2013. november 30., szombat

90. rész: Szalay, készen állsz?

Sziasztok! Megérkeztem a kilencvenedik - Jézusom! - fejezettel. Ami annyit jelent, hogy már kilencven napja itt vagytok velem, itt van a 11/a, meg a fránya tanárok. És úgy tűnik végre lezáródik az, ami miatt az egész elkezdődött. A versek. Ma az utolsó is elmondásra kerül, merem állítani, hogy ez a világ egyik leggyönyörűbb költeménye, elképesztő!
Szeretném még azt elmondani, hogy a Blogger néha úgy dönt nem szeret, és a komira való válaszomat nem a megjegyzés után teszi, hanem a végére. Tehát aki nem találja a válaszát, az megtalálja valahol a komik között, úgy egymagában az én pár soromat.
És ha már itt vagyunk a kilencvenedik résznél, elárulnám, hogy nem sok van hátra... *Bia*

Emma szemszöge:

Mennyit kophat egy szerelem három év alatt? De most komolyan. Ha én három évig várnék egy srácra, egy idő után a szerelem átalakulna valamiféle görcsös 'meg-akarom-kapni' vággyá. De talán túlreagálom. Talán Alex szeret, mindvégig szeretett, csak én vagyok olyan hülye, hogy nem vettem észre. De hogyan lehetnék biztos? Hiszen éppen ő mondta, hogy csak akkor venne el egy lányt, ha száz százalékig biztos lenne benne. Lehet, hogy én tévedtem, és nincs szükség kockáztatásra. Végül is a bizalom a legfontosabb. Én bízom benne? Bízom abban, hogy sosem tenné ugyanazt velem, mint Márk? Ő is csak egy srác a többi közül, nem különb semmivel. Én ha én nem bízom benne, hogyan várhatnám el tőle ugyanezt? Szeretem... de biztos akarok lenni. Neki volt igaza. Biztosnak kell lenni! Vagy mégsem? Túl sok kérdés korán reggel.
A suli elé érve pánik fogott el. Mi van, ha nem sikerül? Annyira kellett az a négyes, és már olyan közel voltam!
A teremben a megszokott zűr uralkodott, bár Olivér és Emily aznap is az udvaron töltötték a reggelt. Peti trollkodott, Patrik telefonozott, Márk szintén, Flóra írogatott valamit, Brigi és Jenny egy cikket olvastak valami tinimagazinban, Alex pedig lesajnálóan pillantgatott feléjük. Már nem volt rajta szemüveg, gondolom rájött mennyire nem áll jól neki, és én is kicsit visszafogtam magam öltözködésileg.
Potássy belibbent a terembe és kedvetlenül levágta az asztalra az előző órán írt dolgozatokat.
- Egész jó eredmények születtek. De akad néhány siralmas is - sóhajtotta, miközben helyet foglalt. - Emma, majd a második órán meghallgatlak - közölte, és már el is kezdte a kiosztást, pedig még be sem csöngettek. - Walter Alex: ötös - nyújtotta az első sorban ülő fiú felé a majdnem tökéletes témazárót. - Magvas Emily - folytatta. Ő általában jegyek szerint szeretni kiadni a felmérőket. - Faragó Flóra és Szalay Emma - olvasta fel a maradék két ötös nevét. Nagyon örültem a jegyemnek, de az izgalomnak még korántsem volt vége. - Márton Péter: négyes.
- Tök komolyan? - kerekedett el a srác szeme. - Éljen! Emily, nélküled nem sikerült volna! - Potássy felnézett a dolgozatokból, ezért hozzátette: - Se!
- Na jó, Deák Olivér: hármas - mosolyodott el a tanár gonoszan, hiszen a fiú nem éppen a kedvence.
- Ne haragudj - suttogta Emily elhúzva a száját.
- Ugyan, nem számít - vigyorgott a fiú. Ez aztán a változás.
- A többieké kettes - vetett gyilkos pillantást a maradék négy emberre.
- Tessék? - visította egyszerre Brigi, Jenny és Márk. Patrik továbbra is csak a telefonjával volt elfoglalva.
Potássy az óra hátralevő részében a rendszeresen előfordult hibákról papolt, eléggé untuk a kiselőadását Kazinczyról, de legalább lassan telt az idő, és én lélekben fel tudtam készülni a végső megmérettetésre. Lehunyt szemekkel többször is felmondtam magamban a verset, miközben a stressz egyre csak nőtt bennem. Nehéz volt koncentrálni, mivel Peti folyamatosan poénkodott, Olivér folyamatosan röhögött, és Alex folyamatosan okoskodott. Csöngetéskor azt vettem észre, hogy síkideg vagyok. Leblokkolt az agyam és beszélni sem voltam képes. A többiek körülöttem mind biztattak, de ők még nem tudták, hogy egy teljesen egyedül, egy nap alatt bemagolt verset fogok előadni nekik művészien. Legalábbis ez volt a célom.
- Szalay, készen állsz? - nézett rám a tanárnő várakozón.
- Fogjuk rá - vontam vállat bizonytalanul.
Kiálltam az osztály elé, és vettem egy nagyon mély levegőt. Lehunytam a szemem és az alkotó szobámban voltam. Körülöttem minden csupa nyugalom és békesség. A nap besüt az ablakon, az almafán csiripelnek a madarak, és Alex fogja a kezem. Nem tudom miért, egyszerűen csak fogja. Aztán a keze szépen lassan felcsúszik a karomon, egészen az arcomig, gyengéden végigsimít az alsó ajkamon az egyik ujjával, aztán megcsókol. Hosszan, szenvedélyesen és tele érzelemmel.
Aztán kinyitottam a szemem és rápillantottam. Maga elé bámult, de még véletlenül sem rám. Igen, ez a vers pont erről szól.

