2013. november 29., péntek

89. rész: Beszélnünk kell, fiatalember!

Sziasztok! Röstellem, de pár napja még a komikra se tudtam válaszolni, viszont most péntek van szóval mindenképp fogok. Köszönök minden támogatást! *Bia*

Emma szemszöge:

Furcsa izgalom töltött el, mikor Alex jegyéről volt szó. Az érzés olyan volt, mint egy pofon. Egy pofon, ami eszembe juttatta mennyire szeretem. Csakhogy már túl késő volt. Ugyanis mikor Keresztes afféle 'annyira nem akarom ezt, de köteles vagyok' sóhajokkal megspékelve kibökte, hogy Alex teljesen hibátlan dolgozatot írt, a srác örömében felpattant, és átölelte Flórát. Nem, nem féltékenység volt. Inkább amolyan beletörődés. Akkor jöttem rá, hogy mennyire tud fájni egy beletörődés.
Az öltözőben csöndesen készültem el tesire, semmi kedvem nem volt abban a melegben futni, de nem volt különösebb választásom, ezért megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz. Örök hála Flórának és Emilynek, amiért nem tették szóvá a komor tekintetemet és a szótlanságomat, de még Jennynek is köszönettel tartozom, amiért egy szúrós pillantással megakadályozta, hogy Brigi bármit is mondjon nekem.
Szóval tesin futottunk, a tanárnő nem kímélt minket, teljesen kifulladtam az óra végére. Szerettem volna rögtön hazasietni, azonban Oli elkapott.
- Hé, Emma! - kiáltott rám a teremben, mire megtorpantam az ajtóban. - Holnap minden eldől - célozgatott az irodalomra. - Tuti megkapod.
- Én nem vennék rá mérget - csóválta a fejét Alex, fel sem nézve a pakolásból. Meghökkenve pillantottam rá. - Csak egyszer vettük át a verset.
- Szóval szerinted nélküled nem is tudok megtanulni egy verset? - ráncoltam a homlokom sértetten, kikérem magamnak! Tekerjük lejjebb az egót, ha lehet.
- Ezt nem mondtam. De, hogy őszinte legyek, valóban így értettem - bólogatott gonosz vigyorral a szemüvegtől elcsúnyított képén.
- Nincs rád szükségem, még nálam van a könyv, benne a szómagyarázattal - emlékeztettem megrántva a vállam, igyekezve kellőképpen visszavágni... talán inkább valami mást kellett volna mondanom.
- Az az én könyvem - jegyezte meg visszafojtva a mosolyát.
- Ezek szerint már nem - vigyorodtam el, majd kiléptem a teremből.
Otthon felnyitottam a könyvet, és erős bizonyítási vágy fogott el. Szerettem volna megmutatni neki, hogy teljesen egyedül képes vagyok megtanulni egy verset. Ezért vállalkoztam a lehetetlenre, és kerestem egy másik költeményt a könyvben. Szerettem volna kifejezni vele az érzéseimet is, így találtam rá Csokonai művére: A reményhez.

Alex szemszöge:

- Megkaptam! Megkaptam! Megkaptam! - ujjongtam anyu szobájában teljes extázisban, mintha legalábbis az olimpiát nyertem volna meg.
- Gratulálok, Alex! - mosolyodott el, bár kissé borúsnak hatott a tekintete. - Apád büszke lenne.
- Tudom - bólogattam. - Így csak rajzból leszek négyes, ami nem is olyan szörnyű - legyintettem boldogan. - Viszont most tanulnom kell, mivel szerdán írunk matekból - nyüszítettem. - Szia!
A ágyamon ülve a füzetemet tanulmányoztam ásítozva, még mindig nem tudtam kiheverni a tábor álmatlan éjszakáit, mikor Dóri komoly arccal betipegett.
- Beszélnünk kell, fiatalember! - húzta fel magát az ölembe két vékony karjával. - Ez így nem mehet tovább!
- Mire gondolsz? - kérdeztem összevont szemöldökkel, mivel ezt érthette a Disney Channel új sztárjának viselkedésére is.
- Emmára, nagyokos! - világosított fel. - Te szereted őt, ő szeret téged, mi itt a gond?
Néha tényleg olyan érzésem van, hogy ő az idősebb, nem pedig fordítva.
- Ez egy fokkal bonyolultabb ennél - próbáltam elmagyarázni neki, ami nem volt egyszerű úgy, hogy még én sem értettem mi zajlott köztünk pontosan. - Emma még mindig szereti Márkot.
- Márkot? - grimaszolt. - Azt a Márkot?
- Igen, azt a Márkot - bólintottam.
Sajnos azt a Márkot ő éppen elég jól ismerte.
- Hiszen az lehetetlen, ezt te is tudod! Nem minden a külső - emlékeztetett vadul gesztikulálva, belőlem meg egyszerre előtört valami, aminek talán előbb kellett volna:
- Kilencedikben becsöngettem hozzá, de nem nyitott ajtót, talán nem volt otthon. Erre többször is tettem kísérletet, sosem jött össze. Tizedikben felkértem táncolni a sulibulin, de a nagy hangzavar miatt nem hallotta, és lazán elsétált mellettem. Pár hónapja pedig súgtam neki nyelvtanon, csakhogy nem tudta kitől jött a segítség.
- És ezt most miért mondtad el nekem? - nézett fel rám a húgom értetlenül, nem érezhette ezen dolgok súlyát.
- Azt mondta szánalmas az életem, mert sosem próbálkoztam - idéztem fel a vonaton hallott szavait, amik elgondolkodtattak. - Csupán azért nem vett észre, mert nem akart észrevenni.
- Szóval ez a bajod? Az, hogy nem vett észre? - próbálkozott megérteni, szépen lassan kezdett a fejében összeállni a kép.
- Okoskodó, kegyetlen szentfazék - sóhajtottam fel fájdalmasan. - Ezt mondta.
- Jaj, úgysem gondolta komolyan! - nyugtatott. - Te is mondasz hülyeségeket, mikor ideges vagy.
Igaza volt, én hozzávágtam egy nagyon csúnya szót.
- Nem akarok erről beszélni - zártam le a témát.
- Rendben, de egy dolgot azért még mondok - mászott le rólam. - Helyesen dönts. És hagyd ezt a szemüveget - azzal kisétált a szobámból.
Kíváncsiságból széthúztam a függönyt és Emma szobájára meredtem. Volna, ha nem díszelgett volna ott is egy függöny. Azonban a festő szobájában tartózkodott éppen, és oda beláttam. A szoba közepén ült, és a verset tanulmányozta. Mellette egy üres vászon, ecsetek és festékek. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megcsókoljam.
- Alex, segítened kéne - szólt valaki. Egy pillanatra azt sem tudtam hol vagyok, aztán mikor megfordultam, Margóval találtam szemben magam. - Dóri nem hajlandó ebédelni.
- Persze, máris megyek - bólintottam. Újra Emmára szegeztem a tekintetem, de akkor már más volt. Nem akartam megcsókolni. Ismét fájdalom fogott el, amiatt, amit mondott. Valami megváltozott az egész lányban azóta, hogy veszekedtünk. Persze nem állítom, hogy én olyan kedves lettem volna vele, elvégre civakodtunk. De valamilyen okból már nem úgy tekintettem rá, mint előtte. Valami tényleg megváltozott. Vajon mi?

