2013. november 27., szerda

87. rész: Nevetséges vagy!

Sziasztok! Hogy kiderül-e? A cím talán elárulja.
Kulisszatitok: a képet az ofőm készítette, mikor fűzfőn voltunk osztálykiránduláson, úgyhogy a kép jobb oldalán, a csúszdák mellett láthatjátok az ötödikes Biankát, amint önmagát védi a fröcskölő víztől, Hello Kitty-s fürdőruhájában... Képre kattintva látjátok nagyobban is. *Bia*

Emma szemszöge:

Az osztálykirándulás utolsó napja szinte elrepült. A bobozásnál akadt némi nézeteltérés Alex és Márk között, de utána teljesen átlagosan (és unalmasan) telt a nap további része. Egészen a vonatútig.
A strandon süttettük a hátunkat, a fiúk pedig elvoltak a vízben. Ettünk néhány palacsintát meg lángost, párszor még én is lecsúsztam a három vízi csúszda közül az egyiken (bár néhány makacs tízéves kötekedő hangulatában engem pécézett ki), szerencsére mind nyitott volt.
A trambulin is eszméletlen volt, nagyon magasra lehetett pattogni benne, csak sajnos elég sokan voltak, egyszer tudtam csupán kipróbálni.
Apu fel is hívott egyszer, beszéltünk egy keveset, de aztán le kellett tennie, mert kezdődött egy tárgyalás.
A szálláson összepakoltunk és Péter bá kocsiját teletömtük bőröndökkel, aztán ebédeltünk. Elbuszoztunk a vasútállomásig, ahol húsz percet késett a vonatunk, de még így is időben voltunk. Felszálltunk a bérelt a kocsira, és öt darab hatszemélyes kabinokkal találtuk szemben magunkat. Ez tökéletesnek bizonyult, a két Pelle elfoglalt egyet, Márk és Patrik is összekerültek, mivel nem volt választásuk, Olivér és Emily, Varga és Péter bá, az utolsóba pedig Alex, Flóra, Peti meg én.
Leültünk, lepakoltuk a cuccainkat és vártuk, hogy elinduljon a vonat.
- Ember, ez egy király út lesz! - vigyorgott Peti boldogan, ahogy körbenézett és csak azokat látta, akiket szeretett volna.
- Mire vállalkoztunk! - fogta a fejét Alex, ahogy végiggondolta milyen lesz az út az emberrel.
Amúgy a helyzet nem volt olyan rossz, Flóra felszabadultan mesélt a nyári terveiről, Peti figyelmesen hallgatta, Alex zenét bömböltetett a fülébe, én pedig bámultam kifelé az ablakon. Egyszer muszáj volt elmennem a mosdóba, ami a másik kocsiban volt, tehát át kellett küzdenem magam a mi vagonunkon, így láthattam, hogy ki mit csinál. A két tanár fontoskodó arccal kommunikáltak, Brigiék vihogtak, Márk és Patrik a telefonjukat nyomkodták, minél messzebb egymástól, Olivér és Emily pedig egyszerűen csak beszélgettek.
Mikor újra leültem a helyemre, akkor érkezett a sorscsapás. Brigi kopogtatott a kabinunk ajtaján, már a sunyi tekintetéből láttam, hogy valami nincs rendben. Peti azonban kelletlenül beengedte.
- Emma, csak most hallom mi történt! - csicseregte a maga gusztustalan hangján, bennem pedig már akkor megfagyott a vér.
- Mi? - ráncoltam a homlokom értetlenül, csak reménykedni tudtam, hogy nem kotyog ki semmit.
- Hát tegnap! - közölte, mire a szívem hangosabban kezdett dobogni. - Márkkal ipiapacs közben. Tudod, az a csók!
- Mi!? - kerekedett el a szemem. Ilyen nem történhet velem! Ráadásul nem is mondott valósat. Azonnal ellenkeznem kellett. - Nem! Nem! Alex! Nem!
Brigi viháncolna ránk húzta az ajtót, és visszatért a saját kabinjába. Alex, Flóra és Peti pedig rám meredt.
- Nem volt csók - cáfoltam Brigi állítását azonnal, mintha ezzel tudtam volna javítani a romlott, halálra ítélt helyzeten.
