2013. november 26., kedd

86. rész: Meg akarsz ütni?

Sziasztok! Meg is hoztam a következő rész, ami a fűzfői bobpályán, leginkább viszont inkább amellett játszódik. Három szó: Alex és Márk. *Bia*

Alex szemszöge:

Most mit mondhatnék? Igen, szörnyen nehéz volt az ébredés, alig bírtam felkelni. Persze rögtön Emmára gondoltam, akinek kétszer olyan rossz lehetett, ezért meg sem mertem kérdezni tőle. Azt terveztem, hogy sokáig húzom a vele való kommunikációt, azonban ez nem sikerült.
- Alex! - szólt nekem Flóra, kidugva fejét a szobájukból, majd Peti is megjelent a színen és nyomott egy gyors csókot barátnője szájára.
- Tessék - torpantam mg meglepetten.
- Segítenél? Emma nem hajlandó felkelni - forgatta a szemét, bizonyára nem tudta, hogy ez miért történhetett így, én viszont elhúztam a számat.
- Persze, megyek - egyeztem bele, majd beengedett.
Emily éppen pakolászott, Emma pedig valahol a paplan alatt bujkálhatott.
- Emma, ébredj! - ültem az ágy szélére, én naiv azt hittem ettől majd képes lesz felébredni. Mekkorát tévedtem...
- Aludni akarok! - nyüszített, nagyot csapva rám a rejtekhelyéről, mire elnevettem magam. Emily el volt foglalva a pakolással, Flóra viszont a fejét csóválta.
- Nézd, sajnálom, hogy tegnap... tudod - szabadkoztam.
- Nem haragszom, csak hagyjatok pihenni! - fordult el a fal felé, így gátolva meg abban, hogy normálisan tudjak beszélni hozzá.
- Emma, ez az utolsó nap. Ma elmegyünk strandolni és bobozni egy kicsit, de utána vonatra szállunk, és ismét Pesten leszünk. Kezdődik az utolsó hét utána pedig a szünet. Hetekig nem fogod látni az osztálytársaidat, szerintem ki kéne használnod ezt a kis időt még - tanácsoltam, mással egyszerűen nem tudtam rá hatni.
Csönd következett, majd Emma felült és kócos hajjal, gyűrött arccal rám meredt.
- Van, aki nem fog hiányozni - mosolyodott el. Visszatért az életkedve! - Gyere ide, te szónokló, éjszakai bagoly! - azzal meg is csókolt.
- Jó reggelt! - dugta be két srác a fejét a szobába. Peti és Olivér. Így a csapatunk teljesnek látszott, azonban Patrik még hiányzott.
- Gyerekek, reggeli! - hallottuk Péter bá hangját a folyosóról, amire mindannyiunktól egy gyomorkordulás volt a felelet.
- Na jó, mindenki, aki fiúnak érzi magát kimegy, hogy Emma átöltözhessen! - hessegetett ki minket Flóra. Azonban Olivér nem mozdult, mivel ő kíváncsi lett volna arra a bizonyos öltözésre, ezért Emily szem forgatva kilökdöste a szobából. Peti leszögezte, hogy ő márpedig lány, szóval őt is ki kellett tessékelni. Én voltam a 'jófiú', Emma rosszalló pillantása is elégnek bizonyult.
Ő csak az utolsó pillanatban csatlakozott a csapathoz, mikor reggelizni indultunk.
Evés után összepakoltuk a strandcuccainkat, felszálltunk egy buszra, és meg sem álltunk fűzfőig. A bob volt a célpont, amit nemrég újítottak fel, mellé építettek egy másik, különálló pályát. Nem sokat kellett sétálni a megállótól, mindenki fel volt tankolva pénzzel, mivel tizenhét év ide vagy oda, az osztály bob-rajongó.
