2013. november 23., szombat

83. rész: Van egy múltam

Sziasztok! Csak két dolgot mondok, így elöljáróban: kissé rövid lett, és... előretekintő! *Bia*

Emma szemszöge:

Emily és Olivér nagyon édesek voltak együtt. Mikor a lány után Peti számolt, végre kipróbáltam a falat, mivel úgy láttam, hogy Márk és a két csitri nem arrafelé bujkál. Úgyhogy megálltam a fűben, és beszippantottam a levegő lágy illatát. Közben számok hangzottak el Peti szájából, de tizenhat után már nem is hallottam őket.
Aztán valaki hátulról átölelt, és egy pillanatig azt hittem Alex az. Nem éreztem az erdő rejtélyes illatától a fiúét, így ezúttal nem tűnt fel a különbség. Azonban a másodperc töredéke alatt felfigyeltem a nagyobb tenyerekre, a magasabb termetre és a hűvösebb, mentolos leheletre, ami a nyakamat érte.
- Márk! - tört rám a felismerés, és villámhoz hasonló gyorsasággal kibújtam a kezei közül. - Mit csinálsz? - suttogtam, nehogy valaki meghalljon minket.
- Csak azt ne mondd, hogy nem élvezted - vigyorgott megállás nélkül, oldalra billentette a fejét én meg szerettem volna elfutni onnan.
- Hagyj engem békén! - fordultam el tőle, de megragadta a karom és egy erős rántással ismét maga felé fordított.
- Nézd, tudom, hogy követtem el hibákat... - kezdett bele egy olyan bocsánatkérésféleségbe, de nem hatott meg vele különösebben,
- Hibákat? - szakítottam félbe. - Hibákat? Igen, persze, hibákat. A barátnőmmel! A barátnőmmel! - ismételtem a hajamba túrva, ahogy újra rám törtek a szívembe maró emlékek.
- Igen... mint kiderült, Brigi mégsem olyan jó fogás. Állandóan nyafogott, követelődzött, és folyton vásárolni akart - forgatta a szemét.
- Tehát én jobb vagyok Briginél? - tettem fel a költői kérdést, amire határozott nemet vártam, azok után, amiket hallottam tőle és Brigitől azóta.
- Sokkal jobb vagy Briginél - jelentette ki, mélyen a tekintetembe fúrva az övét.
Talán nem volt igaz. Talán egy porcikája sem gondolta komolyan. Talán belül röhögött rajtam. De amióta megtetszett Márk, ezt az egy mondatot akartam hallani tőle. Csak ennyit. A szívem egy hangyányit meglágyult.
- Értem - bólintottam.
- Emma, mi olyan jók voltunk együtt! Emlékszel, mikor elmentünk az osztállyal vidámparkba? Felültünk a Break Dance-re legalább ötször, utána pedig mindketten hánytunk! Emlékszel? - idézte fel bennem a gyomorforgató élményt. A Break Dance nem megy magasra, sem pedig fejjel lefelé. A kedvencem a vidámparkban, arra fel merek ülni.
- Hogy felejthetném el? - nevettem el magam, mert már az emlékek is boldoggá tettek, melegséggel töltötték fel a testem a hideg éjszakában.
- Látod? És arra emlékszel, mikor Oliéknál - ejtette ki némi undorral a srác nevét - héliumot szívtunk egy lufiból?
Márkkal rengeteg közös emlékünk volt, a járásunk előtti időkből. Utána minden átalakult és elromlott. Bár az igaz, hogy az első hetekben, még jobb volt mint előtte, az első két hétben. Utána viszont...
- Az nagyon vicces volt! - nevettem fel ismét, aminek következtében le is paccsoltak, mivel időközben befejeződött a számolás, és Peti megpróbált mindenkit kiütni. Csalódottan a padhoz sétáltam, magam mögött hagyva Márkot. Folytatni akartam a beszélgetést... Alexet a következő kör elejéig elkerültem, mert nem voltam képes a szemébe nézni. Szégyelltem amit teszek. De meg kellett tennem, különben egy életen át bántam volna. Szóval mikor Jenny megállt a fánál és számolni kezdett, a fal mögé siettem, ahonnan Márk elzavarta Emilyt.
- Reméltem, hogy visszajössz - suttogta Márk, édes vigyorral az arcán.
- Reméltem, hogy itt leszel - mosolyodtam el én is.
- Ott tartottunk, hogy mennyire jók voltunk együtt - helyezkedett el törökülésben a füvön, én pedig követtem a példáját.
- Arra emlékszel, mikor az egyik kilencedikesre vizet öntöttünk az ablakból? - kotorásztam az elmémben újabb és újabb emlékek után kutatva.
- Mennyit röhögtünk! - emlékezett vissza. - Mint mikor Jenny végigbukfencezett az első emeleten, mert elvesztett egy fogadást.
- Arról meg is feledkeztem! Istenem, mennyire őrületes volt! - fogtam a fejem hitetlenül.
Van egy múltam. A múltam Márk, Jenny, Brigi és Oli. A múltam a menőség. És mi van akkor, ha én szerettem a múltam? Mi van akkor, ha imádtam, hogy menő voltam? Hisz végtére is, mindenki menő akar lenni. Akkor mégis minek dobnám el magamtól azt a sok szépet és jót, ami az ajtón túl várt rám, ami egyszer már megvolt? Márk szemében láttam, hogy ő a kulcs ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Megragadta a kezem és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy megdobban a szívem, mikor a keze az enyémhez ért. Rengeteg gondolat futott át az agyamon egyszerre. Egyrészről a Márkkal való, szédületes emlékeim, másrészről pedig Alex érintése és csókja. A csókja, ami jobb Márkénál. Megfordult a fejemben, hogy felállok és nemes egyszerűséggel elfutok. Végiggondoltam mindent, pro és kontra, de nem voltam képes dönteni. Márk ajkai szélsebesen zakatoltak az enyémek felé, miközben minden belsőség felugrott a torkomba.
- Hiányoztál - lehelte az ajkaimra. Várjunk csak...
Igazság szerint szomszédok vagyunk.
Tudod mit? Én haragszom!
Szédítő mosoly... és még annál is szédítőbb nevetés.
Nem kell félned, most már itt vagyok!
Nyolcvankettő!
Egy szerelmes srác nem tudta megfékezni magát.
Your boyfriend is a douchebag!
Te mentetted meg az ösztöndíjamat!
Büszkeség és Balítélet.
Márk meg én ötödik óta voltunk legjobb barátok.
Szerinted lehetséges, hogy apu felébredjen?
Húz és medve!
Kiülünk a tetőre!
Szeretlek!
Emma!
Bumm! Elcsattant egy hatalmas pofon Márk bárgyú képén.

