2013. szeptember 10., kedd

9. rész: Á, de ciki!

Sziasztok! Meghoztam a kilencedik részt a második korrepetálással! Köszöntöm az új feliratkozókat, nagyon örülök nektek! :D Jó olvasást! *Bia*

Emma szemszöge:

Tesi után fizika következett, amitől előre rettegtem, mivel a tanár egyenesen gyűlöl. Ennek talán van egy kis köze ahhoz, hogy kilencedikben puskáztam, de muszáj volt, mivel rengeteg óráról hiányoztam, és azt sem tudtam, hogy írunk. A tanár rajtakapott és azóta utál.
A lányokkal beléptünk a fizikaterembe, ahol erőteljes cigarettaszag terjengett, Veres Sándor, a tanár előszeretettel dohányzik az iskola előtt, és a szagot magával hozza a terembe. Év elején valamilyen fatális szerencsétlenségnek köszönhetően az első padba kerültem, így hát tökéletes célpont vagyok a tanár számára. A jobb szélen ülök, mellettem pedig Jenny foglal helyet.
Az óra elkezdődött, a tanár kiállt a hatalmas interaktív tábla elé és elkezdett magyarázni. Bekapcsolta a szerkezetet, és legnagyobb meglepetésére a Youtube jött be elsőként.
- Melyik volt? - pásztázta végig a termet hátborzongató tekintetével. - Szalay? - állapodott meg a tekintete rajtam.
- Nem én - ráztam meg gyorsan a fejem. - Talán az előző osztály...
- Persze, kend a kilencedikesekre! Mást nem is vártam tőled! - forgatta a szemét. - Örülj, hogy nem írok be egy egyest! - Istenem, de utálom ezt a tanárt! Gyorsan hátrafordultam és vetettem egy gyilkos pillantást Patrikra. Csak ő lehetett.
Az óra további részében megpróbáltam meghúzni magam, olyannyira, hogy nagyjából kétszer vettem levegőt a negyvenöt perc alatt.
Ezután matekra kellett sietni, nem volt időm kérdőre vonni a kockát. Viszont a dupla óra után nem volt kegyelem.
- Megöllek! - álltam meg Patrik padja előtt.
- Nem én voltam - közölte.
- Akkor meg ki a fene volt? - fordultam körbe. Olivér arca majdnem szétrobbant a visszafojtott nevetéstől.
- Annyira nagy volt! "Persze, kend a kilencedikesekre! Mást nem is vártam tőled!" - utánozta a tanár mély hangját.
- Mi a francnak kellett? - ütöttem bele a vállába.
- Hagyd már, tényleg vicces volt! - próbált meg leállítani Márk.
- Kösz, igazán... - kerestem a szavakat - kedvesek vagytok! - vágtam hozzájuk az első kezembe akadó tárgyat, ami Alex tolltartója volt. - Bocs - vágtam oda és kirohantam a teremből. A táskám már a vállamon volt, ezért lesiettem a lépcsőn és kirontottam az épületből. Ismét egyedül indultam haza, de nem bántam. Szerettem volna elmerülni a gondolataimban, és ez sikerült is.
Otthon átöltöztem, lemostam a sminkem, csináltam magamnak egy gofrit, jól nyakon öntöttem nutellával és beültem a művész szobámba. Csak bámultam a készülő festményemet, de nem fogtam hozzá a folytatásához.
Éppen a gofri utolsó falatot kebeleztem be, mikor csengettek. Nagyon megörültem, azt hittem Márk jött bocsánatot kérni, úgy mint reggel. De mikor kiléptem az ajtón és a kapu felé indultam, a mosoly lehervadt az arcomról. Alex állt a járdán.
- Ennyire ne örülj nekem - célzott a fancsali képemre.
- Ne haragudj, csak azt hittem más jött - nyitottam ki a kerítés ajtaját.
- Ha akarod hazamegyek. Nincs messze - mutatott a házukra.
- Nem, gyere. Álljunk neki annak a versnek - indultam meg az ajtó felé, kinyitottam és bementünk. Alex leült a konyhaasztalhoz és kinyitotta az irodalomkönyvét.
- Látom nutellát ettél - mondta mellékesem, fel sem nézve a sorokból. A konyhapultra pillantottam, ahol a félig teli (optimista vagyok!) üveg díszelgett.
- Jól látod. Gofrit ettem - fogtam meg az üveget, kinyitottam a hűtőt és beletettem, majd egy laza mozdulattal becsuktam.
