2013. november 14., csütörtök

74. rész: Merek!

Sziasztok! Nagyon köszönöm a több, mint hetven feliratkozót! Imádlak titeket!
Azt hiszen talán már mindenkinek volt része felelsz vagy merszben... tapasztalatok?
Úgy tűnik a mostani részek Didu olvasómnak kedveznek, hisz ebben a részben kiderül az a bizonyos dolog Patrikról. Mindenki eldönti, hogy hogyan ítélkezik felette. *Bia*

Alex szemszöge:

Fürödtünk a saját izzadtságunkban a játék után, úgyhogy zuhanyzás és öltözés után úgy döntöttünk, hogy összegyűlünk a mi szobánkban. Emma, Flóra, Emily, Peti és Patrik társaságában üldögéltem az ágyamon, és arra gondoltam, mennyire más minden. Régen Patrik és Peti a nyomiságuk fordításának reményében a menőkkel rajultak esténként, én jobb híján aludtam, Emily és Flóra pedig szerintem leginkább csak unatkoztam a szobájukban.
Aztán furcsa dolog történt. Az ajtón kopogást hallottunk, majd Olivér feje bukkant fel a nyíló ajtóban.
- Nem baj, ha... - kezdte olyan kétségbeesetten, amilyennek még sosem láttam; sejtésem szerint Emily okozta ezt. Aki le is csapott az alkalomra, hogy közbevághasson.
- Igen, baj! - talán úgy érezte csak akkor nyomhatja el az érzéseit ha visszaadja a fiúnak azt, amit ő kapott tőle.
- Emily... - néztem rá összehúzott szemekkel, hiszen tudtam, hogy ő sem akarja ezt, és nem akartam nézni, ahogy széttépik egymást. - Gyere be! - intettem Olinak olyan kedvesen, amennyire csak tudtam.
- Jenny és Brigi veszekednek a szobájukban, Márk pedig bealudt, gondoltam átjövök - telepedett le a földre, ahol Flóra és Patrik ült, Emma mellettem az ágyon, Emily Patrik ágyán, Peti meg a sajátján.
- Neked csak akkor vagyunk jók, ha a többiek el vannak foglalva, nem igaz? - forgatta a szemét Emily sértetten, és talán ebben az egyben én is egyetértettem vele.
- Hagyd már! - szólt rá Emma. Emilyn kívül mindenki kedvelte Olivért a szobában, bár őszintén szólva talán ő kedvelte a legjobban. Épp ezért volt vele ilyen. Emma erre később annyit mondott, hogy általában azokat bántjuk meg a legjobban, akik a legfontosabbak nekünk.
- El is mehetek - ajánlotta fel a fiú az ajtó felé bökve ujjával, mire a kis kötözködő már nyitotta is a száját, viszont a barátnője jobbnak látta ha megelőzi:
- Maradj! - kérte Flóra, aki erőt vett magán és úgy döntött, hogy beszélni fog a jó cél érdekében, hogy békét teremtsünk a felek között.
- És mi a terv? - érdeklődött a menő körbenézve, azt látván, hogy éppen semmi nem történik.
- Ami minden évben: Truth or dare! - mutatta fel a telefonján lévő alkalmazást Patrik. - Csak más a társaság - pásztázta végig a szobát. - A nyomi az új menő. Ki szeretne kezdeni?
- Ember, nálad van a telefon, kezdj te! - vetette fel Peti harsányan, félő volt, hogy Márk felébred. - Patrik, felelsz vagy mersz? - tudakolta tőle.
- Felelek - pötyögött a telefonján a kocka, elolvasta az angol sorokat magában, és magyarul lefordította nekünk. - A szobából ki lenne rossz pár? Nehéz kérdés... - morfondírozott elmerengve, néhány pillanatig elgondolkoztam, hogy mit fog mondani, de mielőtt bármit kiötölhettem volna már válaszolt is. - Emma!
- Mi? Miért? - háborodott fel a lány, felvonva az egyik szemöldökét.
- Mert nem érném meg a második randit. Alex megölne - tárta szét a karját, mosolyt villantva felém, mire mindenki felnevetett.
- Nagyon vicces... - dünnyögtem cinikusan, összefontam a karjaimat magam előtt, így fejezve ki nemtetszésem.
- Mehetünk sorban? Jobbra vagy balra? - nézett előbb az egyik, majd a másik irányba a játékot irányító fiú lelkesen.
- Jobbra - csettintett Emma vidáman. - Én jövök.
- Rendben Emma, felelsz vagy mersz? - kérdezte tőle Patrik, reménykedve az utóbbiban, hisz neki mindenképp az volt a kedvenc időtöltése ha másokat szívni láthatott.
- Merek - jelentette ki Emma, megadva neki ezt az örömöt.