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

Felkapta a fejét a cím hallatán, ugyanis nem ez volt tervbe véve. Utána végig le sem vette rólam a szemét, ami valamilyen szinten ösztönzőleg hatott. Én a vége felé őszintén szólva már könnyeztem. Flóra halványan elmosolyodott, Peti azt tátogta, hogy 'ember', Olivér tátott szájjal bámult rám, Emily pedig kacsintott egyet.
- Emma, ez csodálatos volt! Még én is elérzékenyültem! De ma nem ezt a verset vártam tőled - jegyezte meg Potássy.
- Egy hangyányit változott a terv - világosítottam föl, bár teljesen igaza volt. Alig mertem ezek után a fiúra pillantani, féltem, hogy elájulnék a pillantásától.
- Szóval akkor Alexszel ezt tanultátok meg? - tudakolta a tanárnő izgatottan, úgy tűnt tényleg tetszett neki az előadásom.
- Igazság szerint - szólt közbe a fiú, hangot adva gondolatainak - ezt Emma egyedül csinálta.
- Valóban? Miért? - ráncolta a homlokát a magyartanár, én viszont nem szerettem volna kifejteni a valódi okot, kellett valami burkolt.
- A másikat nem éreztem magaménak, és nem akartam még több munkát Alexnek. Hát megtanultam egyedül - vontam vállat.
- Amióta kijavítottam a dolgozatodat, azóta gondolkoztam ezen. És ezzel a verssel most megnyerted magadnak az ötöst - mosolyodott el, mire elkerekedett a szemem.
- Az ötöst? Komolyan? - döbbentem le totálisan, és szerettem volna ugrálni a boldogságtól. Mit fog szólni apu, ha ezt megtudja...
- Megérdemled - bólintott Potássy.
Örömömben azt sem tudtam mit csinálhatnék. Alexre pillantottam. Olyan sokat segített nekem, teljesen önzetlenül, annak ellenére, hogy így romlottak az ő jegyei is. Abban a pillanatban legszívesebben megöleltem volna. Odarohantam volna, és szorosan a karjaim közé zártam volna, ahogyan azelőtt. Beszippantottam volna az illatát, belenéztem volna a szemébe, és őszintén boldog lettem volna. De nem tettem. Nem bíztam.

