2013. szeptember 19., csütörtök

18. rész: Péntek, az én napom!

Sziasztok! Egy különösen rövid résszel érkezek most hozzátok, azért remélem ez nem gond. Holnap egy viszonylag hosszabb és izgalmasabb résszel jövök, az majd kárpótol titeket! Minden esetre itt van most ez, egy egyszerű pénteki nap folytatása, jó olvasást! *Bia*

Emma szemszöge:

A teremben csönd lett, mi lányok hálás pillantásokat vetettünk Alex felé, miközben visszaült a helyére.
- Köszönöm Alex - biccentett az ofő. - Fiúk, a jegyeiteket nagyon sajnálom, ha valaki, akkor én tudom mennyire nehéz megfelelni Dalos Katinkának - poénkodott. Mivel ő a rajztanár férje...
Ezután a kedélyek lecsillapodtak, a fiúk megnyugodtak és az órát beszélgetéssel folytattuk, egészen addig, amíg meg nem szólalt az iskolások életét oly sokszor meghatározó hang. A csengő.
- Infó... - könyökölt álmodozva a padjára Emily. Hát igen. Informatika volt a következő óra, a tanár pedig Szemes Kristóf, most végzett az egyetemen, és ő a létező leghelyesebb srác a világon! Amint belép a terembe, a női szempárok rászegeződnek, az előttük lévő számítógép sem terelheti el a figyelmüket. Ezért utálja minden fiú a Benjamin Franklin-ben az informatikát. Még Patrik is unottan kattintgat az egerével, a lányokhoz szólni se lehet. Én leteszem a füzetet amibe éppen firkálok, Brigi és Jenny abbahagyják a vihogást, Flóra a szokottnál is kevesebbet beszél, Emily pedig abbahagyja a lecke/házi doga írást. Így telnek az infóórák.
Átmentünk a terembe és vártuk az óra kezdetét. Ilyenkor még nem szabad bekapcsolni a gépeket, de a mi osztályunk tesz a szabályokra ha kockulásról van szó, mindenki előtt ott volt a bekapcsolt eszköz. Otthon elég kevesen használhatják az internetet, mivel a rengeteg rossz jegy miatt nagyon sokan le vannak tiltva. Addig kell kiélvezni, amíg nem jön a tanár, mert akkor mi rá figyelünk és a fiúk sem tudják igazán élvezni az órát. Hogy miért? Az igazság az, hogy féltékenyek! Bár sosem vallanék be, de így van! Igen! Féltékenyek a helyes, vicces, okos informatikusra, aki a suli minden lányát leveszi a lábáról. Se Olivér, se Márk nem veheti fel vele a versenyt.
Szemes belépett a terembe, mi rápillantottunk és elolvadtunk.
- Sziasztok! - kacsintott szemtelen mosolyával, mi meg pirultunk mint a főtt rák.
A teremben sorba vannak rendezve a gépek, összesen tizenöt van, öt minden sorban. Az első sorban ülnek a lányok, a másodikban a fiúk.
- Ma beszélgessünk a vírusokról. Ki milyen vírusokat ismer?
Patrik letette a telefonját, felállt, kihúzta magát és elkezdett magyarázni a különböző vírusokról, hogy mennyire utálja, mikor egy vírusirtó program nem képes rögtön felismerni a frissen keletkezett problémákat a gépen, mert nagyon idegesíti, mikor dolgozik valami fontos programon (épp feltöri a szomszédja a wifijét) és egyszer csak elsötétül a kép, és vége! A hosszú (és nem mellesleg unalmas) mondandója után Szemes már nem volt kíváncsi a többiek vírusaira, Patrik kimerítette a témát. Általában így zajlanak az órák. A tanár kiad egy témát, amiről Patrik nagyjából tíz percig beszél, utána pedig gépezhetünk, ő meg adminisztrál és pakolászik. Mi merengve figyeljük, a fiúk pedig megpukkadnak az irigységtől!
Kicsöngettek, a fiúk megkönnyebbülve lélegeztek fel és kimenekültek a lánysóhajoktól megtelő teremből.
- Találkozunk a következő órán - vigyorgott a tanár, majd elment, mi meg néztük, ahogy távolodik.
- A péntekek olyan szupcsik... - nézett mosolyogva maga elé Brigi.
- Péntek, az én napom! - kezdett dalolni Jenny.
- A kedvem az infóra hangolom! - folytattam.
- Meg egy jó tanárra, akit stírölök! - lépett be Emily.
- Minek is kéne több? - kiáltotta el magát Flóra. Ilyenek a lányok, ha megőrülnek! Kreatívak, nagyhangúak, és totál dilisek!
Végül mi is visszataláltunk a terembe, aztán pedig sietnünk kellett énekre. Varga Edit nem tűri a késést. Csöngetés előtt pár másodperccel estünk be a terembe, ahol a fiúk már elhelyezkedtek. Az angolon kívül az ének az egyetlen olyan tantárgy, amiből senkinek nincs egy szem négyese se. És ez nem azért van, mert Varga olyan nagyon engedékeny lenne, másokkal kíméletlenül leszámol, viszont az osztályunk énekhangilag tényleg nagyon ott van. Ezért a tanár szeret, innentől kezdve pedig könnyű a dolgunk. Amúgy az ülésrend itt is ugyanaz, tehát én Brigi mellett és Alex mögött ülök.
Az óra jól telt, elénekeltünk pár népdalt, aztán pedig lemásoltuk a táblán lévő dolgokat. Igen, lemásoltuk! Na jó, nagyjából hárman másolták le...
Ezután egy dupla angol következett, le kellett fordítanunk valami ócska párbeszédet, mindenkinek megvolt öt perc alatt, utána Ms. Cawley-val beszélgettünk az élet fontos dolgairól (sült krumpli vs. rizs, melyik filmeknél jobb/rosszabb az első rész mint a második, ki, hány hete nem netezett otthon, Playstation 4, iPhone 6 és hasonló létfontosságú témák kerültek szóba).

14 megjegyzés:

  1. elviselnék egy ilyen tanárt nálunk.

    VálaszTörlés
  2. Wáááááááá de helyes! <3
    Egy kicsit jobb pasi mint a Józsi bá... :)
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Mr. Roxas... if u know what i mean :DDD

      Törlés
    2. http://static4.fjcdn.com/comments/3942517+_23de71f50e04b78edb12eafe1f535669.jpg

      Törlés
  3. Jó lenne egy ilyen tanár..Patrik olyan mint Dave:)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Bia!
    Hát ez a dal :)) Nagyon jó lett, tetszik ez a rész nagyon (bár többi is):)
    Várom a kövit,
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Igyekeztem :)
      Nagyon örülök neki!
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  5. A részek ismét nagyon klasszak lettek! :D Pardon az ének óra..
    Azt írtad, hogy Alex gitározik is, de ezt csak kevesen tudják. Egy részben kifejthetnéd ezt. :D
    És ha már gitározik, biztos tehetséges énekes is...;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nagyon jó hallani!
      Megnyugtatlak, a gitározás kulcsfontosságú lesz később, ahogy az énekhangja is. Mindent a maga idejében! :D

      Törlés