- Beszélj rímekben a következő körig - vigyorodott el a fiú a telefonra meredve, konstatálva, hogy ez a versileg analfabéta Emmának kiváló feladvány.
- Inkább meg sem szólalok... - fogta a fejét, de aztán rájött, hogy ehhez is kell 'rímeltetnie' valamit, úgyhogy megtoldotta: - Mert csak rímben szólhatok.
- Ember, ez gyenge volt - legyintett Peti szinte üvöltve, úgy tűnt koncerten érzi magát, ahol csak így lehet kommunikálni. - Szinte majdnem ugyanaz a két szó!
Emma nem reagált, mert azt is rímbe kellett volna szednie.
- Én jövök - szóltam oda Patriknak. - És felelek - suhant át az arcomon egy halvány mosoly, mikor az övéről lehervadt az.
- Rendben - pötyögött párat csalódottan, majd miután elolvasta a kérdésemet, kicsit bizonytalanul lefordította. - Ha három dolgon változtathatnál az életedben, mi lenne az?
Fogós kérdés volt. Kettő persze kapásból átsuhant az agyamon, a szüleim helyzete, mindkettőn gondolkodás nélkül változtatnék. Csak a harmadikon kellett törnöm a fejem, sok minden eszembe jutott. Például a Keresztessel való kitolás, az összes földrajz jegyemet ötösre váltanám. Vagy esetleg az ösztöndíj... Flórára pillantva pedig a világbéke jutott eszembe, az a töri óra volt az egyetlen mikor hajlandó volt huzamosabb ideig beszélni, amikor a második világháborúsról tanultunk, bírálta és elítélte.
- Talán... - elmélkedtem a harmadik változtatáson, miután megosztottam a többiekkel a másik kettőt, persze nem konkrétan hanem csak burkoltan. Nem akartam kifejteni a szüleim helyzetét. - Változtatnék az osztályunkon.
Úgy tűnt mindenkit mélyen érintett a választásom, egyesek - talán legjobban Olivér - magukba szálltak és elgondolkodtak a hallottakon.
- Én jövök, ember. Én merek - visította Peti fülsiketítően magas hangon.
- A játék további részében ne mondd ki azt a szót, hogy ember! - nyögte Patrik elvágódva a földön, a társaság pedig nagyon együtt érzett vele.
- Ezt kell csinálnom? - csodálkozott a srác.
- Nem, ez az én reménytelen vágyam - aztán végül elmondta az igazi feladatot: - Ragassz két papírpoharat a pólód elejére - fordította Patrik felröhögve.
- Ezer örömmel, ember! - túrt bele az egyik táskájába, előhúzott két piros partipoharat, és celluxszal a mellkasára erősítette. - Hogy nézek ki? - kérdezett meg minket, de a nevetéstől nem tudtunk megszólalni.
- Tiszta Kiszel Tünde - röhögött Oli a szemét törölgetve, elterülve a földön.
- Nagyon kemény! - helyeselt Patrik, levegő után kapkodva. Furcsamód jól álltak Petinek a legkevésbé sem nőies, pohárformájú idomok.
- Oltárian festesz... hasonlítasz egy lánytesthez! - rímelt Emma elvigyorodva, hisz sikerült megtalálnia a megfelelő szavakat.
- Na jó, most már leveheted - engedélyezte Patrik, de Peti csak pár kérdéssel később szabadult meg tőlük, addig ezzel szórakoztatott minket. - Emily?
- Felelek! - vágta rá a lány határozottan.
- A szobából kivel lenne a legrosszabb beragadni egy liftbe?
- Olivérrel - pillantott rá szúrós szemekkel. A fiú inkább csöndben maradt, ennek következtében a szobára is némaság telepedett.
- Ez kínos... Peti haja zsíros! - brillírozott Emma.
- Hé! - horkant fel a fiú.
- Bocs, rímelnie kellett - tárta szét a karját a lány. - Egész jó ez a helyzet. - Úgy tűnt tetszik neki a feladata.
- A kellett meg a helyzet nem is rímel! - zsörtölődött Peti, nagyon rántva a vállán sértetten.
Emma erre csak legyintett, nem akart még többet verselni.
- Flóra? - folytatta a kört Patrik-
- Egyszer élünk! Merek - mosolyodott el, összecsapva a tenyereit.
- Egy percig nem szabad megmozdulnod, de közben egy másik játékos megpróbál mozgásra bírni bármivel, ami az eszébe jut - jelentette be a feladatát Patrik, már előre kitervelve minden részletet; Petire sandított.
- Ki lesz a másik emberke? - nézett körbe kissé ijedten Flóra, de mielőtt választhatott volna valakit, jelentkező máris akadt.