Június eleje lévén még nem voltak olyan sokan, nyugodt szívvel dobtuk le a táskánkat egy Varga által kijelölt helyre, végül azonban úgy döntött, hogy inkább lent marad és vigyáz rájuk. Emma láthatott néhány szakaszt a kalandparkból, el is szörnyedt rendesen, örült, hogy a szálláson maradt. Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor mi a helyzet a bobbal, mivel nem nagyon, de azért az elején az is felmegy a magasba. Fel is tettem a kérdést, ő pedig azzal érvelt, hogy a bob alatt van talaj is, tehát nem érzi úgy, hogy mindjárt 'beesik a semmibe'. A jegypénztárnál teletömtük a zsebeinket a hölgy által adott papírdarabokkal, amik egy-egy menetre jogosítottak fel.
- Ember, először velem kell menned! - markolta meg a vállam Peti, és már el is húzott a többiektől. Elengedtem Emma kezét, és hagytam, hogy a srác beültessen egy bobba. Ő mögöttem helyezkedett el, aztán átadtuk a jegyeinket egy fiatal fiúnak, kettőbe tépte őket és bedobta egy kukába, majd utunkra engedett minket.
Még egyszer visszanéztem az osztályra, Jenny és Brigi megpróbáltak megbékélni egymással, kisebb-nagyobb sikerrel, Márk egyedül ácsorgott a kerítésnek dőlve, Patrik fotózott a telefonjával, Emma Flórával és Emilyvel egyezkedett, Olivér pedig a barátnője mellől figyelte az eseményeket.
- Ember! Ember! - csettintett párat az orrom előtt Peti. Elbambulhattam. - Szóval?
Nem hallottam a kérdést, de gondoltam azért megpróbálok válaszolni.
- Szóval igen - közöltem vele bizonytalanul.
- Igen? - ráncolta a homlokát meglepetten. Kezdtem úgy érezni, hogy ez így nem fog menni.
- Illetve nem - helyesbítettem elmosolyodva.
- Ember, azt kérdeztem, hogy mikor voltál itt utoljára! - ismételte meg a kérdést felnevetve, jót szórakozott azon, hogy miket hordtam össze.
- Ó! Nagyon régen, talán tizennégy lehettem - emlékeztem vissza eltűnődve, láttam magam előtt a szinte gyermeki énemet...
- Na, indulunk - pillantott a csúcson felvillanó zöld lámpára, így hát elindultuk.
Hát... nem olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Vagy én lettem sokkal érettebb, vagy a bob lett sokkal unalmasabb. Nem volt se gyors, se élvezetes. Peti teljesen ki volt akadva, rögtön a 'nagyfőnökhöz' akart rohanni, de szerencsére sikerült leállítanom.
Nem sokkal utánunk a többiek is leérkeztek, és mindenki orr húzogatva, grimaszolva mesélte, hogy mennyire más, mint régen.
- Akkor ez most azt jelenti... hogy felnőttünk? - néztem végig a társaságon elszörnyedve, ez a gondolat cseppet sem tetszett.
- Te biztosan - vágta rá Márk kapásból, alig nézve felénk.
- Jaj, fogd már be! - forgattam a szemem felháborodottan, nem akartam eljutni vele arra a szintre, hogy mindenembe beleköt.
- Nem fogom! Elvetted a csajom! - lépett közelebb hozzám, mivel előtte nagyon is messze álldogált.
- Nem vettem el. Te dobtad el magadtól! - javítottam ki csettintve egyet.
- Te árultál be neki! Egyáltalán honnan tudtad? - tudakolta. Lopva Flórára pillantottam, akitől az információ származott. Nem akartam beismerni, hogy tőle van, mert a végén még Márk rászáll.
