2013. szeptember 23., hétfő

22. rész: Voltak más lányok is?

Sziasztok! Most egy kicsit később tudtam hozni a részt, nem olyan régen értem haza, ráadásul az internet úgy döntött, hogy ma nem szeret engem. Mindenesetre itt van a huszonkettedik rész, ami remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket, bár egy hangyányit rövidke.
Képzeljétek, kaptam még három díjat! Ez számomra lélegzetelállító, nagyon köszönök nektek mindent! A mai nap során kiteszem őket, ismét javaslom, hogy olvassatok bele. Tisztában vagyok vele, hogy egy kicsit unalmas annyi kérdésen meg mindenféle bigyón átrágni magatokat, de tényleg rengeteg dolgot megtudhattok rólam és a történetről.
Jó olvasást! *Bia*

Emma szemszöge:

Reggel idegesen ébredtem. Kezdtem úgy érezni, hogy az elmúlt egy hét délutánjai lassan kitörlődnek a fejemből, minden verssor, minden tanács, minden elhagyja az elmémet. Ez teljesen kikészített, de fékeznem kellett magam, nehogy megint összezördüljek anyuékkal. Így hát a normális reggeli teendőim után az utcán tomboltam ki magam. Amint kiléptem a kapun, elkezdtem csapkodni, toporzékoltam mint egy ötéves.
- Jól vagy? - kérdezte valaki, de hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Felnéztem az illetőre. Alex volt az.
- Igen, csak egy kicsit kiborultam - ismertem be.
- Azt észrevettem. Kiléptem a házból és csak annyit láttam, hogy a járdán őrjöngsz, gondoltam megkérdezem, hogy ne hívjam-e az elmegyógyintézetet - poénkodott.
- Nem kell, kösz - állítottam le. - Hol van a húgod? - néztem körbe.
- Amint megláttam, hogy dühöngsz, megkértem Margót, hogy vigye el ő. Ha nem bánod elkísérnélek a suliig, nehogy kárt tegyél magadban - ajánlotta fel.
- Rendben - bólintottam, így hát elindultunk.
- Te mindig ilyenkor szoktál indulni? - kérdezte. - Mert eddig nem láttalak.
- Én általában kicsit később szoktam, de ma siettem, hogy tombolhassak - magyaráztam.
- Én meg általában kicsit előbb szoktam, csak ma a kelleténél tovább beszélgettem anyuval. Nagyon megkedvelt téged. Más lányokat nem szokott ennyire.
- Voltak más lányok is? - ráncoltam a homlokom meglepetten.
- Kösz, ez igazán jól esett - lökte meg nevetve a vállam. - Ami azt illeti igen, volt egy lány. Nyolcadikban.
- Mi történt? - kíváncsiskodtam.
- Hosszú - legyintett. Nem akarta elmondani, én meg nem akartam ezzel piszkálni.
- Anyukádra visszatérve. Én is megkedveltem. Kedves nő - vigyorogtam.
- Köszönöm.
- Általánosban tudták? - céloztam a vakságára.
- Igen, tudták. Bármikor szóba került a látás vagy a szem, mindenki lehajtott fejjel, szánakozva pillantott felém - mesélte. - Megtanultam a leckét.
- Mi van ha valaki megkérdezi, hogy mi anyukád munkája? - érdeklődtem.
- Megkérdezni? Tőlem? Viccelsz? Egy nyomitól? Nem kérdez tőlem senki, semmit - rázta a fejét. - Szerintem már attól egy kaszttal lejjebb kerülsz, hogy velem érkezel iskolába.
- Te teljesen más vagy, mint a suliban - néztem fel rá.
- Megnyugtatlak, hogy te is!
- Akkor mi vagyunk a megjátszó szomszédok! Te megjátszod, hogy rideg vagy, csakhogy elrejtsd az érző éned, amit kiölnek belőled a menők.
- Te pedig megjátszod, hogy kemény és kegyetlen vagy, csakhogy menő lehess. Bár mostanában mintha engednéd érvényesülni az igazi énedet... - morfondírozott. - De amúgy teljesen megértelek.
- Én is téged.
- És itt is vagyunk - mutatott a suliba igyekvő diákok felé.
- Jennyék ott várnak - mutattam a lányokra. - Köszönöm, hogy elkísértél.
- Igazán nagy kitérő volt - mosolygott, majd elindult az épület előtt várakozó Petihez.
- Sziasztok! - léptem a két, eszméletlen nyári kollekciót viselő lányhoz.
- Remélem, hogy rosszul látok! Te Nyomi Nördsonnal jöttél suliba? Ez gáz! - döbbent le teljesen Brigi. Szívesen mondtam volna, hogy nagyon rendes volt, kedvesen elkísért. De ő is azt mondta, hogy megért. Úgyhogy hazudtam egy hatalmasat.
- Rám tapadt mikor kiléptem a házból, nem volt választásom - vontam vállat unottan.
- Hát jó, de legközelebb vigyázz! Ez nem tesz jót a hírnevednek! - figyelmeztetett Jenny. Alexnek igaza volt. Tényleg süllyedek egy kasztot. A gimi egy szánalom, erre csak ennyit tudok mondani.
Mikor bementünk a suliba, csak akkor döbbentem rá, hogy Alex igazából miért kísért el. Elterelte a figyelmem a mai első óráról, a versről és az izgalomról! De rendes! Bár most megint kezd eluralkodni rajtam a pánik! Beléptünk a terembe, és ahogy megpillantottam a padjánál pakolászva, ismét nyugodt lettem. Ő majd mondja szépen nekem a tanácsokat. Menni fog!
Leültem a helyemre és vártam, hogy elkezdődjön az óra. Még egyszer elmondtam magamban a negyedik versszakot, az ment a leggyatrábban.
- Csá! Sok szerencsét - ült fel a padomra Márk.
- Kösz, szükségem lesz rá - sóhajtottam.
- Á, nem lesz! Biztos sikerülni fog - biztatott.
- Nagyon remélem! - bólogattam. Becsöngettek, úgyhogy Márk visszament a helyére, Alex pedig hátrafordult.
- Egy kalappal! - mosolygott.
- Nem! Egy lángoszloppal! - helyesbítettem.
- Igazad van! Hajrá!
Potássy belépett a terembe, vigyorogva leült az asztalához és rám nézett.
- Emma, azt hiszem itt az idő, hogy meghallgassunk - hívott ki. Felálltam, kisétáltam a táblához és vettem egy mély levegőt. A lábam remegett, lesápadtam, felkavarodott a gyomrom és hangosan vert a szivem. Egy pillanatra lehunytam a szemem és a művészi szobámban találtam magam. Egy széken ültem, Alex velem szemben foglalt helyet és a hangsúlyok fontosságáról magyarázott. Kinyitottam a szemem és belekezdtem a versbe. Figyeltem a művészi előadásmódra, tekintetemmel végigpásztáztam a termet és mindenkinek a szemébe néztem, ügyeltem a pontosságra, de mindenek felett élveztem! És tényleg, nem is gondoltam volna, hogy a szavalás lehet ennyire kellemes! Alex bátorító mosolya is ösztönzőleg hatott rám, de a többiek nem igazán voltak lelkesek, viszont ez nem számított, ők igazából ott sem voltak. Ketten voltunk Alexszel.

