2013. szeptember 3., kedd

2. rész: Te... és te!

Sziasztok! Íme, itt is van a második rész... nektek milyen a sulikezdés? A mai napom elég zűrös volt, remélem ti jobban jártatok! Nem is húznám tovább az időt, jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

- Csókolom! - köszöntem az egyik tanárnak, miközben beléptem a kétszárnyú ajtón. Az aulában rengeteg gyerek mászkált, a kilencedikesek hatalmas csoportokba verődve kiabáltak egymásnak a nagy hangazavar miatt. A tizedikesek is hasonlóan tettek, miközben az én osztályom menő tagjai a büfénél "rajultak". Az volt a törzshelyük, most éppen Emma, Márk, Olivér, Brigi és Jenny álldogált ott. Én felindultam a lépcsőn, az első emeletre, ahol a termek voltak. A másodikon a tanári szobák, a könyvtár, meg az apró színpad található.
Beléptem a termünkbe, ahol csak Flóra és Emily tartózkodott, akik halkan beszélgettek.
- Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Szia Alex! - lépett a padomhoz Emily, miközben megkezdtem a kipakolást. - Te értetted a hatos feladatot?
- Angolból? Persze - húztam elő a táskámból a könyvet. - Egyszerűen csak másik igeidőbe kellett tenni a szavakat - magyaráztam.
- Hú de jó, hogy te tudtad! Olivér már szétszívatott, amiért én nem! Zavarta, hogy így nem tudja lemásolni. Gyorsan megírom és akkor még óra előtt le tudja - sietett a saját padjához, hogy gyorsan le tudja írni a három hiányzó szót.
- Emily, ugye tudod, hogy ez nagyon szánalmas? - kérdeztem.
- Mi mást tehetnék? Ha nem engedem meg nekik a másolást, akkor szétszadiznak - tárta szét a karját.
- Engem békén hagynak, pedig nem hagyom magam kihasználni - kaptam fel a hátamra az üres táskát, hogy kitegyem a suliboxomba.
- De te Alex vagy! - kiáltotta utánam a lány.
Ahogy kinyitottam az ajtót, Emma állt előtte, gondolom be akart jönni. Az ajtó nyitódásától huzat keletkezett, ami belekapott a hajába... te jó ég! Udvariasan félreálltam, ő pedig belépett, utána meg a barátja, Márk. És csak akkor vettem észre, hogy fogják egymás kezét... a szívembe hasított a látvány, de nem volt szabad mutatnom, nem hagyhattam, hogy bárki rájöjjön a titkomra. Utánuk belépett még a két díszcsitri, meg Olivér. Ezek után végre kivihettem a táskámat.
- Mivel kezdünk? - kérdezte Patrik telefonnal a kezében, mikor utánam belépett a terembe. Hogy nem képes soha letenni azt a kütyüt?
- Angol - válaszolta Emily.
- Cawley-val, ember? - csillant fel Peti szeme, amint leült a padjához. Trollkodást szimatolok. - Majd szívatom a brit akcentusommal! Trololol! - röhögött. - Volt lecke? - nézett Emilyre, miközben meglengett a nyakában lógó Trollface-t ábrázoló nyaklánc. Igazán illett hozzá.
- Igen - mutatott Olivér padjára, ahol az épp a házit másolta.
- Mi? - nézett fel az iPhone-ból Patrik. - Volt? - ráncigálta ki a padjából a könyvet és sietett, hogy gyorsan lemásolja. Úgy tűnt a többiek már túl voltak ezen, csak lazán hátradőltek.
- Sziasztok! - lépett be egy tanár a terembe, mire a könyvek a pad alá kerültek.
Felnéztem és megpillantottam Potássy Rozáliát, a magyar tanárt. Ami azért volt furcsa, mivel aznap se irodalom se nyelvtan nem volt terítéken. Átpásztázta a termet, majd megállapodott a szeme rajtam.
- Te... - mutatott rám, majd keresett még valakit, akire szintén rámutatott - és te! Utolsó óra után keressetek meg! - viharzott ki a teremből. Hátranéztem, ahonnan Emma bámult rám rémültem. Tehát ő volt a másik "te". Mit akarhatott tőlünk a magyar tanár? Ez a kérdés foglalkoztatta az egész osztályt.
- Tuti semmi, biztos minden supcsi - legyintett Brigi, Jenny meg vadul bólogatott. A szókincs...
- Biztos csaltatok! Félix egyest kap! Ember, ez történelmi pillanat! Ikszdé! - veregette meg a vállam Peti.
- Már megbocsáss, de én sosem csalok, és a nevem pedig Alex - néztem rá szúrós szemekkel. Még csak három éve járunk egy osztályba...
- Részvétem, Emma - szólt Márk. - Ezek szerint több mint öt percet kell egy stréber társaságában eltöltened.
- Sőt, amíg felsétáltok a tanáriig talán még valami ész is ragad rád! Biztos fertőző! - közölte tettetett komolysággal Oli.
