2013. szeptember 29., vasárnap

28. rész: Ennél jobb nem is lehetne az estém

Sziasztok! Elérkezett a várva várt rész. Szerettem volna korábban hozni, de éppen nagy bútorpakolásban vagyunk, cuccokat hordunk fel a pincéből, majd pár dolgot pedig le. Amivel még nem is lenne baj, csakhogy legfelső, negyedik emeleten lakunk, a pince pedig a földszint alatt helyezkedik el. Mindegy.
Ahogy azt néhányan megtippelték, az előretekintő bekezdése bizony ebben a részben található, a kérdés már csak az, hogy lesz csók, vagy nem. Kiderül!
Még két díjjal gazdagodott a blog tegnap, nagyon hálás vagyok értük, szépen sorban ki is rakosgatom őket, amint lesz időm. Így már összesen kilenc van! Hogy lankadt-e a lelkesedésem a díjakkal kapcsolatban? Cseppet sem! Ugyanúgy örülök nekik, mint az elsőnek.
Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a rész, nekem az egyik kedvencem! *Bia*

Alex szemszöge:

Hazamentem Emmától, és rögtön anyu szobájába léptem.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia Alex, Emmánál voltál? Milyen napod volt? - faggatott.
- Igen, nála voltam, és érdekes napom volt. Emily kicsit kiborult a tegnapi nap miatt - meséltem.
- Miért, mi történt tegnap?
- Sakkversenye volt, de én nem mentem el - vontam vállat.
- Alex, nem hagyhatod cserben a barátaidat! - bölcselkedett.
- Miért hiszi mindenki azt, hogy mi olyan nagyon jóban vagyunk Emilyvel? Csak azért mert ő is megkapta a stréber státuszt velem együtt, attól még nincs kőbe vésve, hogy annyira bírjuk egymást - háborodtam fel.
- Hm, talán igazad van. De akkor miért akarta, hogy elmenj a versenyre?
- Régen sokszor elmentem vele, mert akkor még nem volt egy rakás szánalom. De most... látnod kéne hogyan gyártja tömegesen a puskákat dogáknál. Lassan kifejleszti a futószalag technikát - forgattam a szemem.
- Be akar vágódni a menőknél, ezt azért megérthetnéd - mondta.
- Először is, ezzel kicsit sem fog bevágódni, még csak köszönetet sem kap, másodszor pedig, ő nem a menőknél akar bevágódni, hanem egy menőnél. Olivérnél - jelentettem ki határozottan.
- Én elhiszem, te látod őket minden nap! - Anyu szerintem ezzel egyfajta poént próbált elsütni, azzal, hogy én látom őket, ő meg még ha akarná akkor sem tudná. Nem nevettem.
- Nem vagy vicces - ráztam meg a fejem.
- Egy kicsit azért mégis - alkudozott.
- Talán. De csak egy nagyon-nagyon picit - mutattam fel a mutatóujjam, bár ő ezekből a gesztusokból semmit nem látott.
- De azért vigyázz Emmával. Tényleg nagyon kedves lánynak látszik - ismét egy poén, és én ismét nem nevettem, de ha belegondolok, azért fontos az önirónia -, viszont ne feledkezzünk meg Márkról. Meg arról, hogy mivel fenyegetett.
- Én nem félek attól a paraszttól! Az az ütés hirtelen jött, de ha fel lettem volna készülve, akkor a végkimenetele is jobb lett volna a dolognak - magyaráztam.
- Akkor is légy óvatos. Nem szeretném, ha hat hétig mellettem feküdnél gipszben - figyelmeztetett.
- Ne túlozz!
- Alex, én emlékszem Márkra, ötödikesek voltatok, mikor utoljára láttam. Már akkor sokkal több kockája volt, mint neked. És a különbség azóta csak nőtt.
- Ne beszéljünk az általánosról - zártam le gyorsan a témát. Nem jó feltépni a régi sebeket.
- Inkább menj tanulni, holnap kemény napod lesz! - emlékeztetett.
- Igazad van, szia - pusziltam meg a homlokát.
Este tíz lehetett, mikor a telefonom megcsörrent. Ezt furcsálltam, ismeretlen szám volt, de azért felvettem.
- Alex, ne haragudj, hogy ilyenkor hívlak - hallottam Emma rémült hangját a telefon túlsó végén.
- Mi történt? Otthon vagy? - ültem fel az ágyamban (eddig feküdtem), hogy kinézhessek az ablakon, de már sötét volt és nem láttam át Emmához.
- Annyira sajnálom, de nem tudtam mást hívni! - kért bocsánatot ismét, de engem egyre jobban érdekelt, hogy mi a hívásának az oka. Kezdtem ideges lenni.
- Semmi gond, mondd már, hogy mi van - sürgettem. Kicsit lehalkította a hangját, és úgy válaszolt.
- Itt vagyok az Euro Centerrel szemben lévő buszmegállóban - adta meg a helyzetét.
- Miért nem vittek haza Pelléék? - kérdeztem egyre zaklatottabban. Rosszat sejtettem.
- Nem fértem már be a kocsiba - felelte. Ilyen béna kifogást! - De most ment el az orrom előtt a busz, és csak negyven perc múlva jön a másik! Nem hoztam kabátot, ezért majdnem odafagytam a padra! Anyukám nem vette fel a telefont, apu pedig késői megbeszélésen van. Alex, körülöttem rossz arcú, részeg hapsik mászkálnak, nagyon félek! - vallotta be. Te jó ég! - Tudom, hogy nagyon késő van, és tudom, hogy semmi jogom nincs ilyet kérni, de Alex! Kérlek, könyörgöm, gyere értem! Nagyon, nagyon félek! - remegett meg a hangja, és éreztem, hogy a sírás kerülgeti. Hogy mondhattam volna nemet?
- Azonnal indulok, ne mozdulj! - tettem le a telefont, és már rohantam is le a lépcsőn.