- Hát, akkor mi volt? - kérdezte idegesen Alex, megrántva a vállait. Már akkor kételkedett bennem.
- Csak beszélgettünk - nyugtattam meg, amilyen őszintén csak tudtam. Nem olyan könnyű szavahihető képet vágni, ha az embert éppen darabokra cincálja a barátja, szemeivel.
- Miről? - tudakolta felvont szemöldökkel, keresztbe fonva a karjait.
- A múltról - sóhajtottam fel fájdalmasan. Egyre hülyébbnek éreztem magam.
Egy pillanatra elgondolkozott, majd válaszolt.
- Annyira tudtam! - nevetett fel kínjában, hatalmasat verve a maga melletti, üres ülésre. - Annyira tudtam, hogy még nem engedted el!
- Elengedtem! Túl vagyok rajta! - szögeztem le határozottan, hiszen száz százalékig így is éreztem.
- Nem! Mert ha túl lennél rajta, elmondtad volna! Ez fáj a legjobban. Ezek szerint jelentett neked annyit az a beszélgetés, hogy eltitkold előlem.
- Te egyszerűen csak nem bízol bennem! - csúszott ki a számon, mivel már kezdett bennem is felmenni a pumpa, ha akaratlanul is.
Én tudom, hogy mit éreztem előző este. Szerettem volna újra az a lány lenni, aki akkor voltam. De szerencsére feleszméltem, mielőtt bármi történt volna. Márkot csak arra akartam használni, hogy újra átélhessem milyen volt akkor. De az rossz döntés lett volna. Kellett nekem az a beszélgetés, hogy véglegesen lezárjam azt a fejezetet, és többé ne kacsintgasson vissza.
- Ne próbáld meg rám kenni! Te is szoktál féltékenykedni! - vágott vissza jogosan, és nem tudom miért, de meg akartam védeni magam. Pedig valahol egyetértettem vele.
- Azok a lányok számodra idegenek, Márk viszont egy ismerős, akivel már rég lezártam mindent! Nem kéne aggódnod miatta - erősködtem makacsul.
- Nem kéne aggódnom? Nosztalgiáztál a volt barátoddal, nekem egy szót sem szóltál, a nap további részében furcsán viselkedtél, és ha jól értem, akkor majdnem meg is csókoltad. De igazad van, nincs miért aggódnom - legyintett cinikusan, ismét megrántva a vállát.
- Alex, ez nem rólunk szól, még csak nem is rólam meg Márkról. Ez csakis rólam szól! Hiányzik az az életem! A régi! - próbáltam megértetni vele, ami nehezen ment.
- Csak egy gond van a régi életeddel. Én nem férek bele - rázta meg a fejét csüggedten, de ugyanakkor bosszús is volt emiatt.
- Alex, én nem akarom a régi életem! - ellenkeztem, de már egyre bizonytalanabb voltam mindennel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudtam ki vagyok, mit akarok és miért akarom.
- Dehogynem akarod! Ki akar nyomi lenni, ha könnyű szerrel lehet menő is? Ha a régi életedet választod, megkapod a menő barátodat, meg a kétszínű barátnőket. Itt - mutatott körbe a kabinban - csak én vagyok, az emberezős hülye gyerek és a megnémult barátnője. A választásod egyértelmű!
- Hiszen én már akkor választottam, mikor a sulibuli péntekjén megcsókoltalak! Te már akkor sem voltál biztos bennem - emlékeztettem a mutatóujjamat rázva. - Ha én azt mondom, hogy szeretlek, akkor az úgy is van! De tudom, hogy ez az egész igazából másról szól!
Már azt sem tudtuk, hogyan kezdődött ez az egész.
- Igen? És miről? - emelte meg a szemöldökeit kíváncsian.
- Téged csak az zavar, hogy te régebb óta szeretsz engem, mint fordítva! Ezért neheztelsz rám! Zavar, hogy én észre sem vettelek! Tudom, hogy ez bánt! - jelentettem ki, biztos voltam a dolgomban. Tudtam, hogy ez régóta böki a csőrét.