- Nem onnan tudtam - nézett fel rám, visszafojtott nevetéssel.
- Tiszta nutella vagyok? - tapogattam meg az arcom, ennek következtében a kezemet is beborította a csokis massza. - Á, de ciki! - siettem be a fürdőbe, hogy megszabaduljak a barna maszktól. És csakugyan, az arcomat ellepte a nutella. Alex hangos röhögésben tört ki, miközben én vadul csapkodtam magamra a vizet, és sikáltam le az arcomról az édes krémet. Mikor végre újra úgy néztem ki, mint egy normális ember, visszamentem a konyhába.
- Látnod kellett volna magad - fogta a fejét.
- Nem nevethetsz ki - ráztam a fejem, miközben leültem mellé.
- Miért? Mert nyomi vagyok?
- Nem, dehogy! Mert vendég vagy! - válaszoltam.
- Pedig szerintem igenis kinevethetlek! Miattad új tolltartót kell vennem.
- Mi? Miért? - kérdeztem összezavarodva.
- Miután hozzávágtad a két baromhoz, Márk ideges lett és szétvágta - mesélte.
- Tessék? - döbbentem le, és reménykedtem, hogy rosszul hallok.
- Kikapta Flóra kezéből az ollót és szétszabdalta a tolltartómat. Három darabba - idézte fel az egy órája történt eseményeket.
- Ez teljesen hülye! - ámultam.
- Nekem mondod? - forgatta a szemét.
- Figyelj, ne haragudj! Az pont ott volt... felkaptam... én... - magyarázkodtam.
- Semmi gond, nem te tehetsz róla - legyintett. - Nem gondoltam komolyan, hogy miattad kell újat vennem.
- Ha majd megvetted a tolltartót, akkor szólj és kifizetem - ajánlottam fel.
- Nem fogadok el tőled pénzt - közölte.
- De miért? - kérdeztem.
- Mondjuk úgy, hogy volt már bajom belőle korábban - zárta volna le a témát, de nem hagytam. Bármi, csak ne kelljen verset tanulni.
- Mi történt? - kíváncsiskodtam.
- Lényegtelen. Nem fogadok el pénzt, és kész!
- Mondd el! - kérleltem.
- Ha tényleg tudni akarod... - fordult velem szembe, hogy úgy mesélje el a sztorit. - Régebben szükségem volt egy kis pénzre. Egy ismerősöm adott kölcsön, aztán visszafizettem. De pár hónapra rá neki is kellett volna pénz, viszont én nem voltam abban a helyzetben, hogy adjak. Megsértődött, a kapcsolat pedig örökre megszakadt.
- Sajnálom. De ez teljesen más - jelentettem ki.
- Nem baj. Nem kell pénz.
- Na jó, inkább kezdjük el ezt a Petőfi verset - húztam magam elé a lapokból azt a darabot, amin A XIX. század költői szerepelt. - Tegnap elolvastam de egy árva szót nem értettem belőle!
- Ez a vers a költői hitvallást fogalmazza meg - magyarázta.
- Mi? - meredtem a tanáromra.
- Nézd, olvasd el ezt - tolta elém a könyvet. - Itt minden le van írva a versről.
- Ez a te könyved?
- Igen - bólintott.
- Zavar ha kihúzom szövegkiemelővel? - csillant fel a szemem.
- Nem, dehogy. Nyugodtan - engedélyezte, úgyhogy felrohantam a szobámba és lehoztam egy doboznyi szövegkihúzót. - Te jó ég...
- Minél színesebb, annál jobban megragad - vigyorogtam és elkezdtem kiemelni a fontosabb részeket.
- Hogy bírod elolvasni? Vibrál a szemem! - pislogott Alex.
- Nekem ez segít - vontam vállat. Mikor végre jó színes volt a könyv még párszor átolvastam a kihúzott részeket és végre megértettem a vers lényegét. - Felfogtam!
- Örülök, akkor jöhet az első versszak? - bökött a könyv felé.
- Igen. Te hogy szoktál verset tanulni? - faggattam. - Szeretném megtanulni a technikádat! Taníts meg tanulni!
- Olvasd el párszor a versszakot, aztán pedig próbáld meg elmondani a sorokat. Ha nem megy nyugodtan belenézhetsz. Olvasgasd, próbáld meg elmondani, és hopp, már meg is tanultad!
- És hogyan éljem át? Hogyan legyen művészi az előadásmódom? - folytattam az informálódást.