- Ha akarod, odaadom valamelyik kütyümet, hogy még beszélned se kelljen vele! - ajánlotta fel Patrik. Emma egyre jobban feszengett, pedig a szitkok engem értek.
- Elég! - kiáltott fel Emily. - Hagyjátok békén!
- Nézd már, a béna angolos megszólalt! Aki egy egész feladatot nem képes megoldani, az inkább maradjon csöndben! Azt például tudtad, hogy az a dolog ott a kezedben írásra való? - szólta le Olivér.
Még mielőtt Emily reagálhatott volna, becsöngettek. A terembe belépett Ms. Cawley és lepakolta a cuccát a tanári asztalra. Mindenki elfoglalta a helyét, én meg körbeforgattam a fejem. Mellettem Flóra foglalt helyet, mögöttünk pedig balról jobbra Emma, Brigi és Jenny. Az ő hátuk mögött Márk, Emily meg Olivér, leghátul pedig a két hülye, Patrik és Peti.
- Good morning! - köszöntött minket széles mosollyal.
- Hello, Ms. Cawley - köszönt Peti elképesztően fülfájdító brit akcentussal. És ez így ment pár percig, elbeszélgettek az időjárásról meg a suliról. Rossz volt hallgatni.
Miközben elkezdtük ellenőrizni a házit, én elmélkedni kezdtem. Sokadjára rájöttem, mennyire rossz az osztályközösség. Nem vagyunk az a rendes osztály, akik segítik egymást a bajban, a klikkek nagyon is érzékelhetőek, ahogyan a hierarchia is. A többi osztállyal sem vagyunk túl jóban, csak a menők szerettek a végzősökkel lógni. Május 14-e volt, ami annyit jelentett, hogy már csak egy évet és egy hónapot kell kibírnom ebben a suliban, utána mehetek egyetemre!
- Alex! Alex! - szólított egyre hangosabban a tanárnő.
- Sorry, I was daydreaming - magyarázkodtam zavartan.
- Yes, I see! Go on, read number five! - utasított, én meg engedelmeskedtem.
Angol után kémia jött, Foszló Klára tanárnővel, akinek a neve elég vicces, tekintve, hogy kémiát tanít. Ennek ellenére persze maga a tanár korántsem poénos, igazi medúza. Csalánozóival elkábítja áldozatát, akit előzőleg a csalánsejtjeivel érzékelt ki. Azokra a diákokra megy, akik nem tanulnak, nem írnak házit. Fél perc alatt végignéz a termen, és már tudja, hogy ki nem készült. Azokat felelteti, lecke ellenőrzésénél pedig mindig azokat szólítja fel, akiknek vagy hiányos, vagy pedig másolták, tehát arra a kérdésére, hogy miért ez a válasz, nem képesen felelni. Így gyűlik össze a menőknek az a sok egyes kémiából.
Egy ilyen fantasztikus óra után jöhetett egy még jobb töri, amin megírtuk azt a bizonyos dogát. Német Ágnes a tanár, nála igazán könnyű csalni. Emily tömegesen gyártotta a puskákat, amik bejárták a termet. A súgások már szinte kiabálások voltak, de a tanárnak ezek sem tűntek fel. A töri ezért olyan könnyű tantárgy a mi sulinkban. A doga húsz percet vett igénybe, utána folytattuk az anyagot.
A negyedik óra matek volt, Fodor Évával, akinek történetesen én vagyok a kedvenc diákja. Szeretem a matekot, bármily hihetetlen, a számokat imádom. Bár nem tudnék olyan tanárt mondani, aki nagyon utál, azért vannak akik kevésbé szívlelnek, annak ellenére, hogy ötös vagyok a tárgyukból. Például a föci elég nehezemre esik, a tanár nem igazán szereti a gyenge próbálkozásaimat, ezért gyűlöli, mikor év végén mégis ötöst kell adnia. És a rajz sem igazán az erősségem, az a baj, hogy azt nem lehet megtanulni. De mindig próbálkozom, tehát általában az ötöst is megkapom.
Matek után (Márk felelt, kapott egy kegyelem kettest) föci következett, aminek a kezdetén idegesen ültem a helyemen, és újra meg újra átolvasgattam Franciaország iparát. Belépett a tanár, Keresztes Miklós, levágta magát a székre és felnyitotta a naplót. Minden lapon egy diák van, tehát minden lapozásnál két diák lélegezhet fel. Az elsőnél Márk és Olivér, aztán meg Flóra és Emily. A harmadik lapozás Peti és Patrik diadala, ezután pedig a két csitri is megússza. Az utolsó oldalt nézegette a tanár, amin Emma meg én vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de abban a pillanatban azt kívántam bár én felelhetnék! Nem akartam Emma szenvedését látni a táblánál, inkább bezsebelek egy négyest (akár egy egyest is) csak ő túlélje a napot rossz jegy nélkül. Tudtam, hogy nem készült, hisz tegnap egész délután egy festményen dolgozott. Keresztes pedig megszólalt...

