2013. szeptember 18., szerda

17. rész: A válasz: lányok!

Sziasztok! Arra gondoltam, hogy ma kicsit korábban hozom a részt, mivel az elmúlt napokban viszonylag későn sikerült feltennem őket. Nagyon köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, nagyon aranyosak vagytok, köszönöm! Ha oldalra pillantotok, akkor a chat alatt találtok egy újdonságot. Egy "előretekintőt" szúrtam be a modulsávba, amit folyamatosan fogok frissíteni. Ez egy későbbi részből származik, semmit nem árulnék el hozzá, szemszöget, szereplőket, egyszerűen csak kitettem, hogy agyalhassatok és izgulhassatok valamin előre is. Amint felkerül a kis szöveget tartalmazó rész, egy újabb fog kerülni a helyére. Remélem ez így érthető, és, hogy kellően kíváncsivá tettelek titeket vele, nem szeretném elárulni, hogy pontosan hányadik részből származik a jelenet, legyen elég annyi, hogy nem olyan soká érkezik. Na, nem akartam ilyen hosszú szöveget firkantani ide, jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

Reggel arra ébredtem, hogy Dóri a hátamon ül, és a fülembe visít. Minden tizenhét éves ilyen ébresztésre vágyik.
- Alex! Péntek van! Ébredj! - rángatta a pólóm.
- Miért fekszel rajtam? - kérdeztem álmosan.
- Mert már fél hét! - bökött az órám felé, mire tágra nyílt a szemem.
- Micsoda!? - ugrottam ki az ágyból, Dórit lesodorva magamról. - Miért nem keltettél előbb?
- Margó elaludt - vont vállat.
- Elkésünk! Margó! - kiáltottam, mire a hölgy megjelent a szobámban, felkapta a húgomat és elindult vele.
Fél óra ilyenkor reggel sokat számít, rekord idő alatt lezuhanyoztam, fogat mostam, belebújtam valami nyári öltözékbe és lesiettem a konyhába. Margó már csinált nekem szendvicset, de ezúttal nem voltam mérges rá, jól jött, hogy nem nekem kellett bajlódni a pulykahús engedetlenségével. Gyorsan befaltam, aztán anyu szobájába baktattam.
- Jó reggelt! - nyújtottam át neki a napszemüvegét.
- Milyen napod lesz? - érdeklődött.
- Egyszerű. Ofő, infó, ének és két angol - ismertettem az órarendem. Mivel majdnem minden nap elmondom neki az óráimat, nem értem miért nem tudja még fejből.
- Csak öt órátok lesz? Az jó - mosolygott.
- Igen, csak kicsit tartok az első órától - vallottam be.
- Miért? Az osztályfőnöki az alvásóra, nem?
- De, csak a szerdai rajz után szerintem ki fog bontakozni a nemháború - emlékeztem vissza arra az órára.
- De legalább nem kaptok semmilyen jegyet - kereste a pozitívumot anya.
- Ebben igazad van. De igyekeznem kell, így is késésben vagyunk! - csókoltam meg a homlokát, becsuktam az ajtaját és már rohantam is fel az emeletre. Felkaptam a két táskát, lent Dóri a hátára vette az övét, én is az enyémet, elköszöntünk Margótól és futva indultunk a húgom sulijához. Utána pedig loholhattam a Benjamin Franklin felé, csöngetés előtt öt perccel estem be a terembe, ahol már mindenki jelen volt. Patrik a padján ülve nyomkodta a telefonját, kedvenc játéka a Subway Surf, éppen a vonatok között száguldott. Peti mellette ülve nézte, néha megbökte, hogy ezzel idegesítse, mivel így Patrik elég sokszor elrontotta. Emily valamit írt a padjánál, talán leckét vagy házi dogát. Olivér és Márk a sarokban állva beszélgettek, nagyon halkan, hogy még véletlenül se hallják meg a többiek. Emma, Brigi és Jenny valamin röhögtek, bár Emma nevetése nem volt túl őszinte. Flóra maga elé bámulva, csendben várta az órát. Gyorsan kipakoltam, kivittem a táskámat, az ofő pedig már meg is érkezett.
Szegedi Péter az egyetlen olyan tanár a suliban, aki megengedi, hogy a keresztnevén szólítsuk, ő mindenkinek csak Péter bá. Eredetileg töritanár, van amelyik osztályt ő tanítja, van amelyiket pedig Németh. A legtöbb osztályt nem tanítja az osztályfőnöke, az iskolavezetőség szerint így a legjobb. Tehát nekünk csak az ofőnk, a létező legjófejebb tanár, folyton programokat szervez, voltunk már a Vidámparkban, az Aquaworld-ben, elmentünk bowlingozni, cirkuszba, csokimúzeumba, korcsolyáztunk, és még a Láthatatlan kiállításon is jártunk. A lányokkal kivételez, ami engem nem zavar, viszont a két menő nagyon fel van ezen háborodva, hogy mindig a lányok kapnak mindenből először, általában az övék a döntés joga, és ők nem kapnak olyan szigorú büntetéseket. Szerintem a tanár egyetlen hibája a rendmániája, a teremben folyton rendnek kell lennie, ezen kívül nagyon precíz. Én is szeretem a rendet, de nem olyan mániákusan, mint ő. Amúgy még plusz előny nála, hogy alig múlt negyven éves.
- Sziasztok - ült le az asztalához vidáman.
- Jó reggelt, Péter bá - köszöntünk egyszerre.
