2013. szeptember 24., kedd

23. rész: Te beteg vagy!

Sziasztok! Meghoztam a huszonharmadik részt, remélem élvezitek majd! A díjakat nem sikerült mind kitennem tegnap, csak egyet, mivel nem volt rá elég időm. Ma edzésem is lesz még, de mindenképpen megpróbálom kirakni, ugyanis nagyon örülök nekik és büszke is vagyok rájuk! *Bia*

Emma szemszöge:

Befejeztem, megkönnyebbültem és elmosolyodtam.
- Ez... - kezdte a tanár. - Ez fantasztikus volt! Nagyon jó volt! - dicsért.
- Jó a tanárom - pillantottam Alexre.
- Gratulálok! Egy lépéssel közelebb vagy a négyeshez - bólintott elismerően Potássy.
- Köszönöm szépen! - indultam vissza a helyemre.
- Grat - szólt Márk.
- Kösz - fordultam hátra.
Alex rám nézett, de nem mondott semmit. A szemei elárulták a mondanivalóját. Elismerést is büszkeséget tükröztek.
A dupla óra további része elég unalmas volt, de Alex a szünetben odajött hozzám.
- Minden tanácsomat megfogadtad! Elképesztő volt! Büszke lehetsz magadra - ült fel a padomra.
- Köszönöm! De ez a te érdemed.
- Nem, ez a tied - erősködött. Becsöngettek a következő irodalomra, úgyhogy ráhagytam.

Alex szemszöge:

Biosz volt a harmadik óra, Csányi most már igazán pipa volt ránk, Peti szemtelensége és Emily pantomim trükközése miatt.
- Jennifer a táblához, Emily kimegy - nyitotta ki a naplót. Mindkét lány azt hitte, hogy rosszul hall. Jenny lefehéredett, fogalma sem volt, hogy mit csináljon. Semmit nem tanult! Emily tehetetlenül széttárta a karját és kiment a teremből. Jenny kedvetlenül megállt a tábla előtt és várta a kérdéseit. Meg is kapta őket, de mindössze egyre tudott válaszolni, a hatodikra, ami így hangzott: Készültél? Erre annyit mondott, hogy természetesen nem. Karó!
Tesi... minden vágyam negyvenöt percet futni egy fizika és egy dupla matek előtt. Na meg az öltözés!
- Figyelj - állt meg előttem Márk mikor az egyik padon ültem, póló nem volt rajta, hogy ezzel is csökkentse az önbecsülésem. - Vigyázz magadra!
- Hogy érted? - néztem fel rá, megpróbálva figyelmen kívül hagyni a kockáit.
- Minden nap együtt vagy a csajommal, nem bízom benned. Bár nem úgy nézel ki, mint aki veszélyt jelentene rám - nézett végig rajtam. - De jobb a biztonság.
- Téged nem is érdekel, hogy mi van vele! Úgy beszélsz róla, mint valami játékszerről!
- Nem ez a lényeg. Engem tényleg nem érdekel, hogy mi van vele. Tőlem azt csinál, amit akar. De - tette fel a mutatóujját - ő nem szakíthat velem! Hogy nézne már az ki? És ha esetleg beadsz neki valami okos, verses dumát, van rá esély, hogy leveszed a lábáról. És akkor engem kidobna. Ami nem történhet meg! Engem lány az életben nem fog dobni!
- Te beteg vagy - ráncoltam a szemöldököm.
- Az nem olyan biztos - ellenkezett. - Viszont vésd jól az eszedbe! Ha Emma szakít velem, és megtudom, hogy neked is közöd volt hozzá, akkor neked annyi! Felfogtad?
- Felfogtam - válaszoltam, mert semmi kedvem nem volt egy agyi sérülttel veszekedni.
- Itt egy kis ízelítő - ütött gyomorszájon, igazán kedvesen. Fájdalmamban halkan felnyögtem, Peti pedig rögtön a segítségemre sietett, miközben a két menő kisétált az öltözőből.
- Jól vagy? - ült le mellém.
- Nem igazán - közöltem.
- Kitalálunk valamit, hogy ne kelljen tesizned, gyere! - húzott fel.
- Annyira nem vészes - legyintettem. - De erőset tud ütni.
- Elhiszem. Lábra tudsz állni?
- Nem egy épület szakadt rám - emlékeztettem.
- De ez akkor is egy jó kifogás, hogy megúszd az órát!
- Mégis mit mondjak? Bele vagyok esve Márk barátnőjébe, ezért megütött? - kérdeztem, miközben kiléptünk az ajtón.
- Mondd azt, hogy menstruációs görcseid vannak - adott egy igazán értelmes ötletet.
- Nagyon vicces - néztem rá gúnyosan. - Hol van Patrik, ő biztosan ki tudna találni valamit! - néztem körbe.
- Mostanában rá van kattanva arra az istenverte telefonra - forgatta a szemét.
- Mikor nem?
- Jó, de most célja is van. Mindent ki akar deríteni Flóráról, teljesen beleesett - indultunk el a pálya felé.
- Komolyan? - döbbentem le.
- Nem! Ikszdééé! - röhögött.
- Ne nevettess, mert fáj - fogtam a hasam. Márk tényleg nagyon erős. - Akkor meg?
- Hát, tudod nem neki kellenek az infók Flóráról. Hanem nekem - vallotta be.
- Mi!? Tetszik neked?
- Nem bámulhatom örökké Emmát. Ráadásul reménytelenül. Flóra is nagyon szép. És tetszik, hogy nem fecseg állandóan - mosolyodott el.
- Ez annyira jó! - lelkesedtem, miközben felléptünk a pályára.
- Mi bajod van, Walter? - kérdezte Kocsis.
- Volt egy szerencsétlen balesetem az öltözőben - rögtönöztem. - Megütöttem a gyomrom.
- Hát jó, ülj a pálya szélére - utasított, én meg engedelmeskedtem, mialatt Márk lesajnálóan pillantott felém. A többiek beálltak a sorba, aztán pedig kezdődhetett a futás. Fiúk a salakon, lányok a pályán.
- Pszt! - sziszegte valaki. Odafordítottam a fejem, és Emmát láttam, aki loholás közben próbált kérdezni tőlem valamit. Tulajdonképpen csak felém bökött és a vállát vonogatta, a rosszullétem után érdeklődve. Ha megállt volna egy pillanatra is, hogy normálisan feltegye a kérdést, a tanár azonnal leüvöltötte volna a fejét egy egyes keretében. Válaszként csak legyintettem, nem tudtam volna értelmesen elmagyarázni a helyzetet, de nem is akartam. Nem az én dolgom, hogy felvilágosítsam arról, hogy a barátja mekkora emeletes marha.
Tesi után az öltözőre kínos csend telepedett, ezért Petivel siettünk. Fizika következett, amiről nem jó elkésni, ráadásul Emmát is féltettük Verestől. Beléptünk a terembe, ahol rajtunk kívül csak Flóra és Emily voltak, kedvesen ránk mosolyogtak és folytatták a halk beszélgetést. Leültünk és vártuk az óra kezdetét, a diákok lassan mind elfoglalták a helyüket, aztán becsöngettek és a tanár is megérkezett.
- Ma folytatjuk a csillagok tanulmányozását - kezdte. Persze tanulmányozásról szó sem volt, egyszerűen csak kivetített pár unalmas égitestet az interaktív táblára, érdekfeszítő beszédet tartott róluk, aztán pedig elkezdett diktálni egy hosszú szöveget, amit le is kellett írnunk. Kedd... - Szalay, következő órán ebből felelünk, jó lenne ha idefigyelnél!
- Elnézést - sütötte le a szemét a lány.
Az óra nagyon unalmas volt, mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel mikor vége lett. Viszont következett a matek, aminek csak én örültem, mivel számomra egyszerű dolgokról tanulunk éppen. De azért egy dupla óra nekem is gondot okozott egy ilyen megterhelő fizika után. Fodor nem kímélt minket, kőkemény felelés (Brigi, egyes), kőkemény diktálás és kőkemény dolgozat a következő órán.