24 megjegyzés:

  1. Szia!
    Wihííí! Első vagyok!
    Már harminc napja, hogy a blogodra leltem, viszont csak most írok először kommentárt. Minden szó eltörpül amellett, amit valójában érzek az olvasásakor. Ahogy írsz az egyszerűen PER-FEKT! Olvasgatja magát a történeted, nincs olyan érzetem, hogy az a részlet töltelék lenne. Könnyed, gördülékeny! Imádom! Mellesleg megjegyezném, hogy ennek fejezetnek a végén -eltekintve a kialakult helyzettől- vigyorogtam, mint a vadalma. Emma 5-öst kapott! Yuppppi! ^•^ Sajnálom, hogy közeleg a vége, de semmi nem tarthat örökké... Meg már túl nyúltott lenne... Kíváncsian várom a következő részt, a végkifejletet és a további írásaidat!
    Puszi, L*

    Ui.: Egy Olivért rendelnék!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Látom örülsz, hogy te lettél az első :D
      Nem is sejted, mennyire elképesztő számomra, amiket mondasz. Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire jólesik, hogy így gondolod. Köszönöm neked, hogy ezt mondom, hogy így érzel, és, hogy itt vagy velem! Köszönöm! <3
      Meglett a nehéz munka gyümölcse, Emma elnyerte a megérdemelt jegyet, így - látszólag - minden tökéletes körülötte.
      Annál több szerintem nem is kell, mint amennyit írtam, már görcsös lenne és unalmas, erőszakolt. Tudni kell hol kell befejezni :)
      Nagyon remélem, hogy még sokáig olvashatsz tőlem, remélem sokáig kis tudok tartani a blogger mellett :)
      Puszillak,
      Bia

      Törlés
  2. Jaaaaj de 90. áááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Nagyon jo lett...am de Alex fejere kivancsi lettem volna! xD
    Ez a vers egyik nagy kedvence,habar nem vagyok egy nagy versmanias ,inkabb olvasni szeretek!
    Emma nagyon ugyes ,megsiratott egy tanart...en is sirattammar meg tanart a kemiat . Szegeny ( na jo utalom!!!) kiment az osztalybol ugy felhuztam a hulye valaszimmal (feleltetett).
    Siess a kovivel !
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez már nagyon a vége... :)
      Alex képe egy ilyen 'ó, hogy az a...' momentumot kaphatott el, érdekesen festhetett :D
      Én mindkettőt szeretem, verset írni, olvasni, könyvet/blogot olvasni, blogot írni!
      El se tudom képzelni, hogy az én angol fizika tanárom mit fog szólni a hamarosan elkövetkezendő tézé javítása közben. Le fog fordulni a székről, azt garantálom. Én meg a fizika...
      Puszillak!

      Törlés
    2. Sok szerencset kivanok azert neked ! Drukkolok!
      Igen sajnos mindjart vegeeee ,neeeeeeee! De ugye belekezdessz egy masik ilyen tortenetbe ? Ne hagyd abba a tortenetek irasat ,mert gyonyoruen fogalmazol ,imadom ahogy irsz! Kar lenne erte!
      De gondolj csak bele ....ha fizikat nem is erted de a blog irashoz negyon nagy tehetseged van!
      En meg azt is el tudom kepzelni ,hogy egy iro lessz belolled!
      Ezt most komolyan gondolom!
      Puszi

      Törlés
    3. Köszönöm, szükségem is lesz rá... -.-"
      Természetesen belekezdek egy új történetbe, csak majd egy kicsit kell várnotok, mire az felkerül, szeretném ha vége lenne a felvételi-láznak.
      Köszönöm, annyira jólesnek a szavaid! :)
      Ezt íz író dolgot anyukámnak is mondd el...
      Puszillak!

