2013. szeptember 17., kedd

16. rész: Ne haragudj, sajnálom!

Sziasztok! Csak most tudtam hozni a részt, mivel nyolc órám volt, plusz rengeteg tanulnivaló, amivel még mindig nem vagyok teljesen kész, de gondoltam ideje lenne most már feltenni a részt. Szóval itt is van, remélem tetszik majd nektek! Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

- Szükségem van a jegyre - álltam fel, próbálva leplezni a bizonytalanságom az anyaggal kapcsolatban. Mikor kiálltam a táblához, Emma valami köszönöm félét tátogott el nekem.
- Olaszország - nevezte meg az országot a tanár, amiről beszélnem kellett.
Megpróbáltam mindent felidézni, amit Olaszországról tudok, megpróbáltam értelmes mondatokba fűzni az ismereteimet, így (azt hiszem) valami felelés szerű dolog kerekedett. Én tényleg mindent megpróbáltam, beszéltem a turizmusról, az iparról, a kevés nyersanyagról, a fontosabb városokról. De ez sem volt elég a tanárnak.
- Nem esett szó a mezőgazdaságról - nyitotta ki a naplót. - Jóindulatú négyes - véste be. Ezt nem hiszem el! Ha így haladok, év végén tényleg nem leszek színötös! Nyelvtanból is Emma miatt rontottam, és földrajzból is! Szükségem van arra az ösztöndíjra! Istenem...
- Rendben, köszönöm - bólintottam elkeseredetten, majd visszaültem a helyemre.
- Sajnálom - suttogta Flóra.
- Én is. De legalább Emma megúszta.
- Nagyon szereted.
- Nagyon - mosolyodtam el. A beszélgetésünk után (bár nem nevezném annak, igazából csak tátogtunk, nehogy valaki meghallja) elgondolkodtam. Én tényleg, őszintén dühös voltam Emmára, amiért levelezett, ezzel nekem is egyest szerezve, de akkor is úgy láttam helyesnek, ha én felelek. Jó, ez így nem igaz! De neki egy napra elég volt egy egyes, nem akartam, hogy föciből is beszerezzen egyet. Viszont ettől függetlenül én még mérges voltam rá!
Kémia következett, Foszlóval, a medúzával. Egy dupla nyelvtan, egy fizika meg egy földrajz után jobban el tudnám viselni, ha két teljes napra összezárnának Brigivel, mint egy kémiaórát. A tanár egész végig a nukleinsavakról magyarázott, amiből senki nem értett egy árva szót se. Viszont közeledtünk az anyag végéhez... ne, csak témazárót ne!
Egy angollal zártuk a napot, Ms. Cawley elég megértő velünk csütörtökönként, általában csak figyeli, ahogy szenvedünk öt kemény óra után, negyed óra alatt ledarálja az anyagot és utána megengedi, hogy csöndben beszélgessünk. Khm... khm... a 11./a és a csönd? Jó vicc!
- Mi a fészkes fene folyik itt? - rontott be a terembe Kelety Tünde, a mi drága igazgatónk. A nyomában ott loholt Nagy Ervin, a helyettese, akitől még senki nem hallott egy szót se, mivel ő csak Kelety árnyékában él, annyira fél tőle, hogy az már beteges. - Maradjatok csendben, angolóra van! - utasított minket, majd kiviharzott a teremből, utána pedig az igazgatóhelyettes.
Ms. Cawley megkért minket, hogy halkabban lázadjunk. Fogjuk rá, hogy sikerült.

Emma szemszöge:

Ismét egyedül indultam haza, otthon pedig átöltöztem, ettem és átolvastam a Petőfi verset. Alex megérkezett és elkezdtük a negyedik versszak tanulmányozását.
- Szerintem ez a legjobb rész - mondta, de nem volt túl lelkes.
- Miért?
- Ebbe lehet belevinni a legtöbb érzelmet - válaszolta komoran. - Ez tulajdonképpen a hamis próféták lecseszése. A második felét úgy mondd, mintha mérges lennél valakire.
- Értem. És itt - böktem az ötödik sorra - a "hazugság" után hagyjak egy kis szünetet?
- Igen - felelte kedvetlenül.
- Na jó, nekem ez így nem megy! - csaptam össze a könyvet. - Figyelj, nagyon sajnálom, nem akartam, hogy egyest kapj! Én tehetek mindenről, nem várom el, hogy megbocsáss, de kérlek, kérlek segíts a versben! Tudom, hogy most nem állsz túl jól pár tantárgyból, és tudom, hogy a nyelvtannak én vagyok az oka! Ne haragudj, sajnálom! - Alex arckifejezése kicsit megenyhült és úgy válaszolt.
- Tudom, hogy nem direkt azért leveleztél, hogy én egyest kapjak - nézett rám. - Nem haragszom rád, de nagy szükségem van az ötösre minden tárgyból.
Annak ellenére, hogy nem értettem miért olyan létfontosságú neki a tanulás meg a jó jegyek, felajánlottam a segítségem.
- Szívesen segítek - jelentettem ki. Alex próbálta leplezni, hogy nem igazán érezte, hogy én bármiben is a segítségére lehetnék. - Mármint nem a tanulásban! Rajz. A rajzban tudnék segíteni.
- Hogyan?
- Mutathatnék pár technikát, amivel szebbek lesznek a rajzaid. Bár festésben jobb vagyok, inkább abban segítek. Beadod szorgalminak, és megvan az ötös! - csettintettem.
- De mikor? Hétköznap a verseken dolgozunk... - kezdte sorolni a kifogásokat, de félbeszakítottam.
- Hétvégén!
- Nem akarlak zavarni hétvégén - udvariaskodott.
- Szombatonként programom van, de a vasárnap megfelelő - hagytam figyelmen kívül a kifogását. - Neked az jó?
- Ha tényleg nem zavarnék, akkor nagyon jól jönne a segítség - ismerte be boldogan. - A vasárnap nekem is ideális.
- Akkor megbeszéltük! Ezzel kiengesztellek? - tudakoltam, miközben újra felnyitottam a könyvet, és belenéztem a versszakba.
- Igen - bólintott.
- Akkor folytathatjuk? Mit jelent az, hogy teng? - kerestem a tekintetemmel a szómagyarázatot.
- Nyomorog - válaszolta Alex, mielőtt még kikereshettem volna.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. Igazából semmi kedvem nem volt a vasárnapokat vele tölteni, de nem tehettem mást, ha azt akartam, hogy ő is készségesen segítsen a versekben.
Még egy darabig elvoltunk azzal a versszakkal, aztán Alex hazament. Felmentem a hálómba, onnan le az alkató szobámba, amit csak az én szobámból lehet megközelíteni, mert különben a szüleim folyton megzavarnának.
Megálltam a művem előtt, felvettem a farmeringemet és folytattam a munkát. Kilencig dolgoztam, közben a szüleim hazaértek, vacsoráztunk, de egyébként végigfestettem a délutánt. El is készültem, aminek nagyon örültem, kitettem a falra a többi közé. Nem igazán tükrözte a valóságot, de nekem tetszett.
Utána még egyszer átolvastam a verset, aztán pedig aludni mentem, mert elég fáradt voltam. A holnapi nap szerencsére nem lesz túl kemény, ofő, infó, ének és egy dupla angol. Éljenek a péntekek!

10 megjegyzés:

  1. Szegény Alex reménytelenül szerelmes, mikor Emma nem is gondol úgy rá. Kíváncsi vagyok, hogy ez meg fog-e valaha változni, és ő is elkezd gyengébb érzelmeket táplálni a fiú íránt, vagy nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ahogy azt mondani szoktam, idővel minden kiderül. Elég sok minden fog még változni az osztályban, barátságok, szerelmek... A második héten indul be igazán a történet :D

      Törlés
  2. fúú nagyon nem így képzeltem el a festményt de jó lett így is! nemtom mi lesz ha már hétvégenként is együtt lesznek.. de az tuti h Alex többet látja Emmát, mint Emma saját (barom) pasija xDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A 9/11-es robbanás amúgy tényleg nem hasonlít ehhez, de nekem valahogy először ez jött le belőle :))
      Megláááááátod :D Ez mondjuk igaz, valahol pedig szánalmas... ://

      Törlés
  3. Huhh ez már dupla korrepetálás. Az egyszer tuti h jó sok időt lesznek együtt :D Annak viszont örülök, h Alex megbocsátott Emmának <3 Am ma vettük Olaszo.-got. Micsoda véletlen! :)
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na jó, most már meg kell említenem, hogy ez a hétvégi korrepetálás nem lesz túl zökkenőmentes... meglátjátok! :D
      Tényleg ma vettük, de ez tényleg csak egy nagy véletlen :))
      Pusziii <3

      Törlés
  4. Kedves Bia!
    Ez kedves volt Emmától akkor is, ha nem gondol úgy Alexra, ahogy a fiú a lányra. Várom a hétvégi korrepetálásokat, akkor is, ha nem lesz zökkenőmentes.
    Jézusom, kétszer is használtam az "akkor is" szókapcsolatot!
    Várom a következőt,
    With love,
    Jesy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Örülök a kommentednek, akkor is, ha sok benne az "akkor is" :D
      Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy majd meglátja :))
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  5. Naon tetszik ez a rész.Emma milyen kedves h segít Alexnek rajzból.Várom már a kövit.
    CC

    VálaszTörlés