- Ember, majd én! - mászott le az ágyról Peti.
- Mi? Ne! - ellenkezett Flóra, de nem volt mit tenni.
- Óra indul - nyomta be a stoppert a telefonján Patrik. Mi már a szituációtól majdnem elröhögtük magunkat, hát még ami utána jött...
Flóra megmerevedett és úgy bámult a barátjára, akivel éppen fasírtban voltak. Ha nem Flóra lett volna az előtte ülő lány, Peti fergeteges poénokkal próbálkozott volna. De bizony Flórát kellett mozgásra bírnia.
- Flóra - kezdte Peti, roppantva egy utolsót az ujjain. - Csókolj meg. Csókolj meg! Nem látod mennyire szenvedek? Csókolj már meg! Flóra... csókolj meg! Ez kezd nagyon gáz lenni, csókolj meg! Csókolj meg!! Na jó! Flóra! Sajnálom! Csak csókolj meg! Egy kis csók! Csókolj m...
És akkor Flóra egész egyszerűen rávetette magát a barátjára, és megcsókolta. Mi meg dőltünk a nevetéstől, Emma kis híján lefordult az ágyról. Aminek az oka igazából Patrik és Olivér együttes kifigurázási műsora volt.
- Olyan hülye vagy! - tápászkodott fel a földről Flóra, nagyon ütve Patrik fejére. Addigra már ő is tudta, hogy a feladatot ő kreálta.
- Tudom - mosolyodott el. De legalább kibékítette őket.
- Flóra, zálogot kérek, nem teljesítetted a feladatot - nézte a telefonját Patrik, visszaváltva kockára. - Egy ruhadarabot, vagy valamit.
- Mi ez, vetkőzős póker? - szólt közbe Emma. - Mert az nem kóser! - tette hozzá a szemét forgatva, mikor a 'bíró' szigorú arcot vágott.
- Na, kérek valamit! - sürgette a lányt Patrik.
- A nyakláncom megfelel? - nyújtotta át Flóra.
- Tökéletes! - vette el Patrik, és letette maga elé a földre. - Olivér, felteszem, hogy te mersz.
- Még szép! - felelte a srác.
- Menj át a szomszédba, és kérj kölcsön egy esernyőt! Megelégszünk a szomszéd szobával is - toldotta meg a feladatot Patrik.
- Az egyik oldalon Márk, a másikon meg Péter bá - bámulta a két falat felváltva. - Biztos mindkettő alszik
- Az ofő ilyenkor még fent van - közölte gonosz vigyorral Emily.
- Maximum az ágyon, de szerintem alszik - erősködött a fiú, nem akarta ezt végrehajtani. Halottak vagytok! - állt fel végül megadón, kilépett a folyosóra és a 109-es szoba előtt megtorpant. Mindannyian kidugtuk a fejünket az ajtón, hogy nyomon követhessük az eseményeket. Bekopogtatott, Péter bá egy 'tessék'-el jelezte, hogy bemehet. Éppen csak résnyire nyitotta az ajtót, úgy kérdezte meg tőle: - Kölcsönkérhetnék egy esernyőt?
- A felelsz vagy mersz kiváló játék, de szeretnék kimaradni belőle - hallottuk az ofő hangját odabentről, nyomottnak tűnt, tehát nagyon valószínű, hogy aludt.
- Természetesen. Elnézést - csukta be maga után az ajtót Olivér. - Megöllek, Ötvös! - baktatott vissza a szobába lesütött szemekkel.
- Annyira nem volt gáz - nyugtatta meg Emma. - Te vagy az ász!
- Kösz - mosolyodott el Olivér.
- Úgy fest, hogy megint én jövök! - húzta ki magát Patrik, miután mindenki visszaült a helyére. - És ismét felelek - ő csak azt szereti, ha más szív, ha ő az már nem olyan vicces. Viszont pechére ez most nem jött be. - Khm... - köszörülte meg a torkát, aztán elmondta a kérdését. - Melyik híresség tetszik? Hát... mondjuk Rihanna - válaszolta a vállát vonogatva.
- Ember, ez hazugság! - csóválta a fejét Peti. - Igazán bevallhatnád most már.
Pár amolyan 'miről nem tudunk' pillantás kezdte figyelni a két fiút.
- Nem tudom miről beszélsz... - tettette a hülyét Patrik, a tekintetét visszahelyezte a telefonra, és már lépett is volna tovább. De mi nem engedtük.
- Miről van szó? - kíváncsiskodtunk.
- Semmiről - legyintett Patrik. - Rihanna a hírességideálom! - kötötte az ebet a karóhoz, viszont akkor már nem volt megállás.
- Mondd el nekik! - győzködte Peti.
- Nem!
- Ha te nem mondod el, akkor majd én! - fenyegette.
Patrik drámain felsóhajtott, talán ő is úgy érezte, hogy ideje lenne már megosztani ezt az osztállyal.