      Törlés
    4. Anyudnak? Nagyon szivesen elmondom'!!!!!!!!!!!!!!!!!!
      Nem orul neki,hogy blogozol? oooo sajnalom!
      Am tokre szivesen elmondom neki ,hogy neked nagyo nagy tehetseged van ....ja es mvel en vagyok a legnagyobb rabeszelo mester sikerulni is fog! xD

      Törlés
    5. Nem bánja, hogy blogozok, de az írói ambícióimmal kikészítem :)
      Mindegy, lényegtelen. Azt hiszem itt az ideje, hogy berekesszük ezt a beszélgetést, körülbelül ez a komik fele :)

      Törlés
  3. Érzem a vég szelét...... És bár az első pár rész óta követlek, azt kell mondanom hogy ez a kedvencem, a csúcspont, mert Alex itt jöhetett rá, hogy Emma is ugyan olyan komolyan gondolta (inkább gondolja) mint Ő. És van egy sejtésem, miszerint ezen a (történetbeli) keddi napon következik be az előretekintő (nemtudom hogy hány részig fog ez a nap tartani).Úúúúú de szentimentális itt valaki! ;) Már várom a végét (közben pedig kívánom hogy még eltartson egy jó darabig)
    Puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól érzékeled, itt van a nyakunkban, lobogtatja a hajunkat... Egy könyvnél/filmnél is általában az a legjobb, mikor a legvégén alakul a nagy vita után a dolog. Az a legizgibb. Nem szeretek előre elárulni dolgokat - végül azonban mégis megteszem -, de annyit elmondanék, hogy ezt a keddi napot már nem fogom ennyire elhúzni, majd pénteken lesz vége a dolgoknak. Hétfőn kezdtem, pénteken végzek. Illetve... mindegy, majd minden kiderül.
      Puszillak!

      Törlés
  4. Hah most elpirultam (vagy nem....) igen emberek kesz odak vannak rolam :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom, hogy mikor pirultál el utoljára... talán mikor ott volt a telódban az a névjegy <3! óhmájgád! :D

      Törlés
  5. Huh ez nagyon jó lett. Imádom!! Annyira várom már a folytatást! Remélem kibékülnek és happy end lesz:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ezt mindig olyan mesés hallani! Meglátjuk, minden kiderül :)

      Törlés
  6. Az előző komim elég rövid lett. Ezt most szeretném pótolni főleg, hogy az előző részhez nem is írtam. Ne haragudj... Ezért szeretnék most az előzőről is írni néhány sort.
    Alex furcsa ,,hangulatváltozásai" érdekesek voltak. Egyszer még megcsókolná máskor meg szomorkodik a sok rossz miatt...
    Viszont az a sok reménytelen próbálkozás... Alex! :) Nemmm nyitott ajtót? (Persze pont ilyenkor nincs otthon!) Viszont dicséretes, hogy tovább próbálkozott. Talán Emma tényleg nem akarta észrevenni vagy nem is tudta, hogy ott van a szomszédban élete nagy szerelme.
    Dórinak viszont teljes mértékben igazat adok, hogy nem minden a külső, bár azért annak is van szerepe...
    A mostani részről pedig annyit, hogy gratulálok Emmának, hogy sikerült felmondania a verset hibátlanul és, hogy megkapta az ötöst amin én is meglepődtem nem csak ő és Alex. (Mármint gondolom, hogy ő is meglepődött. Nem várta, hogy az ötösért készíti fel Emmát.) Remélem azért az az ölelés meglesz majd. Valamikor. Nem is akarom tovább húzni az idődet. Remélem a következő rész boldog lesz.
    *Bogi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugyan, semmi gond, lényeg, hogy itt vagy velem és komizol, mikor időd engedi. Ráadásul te mindig ilyen szép hosszúakat kanyarítasz ide nekem, amiket imádok olvasni! :)
      Véleményem szerint Alex egy olyan karakter, aki egy pillanatról a másikra legrosszabbról legjobbra tud váltani, és fordítva, szemrebbenés nélkül. Igen, kiderült, hogy Alex tényleg próbálkozott. De szerintem - sajnos - nagyon sok osztályban van olyan gyerek, akit emberszámba sem vesznek. Főleg, mivel ha valaki menő, akkor szeretné a legkevesebb kapcsolatot létesíteni a nem menőkkel... ez pedig valahol inkább csak szomorú.
      A külső egy nagyon fontos kérdés szerintem. Ha valaki ápolatlan, tényleg nem törődik a kinézetével, elhanyagolja magát, akkor az nem feltétlenül vonzó. Viszont különböző, ápoltabb arcoknál meg annyit tudok mondani, hogy mindenkinek más a szép. Hisz nem vagyunk egyformák, ami nem is baj! Ugyanakkor nézhet ki valaki akármilyen jól, nem feltétlenül lesz attól jó ember, vagy akár jó pár - lásd: Márk.
      Senki sem számított arra, hogy Emma végül az ötöst is megkapja, viszont írt egy gyönyörű dolgozatot, négy darab verset bemagolt, hosszabbakat is, amit még én sem - pedig imádom a verseket és gyorsan is megy a memorizálásuk - tudnék megtanulni egy kerek hét alatt, ráadásul legtöbbször alig akadt néhány napja, egy időben folyton rosszban voltak Alexszel.
      Te sosem húzod az időm, puszillak!