- Meg kell beszélnünk pár dolgot, utána pedig a rajzórát szeretném megvitatni. Tehát - kezdte. - Jövő hét pénteken sulibuli, öttől kilencig a színpadnál. Öttől hatig karaoke, utána pedig diszkó - olvasta fel a füzetéből a programot. Ilyen sulibuli sokszor volt már, nem újdonság.
- Kik adják a zenét? - kérdezte Olivér.
- Én Patrikra gondoltam, ha egyik lány sem vállalja - biccentett felé Péter bá -, de gyorsan kell dönteni, különben a b-sek lecsapnak a feladatra. - A 11./b nagy riválisunk mindenben, de folyton legyűrjük őket, esélyük sincs. Azon szoktunk versengeni, hogy ki megy hosszabb táborba, esetleg jobb helyre, ki kapott több panaszt és kik a menőbbek.
- Vállalom, de csak ha Peti is velem tarthat - nézett fel egy pillanatra, majd folytatta a kockulást.
- Lányok? - nézett rájuk a tanár. Egyetértően bólintottak, néhányan benyögtek egy-egy "jó"-t is.
- Számítok rátok fiúk! Ne hozzatok szégyent rám! - rázta a mutatóujját mosolyogva.
- Nem fog csalódni - ígérte meg Peti, és már el is kezdett írni egy listát. Az a szerencse, hogy az osztály zenei ízlése elég hasonló, pop, pop-rock, egy kis dupstep beütéssel. És ezzel nagyjából a többi osztály is egyetért. Amúgy a kedvencek valahogy így néznek ki a 11/a-ben:
Márk - Skrillex            
Olivér - Pitbull
Flóra - Ellie Goulding
Emily - Michael Jackson
Peti - David Guetta
Patrik - Flo Rida
Brigi - Britney Spears
Jenny - Alexandra Stan
Emma - Bruno Mars
Alex - Olly Murs
De ettől függetlenül mindenkit szeretünk, Taio Cruz-tól kezdve, Katy Perry-n át, Coldplay-ig mindenkit.
- Rendben. Szeretném megköszönni Alexnek, hogy segít Emmánal felzárkózni - nézett rám az ofő, Emma pedig velem együtt bólintott. - Petire Csányi tanárnő panaszkodott... - csóválta a fejét. - Márkra pedig Veres tanár úr. Fiúk, nagyon pimaszok voltatok!
- Bocs, ofő bá! - kért elnézést Márk.
- Majd igyekszem jóvá tenni - szólt Peti.
- Remélem is. És akkor most jöjjön a rajzóra... - sóhajtott az ofő. - Melyik fiú érzi úgy, hogy a jegyének köze volt a neméhez? - nézett körbe. Márk, Patrik, Olivér és Peti emelték a magasba a karjukat.
Innentől kezdve pedig elszabadult a pokol, Jenny és Brigi harcolni kezdtek a fiúkkal, néha Emmának is volt pár szava a vádakhoz, sőt, még Emily is felszólalt olykor. A fiúknak az volt a bajuk, hogy mindig a lányok kapnak jobb jegyeket, több lehetőséget és kevesebb panaszt, valamint problémájuk volt azzal is, hogy a lányok nem szólalnak fel ez ellen. A lányok védekeztek, miszerint azért jobban a jegyeik, mert többet tanulnak, több lehetőséget kapnak, mert többet próbálkoznak, és kevesebb a panaszt, mert kevesebbet feleselnek a tanárnak.
- És fizikán az a titkok kamrája beszólás nem volt tiszteletlenség? - csapott az asztalra Márk.
- Nem akkora, mint a te hívős baromságod! - vitatkozott Brigi.
- Mit pattogsz, ott se voltál! - szállt be Olivér.
- Attól még tudhatja, hogy mi történt! - védte a tesóját Jenny.
- Te ne szólj bele, múlt héten ott üvöltöztél Fodorral, mégsem reklamált! - bökött Jenny felé Márk.
- Nem is üvöltözött vele! - szállt szembe a fiúkkal Emily. Ilyenkor általában az sem számít, ha két ember utálja egymást. Ha nemileg egy oldalon állnak, akkor biztos az összefogás. - Csak idegességében megemelte a hangját, úgy mint Patrik két héttel ezelőtt!
- Hűtsd le magad, csak azért csináltam mert Potássy nem adta meg a jobb jegyet, pedig Emmának igen! - védekezett a kocka.
- Azért kaptam jobb jegyet, mert tanultam, veled ellentétben! - civakodott Emma.
- Nem érdekel, akkor is négyest érdemelt, ember! - dühöngött Peti.
- Csak azért, mert én segítettem! Én mindig segítek, és ez a hála! - mutatott a veszekedő osztálytársainkra Emily.
- Elég legyen! - kiáltotta el magát az ofő. De ez nem használt, a vita tovább folytatódott, mindenki magyarázott valamiről, nem lehetett érteni egymást, óriási volt a hangzavar. Mi ketten, Flórával tanácstalanul egymásra néztünk. Néha kihallottam a perlekedésből egy-egy Emmára érkező rágalmat, mire felpattantam, felálltam a székemre és megpróbáltam lecsendesíteni a társaságot.
- Fogjátok már be! - üvöltöttem, az emberek pedig lassan engedelmeskedtek. - Nem veszitek észre, hogy mennyire szánalmasak vagytok? Főleg ti, fiúk! Minek piszkáljátok a lányokat? Titeket ki szült, férfi vagy nő? Ki miatt vesztek illatos parfümöt és ki jut eszetekbe egy-egy dalról? A válasz: lányok! Ők nem tehetnek arról, hogy némely tanár kivételez velük, és meg kell értenetek, hogy ők nem fognak szólni, hogy ne legyenek velük elnézőbbek. Hisz miért tennék? Ti ezt tennétek ellenkező esetben? Gondolkozzatok el egy kicsit!

12 megjegyzés: