2013. szeptember 11., szerda

10. rész: Nem vagyok ilyen gonosz!

Sziasztok! Eljutottunk a tizedik részig, ami elképesztő! Jó olvasást! *Bia*

Alex szemszöge:

Reggel fáradtan ébredtem, mivel egész éjjel ez az két szó kavargott a fejemben: "Már várom". Annyi mindent takarhat ez a mondat, és olyan reményeket ébresztett bennem, mint addig soha. Vajon azt várja, hogy megtudja a titok nyitját, vagy azt várja, hogy én elmondjam neki? Engem vár, vagy csak tudni akarja mi ösztönöz a tanulásra? A pesszimista énem erre csak ennyit mondott: térj észhez, úgysem téged vár! Viszont az optimista is megbújik bennem, aki ezzel bátorított: nem emlékszel mit mondott Peti? Van esélyed!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal ébresztettem reggel anyut. Miután felvette a napszemüvegét, végre megszólalt.
- Hogy halad a dolog Emmával? - érdeklődött.
- Fogalmam sincs! Néha azt hiszem, hogy kedvel. Néha meg azt, hogy utál - válaszoltam.
- Hozd át ide! - csettintett. - Ha megismeri az itthoni énedet, biztos beléd szeret!
- Nem akarom idehozni - ellenkeztem. - Akkor mindent el kell mondanom rólad, apuról...
- Kit érdekel, hogy mi van apáddal meg velem? Hidd el, nincs annál vonzóbb mint mikor egy férfi kisgyerekkel van! - célzott a húgomra.
- Ez hülyeség! Ahogy Dórival viselkedem az teljesen természetes.
- A természetes dolgok is lehetnek vonzóak - kötötte az ebet a karóhoz.
- Na jó, hagyjuk ezt - zártam le a témát.
- Rendben. Nem jött levél apádtól? - kérdezte.
- Nem, pedig már ideje lenne! Tizenhatodika van.
- Légy türelemmel! - bölcselkedett.
- Nincs más választásom - vontam vállat.
- Miből írtok ma? - váltott témát.
- Semmiből. Viszont felelünk bioszból, visszakapjuk a töri dogákat és kiosztják a kézrajzokat - ismertettem a napot.
- Kézrajz? Hányas lesz?
- Leborulok Dalos előtt ha megadja a négyest. De komolyan! - bólogattam hevesen.
- Annyira rosszul sikerült?
- A saját kezemet kellett lerajzolnom! - néztem az ujjaimat. - Vetett árnyékkal meg mindennel!
- Ha hármas, akkor hármas, ennyi! - legyintett anyu.
- Lerontom a jegyem - emlékeztettem.
- Majd feljavítod! Beadsz pár szorgalmi rajzot, aztán kész! - Ő könnyen beszél. Nem tudja mennyire borzalmasan rajzolok.
- Persze - sóhajtottam. - Majd meglátjuk.
- Nem számít, ha négyes leszel rajzból. Az egyetemen senkit nem fog érdekelni - rázta a fejét.
- Tudom. De az ösztöndíj...
- Alex! Indulni kell! - kiáltotta Margó.
- Mennem kell - nyomtam egy puszit anya homlokára, és már indultam is. Felmentem az emeletre fésülködni, levittem a táskákat és Dórival kézen fogva mentünk át az úttesten, miután elköszöntünk Margótól.
A húgomat leraktam az ő sulijánál, majd a Benjamin Franklin felé vettem az irányt. Fél nyolcra értem oda, bementem és a büfé felé pillantottam. Márk állt ott Olivérrel, de a lányok még várattak magukra. Felmentem a terembe, kipakoltam a táskámból és vártam a törit. Ami el is jött, a menők leültek a helyükre a tanár pedig bejött a terembe.
- Nagyon jól sikerültek a dolgozatok, nyolc ötös, egy négyes és egy hármas alá, kegyelemből - tette az asztalra a lapokat Németh. A hármason mindenki meglepődött, hiszem a legtöbben (kivéve persze azokat akik valóban tanultak) Emily puskái segítségével írták meg. A két csitri visongott, féltek, hogy övék a hármas, Olivér és Márk biztosak voltak a sikerben, a hátsó padban is némi pánik uralkodott, mi, Flórával nyugodtak voltunk. Emily nem tűnt meglepettnek, bár próbálta leplezni. Emma a körmét rágta, neki nagyon nem hiányzott egy hármas történelemből.
- Baross Márk, gratulálok, ötös! - nyújtotta a lapot a tanár, miközben beírta a jegyet a naplóba. Márk kikászálódott a padjából és elvette a majdnem tökéletes dolgozatát. Azért a menők sem teljesen hülyék, tettek bele pár hibát, nehogy feltűnő legyen. A tanár sorban kiadta mindenki dolgozatát, Olivér, Flóra, Emily ötös, aztán következett az egy szem négyes, Petié aki rosszul olvasta el a puskát. Gratulálok neki! Patrik, Brigi és Jenny szintén ötöst kaptak, ekkor pedig Emma elvesztette a hitét. Hisz ezek után ki másé lehetne a hármas, mint az övé? - Szalay nagyon elrontotta az első feladatot - pillantott fel egy másodpercre a tanár, majd beírta a jegyet, miközben Emma kiment a dolgozatáért. Láttam rajta, hogy legszívesebben sírna, de nem engedhette meg magának. Mindenki csesztetni kezdte volna. Én is megkaptam a lapomat, ötös lett, bár kizárásos alapon már tudtam.
- Emma, ezt, hogy hoztad össze? - bökdöste az előtte ülő lányt Olivér.
- Fogalmam sincs - tárta szét a karját csalódottan.
- Te Emily, mit csináltál Emma puskájával? - nézett rá Márk.
- Csak nem gondolod, hogy direkt rossz válaszokat adtam neki? - hüledezett Emily. - Nem is tehettem volna meg, hisz nem tudtam kihez kerül a papírfecni! - védte magát.
- Hát, szerintem vagy olyan cseles, hogy ezt megtedd! - gyanúsítgatta tovább Emma barátja.
- Nem vagyok ilyen gonosz! - nézett maga elé a vádolt lány.
- Én kinézem belőled - lökte meg a vállát Oli.
- Hagyjátok már békén! - nézett hátra Emma. - Biztos véletlen rosszat írt fel! Annyi puska közt nem is csoda!
- Jól van na, csak mondtuk - váltottak hangnemet a fiúk.
És bármilyen meglepő a tanár még ezt sem vette észre! Ők nyugodtan beszélgettek puskákról, de Németh csak adminisztrált a napló fölé görnyedve.
Mikor végre befejezte a pingálást, folytattuk az anyagot.
Ezután egy matek következett, amit a tegnapi dupla óra után meg sem éreztünk. Nem igazán tudtam koncentrálni, mert mögöttem Emma még mindig a dolgozatát nézte, gondolom próbálta kitalálni, hogy ezt hogyan adja be a szüleinek. Egyébként nem szoktak nagyon kiakadni a rossz jegyek miatt, már van egy fiuk aki az orvosit választotta, támogatják a lányuk művészi hajlamait. De azért egy töri hármas májusban... szerintem ismét hármasra állt.
A napnak azonban korántsem volt vége, hiszen következett a rajz! Mindenki összepakolta a rajzcuccát és felmentünk a másodikon található terembe. Az ülésrend ott nem változott, mindenkinek az eredeti helyére kellett ülnie év elején. Letelepedtünk és vártuk a kivégzést. Mivel rajzból igazán senki sem jó, Emmát és Flórát kivéve. Nekik az nagyon megy, a többiek viszont a pálcikaembereknél leragadtak, köztük én is. Dalos Katinka már percekkel csengetés előtt az asztalánál ült és a rajzainkat kereste. Sikerült megtalálnia, ezért mikor megszólalt a csengő, mi feszengve vártuk a jegyeket.

12 megjegyzés:

  1. Szegény Emma :( már töriből is mehet korrepre xD
    LolaTheUnicorn

    VálaszTörlés
  2. Nagyon várom a folytatást. Észrevettem valamit, már tudom pontosan melyik fejezetben egyszer írtál valami dátumot, és mintha az március lett volna, viszont itt májust írtál, lehet rosszul emlékszem, azért megpróbálom megkeresni, hogy mire gondoltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki! Előfordulhat, én is ember vagyok, az viszont biztos, hogy a történetben éppen május van! Én is megpróbálom megkeresni, van is egy ötletem, hogy hol lehet, köszönöm az észrevételt! :D

      Törlés
    2. Megtaláltam, a második részben volt: "Március 14-e volt, ami annyit jelentett, hogy már csak egy évet és egy hónapot kell kibírnom ebben a suliban, utána mehetek egyetemre!"
      Remélem nem gond, hogy ezt megjegyeztem, csak észrevételnek szántam. A blogodat pedig nagyon szeretem. :D

      Törlés
    3. De jó, hogy meglelted, gyorsan ki is javítom! Egyáltalán nem gond, sőt, örülök, ezzel is segítesz engem! Azt, hogy szereted, azt pedig nagyon jó hallani! Köszii :D

      Törlés
  3. Jujj látom megint van egy új olvasód!!Nagyon örülök.Tényleg szegény Emma úgy sajnálom.Am meg én is olyan sötét vagyok mint ő tehát mindegy.Ja és én is szeretem a blogodat.
    CC;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, köszönöm! :( Igen, szegény. Nem is vagy sötét! Ki kapott ma ötöst nyelvtanból? ;) Örülök, hogy szereted :)

      Törlés
  4. Kedves Bia!
    Szegény Emily-re fogták :( És szegény Emma egy ilyen jegyet nehéz kijavítani, tapasztalatból tudom :) Nagyon érdekes Alex háttértörténete, jól kidolgoztad a karakterét.
    Viszont szeretnék neked említést tenni valamiről, ami lehet, hogy neked nem olyan nagy dolog. A mai délután, este folyamán írtam TBOSD szerkesztőségének, hogy kilépek. Tudom, téged ez nem érint, csak szerette volna, ha Te előbb megtudod, mint a többiek.
    With love,
    Jesy :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Szegény Emily...
      A javításban nekem is van némi tapasztalatom, azt meg kell hagyni!
      Mi az, hogy nekem nem olyan nagy dolog? Most komolyan kilépsz? Nemáááár :// Őszintén sajnálom, szerettem a bejegyzéseidet. Már írom is az e-mail, hogy jól kifaggassalak! :))
      Köszönöm a kedves szavakat,
      Bia

      Törlés
  5. Szegény Emma, suli nem az erőssége, Emilynek meg a puskagyártás... egyébként nagyon jó rész lett Biuscicus :)
    STBesty

    VálaszTörlés