- Tudod mit? Igen, valóban! Zavar, hogy fogalmam sincs mikor érdeklődtél először irántam, mit tettem, ami megmozgatott benned valamit! De ez nem változtat Márk veled való kapcsolatán! - emelte meg a hangját, mintha csak ezzel is erősítené a mondandóját.
- Azon a hétfőn - mosolyodtam el akaratlanul is. - Amikor átmentem hozzád. Akkor éreztem először, hogy nagyon rendben vagy. Mikor elmondtad, hogy mi volt a szüleiddel.
- Várj egy percet! - állított le, megrázta a fejét majd elszörnyedt. - Akkor... szánalomból!? - akadt ki teljesen. - Ezt nem hiszem el!
- Nem szánalomból, te hülye! - visítottam Brigi stílusában. Vele nem lehet beszélni! - Elviselhetetlen vagy!
- Én vagyok elviselhetetlen? Igen, azt hiszem igazad van - bólogatott. - Elvittelek vásárolni, meg moziba. Együtt tanultunk, rengeteget segítettem, még csaltam is miattad! Bevállaltam azt az eszement balhét, kimentettelek a medencéből, és mindent elmondtam neked! Mindent!
- Tényleg, el is felejtettem mekkora mintapasi vagy! Minden apró dolog miatt felhúzod magad, még azon is, ha nem kürtölöm szét, hogy kaptam tőled egy pulóvert! Elhalmozol drága ajándékokkal, mert szerinted attól jobban szeretlek! Képzeld, nem így van! Elvárod, hogy ne sajnáljalak, miközben az életed annyira szánalmas, hogy az hihetetlen! Három évig hozzám se szóltál! Ez mi, ha nem szánalmas? És ezek után csodálkozol, amiért nem vettelek észre! De teljesen igazad van, én hibáztam, amiért nem mentem oda minden egyes okoskodó, kegyetlen szentfazékhoz a suliban, hogy megkérdezzem érdeklődik-e irántam! - hadartam el egy szuszra a mondandómat. Nem akartam megbántani. Ő sem akart engem. Viszont ha az ember elindul a lejtőn, a féket általában már nem találja.
- Nevetséges vagy! Nevetséges vagy! - ismételte újra meg újra, talán magát akarta ezzel meggyőzni. - De te sem csináltál mindent jól az évek alatt, nehogy azt hidd! Ha láttad volna magad tizedikben... jobban hasonlítottál Brigire külsőleg-belsőleg, mint a saját anyádra! Mint egy önző utcalány!
A betelt a pohár kifejezés tökéletes volt. Hibáztam, én nagyon nagyot hibáztam. Utcalány. Ez visszhangzott a fejemben szünet nélkül. Könny szökött a szemembe, ahogy újra meg újra hallottam a fejemben a szavait. Azt az egy szem könnyt, ami kibuggyanni készült letöröltem az arcomról, és legnagyobb elkeseredésemre nem tudtam ellent mondani neki.
- Igen, talán igazad van - vontam vállat higgadtan, miközben felálltam. - De egy dolog biztos: ez így nem fog működni - téptem le a nyakamból a tőle kapott ékszert, és a tenyerébe helyeztem. Furcsán meredt rám. Nem akartam ezt. Azt akartam, hogy szeressen és minden szép legyen. De nem tudtam együtt élni magammal, vele, a gondolataimmal és minden egyéb agyamban kavargó, ijesztő dolgokkal. Elhúztam az ajtót és kiléptem a kabinból, majd végül a két tanár közé fészkeltem be magam, és az út hátralevő részében zenét hallgattam.
A szakításunknak - ha ezt annak lehet nevezni - nem volt konkrét oka. Egyszerűen csak mások vagyunk, és azzal áltattuk magunkat, hogy ennek ellenére is sikerülni fog. Alex nem bízik bennem, nem biztos a szerelmemben, és ez engem zavar. Én ugyanúgy féltékeny vagyok, ezt ő nem érti. Mindenen felidegesíti magát, a legkisebb dolog felzaklatja, és emiatt kibírhatatlanná válik. Én még mindig vágyódom egy csöppet a menőség után, amit miatta dobtam el. Emiatt hibáztam is. Ez így nem működött.