Mint látjátok, új fejléccel bővült az oldal, amit tegnap szerkesztettem. Örülnék ha kifejtenétek a véleményeteket róla, ugyanis ez sokat számít nekem. Köszönöm! *Bia*

14 megjegyzés:

  1. Sztem nagyon jó lett ez a fejléc is! De a másik is :)
    Kúúúúl rész, de még mindig nem vágom, h h bírja elviselni Emma azt a hülye paraszt barátját... -_-
    De még1szer grat a díjakhoz :D
    STBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm!
      Hát, csak ennyit mondok: Ádám... most már érted? :D
      Kösziiii <3

      Törlés
  2. Márk nagyon bunkó, és erőszakos is, remélem ezt Emma is belátja előbb utóbb, bár lehet nem. A fejléc nagyon tetszik, ügyesen szerkesztes is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény Márkot mindenki csak szidja... nem mintha nem lenne miért :)
      Kiderül!
      Köszönöm! :D

      Törlés
  3. Nagyon király a fejléc!Én nem vagyok egy szerkesztő zseni,de ezen én is látom,hogy nagyon
    precíz munka :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik mindenkinek, akkor marad ez! :)

      Törlés
  4. Kedves Bia!
    Nagyon jó rész lett, csak így tovább, és a fejléc sem rossz :))
    Várom a kövit!
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
  5. Júúúj de jóó rész!! :D:D
    Áhh úgy látszik, sosem tudok egy normálist véleményt kinyögni, de nagyon nagyon tetszik!!:D
    Puszi: Lucinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem baj, nagyon köszönöm! :D
      Puszi!

      Törlés
  6. márk = a mi kis nidárkunk... csak ott megtörtént a "dobás"

    VálaszTörlés