2013. szeptember 12., csütörtök

11. rész: Ez diszkrimináció!

Sziasztok! Meghoztam a 11. részt, amit nagyon szeretek, a végén megbújó felelés miatt. Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

- Siralmas, csapnivaló, értékelhetetlen és gyatra rajzok születtek - kezdte köszönésképp Dalos. Hát nem kedves? - Két ötös, egy négyes, két hármas, három kettes és két egyes! - közölte flegmán a jegyeket. Miért mániája minden tanárnak, hogy elmondja előre a jegyeket? Csak stresszel minket! - A két jeles gondolom egyértelmű, Flóra és Emma, két fantasztikus rajz, ügyesek vagytok! - tolta ki az asztala szélére a két eszméletlen művet, a lányok pedig boldogan mentek ki értük. - Emily, négyes - oszlatta el mindenki utolsó reményét, hogy övé az az egy négyes. - És akkor a két hármas - vette kezébe a két grafikát, miközben én kétségbeesetten kértem az eget, hogy az enyém legyen az egyik -, Jennifer és Brigitta! - mondta, mire a lányok csalódottan kimentek a művükért.
- Ez nem ér! - csapott az asztalra Peti.
- Parancsolsz? - nézett fel Dalos.
- Minden fiú hármasnál rosszabb jegyet kapott? Ez diszkrimináció! - állt fel.
- Márton Péter, biztosítalak róla, hogy a jegyednek semmi köze nem volt a nemedhez - nyugtatta meg a tanárnő.
- Fater ki fog nyírni... - ült vissza a helyére.
- Téged is? - fordult hátra hozzá Olivér.
- És ma még biosz is van, Csányi meg pikkel rám! - fogta a fejét Peti.
- Nem tudom miért... - bökte oldalba Patrik.
- Gyerekek, maradjatok csöndben! - szólt közbe a rajztanár. - Senkit nem érdekel, hogy ki kapott kettest és ki egyest? Szerintem nem mindegy - terítette ki egymás mellé a maradék öt lapot. Persze az utolsó öt jegyet máshogy mondta el, mint az előbbieket. - Olivér... kettes.
- Így kimondva még rosszabban hangzik - verte a fejét a padba.
- Patrik... egyes.
- Ne már! Meghackelem a sulit! Ez szemétség! - szenvedett.
- Hát jó - pislogott a tanárnő a hackelős kijelentésre. - Péter... kettes.
- Úristen! - kiáltott fel gyászosan.
- Mit úristenezel? Nekem egyes! - dőlt gondterhelten a padjára a kocka.
- Te jó ég... - suttogtam alig hallhatóan. - Már csak egy kettes és egy egyes van, valamint Márk meg én - piszkáltam idegesen a padot. A tanár kitolta a három lapot a pad szélére, de senki nem ment érte. A fiúk az önsajnálattal voltak elfoglalva.
- Alex és Márk - nézte a maradék két rajzot Dalos. Ez a két név nem hangzott túl jól egymás mellett. - Kettes és egyes - mondta. Kettes... hát, annyi boldogított, hogy legalább nem egyes.
- Hogy kaphatott a kis nyüzüge jobb jegyet mint én? - háborodott fel Márk. - Csak rá kell nézni!
- Márk, hallgass! - csitította a tanár. - Megérdemelted az egyest!
- Az lehet, de ő miért kapott kettest? - kötözködött tovább. - Nem is látja az ellenőrzőjét a hatalmas szemüvegétől, nem mindegy neki, hogy egyes vagy kettes?
- Hagyd már békén! - fordult hátra sréhen Emma, hogy jól lássa a barátját. - Minek kell csesztetned?
- Te ma minden nyomi mellett kiállsz? Tiszta gáz... - oltotta le Márk. Emma erre nem mondott semmit, viszont a célját elérte, mert a barátja békén hagyott. Hálás pillantást vetettem felé, de a reakcióját nem vártam meg, visszafordultam a tanár felé. Az óra további részében senki nem figyelt, minden fiú a jegyét bírálta, a lányok viszont meg voltak elégedve. Ekkor kezdődött a nemháború, ami nagyon sokszor kibontakozik a mi osztályunkban, főleg az ofőnk, Péter bá viselkedése miatt, aki kivétele a lányokkal, és ha jól sejtem, a probléma fel is fog vetődni a pénteki osztályfőnökin. Dalos a pocsék osztályzatok miatt hagyta, hogy egy kicsit tomboljunk, megértette a haragunkat, ezért nagyrészt csak ült a székén és írogatott a naplóba.