30 megjegyzés:

  1. Ne veszekedjenek már! :(
    Mindig összekapnak..... de a végére remélem minden heppi lesz, és kibékülnek :)
    STBesty <3

    VálaszTörlés
  2. Ajjjjjjj ne már ez így nem tetszik nekem!!Annyira sad:(
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, de veszekedés nélkül unalmas lenne a történet.

      Törlés
  3. Jajj de utálom Brigit, meg a hülye nyávogásait, de nem tudom ezzel most mit ér el, miért jó az neki ha összeugrasztja Emmát és Alexet. Szerintem meg Alexnek nem kéne ennyire féltékenynek lennie, lehet hogy Emma hibázott, de akkor is. Amúgy meg az a rész is szuper lett, ahogyan a többi is. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Briginél általában nem tudjuk mit miért csinál, de az ő sunyi kis agyában mindennek megvan a maga értelme :). Véleményem szerint nem nagyon lehetne kinek ítélni a dolgot, ez olyan, mint egy válásnál. Kinek jusson a komód, kinek a gyerek? :D Köszönöm szépen, aranyos vagy! Puszillak!

      Törlés
  4. Valahogy sejtettem hogy ez lesz...bár tudom hogy happy end lesz..... Mindegy várom a köviket és mivel rég mondtam már utoljára csak annyi még hogy imádlak :D
    PusziXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Várható volt, hogy előbb-utóbb mindenkire fény derül, nem marad ez a dolog a levegőben lógva. Majd szépen minden kiderül :)
      Én is imádlak téged, édes vagy köszönöm! Puszillak!

      Törlés
  5. Tyuuuuuuuuuuu!!!!!!!!!!!!! jujujujujujujujjuj!!!!!!!!!! huhuhuhuhuhu!!!nonononoo!!!!!!!
    NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Na mindegy igy lessz izgalmas...........deeee azert jujjjj!
    Brutal jooo resz lett! El se tudod kepzelni micsoda erzelmek kavarogtak bennem!! xD (ez olyan nyalas volt!)
    Na lenyegtelen ,sikerult feldobjad, vagy legalabbis egy kis fenyt hozni a nathas napomba! Ugyhogy kosziii! <3
    Siess a kovivel!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy elnézem nem repesel az örömtől... :'(
      Persze, muszáj ilyet is beletennem, elunnátok magatokat a végére.
      Egyáltalán nem volt nyálas, őszintén örülök, hogy ilyen érzelmeket sikerült kiváltanom belőled!
      Ú, nátha? Utálok beteg lenni, gondolom te is. Gyógyulj meg! :)
      Puszillak!

      Törlés
    2. Kosziiiii!Mar kozel vagyok a meggyogyulashoz! :)))))

      Törlés
    3. Ennek örülök, csak így tovább! :)

      Törlés
  6. Háááááát....
    Van amiben Alexnek és van amiben Emmának van igaza.
    A fiúnak abban, hogy elmondhatta volna a lány ezt az egészet, de tudom, hogy ilyenkor a hallgatás jobb megoldásnak tűnik, de egy hazugság után jön a többi...
    A menő NEM menő dologban is igaza van.
    Meg abban nem nagyon tudok igazat adni egyiknek sem, hogy Emmának észre kellett volna-e venni Alexet, mert ha már osztálytársak főleg, hogy TÍZ személyes közösségről beszélünk azért válthatott volna vele egy két szót, de nem...
    Viszont ugyanezt Alex is megtehette volna, de egy szerelmes ,,embernek" <3
    nehéz beszélnie szíve választottjával. (Az embert azért ,,..." jeleztem, mert egy illető ezt sokszor elismételné. :) )
    + Ki szereti, ha sajnálják? Speciel én nem.
    Azért Emmának is igaza van valamiben.
    Alex tényleg sok mindenen fel tudja húzni magát még a legapróbb dolgokon is, de hát mit mondhatnék? Én is ilyen vagyok...
    Viszont az sem volt szép, hogy Alex azt mondta, hogy 10.-ben (ami lehet, hogy így volt /sőt el tudom képzelni, hogy a két Pelle ilyenné tette/) hasonlított Brigire sőt olyan volt mint egy... Hát az ,,utcalány" kifejezés durva volt. Nem kellett volna kimondania! Mindenki tudja, (gondolom) hogy nem akarta megbántani csak dühös volt...
    Hát a szakítás... Biztosan mind a ketten megbánták, amiket mondtak.
    Most biztos feldúltak, de hátha megenyhülnek és rájönnek, hogy annyira szeretik egymást, hogy muszáj együtt lenniük.
    Viszont Brigi parádéjának az oka minden bizonnyal az, hogy Emmának mondta, hogy örülne, ha szakítanának és összejönne megint Márkkal, mert akkor.. Idézem ,,Akkor az a lúzer megszívná!" ez a 79. részbe van. Milyen kedves kis mondat...
    Kíváncsi leszek, hogy mi a folytatás, bár gondolom, hogy most egy ideig külön külön lesznek.
    Bogi

