2013. szeptember 4., szerda

3. rész: Én készültem!

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most teszem fel ezt a részt, de nemrég értem haza. Remélem elnyeri a tetszéseteket, ismét a legjobb helyen hagytam abba, biztosan örültök! Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

- Szalay... - kezdte a tanár, én meg lehajtottam a fejem. - Nem, inkább Walter! Alex, kérlek fáradj ki a táblához - csukta össze a naplót Keresztes, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről. Kisétáltam és belekezdtem az ipar ecsetelésébe. A legtöbb tanár feltesz öt kérdést, ahányra tudsz válaszolni, olyan jegyet kapsz. De vannak páran akik egyszerűen csak megkérnek, hogy beszélj az anyagról. Kedvesek... Kérdéssel mennyivel egyszerűbb! Keresztes is közéjük tartozott, ahogyan a kémiatanár, Foszló is.
Szépen elmondtam mindent, amit csak tudtam, mikor befejeztem, a tanár végignézett rajtam.
- Jóindulatúan négyes. A kőszenekről nem beszéltél, Lotaringiát meg sem említetted - közölte szárazon a hiányosságokat.
- Köszönöm - sétáltam volna vissza a helyemre, de a tanár nem engedett.
- Ha nem készültél, miért akartál felelni? - kérdezte.
- Én készültem! - védtem magam azonnal.
- Nem ez volt a kérdésem. Olyan kétségbeesett arccal kérted, hogy téged hívjalak ki, nem voltam képes nemet mondani. Nem tudom, hogy a jegyeidet akarod lerontani, vagy esetleg az osztálytársadat próbáltad megkímélni - biccentett Emma felé, akire rá sem mertem nézni. Eközben halk sugdolózás kezdődött a teremben.
- Biztosíthatom, hogy ezek közül egyik sem! Azért szerettem volna felelni, mert szükségem van a jó jegyre - füllentettem. Előtte ötösre álltam, ez a négyes pedig jócskán lehúzta az egész évi teljesítményemet. - Talán nem készültem eleget, legközelebb majd jobban igyekszem!
- Felőlem - vont vállat unottan. - Menj a helyedre.
Leültem, Flóra pedig rögtön hozzám fordult.
- Ugye a második az igazság? - kérdezte cérnavékony hangján, és olyan halkan, ahogy csak tudta. Belenéztem a szemébe és őszinteséget láttam benne. Tudtam, hogy ő ezt soha nem mondaná el senkinek, főleg mivel nagyon ritkán beszélt, és azt a keveset is csak Emilyvel. Ezért nagyon óvatosan bólintottam. Halványan elmosolyodott, majd újra előrefordult. Az óra hátralevő részében meg sem mertem mozdulni, nem akartam senki tekintetét látni.
A hatodik óránk tesi volt, ezért öltözni indultunk. Ez az életemnek nagyon kritikus pontja, mivel az öt fiúból kettőnek nincs egy szem férfias kockája sem, és az egyik természetesen én vagyok. Patrik a másik, aki elég nehezen tudna kigyúrt lenni, mivel egész nap a telefonján lóg. Tehát mikor Márk és Olivér megszabadulnak a felsőjüktől, elfog a kisebbségi komplexus, erős önbizalomhiány tör rám, és semmit nem akarok, csak elfutni. Petinek sem megvetendő a hasizma, bár a másik két fiú nyomába se ér. A kockákon kívül egy másik dolog is feszélyez, mégpedig a két menő beszélgetése. Engem nem különösebben érdekelnek a csevejeik, de mikor Emmáról beszélnek, akkor hegyezem a fülem.
- Mi van most veletek? - érdeklődött Oli.
- Franc tudja - vont vállat Márk. - Talán a  hétvégén végre nálam alszik.
Ettől a mondattól az életkedvem is elment.
- Már három hete jártok! Mi tart ilyen sokáig? - fintorgott Olivér.
Ő nem egy könnyű utcalány - gondoltam magamban.
- Nem tudom. De ezt ne most beszéljük meg - bökött alig észrevehetően felénk.