- Jó, jó, elmondom! - adta meg magát. - Ricky Martin - közölte, de nekünk még mindig nem esett le. Kérdőn pillantottunk egymásra, hátha valaki érti.
- Tessék? - kérdeztük szinte egyszerre.
- Meleg vagyok - ismerte be.
Döbbenet. Az a tipikus "mi van?" hangulat ereszkedett ránk, majd miután felocsúdtunk, millió kérdéssel kezdtük ostromolni őt.
- Hogy tudtad ezt eltitkolni? - jött az első kérdés. - Mióta? Van barátod? Ez mégis hogyan lehetséges? - érkezett a többi, különböző feladóktól.
- De nálam bepróbálkoztál tavaly! - emlékezett vissza Emma, én pedig kezdtem egyre jobban összezavarodni, és kicsit sem voltam biztos benne, hogy valaha lesz olyan pillanat mikor mindent tisztán látok majd.
- Rímet kérek hozzá! - szólt rá Patrik.
- Ez az egész bűzlik, mint egy bivaly. Most jó? - morogta Emma a válaszra várva.
- Tökéletes. Igen, az volt az utolsó próbálkozásom, mielőtt magamnak be mertem volna vallani. Rájöttem, hogy azért nem megy nekem olyan jól a lányokkal, mert... hát... szóval értitek - pirosodott ki az arca.
- Tehát mikor ma azt mondtad, hogy jársz valakivel, akkor egy srácra gondoltál? - faggatózott tovább Emma. Patrik várakozó arckifejezéssel tekintett felé. - Nem szedem rímbe, már letelt a kör, ráadásul ezzel mindent felbolygattál!
- Még nem telt el a kör, majd csak ha teljesíted a következő feladatot. De láss csodát, mégis rím lett! Gondoltál, bolygattál. Nem tökéletes, de megfelel. Az eredeti kérdésedre pedig az a válaszom, hogy nem járok senkivel, csak biztosítani akartalak, hogy nem kell aggódnod miattam. De örülnék egy lapozásnak! - jegyezte meg a fiú, mikor a kérdések között már kezdett ő maga is összezavarodni.
- Rendben, nem faggatunk - ígérte meg Olivér beleegyezve. - Csak ne mozdulj rám!
- Hülye! - nevetett fel Patrik. - Nem vagy az esetem.
- Nem eseted egy ilyen macsó, mint én? - vágott csábos képet Oli.
- Olivér, képzeld, van olyan ember ezen a világon, aki nem őrül meg érted! - szólt közbe Emily lenézően. - Van, aki nem szereti ha állandóan szívják a vérét!
- Na, elég volt ebből! - vert egyet a padlóba Oli az öklével. - Azt akarod, hogy kimondjam? Azt akarod? Sajnálom! Most jó? Mindent sajnálok, úgy viselkedtem, mint egy óvodás aki meghúzza a neki tetsző lány copfját. De megbántam!
- Olivér, értsd meg, hogy ez nem változtat semmin! Sok időm volt átgondolni, és kismilliószor megbántottál. Mégis miért bocsátanék meg? - fakadt ki Emily.
- Értem, szóval te tökéletes vagy, én viszont nem érdemlek megbocsátást - vonta le a következtetést a fiú, én pedig alig bírtam nem odanézni.
- Én nem ezt mondtam! - védekezett a lány feltett karokkal.
- De ezt gondoltad. Felvilágosítalak, hogy nem vagy tökéletes! - fortyogta Oli, a vitájuk pedig egyre jobban kezdett hasonlítani a minékhez Emmával. Végül azonban egészen más irányt vett.
- Ezzel tisztában vagyok, azzal viszont nem, hogy miért kötözködsz velem. Egyáltalán miért pedálozol? Semmit sem tudsz rólam, ez sosem működne! - bökött kettőjükre Emily, mi pedig figyelmesen hallgattuk a szitkokat. - És amúgy is, te annyira buta vagy! - fokozta a helyzetet.
- Mindent tudok rólad! - szögezte le Olivér harciasan, mintha legalábbis a csatatéren lenne. Állítólag a szerelem egy csatatér, Emma ezzel érvelt. Tehát a hasonlat tökéletes.
- Igazán? Kedvenc dal? Kedvenc tárgy? Szemszín? - hunyta le a szemét a lány, fogós kérdések után. A kedvenc száma nem Michael Jackson, a kedvenc tantárgya pedig nem a földrajz.
- Paula Abdul: Straight up, spanyol, és barna - válaszolta gondolkodás nélkül Olivér, és még én is meglepődtem ezen.
- Gratulálok! Most aztán kitettél magadért, három évnyi piszkálódás után - tápászkodott fel Emily, és rántva egyet az egész testén, kiviharzott a szobából.
Az este kivégzésre volt ítélve, úgyhogy mindenki visszatért a saját szobájába. Aludtunk.