    Ui.: Ahhoz képest, hogy akkor kezdtem el olvasni amikor még 0 megjegyzés volt és írni mikor 2.. Hát ahhoz képes elég sok lett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a hosszú komit... nem is látom az elejét, feljebb kell görgetnem :D
      Teljesen egyetértek veled, hiszen mindkettőjüknek igazuk van bizonyos dolgokban. Nehéz lenne valamelyikük javára dönteni.
      Én is gyűlölöm, ha sajnálnak, és én is gyorsan felhúzom magam, elég maximalista vagyok, képes vagyok teljesen kiakadni mikor valami nem úgy sikerült ahogyan kéne.
      Az ember sok mindent mond, mikor dühös, de ha nekem valaki ilyet mondana... ott halna meg. Mondjuk jó, mondtak már ilyet, de azt lány mondta, az kicsit más. De egy fiú...!
      A veszekedések általában úgy szoktak végbemenni, hogy az ember mindent hozzávág a másik fejéhez, aztán vagy megenyhülnek, vagy nem. A gond az, hogy az emberi egó nem mindig engedi, hogy visszavonjuk a kimondott szavakat, a méltóságunk nem engedi, hogy gyengének mutatkozzunk...
      Brigi már csak ilyen kedves, szerintem mást nem is várhattunk tőle.
      Ne haragudj, hogy nekem most nem sikerült hosszú komit kanyarítanom, úgy mint neked. Nem akartam csak annyit írogatni, hogy igen, egyetértek, nem, nem értek egyet :) Bár őszintén szólva majdnem mindenben egyetértek veled. Köszönöm, hogy ilyen bőven kifejtetten a véleményed, fantasztikus volt hallgatni!
      Puszillak! :D

      Törlés
  7. :OOOOOOOOOOOOOOOOO Szegénykék :'( De minek kell Brigiéknek állandóan kavarni ? -.-" :"(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert ő Brigi, hisz ismerhetjük már. Lételeme a kavarás... :)

      Törlés
  8. úú ez nagyon szomorú rész :(

    VálaszTörlés
  9. Hat ez a When you're gone hallgatasa kozben kicsit dramaira sikerult.. Emmanak teljesen igaza van. Am meg asszem ez a kedvenc reszem :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az de egy jó szám áááááh! Te szereted a konfliktust, ezt tudjuk :)
      Puszillak!

      Törlés
  10. Néha ilyen is kell, aztán majd meglátjuk mi alakul ki belőle, és meddig fog tartani ez a viszály...
    Puszi!

    VálaszTörlés
  11. Sajnos most egy ilyet is hoznom kellett.

    VálaszTörlés
  12. Hű de izgalmas rész lett!!
    Kb. így néztem a képernyőt miközben olvastam a sztorit: O_O
    Durva veszekedés volt, most lehet, hogy úgy fog hangzani az előz pár komi miatt, hogy nem csipem Emmát, de ez nem igaz, csak nem értem őt.
    Igaz, hogy durva, hogy azt mondta Alex, hogy olyan volt mint egy utcalány, de azért az is durva, volt amit Emma mondott, hogy szánalmas, meg, hogy az zavarja, hogy őt nem érdekelte, míg ő szerelmes volt belé stb...és én még mindig Alexszel vagyok. Értem, hogy rosszul esik Emmának, de nincs igaza..igazából azt hittem, hogy Alex fog szakítani vele..és tök jó, hogy így írtad meg, mert most olyan fordulat történt amit nem így vártam, és ez izgalmassá varázsolja a történetedet. Olyan a blogod mint egy könyv, és ez nagyon tetszik.
    Szerintem most nem volt igaza Emmának, mert Ő volt az aki majdnem megcsalta, Alexet és nem fordítva..egy lányt persze sokkal érzékenyebben érint egy csúnya beszólás, attól akit szeret, mint egy srácot.
    Szerintem te Emmát fogod megint pártolni, ahogy én ismét Alexet. De én is értelek téged. Szerintem neked olyan Emma mintha Te lennél. És azt írod, ami benned lezajlana egy ilyen esetben. Azt írtad pár bejegyzéssel előbbi kommentemre, hogy nem haragszol amiért nem olyan a komi amit várni szoktak. De legalább látod, hogy van véleményem, és nem vagyok egy bólogató kutya, aki azt mondja amit hallani akarnak, és aki csak annyit ír mindig, hogy nagyon tetszett. Mert nem mindig egyforma a véleménye az embereknek. :)
    Puszillak, nagyon tetszik ahogy írsz! <3
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elöljáróban leszögezném, hogy én senkit sem pártolok. Én mindig megvédem a szereplőimet, akit éppen támadnak, ha esetleg Alexet kezdenéd lehordani, akkor az ő jogait védelmezném ;)
      Nem érzem úgy, hogy én lennék Emma, egyszerűen csak közlöm, hogy egy nem megcsalás, az egy NEM megcsalás, akárhonnan nézzük.
      Sokat lehetne boncolgatni, hogy melyikük mit mondott, mit tett, ki sérült nagyobbat, kinek járna a jóvátétel és a kártérítés. Véleményem szerint ha órákig elvitáznánk ezen, beszállna minden olvasóm is, év végéig nem tudnánk megegyezni egyhangúan abban, hogy kinek volt akkor most tulajdonképpen igaza. Egyébként én ezt az egész 'éljen Alex!' dolgot jó dologként könyvelem el, hiszen sikerült olyannyira megkedveltetnem a fiút, hogy még egy női társunk ellenében is az javára akarod ítélni a dolgokat.
      Abban mondjuk igazad van, hogy azt írom, ahogyan én viselkednék. De ezt írom Alexnél is, a történetnek azért valamennyire valóságosnak is kell lennie, tehát azt adom át, ahogyan én, mint élő, hús-vér ember cselekednék.
      Igazából én nem 'várok' semmiféle komit. Aki nem szereti a blogom, az leginkább elmegy, és nem fogja leírni ide nekem komiba, hogy mennyire borzalmas, mennyire utálja. Hiszen ha utálja, nem is fogja elolvasni. És a te véleményedet sem negatívként fogom fel, ez egy vélemény, és egyáltalán nem rossz. Hiszen az én hűn szeretett, általam kreált karaktert véded, ami azért jó érzés.
      Köszönöm a kedves szavaidat! Puszillak!