8 megjegyzés:

  1. milyen drámai lett a vége xD :D
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
  2. Kedves Biám! :))
    Nem tudom, tudod-e, hogy ki vagyok, de köszönöm szépen az e-mailt, ha nem írod meg, hogy megnyitottad a blogod, talán sohasem találom meg, és azt bánnám. Tökéletes a rész, megérdemelsz minden egyes dicsérő szót, és nagyon büszke vagyok arra, hogy segíthettem, és hogy egy ilyen jó történetet adtál ki a kezeid közül. Mostantól minden résznél rendszeres kommentelő leszek, és ne feledd, ha bármi kell, rám számíthatsz. Az e-mail címemet tudod, bármilyen ügyben szívesen látom a leveleidet. XD
    Csak így tovább,
    Jesy West :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jesy!
      Hát persze, hogy tudom ki vagy! Nagyon örülök a pozitív kommentednek, sokat jelent a véleményed! A segítséged pedig nagyon lendített ezen blog színvonalán, sokkal magabiztosabban vetettem papírra (vagy inkább gépbe) a sorokat. Ha bármi gondom van, természetesen te leszel az első, akitől segítséget kérek! Nagyon köszönöm a kommentet, szívesen olvasom őket a továbbiakban is!
      Bia

      Törlés
  3. Tleg pont jókor hagytad abba :) Grat a részhez, remélem nem Emma fog felelni :/
    Am a Foszló Klára emlékeztet vkire... :)
    Puszi,
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valóban igyekeztem pont jó helyen befejezni. Köszönöm, azt majd meglátod.
      Nem is tudom kire gondolsz... :DD
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  4. Hát szerencsére a mi osztályunk nem ilyen.....Am naon jó lett ez a rész is várom a kövit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez tényleg nagy szerencse! Bár azt nem mondanám, hogy xy ember nem emlékeztet néha Olivérre...
      Köszönöm, holnap fent lesz! :D
      Bia

      Törlés