Petőfi Sándor: A XIX. század költői
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

22 megjegyzés:

  1. Deari az Alex! <3
    Nekem is kéne egy! Ha te is ott vagy, akkor kettő :)
    Gratulálok a 4 díjhoz, megérdemled!
    STBesty ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem szerethető karaktert varázsolni belőle!
      Egyetértek, nekem is egész nyugodtan jöhet egy ;)
      Köszönöm! <3

      Törlés
  2. Gratulálok a díjakhoz!Nagyon jó rész lett!! =))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira jó érzés, hogy így gondolod!
      Köszönöm szépen! :D

      Törlés
  3. reméljük Alex elszúrja valahol mert eddig jól halad.. :/ na nem azért, hogy ne jöjjenek össze de mindenki hibázik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Várd ki a végét, Barta "legyenrosszavége" Lilla ;)

      Törlés
  4. Bia!! Ez nagyon rövid lett!! Vagy csak nekem tűnt rövidnek?
    Szuper jó rész lett! Alex nagyon aranyos!! :D
    Grat a díjakhoz!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valóban egy kissé kevés lett, sajnálom.
      Na, örülök, hogy tetszett!
      Köszönöm! :D

      Törlés
  5. Kedves Bia!
    This is my favorite rész! Pontosabban az eddigiekből ez a kedvencem :P (visszakaptad a p-t :D) Nagyon jól sikerült, bár tényleg rövid lett :/ Viszont kárpótolta, hogy ferge - most figyelj - teges lett!
    Várom a következőt!
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok én is a további díjakhoz. Olyan jó, hogy Alex és Emma egyre közelebb kerül egymáshoz, várom nagyon, hogy mi lesz még ebből :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Minden kiderül, de majd még lesz min izgulni! :D

      Törlés
  7. Pár napja kezdtem olvasni a blogodat és nagyonnagyonnagyon jól írsz, és ha már így rendelni lehet én is kérek Alexet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az új olvasóknak mindig nagyon örülök! Köszönöm!
      Felírtam, három Alex megrendelve :)

      Törlés
  8. Nagyon klassz lett az új fejléced!! ;) :D
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
  9. Engemmmm is írj fel.Nekem is kell Alex.Gratulálok a díjhoz.

    VálaszTörlés