Emma szemszöge:

Sosem gondoltam volna, hogy egy nyári este lehet ennyire félelmetes. Körülöttem rezegtek a bokrok, és mindenfelé macskák rohangáltak. Feketék... nem vagyok babonás, de azért ez már tényleg túlzás! Egyedül ültem a buszmegállóban, de a közelemben kocsmából szalasztott alakok járkáltak kurjongatva. A szél nagyon erősen fújt, és én még csak egy dzsekit sem vittem magammal a moziba. Tehát térdig érő farmerben és ujjatlan pólóban álldogáltam. Nyolckor még nagyon jó idő volt, a franc gondolta, hogy így le fog hűlni az idő és, hogy a tesók nem visznek haza. Sötét volt mindenfelé, az utcalámpák fénye számomra nem volt elég világos, de a legnagyobb gondot akkor is a dülöngélő részegek okozták. Úgy éreztem, mintha egyszerre százan lennének, és nekem nem lenne kiút. Ami nem is volt. A bevásárlóközpontba nem mehettem vissza, mert Jennyék eltörtek valamit a kajáldáknál, és a biztonsági őr kitessékelt minket. Szerencsére ez már a film után volt. Ami egyébként borzalmas volt, semmi ismert színész vagy rendező, semmi "törölgetem a szemem a sírástól" poén, semmi eszmei érték. Semmi, egy nagy nulla. Próbáltam a teliholdra koncentrálni (nem vagy babonás, nem vagy babonás!), és nem a körülöttem zajló eseményekre.
- Van tüzed, szivi? - ült le mellém egy marok cigarettával egy sötét tekintetű férfi.
- Nincsen - válaszoltam cérnavékony hangon.
- Mit tudsz felajánlani helyette? - kérdezte vigyorogva, és így láttatni engedte az egy szem fogát.
- Pénzt? Pénzt szeretne? - húztam elő a pénztárcámat az oldaltáskámból. Hol van már Alex?
- Én valami másra gondoltam - érintette meg a combomat. Úristen, mindjárt elájulok!
- Itt van az egész táskám - mutattam fel -, csak kérem, hagyjon békén!
Annyira meg voltam ijedve, hogy ha három iPhone 5-öm lett volna, azt is odaadtam volna neki.
- Add ide! - vette ki a kezemből a fekete bőrtáskát. Elkezdett kutakodni benne, majd egy haverja is ott termett, és segített átnézni a táskámat. Csak kétezer forint volt nálam, a telefonom meg egy csomag zsebkendő. Annyira, de annyira reméltem, hogy megelégszenek vele. A szívem hangosan vert, és a pulzusom az egekben járt. Alig kaptam levegőt, amíg a telefonomat nyomkodták, annyira féltem, hogy ennyi nem lesz nekik elég. Akkor mi lesz...?
Hirtelen egy loholó, sötét alakot pillantottam meg az utca túlsó végén. Egy részeg férfival sem bírok el, nemhogy hárommal! De ahogy közeledett az alak, a körvonalai kirajzolódtak, és egy magas, vékony sráccá kezdett alakulni. Alex!!
- Van valami probléma? - kérdezte a két hapsit.
- Menj vissza anyádhoz, kisfiam - intett neki a pénzt számolgató.
- Vagy visszaadják a lánynak a táskát - kezdte, figyelmen kívül hagyva a megjegyzést -, vagy pedig rossz vége lesz a dolognak.
- Nem tudsz nekünk ártani, kis csávó! - horkant fel a másik, aki épp az aksit próbálta kipiszkálni a mobilom hátuljából.
- Fogadjunk? - húzott be egyet neki Alex, amire én felpattantam a döbbenettől, ő meg vérezni kezdett. Mármint a részeg, nem Alex. Ezt meg, hogy csinálta? A másik, ezt látván kiejtette a kezéből a pénzemet, és gyors futásnak eredt. Az előbbi megpróbálta kitapogatni a földön a telefonomat ami kiesett a kezéből, de helyette inkább felkapott egy ezrest, és ő is elrohant. Alex rám pillantott. - Jól vagy? Mit csináltak? Hozzád értek?
