2013. szeptember 5., csütörtök

4. rész: Ez tényleg lehetetlen!

Sziasztok! Itt a negyedik rész, remélem elnyeri a tetszéseteket! Kiderül, hogy miről volt szó a tanáriban. Jó olvasást! Pipa, komment, minden jöhet. Apropó! Azt az információt kaptam egy drága olvasómtól, hogy nem tudott névtelenül kommentelni. Nos, ha ez eddig valaki másnak is problémát jelentett, akkor ezennel megszűnt a gond, mivel beállítottam, hogy névtelenül is tudjatok jelet hagyni magatok után. *Bia*

Emma szemszöge:

- Az ok amiért idehívtalak titeket, az az, hogy Emma helyzetét megvitassuk - nézett rám Potássy. Ezt nem igazán értettem, főleg azt nem, hogy Alexnek ehhez mi köze.
- Ezt, hogy érti? - kérdeztem zavarodottan.
- Emma. Az elmúlt két évben hármas lettél irodalomból. Én tudom, milyen nehezedre esik a verstanulás. Szeretnék idén négyest adni, de most 3.2-re állsz - emlékeztetett a siralmas átlagomra. - Van egy ajánlatom.
- Elnézést, de, hogy jövök én a képbe? - érdeklődött Alex.
- Az ajánlatomból kiderül. Tehát - kezdte. - Hajlandó vagyok megadni a négyest, ha megtanulsz négy verset, lehet részlet is, de öt versszaknál hosszabbnak kell lennie.
- Négy verset? Négy hét alatt? - döbbentem le, mivel az utolsó héten már egyik tanár se ad jegyet. - Lehetetlent kér!
- Nem lehetetlen, ha Alex segít - mutatott a fiúra, akinek kissé leesett az álla az ötlettől. Nem csoda, hisz nekem is.
- Azt kéri, hogy korrepetáljam Emmát? Négy hét alatt készítsem fel négy versből? Ez tényleg lehetetlen - helyeselt határozottan.
- Alex, mindhárman tudjuk mennyire profi versmondó vagy - mosolygott a srácra bátorítóan. - Képes vagy rá! Emma - fordult hozzám -, benned pedig megvan a kellő szorgalom, csak kicsit tedd félre a festést! Ráadásul úgy tudom közel laktok!
- Igazság szerint szomszédok vagyunk - vázolta a helyzetet Alex.
- Annál jobb! - örvendezett a tanárnő.
- Valóban szükségem van a négyesre - kezdtem barátkozni a gondolattal.
- És én is jól állok most mindenből, nem kell javítanom... kivéve persze a föcit - emlékezett vissza Alex az aznapi órára.
- Akkor vállaljátok? - nézett ránk boldogan a tanárnő.
- Milyen gyakori korrepetálásra gondolt? - kérdeztem félve, mivel előre tudtam a választ.
- Szerintem az lenne a legcélszerűbb, ha minden nap összeülnétek - válaszolta Potássy.
- Én vállalom - szólalt meg hirtelen Alex, és szerintem magát is meglepte ezzel a gyors megnyilvánulással.
- Emma? - fürkészett a tanárnő.
- Kell az a négyes! Vállalom! - jelentettem be határozottan.
- Ennek igazán örülök - lelkesedett az idős hölgy. - Hogyan szeretnéd? Ha minden héten meghallgatnék egy verset, vagy majd az utolsó héten az összeset?
- Nem tudom... - vontam vállat.
- Mi lenne, ha délután mindent megbeszélnétek és holnap irodalmon majd elmondjátok mire jutottatok, és hogy mely verseket fogod nekem elmondani - ajánlotta fel.
- Bármilyen vers lehet? - tudakolta Alex.
- Tőlem az Anyám tyúkjából is felkészítheted, csak hosszabb legyen öt versszaknál és élje bele magát! - mosolygott Potássy. - De most már menjetek, nekem órám lesz!
- Köszönöm a lehetőséget - hálálkodtam, miközben kiléptünk a tanáriból, magunk mögött hagyva a sok szigorú tekintetet.
- Figyelj - fordultam Alexhez. - Legyünk őszinték. Számodra teher lesz az elkövetkezendő négy hét, hisz egy versi analfabétát kell felkészítened művészi előadásmódra. Nem vagyunk különösebben jóban, tehát nem szeretném, ha szívességből csinálnád.