24 megjegyzés:

  1. Kedves Bia!
    Mi? ,,-Reméltem, hogy itt leszel-" Tényleg ezt mondta Márknak?
    Lehet, hogy durva lesz amit most írni fogok és te is megharagszol rám, de ha elgondolkodik azon, hogy a menőséget és ezenfelül Márkot válassza Alex helyett akkor meg sem érdemli azt a kedves és szeretetteljes srácot Emma.
    Az igaz, hogy a végén egy jó nagy pofont adott neki...
    Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bogi!
      Biztosan észrevetted már, hogy a nők általában nem tudják mit akarnak. Percekig tudunk tanácstalanul álldogálni a nyitott hűtő előtt; reggel szinte rémálommal egyenlő megegyezni magunkkal abban, hogy pontosan mit vegyünk fel. Emma pedig csak egy lány, nem tudja mit akar.
      Persze nem védeni akarom, furcsa, de én is elítélem azért amit tett. Annyit mondanák még, hogy én pár éve bármit megtettem volna, hogy ott tartsak a menőségi létrán, mint pár osztálytársam, csak azért, hogy az a bizonyos valaki észrevegyen. Aztán szerencsére nálunk csökkent a hierarchia, mondhatni 'felnőttünk'. Így már úgymond 'menőnek' számítok.
      Viszont egyáltalán nem haragszom rád, ez a te véleményed, azért még tart a történet, ez még változhat :D
      Puszi! <3

      Törlés
    2. Hát igazad lehet, de akkor is... Márk és Alex között van különbség! +Alex a 2. :D
      Az én osztályomba ez nem így megy. Na mindegy. Nem untatlak.

      Törlés
    3. Nem akarlak eltántorítani, csak mondtam. Kettőjük között tényleg nagy a különbség, de a mérleg attól függően dől, hogy honnan szemléljük a dolgokat...

      Törlés
  2. Nagggyon jó! :) Várom a holnapot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3 Igyekszem korán feltenni a részt, de nem ígérek semmit...

      Törlés
  3. Annyira várom a kövi részt!!!!