Válasz helyett azonban odaléptem hozzá és összekulcsoltam a kezem a háta mögött. Vagyis megöleltem. A srác kicsit meglepődött, de védelmező karjai közé zárt, én meg tetőtől talpig hozzásimultam, és a szívére helyeztem a fejem. Ami az enyémhez hasonlóan gyorsan vert.
- Nem kell félned, most már itt vagyok! - simította meg a hajam.
- Annyira köszönöm! Ne haragudj, hogy elrontottam az estédet - suttogtam.
- Ennél jobb nem is lehetne az estém - válaszolta, miközben kicsit eltolt magától és mélyen a szemebe nézett. A következő pillanatban az ajka közeledni kezdett felém, és nem tudom miért, de nem akartam elhúzódni. Sőt! Én is gyors tempóban az arca felé közeledtem, mintha valami mágnes húzott volna egyre közelebb hozzá. Az orrunk összeért, és ő egy másodperccel később egy hangyányit elfordította a fejét, hogy a szaglószerve ne legyen útban... a csóknál! Nem értettem mi történik, egyszerűen csak engedtem, hogy az ajka súrolja az enyémet, hallottam a szívem dobogását, éreztem a gyomromban lévő szúró, már szinte fájó bizsergést, amikor hirtelen...
- Ez az én cigim vót, vaze! - kiáltotta el magát valaki a buszmegálló közelében. És a varázs elszállt.
Alex zavartan elhúzódott tőlem, és el is fordult, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Vajon mi volt ez? Egyszerűen csak a félelem ösztönzött minket erre, vagy valódi érzések bújnak meg mögötte? Ő érez irántam valamit, vagy csak a védelmezése nyomatékaként baráti csókra gondolt? Meg akartam beszélni ezt vele, de éreztem, hogy az mindkettőnk számára kínos beszélgetés lenne.
- Gyere, hazaviszlek - terítette a hátamra a kabátját, és elindult, én meg engedelmesen követtem.
Némán sétáltunk az utcán, aztán én törtem meg a kínos csendet.
- Hogy csináltad? - kérdeztem. Alex nem értette mire gondolok.
- Mit?
- Azt az ütést... a hapsi vérzett! - emlékeztem vissza.
- Egyszerű trükk, amit neked is ajánlok. Anyukám tanított meg rá, mivel én sosem voltam az a muszklis fiú - vette elő a kulcsait a zsebéből. Hármat behelyezett az ujjai közé, úgy, hogy a hosszúkás részei kikandikáltak, és előrebökött vele. - Ha ezzel beleütsz valakibe, az eléggé tud fájni.
- Azta! Erre még sosem gondoltam - ámultam.
- Jobb lenne, ha pár ilyen egyszerű praktikát elsajátítanál, egy fiatal lánynak nem szabad egyedül mászkálnia este a sötétben. Sokkal rosszabb is lehetett volna - mondta.
- Tudom, de azt hittem, hogy Brigiék hazavisznek.
- Ez a táska elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne valami spray - méregette a táskámat, amibe azóta visszapakoltam a pénzt és az összekarcolódott telefonomat. - Meg ugye a kulcs. Az nem is volt nálad?
- Nem, mert mikor elindultam, akkor apu még otthon volt, tehát nem kellett bezárnom, és úgy beszéltük meg, hogy mire hazaérek, anyu már otthon fog várni. De nem vette fel a telefont, feltételezem, hogy hazafelé tartott és nem hallotta a táskájában - tippeltem.
Elértük a kerítésünket, és úgy éreztem, nem mehetek úgy haza, hogy nem tudom mi történt.
- Figyelj... - motyogtam bizonytalanul. - Ami ma este történt... mármint, ami majdnem...
- Jó éjt, Emma! - köszönt el Alex, megfordult és a saját kerítésükhöz lépett, kinyitotta és bement, majd a bejárati ajtónál is megtette ugyanezt. Tehát nem akarta megbeszélni. Vettem a lapot.
Én is bementem a házba, köszöntem anyunak és felmentem a szobámba. Túl kimerült voltam ahhoz, hogy elmeséljem az estémet. Úgy, ahogy voltam bedőltem az ágyba, de még előtte átpillantottam Alex szobájába. Azaz átpillantottam volna, ha nem húzta volna be a függönyt. Célzás. Vágom.