- Egyszerűen csak rájöttem. Jelekből, meg hasonlókból - magyaráztam, bár én magam szerintem törhettem volna a fejem évekig, sosem jöttem volna rá.
- Nahát, milyen okos vagy! - vigyorodott el cinikusan. - Akkor sem volt jogod elmondani.
- Miért, Brigi nem ugyanezt tette a kis dalocskájával? - biccentettem a lány felé, aki éppen a testvérével veszekedett.
- Az csak azért volt, mert te előtte már bemártottál minket - válaszolta még közelebb lépve. - Ezért most meghalsz!
- Meg akarsz ütni? Itt, mindenki előtt? Mert ha igen, akkor állok elébe! Nekem úgyis több ösztönző okom van, hogy beverjem a képed - léptem én is közelebb Márkhoz.
- Például? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Barbi - sziszegtem a fogaim között, az első tőle kapott sérelmemet.
- Nem volt nehéz levenni a lábáról. Meg sem izzadtam - biccentett büszkén, körbefordult, hátha kap valakitől valami elismerést. Hát, nem kapott.
- Dóri - folytattam.
- Ki? Ja, a tökmag! - esett le neki. - Már bocs, de ha olyan hülye volt, hogy egyedül nekivágott a nagyvilágnak, arról én nem tehetek - tárta szét a karját.
- Emma - húztam össze dühösen a szemeimet.
- Nem vagy elég pontos - rázta a fejét, gonoszan vigyorogva. - Most arra gondolsz, hogy jártam vele, vagy arra, hogy engem választott, vagy arra, hogy megütöttelek miatta, vagy arra, hogy megfenyegettelek vele? Ja, és még ott van a tegna...
- Khm! - köhintett egy hatalmasat a lány, jelezve, hogy elég. Egyetértettem vele.
- Mindegy, van még valami? - nézett ismét felém Márk, várva, hogy még valamivel előrukkolok.
- Az ösztöndíjam - jutott eszembe.
- Ugyan már, hisz végül én kaptam büntetést! Ez nem igazi ok - legyintett, megrántva vállait.
- Az elmúlt három évben ejtett összes szavad már igazi ok? - pillantottam fel rá dühösen, ahogy feltörtek bennem a beszólásai meg a lenéző pillantásai.
- Nekem csak egy okom van: ki nem állhatom az ocsmány képed! - emelte meg az öklét, én pedig már lélekben felkészültem rá, hogy a padlón végzem. Igazság szerint megbarátkoztam a gondolattal, hogy lesz egy szép kis monoklim. De abban a pillanatban egészen pontosan négy ember lépett határozottan, kifeszített karokkal közénk. Emma, Peti, Olivér és Péter bá.
- Gyerekek, itt nem lesz verekedés! - jelentette ki a tanár, arrébb lökve Márkot, nehogy még így is képes legyen ártani nekem.
- Ember, álljatok le! - csóválta a fejét Peti, ő meg engem taszigált odébb.
- Márk, ha verekedni akarsz, akkor itt vagyok én - ajánlotta fel Oli önmagát, így védve engem.
- Te normális vagy? - vert egyet a vállamba Emma idegesen. - Mit kezdek egy szétzúzott képű sráccal? Gondolkozzál már!
- Bocs - simítottam meg a karját, hátha megenyhül, azonban ez nem volt elég.
- Nem fiatalember, nincs semmiféle bocs! Most szépen bemész a mosdóba, megmosod az arcod hideg vízzel, és lehiggadsz! - utasított, a mellékhelység felé mutatva. Úgy tűnt valóban megijesztettem.
- Igen anyuci! - slattyogtam lefelé a lépcsőn nevetve, hogy teljesítsem a kérését. Vagy inkább parancsát.
Később meggyőztük Péter bát, hogy kinőttünk mi már ebből, ezért a strandra indultunk, bobjegyekkel megtömött zsebekkel.

