával találtam szemben magam.
- Ne haragudj - suttogta. Ennek nem tudtam ellenállni. Megcsókoltam, eltettem a verseket és együtt indultunk haza.
- Megbeszélhetnénk a pénteket - nézett le rám.
- Nem ártana - egyeztem bele.
- Látom, hogy nem akarod - sóhajtotta.
- Jól látod - vallottam be. Igazság szerint már nem vagyok szűz, de már az első alkalom is nagy hiba volt, nem lesz egyhamar második. Ráadásul még csak három hete jártunk! Azzal a másik sráccal hónapokig voltunk együtt, valamikor decemberben pedig megtörtént, de nem volt túl nagy élmény.
- Akkor hagyjuk az egészet - legyintett kedvesen. És talán ezek miatt a pillanatok miatt szerettem bele...
- Holnap találkozunk - köszöntem el tőle a kapuban, megcsókoltam és bementem.
Otthon átöltöztem és hozzáláttam ahhoz a bizonyos 9/11-es robbanáshoz. Viszont mielőtt igazán bele tudtam volna merülni, csengettek.
- Szia - intettem Alexnek, mikor kiléptem a házból, majd a kerítés felé indultam. - Kívülről is be tudsz jönni, ha benyúlsz és lenyomod a kilincset - mutattam.
- Rendben - próbálta meg, sikerült, úgyhogy bejött.
- És ha bent vagy, akkor már csak az ajtón kell kopognod, és beengedlek - böktem a bejárati ajtó felé, majd bementünk.
- Én még nem ettem. Kérsz valamit? - kutattam a hűtőben, miközben ő leült az asztalhoz.
- Nem, köszönöm - nyitotta ki a könyvét.
- Már egész jól megy az első versszak - ültem le én is egy szem barackkal.
- Ez az ebéded? - nézett furán.
- Igen.
- Fogyókúrázol?
- Nem, dehogy! Nem igazán vagyok éhes, és ezt most megkívántam - haraptam bele az érett gyümölcsbe.
- Csak azért, mert hallottam, ahogy Brigi és Jenny kövérnek nevezik magukat. Remélem, hogy te nem vagy ilyen - nézett a szemembe. Talán tényleg bejövök neki? Kizárt... Amúgy ki találta ki ezt a bejön dolgot? Annyira hülyén hangzik! Miért pont bejön? Miért nem kimegy? Nekem Márk jön be... Nekem Márk megy ki... hm... - Emma, itt vagy? - lóbálta meg a kezét előttem.
- Bocs, kicsit elkalandoztam - ráztam meg a fejem, hogy felébredjek.
- Azt látom - mosolygott. - Elmondod ez első versszakot?
- Persze! Khm, khm - köszörültem meg a torkom, majd elregéltem a kért versszakot.
- Hm... egész jó! És érted is amit mondtál? - kérdezte.
- Nem igazán. Hogy érti azt, hogy szent fa?
- A szent fa az a lant - magyarázta.
- És mi köze a lantnak a költőkhöz? - ráncoltam a homlokom.
- A lant a költészet jelképe - válaszolta.
- Jó tudni. És itt a második részben, hogy érti azt, hogy lángoszlop? Ez valami bibliai dolog? - böktem a szóra.
- Igen. Mikor Mózes kivezette a népét Egyiptomból, isten lángoszlopként jelent meg, úgy segítette őket - mesélte. A családom nem vallásos, sosem jártam hittanra, nem mondanak nekem semmit ezek a dolgok. De nem ítélem el a hívőket.
- Na és ennek mi köze a költészethez? A lángoszlop is a költészet jelképe?
- Majdnem. Petőfi azt próbálja megértetni, hogy a költők a lángoszlopok, tehát vezetik a népet Kánaán felé - felelte. - Nem vettétek általánosban ezt a verset?
- Rémlik valami, de már akkor sem értettem - legyintettem. - Viszont te tök okos vagy, honnan tudod ezeket?
- Ki kell, hogy ábrándítsalak - mutatott a szómagyarázatra.
- Csaló! - löktem meg a vállát.
- Azt a látszatot kell keltenem, hogy okosabb vagyok nálad. Hogy nézne már ki, ha te okosabb lennél nálam, mégis én korrepetálnálak téged? - tárta szét a karját.
- Ismered a mondást. A tanítvány lassan túlnövi mesterét!
- Visszatérünk rá, ha vége van a négy hétnek - ígérte meg.
Ezután ő is elmondta az első versszakot, aztán segített a másodikkal, mindig elárulta, hogy szerinte mit, hogyan csináljak, segített hangsúlyozni és átélni. Mivel nagyon jól haladtunk, átnéztük a harmadik részt is. Alex tényleg rendes volt, nem tudom, miért olyan más a suliban. Ott mintha egy másik énjét mutatná... érdekes. Késő délután ment csak el, és már kerítésen kívül volt, mikor még visszafordult valamiért.
- Köszönöm, hogy megvédtél Márkkal szemben - hálálkodott.
- Nem téged védtelek, csak a jegyedet - helyesbítettem, mert a végén még azt hiszi, hogy tetszik nekem. Illetve kimegy nekem. Mert ő tényleg roppant kedves, de mint pasi? Soha. Inkább csak barátnak, bár túl sok rossz tapasztalatom van fiú-lány barátság terén, ezért inkább csak korrepetitornak. És szerintem ezzel ő is így van. Nem vagyok neki több, mint egy tanítvány, bárki bármit mond.
- Értem. Azért köszönöm - indult el újra, ezúttal pedig célba is ért. Én visszamentem a házba, még átolvastam párszor a verset, aztán a szüleim is hazaértek, anyu főzött vacsorát, majd éjfélig festettem. Tudtam, hogy nem fogok tudni reggel felkelni, de muszáj volt haladnom a rajzommal, nem bírtam nézni, ahogy félkészen áll.

12 megjegyzés:

  1. Ez a "bejön" "kimegy" nagyon tetszett :)))). Végül is is elgondolkoztató, hogy miért pont bejön valaki. A rész meg ismét nagyon jó volt. :D

    VálaszTörlés
  2. birom Márknak a jófiú énjét komolyan... másnap meg dobni fogja, így tom elképzelni :((

    VálaszTörlés
  3. Végre Emmának is kezd már menni a vers! Am tleg igaz ez a bejön-kimegy dolog :)
    STBesty <3

    VálaszTörlés
  4. Jujj ez a rész is csodálatos lett.Nagyon is összeillenek.Márkkal meg szakízson már!!!!
    CC

    VálaszTörlés
  5. Tök jó rész lett! :)
    Csk így tovább! Várom a következő részt!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Bia!
    Végül is logikus kérdés. Miért bejön? Miért nem kimegy? :) Márk elég szemét, de mint láthatjuk néha tud kedves is lenni :) Várom a következőt,
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Úgy látom mindenki egyetért velem ebben a bejön-kimegy kérdésben, érdekes, jó érzés, hogy ezzel úgymond "megfogtalak" titelet :D
      Márk, Márk, Márk... Itt még nincs vége
      semminek :))
      Puszi,
      Bia

      Törlés