Emma szemszöge:

Az öltözőben én készültem el a leggyorsabban, főleg azért, mert a nem létező idomaimat akartam eltakarni. Mármint az enyémek teljesen átlagos, normális méretűek, de a barátnőméké mellett eltörpülnek. Brigi meg Jenny szépen lassan öltözködtek, formás testüket mutogatva a nagyvilágnak, vagy inkább csak a rajtuk kívüli három embernek. Csipkés fehérneműjük alsója és felsője egyértelműen egy szett volt, Brigié rózsaszín-fekete, Jennyé meg kék-fekete. Miután végre elkészültek indulhattunk tesire. Kiléptünk az udvarra és a műfüves pálya felé vettük az irányt, ahol a tanárok és a fiúk már vártak. A mi tanárunk Lepel Mária, aki nem rejti lepel alá undorát az osztállyal kapcsolatban. Konkrétan gyűlölt minket. A fiúk tanára Kocsis Ákos, aki szintén utálatban részesítette az osztályt, tehát igazán jó hangulatban teltek a tesiórák. Amúgy ennek az ellenszenvnek nagyrészt az az oka, hogy tizedikben a fiúk, Márk és Olivér felszedték a műfüvet a pályán, amivel elég nagy kárt okoztak, újra kellett csinálni az egészet. Ezért egész órán futtatnak minket, a fiúk a pályán, mi pedig a mellette lévő salakon. Egy fogócskával kezdtünk, amit a tanárok olyan szinten fejlesztettek tovább, hogy aki nem fut, az automatikusan fogóvá válik... nagyjából tíz percig tartott a halálfutam, Olivér elhaladva mellettem néha megjegyezte, hogy a játék lényege a futás. Elismerem, hogy talán nem vagyok a leggyorsabb, de én igyekeztem!
Kifulladva álltunk tornasorba óra végén, ahonnan az öltözőbe sétáltunk a lányokkal. Ekkor tudatosult bennem, hogy Alexszel ezután Potássynál van jelenésünk, tehát otthagytam a lányokat és a keresésére indultam. Alexszel nekem igazából semmi bajom - bár szeret okoskodni, és néha különösen bunkó -, én tudom milyen nyominak lenni, ha Jennyék nem lennének, én is az lennék. Kilencedik második félévében "karoltak fel", tehát addig én is érezhettem milyen az, ha mindenki lenéz. De persze nem mutathatom a nyomik iránti megértésemet, ha nem akarok én is közéjük tartozni, újra.
- Itt vagyok! - szólalt meg a hátam mögül.
- Mehetünk? - néztem rá.
- Igen - indult el felfelé a lépcsőn, én meg utána. A második emeleten bekopogtunk a tanáriba, Péter bá, az ofőnk nyitott ajtót. Ő az egyetlen tanár, aki megengedi, hogy a keresztnevén szólítsuk.
- Potássyhoz jöttünk - ismertettem a ottlétünk miértjét.
- Már vár titeket! Gyertek be - lépett el az ajtótól, helyet adva nekünk. Én megálltam, hisz már megszoktam Márk és Oli viselkedését, akik mindenhol előre mennek. De Alex nem így tett. Hátrébb lépett egy hangyányit, ezért rámosolyogtam és belibbentem a terembe, ő pedig ballagott a nyomomban.
- Csakhogy végre itt vagytok! - húzott elő két széket a magyartanár, hogy leüljünk. - Az ok, amiért idehívtalak titeket...

10 megjegyzés:

  1. Vaaaajon méért..? xDD jó lett
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom :) De nem ér, mert te már igen!
      Bia

      Törlés
  2. Dzsááá rész lett, remélem mihamarabb összejönnek :)
    Pusziiiii
    StBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, annyit pedig elárulok, hogy ha össze is jönnek, az még nagyon messze van :))
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  3. Kedves Bia!
    Mint ígértem itt a kommentem, ahol először is szeretnélek megdicsérni a csodálatos részért, másodszor pedig szeretnék kérni tőled egy cserét az új blogomra a www.iwontgiveup1dboys.blogspot.hu - ra.
    Előre is köszönöm,
    Jesy
    U.i.: Várom a következőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Köszönöm a kommentet, sokat jelent! A csere pedig természetesen mehet, egy fél perc és kiteszlek!
      Bia

      Törlés
  4. Biaaa ez a rész is naon jó lett.De viszont a tanárok milyen bunkóak.
    CC

    VálaszTörlés