18 megjegyzés:

  1. Hoppáááááááááréééééééééééééééééé!!!!!!!!!!!!!!
    LOL!
    Szegeny Alex, buszke vagyok raaa! Es jaaaaaa az ember felno es mar semmi nem a regi!
    Nagyon jo resz lett !
    Siess a kovivel!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom tetszett, örülök neki! :DD
      Van az a mondás: nem felnövünk, csak megtanulunk viselkedni... őszintén szólva van benne valami. De mikor már a Vidámparkban is van olyan, ami unalmas, akkor van rá esély, hogy már nem vagy kisgyerek többé :'(
      Köszönöm, kedves tőled! <3
      Puszillak!

      Törlés
  2. Jézuss most így belegondolva tényleg mennyi oka lenne Alexnek h betörje a képét!!Úgy utálom Márkot. Emma meg elég lusta.:)és úgy látszik Alexnek vannak barátai?
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sok mindent tett már Márk, amiért megérdemelne egy földbe döngölést. Ki tudja, talán előbb-utóbb az is meglesz...?
      Úgy látszik, úgy látszik, reméljük tényleg vannak! Puszillak!

      Törlés
  3. Nagyon jó rész lett ugyan ugy mint a többi. Már várom a következőt ja és bocsi hogy az előzőkhöz nem komiztam, de valami mindig közbe jött. ♥ Zs~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, egyre jobban és jobban örülök a komijaitoknak! Holnap érkezik... na, az aztán egy érdekes rész lesz! Semmi gond, lényeg, hogy itt vagy és alkalomadtán szánsz rám időt! Köszönöm! <3

      Törlés
  4. Igy kell Emma, dirigalj az uradnak :D

    VálaszTörlés
  5. Bár visszatérne a nyár és lennének ilyen barátaim akikkel mehetnék bobozni! ;) Viszont Alexnek már be kéne vernie egyszer Márknak a következőkben. Egyébként jól sejtem hogy a köviben kiderül Emma titka? Várom már nagyon :D
    Puszi XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek veled, nekem is annyira hiányzik a nyár! Lehetséges, hogy majd erre is sok kerül... fene tudja! Én nem tudhatom, majd holnap kiderül... :D Holnap érkezik! Puszillak!

      Törlés
  6. A legutóbbi két részt egybe szeretném kommentelni.
    A séta nagyon romantikus volt. A képek se lettek rosszak. ;)
    Mikor Péter bá észrevette őket azt hittem, hogy kész ennyi nem lesz itt semmi, de a kedves osztályfőnök elengedte őket. :)
    Viszont a mai rész...
    Normális napnak indult, de egy Márkos nap lett. (Legalábbis az eleje.) Azért azt megnéztem volna, hogy Alex be ver egyet neki. Megérdemelné! Viszont Emma! Meg hát Alex! Komolyan nem tűnt föl neki, hogy Márk elkezdte mondani, hogy ,,Ja és még ott van a tegna..." Erre Emma elküldi megmosakodni?? ,,Mit kezdek egy szétzúzott képű sráccal?" Mi? (.....)
    Ja és az előretekintőről annyit, hogy tegnap elolvastam és hát sejtem, hogy kit lát az a valaki...
    Kíváncsi vagyok a holnapi részre már várom.
    Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, azért képileg szerintem tudok én jobban is. Csak rengeteg ember volt, siettünk is... mindegy. Péter bá megtestesíti mindazt, amire egy kamasz vágyik, mint tanár.
      Na, hát igen ez egy ilyen érdekes nap - kezdet - lett. Ahogy azt mér feljebb említettem a válaszaimban, talán egyszer arra is sok kerül, nem tudom...
      Alexet jobban lekötötte, hogy kapni fog egy hatalmasat a szemei közé, mint Márk félbeszakított mondatai. Emma pedig csak szimplán megijedt :D
      Előfordulhat, hogy jól sejted, viszont az még nagyon a jövő zenéje. Az utolsó részek között jelenik majd meg az. Holnap pedig hozom a következőt! Puszillak! <3

      Törlés
    2. Sor kerül, Sor kerül.
      Á the aztán nem tudod... Nézd! Már angolul írok. :) bar az a ,,the" ott elég furcsa... Name mindegy. Már megint.... (Telefonról ìrok.) Amúgy az name Akar lenni csak a teló magától kiválasz Anglo szavakat...
      Amúgy sejtettem, hogy Alex nem area a mondatra koncentrál, due gondolom megragadt a fejében...
      Bogi

      Törlés
    3. Hú. Hát ez egy ilyen mangol üzenetke lett, nem baj értem mit akartál :D
      Hogy megragadt-e a fejében nem lesz fontos, hiszen ha kiderül, hát akkor kiderül...
      Hogy sor kerül-e egy egy bunyóra? Hát, ezt így nem mondanám. Nem feltétlenül kettőjük között lesz, és nem feltétlenül lesz nagyszabású... de majd minden kiderül :) Idővel minden kiderül...
      Puszi!

      Törlés
  7. Végre egy BUNYÓÓÓÓÓ! Kellett már ez :D
    Azért Emma hogy elbánt a pasijával xD Látszik, hogy ki hordja a nadrágot :)
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint az előző blogomban? Azért az keményebb volt... :D Tomi vs. Dani!
      Papuuuuucs! Puszillak!

      Törlés
  8. Szuper rész lett, remélem nem lesz nagy balhé Emma titka miatt. :) És Oli is megvédte Alexet, egyre jobban kedvelem. :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon jólesik, hogy így gondolod! Hát... az a baj, hogy kettőjük között nem csak ez okoz feszültséget, ezer más dolog is.
      Talán ő 'alakult át' a legjobban a fejezetek alatt :)

      Törlés