20 megjegyzés:

  1. Jujj.Imádom Alexet!!Ezt a trükköt már én is tanultam:)
    CC

    VálaszTörlés
  2. hát ez... jó drámai lett xDDD itt lettél volna mikor felolvasom... fetrengnél a röhögéstől xDD
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez most ilyenre sikerült ;)
      Hú, ne is mondd! :DD

      Törlés
  3. Nagyon jó rész volt :D. Az ki fog majd derülni, hoy a tesók miért nem vitték haza?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Nem lesz fontos, tényleg nem fért be a kocsiba :/ Sok holmijuk volt.

      Törlés
  4. Nagyon izgi rééééész! :D
    Áj láv it <3
    Végre Emma is szerelmes! :)
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! <3
      Na, azt azért még meglátjuk :)

      Törlés
  5. Lőjetek le most!!
    Drága Bia..már ne is haragudj de mi volt ez a majdnem csók? Szétrobbanok az idegtől..xD
    Hát ezt nem hiszem el. Alex hogy volt képes úgy faképnél hagyni Emmát? Meg kellett volna beszélniük!
    Csak remélni tudom hogy hamar megoldod a helyzetet, mert ha nem itt vér fog folyni..<3<3:D
    Imádtam!
    xx:Tam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tammy!
      Nem is tudod mennyire fantasztikus érzés, hogy ilyen fejtörést és vívódást váltott ki belőled a történetem!
      Hát... hamar? Én inkább még fokozni fogom a helyzetet ;)
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  6. Kedves Bia!
    Ez a rész nagyon jó volt!! Tetszett, ahogy a végén Alex ilyen egyszerûen elintézte :D
    Várom a következôt!
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!
      Alex :)
      Már ma fent lesz, de valószínűleg kicsit később tudom hozni.
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  7. Tááááádááááá....oh jeeeee, hogy vártam én ezt a reszt máár.. Nagyon nagyon nagyon jooooooooo lett
    Kivancsi vagyok a folytatasraaaa<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó érzéssel tölt el, hogy így érzel! Köszönöm!

      Törlés
  8. Júúj ez lett az eddigi legjobb rész!! :D
    Nagyon tetszik! :D
    Remélem, hogy végre, jön már a gitáros rész, és, hogy összejönnek Emmával.:D
    Puszi Lucinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!
      Jaj, az még tényleg nagyon messze van. De komolyan. Nagyon.
      Puszi! <3

      Törlés
  9. "Ez az én cigim vót, vaze!" ?!?! most komolyan egy iyen zavarja meg őket? :D Leborultam a székről a nevetéstől :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Előfordul :D. Ennek örülök, sikerült elérnem úgy látszik a célom! :)

      Törlés