      Törlés
  7. Annyira hihetetlenül ügyes vagy! :-) Tényleg nagyon jól fogalmazol., és nagyon szeretem olvasni az írásaidat. Kíváncsi lennék, hogy ha ezt a történetet befejezed tervezel-e másikat, és ha igen, milyet. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez pedig olyan hihetetlenül kedves tőled, és roppant jólesik! :)
      Természetesen kezdek új történetet, amiben majd szépen kilépek ebből a gimis dologból, és kicsit feljebb haladok kor ügyileg. Annyit elárulok, hogy az egy tehetségkutatót fog elbeszélni, Amy, Matt, Pink, Tay, Rachel, meg még oly sokak szereplésével. Ebből látszik, hogy hagyom egy kicsit a hazánkat, Amerikába zarándokolok! Puszillak!

      Törlés
  8. Szia Bia!:)
    Ehhez a részhez írok pedig még nem is itt járok, de lényegtelen.
    Egyszerűen fantasztikusan írsz. Olyan mintha velem megtörténne. Csodás. Nagyon tetszik:) Azt szeretném kérdezni hogy hány részesre tervezed?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm a kedves szavaidat, zene füleimnek! :)
      Hány részesre? Hát, szép kerek szám lesz...
      Puszillak!

      Törlés
  9. Drága Bia!!
    Úgy sajnálom, hogy ilyeneken vesztem össze veled!!
    Közben azt hiszem tényleg sikerült megértenem téged és tényleg sajnálom!
    Azt pedig légyszi ne mond, hogy ne olvassam, igazság szerint ez egy kicsit fájt..mert én tényleg nagyon szeretem a blogodat. :(
    Szuperül fogalmazol, izgalmas, romantikus és lehet vele vitatkozni, de utána úgy is kiderül, hogy fölösleges. :)
    Nagyon tetszett!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucinda!
      Ugyan, tudod, hogy imádlak!
      Csak a saját igazunkat bizonygattuk, nők vagyunk, mindig igazunk kell, hogy legyen :)
      Nem akartalak én se megbántani, nem is volt célom, örülök, hogy így is velem maradtál.
      Köszönöm, tudod, hogy jólesik!
      Puszillak! <3

      Törlés
  10. Jaj nemáááár. Most mind2-en titokban imádják egymást.... :( De a versnek örülök! :)
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ez így szokott lenni :(. Az legalább sikerült!
      Puszi!

      Törlés