2013. szeptember 7., szombat

6. rész: Az nörd!

Sziasztok! Szombat van, ki örül? Én nagyon! Vikkend! Meghoztam a hatodik részt, remélem elnyeri a tetszéseteket, valamint komiztok és pipáltok majd! Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

- Szerelmes srác! Ébredj! - suttogta a fülembe Dóri, reggel hatkor.
- Jó reggelt! - pusziltam meg álmosan. Felvettem a szemüvegem, felkaptam a kislányt és vetettem egy kósza pillantást Emma szobájára. Aludt. A folyosón átadtam a húgomat Margónak, én meg a fürdőbe indultam. Lezuhanyoztam, megmostam az arcom és a fogam, majd felöltöztem. Végignéztem, ahogy Emma kér még öt percet, majd reggelizni indultam a konyhába, ahol ezúttal én csináltam magamnak szendvicset, Dórinak pedig nem kellett nomád módjára étkeznie.
- Szia anyu! - köszöntöttem az ágyon fekvő nőt egy puszival.
- Szia drágám! Nehéz lesz a mai napod? - kérdezte, miközben a kezét nyújtotta, hogy beletegyem a napszemüvegét.
- Hét óra, dupla irodalom, dupla matek, biosz és fizika. És még egy tesi - idéztem fel az órarendet.
- A matek is gondot okoz? - értetlenkedett. - Úgy tudtam, hogy azt szereted!
- Hatodik és hetedik óra... - vágtam fájdalmas arckifejezést.
- Na, az már valami! Kemény lesz a mai napod! - konstatálta.
Nem is sejted mennyire - gondoltam magamban.
- Mennem kell, mindjárt hét óra! Legyen szép napod! - köszöntem el tőle és felsiettem az emeletre, hogy megfésülködjek. Közben Emmát figyeltem, aki épp a kiválasztott összeállításában feszített a tükör előtt... Fekete short és sziporkázó kék póló... Gyönyörű volt!
Felkaptam a táskámat, átszaladtam a húgom szobájába és az ő táskáját is kézbe vettem, majd lesiettem a lépcsőn. Mikor Dórinál volt a hátizsákja indulhattunk is. Elköszöntünk Margótól, átmentünk az úttesten és Dóri sulija felé mentünk. Csak egy szokásos reggel.

Emma szemszöge:

- Még mindig nem értem, hogy minek kell neked korrepetálás. Verset tanulni olyan egyszerű! - közölte apu a konyhában ülve.
- Igen, csakhogy Potássynak nem elég ha bemagolod a verset és ledarálod a táblánál. Ő az előadásmódot is figyeli - ismertettem a tanár módszerét.
- És ahhoz érteni is kell a költeményt, hogy átéléssel tudd elmondani! - szólt közbe anyu.
- Pontosan! És én nem tudom mi az a metafora, a hasonlat meg a megszemélyesítés - soroltam a számomra értelmetlen irodalmi cuccokat.
- És Alex miben tud segíteni? Ő talán valami irodalom guru? - lapozott egyet az újságban apu.
- Valami olyasmi. Tényleg gyönyörűen szaval - gondoltam vissza arra, mikor még télen fel kellett mondani valami nagyon hosszú, tartalmas verset, mindenki (két gyerek kivételével) hármast vagy kettest kapott, ő azonban ötöst. Még Emily is csak egy gyenge négyessel úszta meg.
- De te nem kedveled? - érdeklődött anyu.
- Nem arról van szó, hogy nem kedvelem. Egyszerűen csak nem ismerem. Annyit tudok róla, amennyit mindenki más. Az apja lelépett, anyja pedig nem kel ki az ágyból. Van egy húga és a szomszédban lakik. Ennyi - tártam szét a karom.
- Szegény, biztos nem lehet könnyű neki - sóhajtotta anyu.
- Ja, és stréber! - jutott eszembe.
- Nem értelek titeket - fújtatott apa. - Miért baj az, ha valaki szeret tanulni? Az nektek már rögtön nird - forgatta a szemét.
- Az nörd! - fogtam a fejem, mivel apa okoskodni nagyon szeret, de nem képes megtanulni, hogy az nem nird, nem nord, de még csak nem is nard! Nörd! A gondot igazából az okozza neki, hogy leírva "nerd", kimondva viszont "nörd", amit egyszer összekevert, kijavítottam, aztán megint összekeverte, megint kijavítottam, és azóta az "ö" helyett mond mindent, csak azt nem amit kéne.
- Nem az a lényeg! Csak gondolj bele! A bátyád lételeme a tanulás, mégis ő volt a legmenőbb srác a gimiben! - emlékeztetett.
- De Ádám jól néz ki! - emlékeztettem én is.
- És Alex nem? - tett le egy bögre teát az asztalra anyu.
- Nem! - mondtam határozottan, majd átgondoltam a dolgokat. - Mondjuk ha levenné a szemüvegét és felnyalná a haját, még talán jól is nézne ki. De így...
- Tudod, nem mindig az számít, hogy ki hogyan néz ki. Láttam tegnap valamit annak a fiúnak a szemében - ült le az asztalhoz anyu. - Szerintem nem vagy közömbös számára.
- Hogy én? Tetszeni Alexnek? - nevettem fel. - Az ki van zárva! Neki vagy Emily, vagy Flóra jön be, bár azt szerintem senki nem tudja, hogy melyik. Talán még ő maga sem!
- Miért ne szerethetne téged? - nézett rám apu.
- Nem vagyunk egy súlycsoport - ráztam a fejem.
- Ennél nagyobb marhaságot még nem hallottam! Nehogy azt mondd, hogy ő nyomi, te meg menő vagy, mert falnak megyek ettől a dumától! - csapta az asztalra az újságot apu.
- Nem így értettem - nyugtattam meg aput, bár az igazság valóban az volt, amit ő mondott. Viszont helyette inkább kitaláltam valami: - Alex nem hülye, tudja, hogy nincs nálam esélye. Ha meg nincs remény, minek futna utánam? - vontam vállat.
- Kislányom - tette anyu a vállamra a kezét -, remény mindig van!
- Talán... de akkor sem. Ő nem az a fajta srác, aki beleesne egy olyan lányba, mint én. Ő nem egy művészt keres, hanem valakit akinek kétszázas az IQ-ja.
- Ne gúnyolódj - rázta a mutatóujját apu.
- Jó. De akkor is. Nem - kavargattam a színes müzlimet.
- Nekem ez az Alex gyerek sokkal szimpatikusabb, mint az a Márk - célozgatott anyu.
- Persze, mert a szülők olyan fiút akarnak a lányuknak, mint amilyen Alex. A lányok viszont olyan fiút akarnak, mint Márk! - jelentettem ki. - Ráadásul Márkkal még nem is találkoztatok!
- Épp ez az! Milyen fiú az, aki három hét után nem mutatkozik be a lánya szüleinek? - nézett rám apu.
- Sok dolga van... - védtem.
- Talán, csakhogy azt a srácot ismerjük akivel tanulsz, de akivel moziba jársz azt nem! Milyen dolog ez? - bökött a vállamba anyu. Ezzel csak egy gond van, hogy mi még soha nem voltunk moziban... Igen, Márk tényleg nem az a mintapasi, de annyira jól néz ki, és annyira jól focizik, és annyira menő, és annyira szeretem! Csak egy megkergült liba vagyok, aki vakon követ egy barmot... de legalább tisztában vagyok vele!
- Na jó, mennem kell, mert elkésem! - pattantam fel és otthagytam a kíváncsi szüleimet.
Nagy nehezen sikerült elindulnom, de mikor kiléptem az ajtón, a kapunk előtt megpillantottam egy srácot...

10 megjegyzés:

  1. Íjj de jó lett!
    Várom a következő részt!!! :D
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :))
      Holnap fent lesz :D
      Bia

      Törlés
  2. óóó..óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó.. ki az a "srác" ?????
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
  3. Kedves Bia!
    Ez a szülő-lánya beszélgetés valahonnan ismerős, én is ilyeneket kapok :) Tökéletes befejezésű lett ez a rész, hoztad a formád :)) De ki az a srác?!!
    Sok sikert továbbra is XD
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Minden tini ilyet kap ;)) Igen, az ilyen befejezést már megszokhattátok tőlem :D Nem tudom ki a srác... xD
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  4. Víí..Jó lett.Hát sajna a szülők ilyenek.Az a srác Alex vagy Márk lesz.
    U.i.:örülök a szombatnak.
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszii :)) Igen, ők bizony ilyenek! Na, majd meglátod...
      Bia

      Törlés
  5. Hát ez az Emma... Még egy srác? :D
    STBesty <3

    VálaszTörlés