Na, mit gondoltok? Mi lesz Emily és Olivér sorsa? Patrik? A játék? *Bia*

18 megjegyzés:

  1. Húú!Ez durva!Nagyon jó lett!<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen reakciót vártam. Köszönöm! <33

      Törlés
  2. Wooooooooowwwww!!Csak ennyit tudok mondani.Annyira jó rész lett. Végre van aminek örülök mert mindgyárt belehalok a médiába.:)
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd, én meg a földrajzba. De most komolyan, média doga? Jó, azért a kedvencem továbbra is az angol technika doga -.-"
      Köszönöm! <33

      Törlés
  3. Erted ennyi telt tolem mikor Patrik kimondta: NA BAZDMEG !!!!!!!!!!!!!!!
    FHAJJJJJJ beszaras,..................FHUUUUUUUUU meg mindig faj az allam a nagy koppanastol!!!!
    Ez igazan jo resz lett csak Patrik ...........JUUJJJJ
    Na hat mindegy ! XD
    Am de koszonom ,hogy ismet gondoltal ram !!
    Imadom ahogyan irsz es tovabbi sok ilyen jo reszt !
    Siess a kovivel !
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem ez az a reakció, aminek nagyon nagyon örülök! :)))
      Nem is tudok mit mondani, remélem azért lassan sikerül összekaparnod magad és feleszmélni a sokkból... :D
      Köszönöm, köszönöm!
      Puszillak! <33

      Törlés
  4. Basszus nem gondoltam volna Patrikról, legalábbis én semmilyen jelet sem vettem észre, de lehet hogy túlságosan elvoltam foglalva Emmával és Alexel. :D Mint az összes rész ez is TÖKÉLETES lett és mindig meg tudsz lepni valamivel. Már nagyon várom a következőt, meg persze azt is hogy mi lesz Olivérrel és Emilyvel. :)
    Puszi <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy most jeleket nem különösebben raktam bele, ráadásul Patrik nem képezi a történet fontos részét, olyan értelemben, hogy nem 'szerepel' valami sokat... hisz ő Patrik :D
      Köszönöm! <333
      Hamarosan kiderül, de kell még várni egy kicsit rá... :)
      Puszi!

      Törlés
  5. Én annyira de annyira jó. Erre az Emily - Olivér dologra már nagyon kíváncsi vagyok.
    Tűkön ülve várom mi lesz :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök! :D
      Még kell egy kicsit várni, de lassan kiderül... :)
      Puszi <3

      Törlés
  6. Nagyoon jó letett a rész és már várom a kövit, ahugy hány részesre tervezed ezt a blogodat? És ha ezt befejezted csinálsz majd új blogot?? *-* ♥ Zs~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3
      Hát, mondjuk azt, hogy még húsz-harminc rész van hátra :)
      Természetesen, már folyamatban van a dolog, lesz!

      Törlés
  7. hinye binnye minnye tinnye rinnye zinnye pinnye dinnye ginnye vinnye

    VálaszTörlés
  8. It's okay to be....khmm....Patrik! :)
    Jó hosszú és izgi rész lett, nagyon aranyos volt a Flóra-Peti csók <3
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, arra emlékszel, mikor hatodikban tutorialon Ádi felállt a székre és ezt dalolta; It' okay to be g*y :D
      Ez most tényleg hosszabbra sikeredett, hisz sok dolog történt és derült ki benne :) Köszönöm! <3

      Törlés
  9. Nagyon jók lettek a bejegyzések. :)
    Gratulálok. :)

    VálaszTörlés