    VálaszTörlés
  4. Hogy tudtam!! :D úúú de ez a pofon nagyon kellett. Nem hittem volna hogy Emma leereszkedik Márk szintjére szóval ez így volt teljes :)
    Puszi ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jósnő növendékek az olvasóim között... :))
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, de ennek itt még koránt sincs vége...
      Puszi!

      Törlés
  5. Nagyon szuper lett. Már várom a következőt!! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, reméltem, hogy elnyeri a tetszésed ;)
      Sietek vele, puszi! <3

      Törlés
  6. Na azéééééért! Már féltem, hogy lesmárolja.... Már nagyon várom, h ennek mi lesz a következménye....
    STBesty :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD Azért Emmának is van esze... Ó, lesz következmény, nem is kicsi!
      Puszi! <3

      Törlés
  7. Még mindig nagyon jó ahogy írsz de gondoltam most már írok egy hosszabb komit mert az eddigikek mindig tele voltak helyesírási hibával és úgy néztek ki mint ha egy idióta írta volna xD.Amúgy én kb. úgy húsz résszel ezelőtt találtam rá a blogodra.Igazából csak a kép miatt mentem rá mert Logan volt rajta.Nem sok reményt fűztem az egészhez de unatkoztam(akkor még volt olyanra időm xD) és ezért elkezdtem olvasni.És hagy ne mondjam borzalmasan kellemeset csalódtam. nagyon tetszik azóta is minden rész és úgy gondolom hogy zseniálisan van megírva.nem egy 1D fanfic és egy rakat máa egyéb utánzott sztori hanem egy eredeti új dolog ami érdekfeszítő és eredeti.És mindig jönnek az újjabb és újjabb dolgok.:) És abban az egyben reménykedem ha befejezed ezt a blogot akkor kezdesz egy újat :)mert tényleg nagyon jól írsz.És állítom hogy már kiadott könyvek közül is volt olyan amit sokkal rosszabnnak találtam ennél a blognál.

    Üdv:annabeth

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Annabeth!
      Aki ismer - meg talán az is aki nem ismer - tudja, hogy szeretem az ilyen jó hosszú komikat! :) Emlékszem a komijaidra, nekem nem tűntek idiótának, ami annyit jelent, hogy vagy nem voltak azok, vagy nem emlékszem elég jól :D Jó, csak viccelek...
      Akkor azt hiszen pingálnom kell egy levelet Poszeidón fiának, amiben megköszönöm neki, hogy a helyes kis képe szerzett nekem egy olvasót. Nem is tudod milyen jó ezt nekem hallani, hogy tényleg nem bántad meg, hogy unalmadban nekiveselkedtél az olvasásnak. Köszönöm, köszönöm, és még egyszer köszönöm!
      Nem szerettem volna tömegblogot gyártani, mert bár sokan olvassák őket, én ráuntam a 1D blogokra. Tisztelet annak az egy kivételnek, akinek a blogját elolvastam, annak ellenére, hogy fanfic volt.
      Igyekszem mindig valami izgalmat belevinni, ugyanakkor nem szappanoperát gyártani az írásaimból, ami esetenként nehéz, de nagyom remélem, hogy sikerül.
      Természetesen kezdek újat, de a befejezés után még egy-két hónapot kell várni a következőig, szeretném ha lecsengene a felvételi, mert utána már száz százalékosan a blogra tudnék koncentrálni, nem kéne folyton szünet, meg hasonlók.
      Nagyon jólesnek a szavaid, alig hiszem el, hogy tényleg nekem szólnak. Köszönöm, hogy szántál időt rám, az írásra, szép napot!
      Puszillak,
      Bia

      Törlés
    2. lehet,hogy nem volt idióta,csak a rövid levelek nem vallanak rám xD.Köszönöm,hogy tényleg sokat jelent ez neked és hogy olvashatom a blogod.Megértem,hogy túl akarsz lenni az érettségin és az úgy jó is lesz :).És igen sikerül nem egy szappanopera(mert ha az lenne akkor már nem olvasnám).
      U.I:Olvastad a Percy Jacksont?