És akkor következett a biosz, ahol nem Peti felelt. Ez alkalommal megúszta, de Csányit ismerve nem végleg. Ki fogja várni a legvégét, és az utolsó órán fogja feleltetni. Vagy pedig hagyja a francba az egészet, Peti stabil hármas, nem igazán éri meg vele bajlódni. Majd kiderül. Viszont felelő ennek ellenére volt, nem is akárki, Olivért hívta ki a táblához a tanár, aki elég nyugtalannak tűnt, mindenki tudta, hogy nem tanult, volt oka aggódni.
- Beszélj nekem a terminális oxidációról - kérte meg karba tett kézzel, önelégült vigyorral Csányi. Igazából ezt még év elején vettük, de valami egész éves összefoglalás féléről lehetett szó. Vagy csak egyszerű szívatásról?
- Termikális oxidáció - vett egy mély levegőt. Kár, hogy még a folyamat nevét sem tudta rendesen kimondani.
- Terminális - javította ki a tanár.
- Persze, persze, úgy értettem - bólogatott Oli.
- El is kezded végre? - kérdezte unottan.
- Igen. Tehát - nézett a menő segítségkérően Emilyre, aki nem tudott mit tenni, mivel a tegnapi nap után talán engedékenynek tűnhet a tanár (azok után, hogy olyan türelmes volt Petivel), de a csalást nem tűri. A legapróbb pisszenésért is egyes jár. Biosz felelésnél általában mindenki visszatartja a lélegzetét. - Az oxidáció egyfajta égés... - vájkált a fejében általános iskolás ismeretei között.
- Valóban, ha nyolcadikos vagy, kémiaórán. Az égés most az, amit te csinálsz - nézett rá lesajnálóan a biosztanár.
- A termikálisnak van valami köze a hőhöz... esetleg - folytatta az értelmetlen makogást a tanácstalan felelő.
- Terminális! - korrigált ismét Csányi. - Írd fel a folyamat egyenletét a táblára - bökött a polcon lévő krétára. Oli nagyon ravasz volt, úgy tett, mintha nem találná a krétát, forgott össze-vissza, mint valami szédült tyúk. - Istenem... - a tanár felállt, elfordult az osztálytól és a krétáért ment. Ez Olivérnek pont elég volt, Emilyre nézett, aki egy kettest, majd egy négyest mutatott az ujjaival, aztán pedig egy plusz jelet és egy hatost, végül egy egyenlőség jelet, egy egyest meg egy kettest. Mindezt rekordidő alatt. Még büszke is lettem volna Emilyre, ha nem ítélném el a csalást. Mire a tanár Olivér kezébe nyomta a krétát, ő már kész volt arra, hogy magabiztosan felírja az egyenletet a táblára. Csakhogy Emily egy dolgot nem mutogatott el, bár nem lett volna rá se elég ideje, se elég ujja. Mégpedig a nagyon fontos betűket a számok után. Az egyenlet így néz ki: 24 H + 6 O2 = 12 H2O. Ehelyett Oli ennyit írt fel a zöld táblára: 24 + 6 = 12. Így csak úgy nézett ki, mint egy elsős reménytelen próbálkozása a matekkal.
- Fodor Éva tanárnő ezért lenyelne keresztben... - csóválta a fejét a tanár. - Emily, elmehetnél pantomim művésznek - nézett a lányra, aki annyira már nem is örült a gyors mutatványának.

14 megjegyzés:

  1. Ez ismét egy nagyon jó rész volt. A végén a felelés, hát így jár az, akinek fogalma sincs a tananyagról.

    VálaszTörlés
  2. hiiiiiiinnnnyeee micsoda vicckazán ez az Oli :D
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hiiiiiiinnnnyye tezsvír, köszönöm a komit!

      Törlés
  3. Komám, ez az Olivír názson troll.... :D
    STBesty <3

    VálaszTörlés
  4. Kedves Bia! (itt azért maradt)
    Jó kis rész lett :) Az biztos, hogy Márk nagyon bunkó volt! És hát Oli :)) De a tanár, hogy tudta, hogy Emily súgott neki!! Még jó, hogy nem ilyen minden tanárunk!
    Várom a kövit,
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Örülök, hogy tetszett, valóban szerencse, hogy néhány tanár a fülén ül órán ;)
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nagyon jó hallani, köszönöm! :D

      Törlés