- Ezt, hogy érted? - nézett rám furán, miközben leindultunk a lépcsőn.
- Mennyit kérsz? - tértem az üzletre.
- Nem kell fizetned - rázta meg rögtön a fejét.
- Biztos gyűjtesz valamire! Valami ősrégi könyvre, egy új szemüvegre vagy ilyesmi.
- Kösz - sziszegte.
- Én szívesen fizetek neked, abból meg tudod venni amit szeretnél - fejeztem be a gondolatmenetemet.
- Nem gyűjtök semmire - mondta.
- Tehát mindened megvan? - hitetlenkedtem.
- Amit én szeretnék azt nem lehet pénzért megvenni, szépen kérlek, hogy zárjuk le ezt a témát - kért mogorván. - Nem kell fizetned, csak azt az egyet kérem, hogy nálatok tanuljunk.
- Ha ezt akarod...
- Igen, pontosan ezt! - rántotta ki a táskáját a suliboxából és már le is viharzott a lépcsőn.
- Hé, ebbe meg mi ütött? - lépett hozzám Brigi, oldalán a tesójával.
- Fogalmam sincs. Minden esetre ma átjön - sóhajtottam.
- Mi? Már jártok is? - csodálkozott Jenny.
- Nem, dehogy! - védtem magam rögtön. - Korrepetál.
- Miből? Miért? - értetlenkedett Brigi.
- Segít bevágni négy verset négy hét alatt, hogy megkapjam a négyest - meséltem.
- Hú, mennyi négyes! Négy vers, négy hét alatt a négyesért! Az akció fedőneve: négy! - vihogtak. Szerintem ez cseppet sem volt vicces.
- Figyelj, szívesen hazadobunk ha gondolod. Nem kell egyedül hazasétálnod, apu lent vár a kocsival - mutatott a lépcső felé Jenny.
- Márk? - érdeklődtem.
- Azt mondta nincs kedve megvárni - vont vállat Brigi.
- Nahát, ez igazán... kedves tőle - forgattam a szemem.
- Ne foglalkozz vele! - legyintett Brigi. - De akkor most jössz kocsival vagy inkább gyalogolsz?
- Szívesen sétálok, szép idő van! - pillantottam ki az aulából, mikor leértünk a lépcsőn.
- Hát, te tudod. Akkor holnap! Puszcsi! - köszöntek el és kisétáltak a suliból. Istenem, de utálom néha őket!
Kiléptem a suliból és elindultam hazafelé. Nem igazán tudtam, hogy Alexet mivel bántottam meg, ha egyáltalán megbántottam. De nem akartam ezen agyalni, inkább felhívtam Márkot.
- Mit akarsz? - kezdte köszönés nélkül.
- Bocs, már fel se hívhatlak? - védtem magam.
- Épp meccset nézek, nem érek rá! - kedveskedett.
- Menj a francba! - tettem le. Hogy lehet ennyire szemét? Istenem!
Hazaértem, felrohantam a szobámba és bedőltem az ágyamba.
Azonban nem akartam kiborulni, ezért inkább lementem az alkotó szobámba. A falon lógott a bő farmeringem, amit festésnél használok, bele is bújtam. Folytattam a robbanás megfestését még mielőtt Alex megérkezett.

8 megjegyzés:

  1. váááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá de nehéz volt kitalálni!! trolololol:)))
    LolaTheUnicornnnnnnnnnnnnn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vááááááááááááááááááááááááááááááááááá köszi a komit! :))

      Törlés
  2. Húúú..Ez naon izgiiii.Várom a kövit.
    CC

    VálaszTörlés
  3. Már nagyon várom azokat a korrepetálásokat...
    Love is in the air! :)
    StBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! Na, azt azért még meglátjuk... :))

      Törlés
  4. Kedves Bia!
    Írtó jó lett ez a rész, bár én tudtam mi fog történni. :)) Mindenesetre várom a kövit! :)
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jesy!
      Igen, te valóban tudtad, de azért köszönöm!
      Bia

      Törlés