      Törlés
    3. Akkor ebben egyetértünk, én is hosszabb írásokat szoktam alkotni (ez ebből a blogból nem derül ki ;D)
      Ugyan, én köszönöm neked, hogy olvasod a történetem, veszed a fáradságot és pingálsz nekem pár ösztönző sort. Köszönöm! <3
      Ui.: Nem olvastam, viszont láttam filmen :)

      Törlés
  8. Jujjjjjjjj de vártam már ezt a részt!!Valahonnan tudtam már h szombaton fogod feltenni..Nem is tom h honnan:)Annyira várom a kövi részt.És Márk meg oan bunkó és szemét!Én inkább fognék egy kést és leszúrnám.Bocs h ilyen későn komizok,de be kellett pótólnom minden sulis cuccot.
    U.i.:Sok sikert az éretségihez mert én gimnáziumba tervezek felvételizni:D
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom sikerült felkeltenem az érdeklődésedet az előretekintővel, amit nagy nehezen megtaláltál ;)
      A következőben még nem alakul ki köztük semmi kínos, majd később, mikor kiderül... Hú, egyetértek veled! :D
      Semmi gond, tudom milyen hiányozni, remélem már jobban vagy :)
      Puszi!

      Törlés
  9. Úr isten!
    Ezt nem gondoltam, volna, oké, hogy nem történt semmi de majdnem!!
    És, reméltem, hogy itt leszel? Oké, hogy jó barátok voltak, de ez???
    Nem tudom megérteni...izgalmas lett meg minden, klasszul van megfogalmazva, de ez végig fog vinni a történet végéig, hogy majdnem, elhagyta Alexet ezért!! A népszerűségért? Márkért!!! Ezért a bunkó, hazudós és képmutató baromért?? Na nee!!! Légyszi ne utálj meg ezért a kommentért, mert amúgy az egész nagyon nagyon tetszik, még nem is olvastam ilyen izgalmas, blogos történetet, de most ebben a részben egyet értek azzal, ha ilyenen elgondolkozik, akkor nem biztos, hogy megérdemli Alexet..persze minden történetben vannak bakik, tévutak, mert ettől lesz izgalmas, és Én is szeretem az ilyen izgi részeket, csak ilyenkor kicsit csalódott leszek, de utána rendbe jönnek a dolgok, ki derül, hogy mi-miért történt és vagy elfogadom, vagy nem..
    Mert jól mondod, a történet a végéig még sokat formálódik..
    Puszi: Lucinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem haragszom rád, ez a te véleményed, de úgy érzem meg kell védenem Emmát.
      Először is a 'senki sem tökéletes' elv alapján szerettem volna olyan szereplőket alkotni, akik hibáznak, elcseszik a dolgokat és megharagudhat rájuk az ember. Ugyanakkor tényleg azt érzem, hogy el kell mondanom én mit gondolok erről.
      Emma elismerésre vágyott Márktól, amit sosem kapott meg. Végre kibökte azt, amit hallani akart és egyszeriben eltűntek a múltjukban lévő foltok. Hiszen azért Márkkal voltak jó pillanataik is, egy időben Márk tényleg nagyon kedvelte Emmát, hisz hónapokig jóban voltak, mielőtt járni kezdtek volna. Emma nem csalta meg Alexet. Emma szeretett menő lenni. Ahogy azt már feljebb említettem, én néhány éve bármit feláldoztam volna, hogy menő lehessek és felfigyeljen rám az a bizonyos valaki. Aztán ez később megváltozott és mondhatni 'menőnek' számítok, mert a mi osztályunkban - a lányok körében - nem az számít menőnek, hogy ki mennyit szadizza a másikat. Emma szeretett volna újra kiemelkedni, hisz a folyosón furán néztek rá, Brigi és Jenny be is szóltak neki időnként.
      Nem lehet azt mondani, hogy Emma nem tett semmit Alexért. Feláldozta a menőségét.
      És azt sem lehet mondani, hogy Alex nem ártott soha Emmának. Hányszor akadt ki apró dolgokon, hányszor kapta fel a vizet?
      Csak képzeld magad a helyzetébe; ha egy végtelenül dögös srác a kezét nyújtja és a rég elveszett menőséget ajánlja maga mellett... izzik köztetek a levegő... sötét van és hideg... sokan meghoznák a rossz döntést, véleményem szerint.
      De teljesen tiszteletben tartom a véleményed, és nem állítom, hogy okos volt, amit tett. Sőt, igen, cselekedhetett volna jobban. De ő, ott, abban a percben hozott egy döntést. Végül azonban nem vitte végig a gondolatot.
      De tudod mit? Teljesen mindegy, hogy mi mit gondolunk, a lényeg, hogy Alex hogyan vélekedik a dolgokról...
      Puszillak!

      Törlés