      Törlés
  13. Ha te így gondolod..
    Bár ez most kicsit kétoldalúan hangzott..hiszen nem érezheted át egy fiú érzéseit. Nem tudhatod, hogy egy srácon belül mi zajlik le ilyenkor, hiszen női szemmel nézed. Én nem tudom, hogy megvédeném e minden szereplőmet..néha kell, hogy ne legyen igazuk..hiszen nem tudod egyszerre mindkettőt pártolni..
    Akkor, hogy most engem is tisztázzunk..ne hidd, hogy én mindig Alexet pártoltam..csak most úgy éreztem, hogy Emmának nincs igaza..és ezekben a részekben, Alex szimpatikusabb volt mint a lány.
    Pl. mikor Alex úgy fejezte ki magát, hogy az én Emmám meg hasonlók az nekem nem volt szimpatikus, mert olyan volt mintha birtokolni akarná, vagy mikor a jegyei fontosabbak voltak. És az elején nem tetszett az sem, hogy Alex megváltozott, mert olyan volt, mintha nem csak kívülről hanem belülről is megváltozott volna..és nem tetszett az sem, hogy minden más szereplőt csak a külsőségek érdekelték. Hogy mikor Alex megváltozott kívülről, Emmát rögtön érdekelni kezdte..persze már előtte is érzett valamit, de azért elég képmutató, hogy ha külsőleg helyesebb, már jobban kell neki..pedig szerintem a régi Alex sem volt csúnya, és neki még jól is állt az a szemüveg, ahogy a fekete ing is..és egyszerűen mikor megváltozott, már úgy éreztem, hogy nem Ő. A drága, márkás cuccok amikbe belebújt, megváltoztatta őt. Belülről sokkal szimpatikusabb lett, mert előtte nem sok minden derült ki az igaz énjéről..viszont kívülről olyan lett mint Márk. Szóval voltak idők mikor nem védtem volna meg Alexet, viszont most úgy érzem, hogy neki van igaza..
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem állítom, hogy a szereplőimnek igaza van, de én általában mindig megvédem a 'szeretteimet', akkor is ha nincs igazuk.
      Viszont így vasárnap este a legkevésbé veszekedni van kedvem, ha nem tetszik a blog nem kell olvasni.

      Törlés
  14. Nem mondtam, hogy nem tetszik, sőt tetszik.
    De én azt hittem, hogy érdekel a véleményem.
    De akkor máskor inkább nem írom, ha nem tetszik valami.
    És hidd el én is megvédem a szeretteimet, ha igazuk van.
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy érdekel a véleményed, csak fáradt vagyok a rácáfoláshoz. Nyugodtan megírhatod, hogy mi nem tetszik, én is így teszek.

      Törlés
  15. Én most nagyon utálom emmát. Kényes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg tudlak érteni. :) Kíváncsi vagyok, hogy miképp formálódik a véleményed a továbbiakban. Köszönöm, hogy írtál! ;)

      Törlés