- Gondold végig, hogy ha ezt most valakinek mondanád, akkor mit, hogyan mondanál. Ami szomorúbb vagy elgondolkodtatóbb, ott lassíts le. Ha harag bújuk meg a sorok között, ott megemelheted a hangod, erőteljesebben ejtheted ki a szavakat. Ha egy humoros sort találsz, annál a résznél nyugodtan mosolyoghatsz - magyarázta.
- Értem - szívtam magamba a tanácsokat, miközben ő folytatta.
- Fontos, hogy miközben mondod a verset, szemeddel járd körbe a termet. Tudom, hogy félelmetes, de nézz mindenki szemébe! Tartsd be az írásjeleket, ne állj meg a sor végén ha nincsen vessző, viszont akár a sor közepén is levegőt vehetsz, ha oda tette a költő a vesszőt. A felkiáltójeles mondatokat mondhatod vidámabban, hangosabban, élénkebben, attól függően, hogy mit tartalmaz az adott mondat. A pontosság is lényeges, "s" helyett nem mondhatod, hogy "és", sem pedig fordítva. Érthetően beszélj, kivehetőek legyenek a szavaid - zúdította rám a hasznos tippeket.
- Hú, ez így kicsit sok volt egyszerre, ezt majd minden nap átvesszük! Van még valami? - érdeklődtem.
- Igen, az utolsó, és egyben legfontosabb dolog.
- Mi az? - pislogtam izgatottan.
- Élvezd! - adta ki az utolsó tanácsot, amit talán a legnehezebb megfogadni. - Petőfi... - törte a fejét egy pillanatig, majd folytatta - százhatvanhat éve írta ezt a verset, gondold el mennyire örülne, ha tudná, hogy neki köszönhetően jutsz egy lépéssel közelebb a négyeshez!
- Te jó ég, mennyire gyorsan számolsz! - néztem nagyot.
- A matek és az irodalom! Ez a két lételemem! - tárta szét a karját.
- De miért? Mi ösztönöz a tanulásra? - kérdeztem úgy, mintha valami hatalmas titok megfejtését akarnám megtudni.
- Majd egyszer elmondom - ígérte meg.
- Rendben - egyeztem bele. - Már várom.
- Szerintem ennyi elég is lesz mára. Te tanuld meg ezt a versszakot és nézd át a következőt is, mert le vagyunk maradva - állt fel.
- Viszont ma kikísérlek! - pattantam fel, miközben ő a folyosó felé indult, hát követtem. Kinyitottam a bejárati ajtó és kiléptünk a friss levegőre. A kapuban megállva meg akartam köszönni a segítségét. - Köszönöm.
- Nincs mit - nyitotta ki a kaput, kilépett, majd visszacsukta. - Holnap jövök - nézett vissza mielőtt elindult volna. Figyeltem, ahogy a saját kerítésükhöz lépett, felnyitotta azt és bement. Az ajtóhoz lépett, lenyomta a kilincset és belépett a házba. Még hallottam, ahogy ezt kiáltja: Megjöttem!
- Vajon kinek köszön ilyenkor? - gondolkodtam, de mivel a választ nem tudhattam, inkább visszamentem a lakásba és szorgosan tanultam a verset.

12 megjegyzés:

  1. Alakul :D (mármint a láv.. a sztori per-fect)!
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
  2. De jó.Tényleg összeillenek.Ez egy tény.Várom a kövit..
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Holnapig kell csak várnod ;)

      Törlés
  3. Jajj de cuki az "Al-ma" :D Remélem Emma hamar rájön, hogy az a Márk egy barom... Alex 4ever! :)
    STBesty

    VálaszTörlés
  4. Úgy olvasnám még tovább, mint egy könyvet. Nagyon érdekel a folytatás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira csodás ilyet hallani! Köszönöm :D

      Törlés
  5. Kedves Bia!
    Szegény Emma... :) Jól meg lett szívatva... Alakul a szerelem, alakul. Csak így tovább, érdekel a folytatás!!! XD
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Bizony, bizony, szegény :/ Hát, azért még van leküzdendő akadály, nem is egy! Köszönöm! :D
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  6. Vááá de jóó lett! :D
    Ahogy Eszti Besty mondta, én is remélem, hogy Emma rajta kapja Márkot, hogy mekkora barom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglátjátok, meglátjátok, csak ennyit tudok mondani! :D

      Törlés