18 megjegyzés:

  1. Wowwww. Dóri milyen érerr. Most akkor ki is a nagyobb??:)
    CC

    VálaszTörlés
  2. Rímbe szedem komimat
    Csak a te kedvedért,
    És meghatározta napomat
    A meglepetés,
    Mi engem ért,
    Mikor elolvastam fejezeted végét,
    S mikor rádöbbentem:
    Az első komizó megint én lettem!
    Pusszancs XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most akkor én is verseljek?
      De azért ne vegyük versenynek...
      Így e oldalamat is megismerhetitek,
      Egész nyugodtan élvezhetitek!
      Köszönöm a komidat,
      Ettől az író el nem riad.
      Puszillak téged drága Esther,
      Te aranyos kis rímmester! :)

      Törlés
    2. Látnád a depis, elcsépelt szerelmes verseimet! :)
      Ja, és a blog folyamán ez egyszer még megmutatkozik...

      Törlés
  3. Nagyon jóóó, ugyan olyan jó mint a többi. Imádommm és azt még jobban hogy te más bloggerekkel ellentétben nem csak akkor raksz fel részeket amikor hirtelen eszedbe jut hanaem minden nap, és ezért imádlak. Már várom a kövit:) Zs~ ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó ha tudod, hogy én is imádlak titeket, hisz más olvasókkal szemben ti nem csak akkor kommenteltek, mikor piros hó esik :) Persze minden olvasót meg kell becsülni! :)
      Köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy így vélekedsz! Puszillak!

      Törlés
  4. Ne aggódj Esther, így is megvan a hatás! :)

    VálaszTörlés
  5. Hinnye mit irjak... hat ja imadom a veszekedest :D

    VálaszTörlés
  6. Neeee mar ez olyan...................ummmmmm olyan izeee lett! ALex barom ritka nagy barom! ( de attol meg szeretem! XD)
    Na mindegy ,de Emma se egy rendes.......
    Am nekem is van legjobb fiubaratom....raadasul szomszedom! Nem olyan ,hogy minden napot eggyut toltunk,meg ,hogy eggyutt alszunk meg stb.!
    De sok idot egyut toltunk es eleg sok mindent megosztunk egymassal. Eggyut szoktunk filmezni ,meg egy csomo minden.Emellett vannak baratnoim ,es veluk is rengeteg idot toltok. Volt mar ra alkalom, hogy o koltott ugy ,hogy ramugrott reggel ....de ezt csak azert mert egyik filmbe is lattuk !
    Imadom a kolkot de csakis baratok vagyunk! :D
    Nagyon jo resz lett !
    Siess a kovivek ...ami a 90. resz lessz ! <3
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az emberek ha felhúzzák magukat hülyeségeket beszélnek. Előfordul.
      Érdekes egy fiúbarátod van, minden esetre gratulálok hozzá, nekem egyik fiúbarátom kétszínű, másik szerintem nem teljesen százas... :)
      Bizony, bizony! 90! <3
      Puszillak!

      Törlés
  7. Remélem Emma jól megtanulja a verset! Meg azt is, hogy kibékülnek :(
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Következő részből kiderül, hogy hogyan teljesít majd. Az meg majd később... :) Puszi!

      Törlés