2013. november 19., kedd

79. rész: Kerestelek

Sziasztok! Na, hol van Emma? *Bia*

Emma szemszöge:

- Nézd, én csak azért nem maradtam a szálláson, mert Péter bá nem engedte! Ez nem az én aquaparkom, szinte csak zárt csúszda van - magyaráztam Flórának, vadul hadonászva a kezeimmel.
- Mi a baj a zárt csúszdákkal? - ráncolta a homlokát Emily felém fordulva, így majdnem bele is ütközött egy mellettünk elsétáló fiúba.
- Klausztrofóbiás vagyok! - sóhajtottam. - És amúgy is, hol van Alex?
Az öltözőben elvesztettük egymást, ami elszomorított, hisz Flóra és Emily között nem a legkellemesebb a légkör...
- Biztos Petivel van a Hagymán, azt imádja - forgatta a szemét Flóra. - Mióta megérkeztünk a Balatonra, azóta arról beszél.
- Menjünk a narancssárgán, az nem félelmetes - ajánlotta fel a fölöttünk magasodó csúszdát Emily, hosszú ujjával arrafelé bökve.
- Zárt - tártam szét a karom csalódottan, és kezdem egyre szánalmasabban érezni magam.
- Nem lehetsz ennyire parás! - csúszott ki Flóra száján.
- Inkább megkeresem Alexet - hagytam ott őket, ami nem volt túl okos ötlet, hisz tényleg nem a legjobb időszakukat élték.
Felküzdöttem magam a Hagymához vezető lépcsőn, hátha ott bujkál, de nem. Kicsit sétálgattam, meresztgettem a szemem, de semmi.
- Várjatok meg! - kiáltottam a csöndben ballagó lányok után, aki a jobb oldalt lévő csúszdák felé igyekeztek.
Úgyhogy figyelő lett belőlem. Azt lestem, ahogyan Flóra és Emily felváltva lecsúsznak néhány zárt csúszdán. Talán hülyén hangzik a fóbiám, és talán gyerekes. De már a gondolattól is kiráz a hideg, hát inkább unatkoztam. Felhúztam a kamu-mosolyom, és vigyorogtam a két lelkes lányra. A gond csak az volt, hogy ez elvette a kedvem a normális csúszdáktól is, szóval lényegében csak ültem, majdnem egy órán keresztül.
- Lányok, én ezt már nem bírom! - nyavalyogtam, leginkább Brigire hasonlított a stílusom, de az unalom és a szánalom felemésztette az elmém normális részét.
- Nem kell minket figyelned - vont vállat Emily.
- Burkolt célzás? Akkor én megyek - hagytam ott őket sértetten, ismét. Bár jobban tettem volna ha maradok, mivel nem sokkal később összefutottam Brigivel.
- Te is egyedül maradtál? - kérdeztem tőle, hisz ha már magányos társak lettünk, legalább mi ketten tartsunk össze. Sajnos ezt nem gondoltam végig alaposan.
- Mondhatjuk. Jenny Márkot keresi, aki meg téged.
Akaratlanul is grimasz húzódott végig az arcomon.
- Mit akar tőlem? - értetlenkedtem.
- Pontosan tudod - vigyorgott gonoszan. Legszívesebben lehunytam volna a szemem, visszarepültem volna az időben egy héttel korábbra, hisz akkor Alexszel éppen moziban ültünk.
- Te komolyan azt akarod, hogy megint összejöjjek vele? - csodálkoztam, mert az arckifejezése erre engedett következtetni.
- Hát persze. Akkor az a lúzer megszívná! - célzott Alexre. Lúzer. Nem is tudja mekkorát téved ezzel kapcsolatban.
- Követhetetlen vagy - forgattam a szemem, de a mosolyából ítélve ő ezt bóknak vette. Megfordult a fejemben, hogy felvilágosítom, de nem volt rá lehetőségem.
- Őszinte leszek veled - kezdte.
- Te arra nem vagy képes - vágtam közbe felhorkanva, ha végiggondoltam hányszor hazudott nekem, a lista meglehetősen hosszú, de ezt figyelmen kívül hagyva folytatta.
- Figyi, tutira jobb volt, mikor köztünk voltál. Mármint... egy idegesítő korcs vagy, persze. De látod mi van velünk Jennyvel. Ha te nem vagy ott, máris a torkomnak esik! - panaszkodott, mintha ez legalábbis az én hibám lenne.
- Szia Brigi! - köszöntem el tőle, mert nem volt kedvem tovább hallgatni.
A kikövezett úton kerülgetnem kellett a hömpölygő tömeget, kis híján ledöntöttek a lábamról. Annyira hiányzott Alex gyenge kis karja, amivel átvezetett volna az embereken.
- Emma, csakhogy megtaláltalak! - torpant meg előttem Márk. Mit vétettem a sors ellen? Először Alex tűnik el, aztán jönnek a zárt csúszdák, Brigi és Márk? Mi a bűnöm?
- Mit akarsz? - néztem fel rá gúnyosan, karba tett kézzel, így hárítva még a puszta aurájának a közeledését is felém. Semmi kedvem nem volt hozzá.
- Téged - vágta rá szinte kapásból.
- Ne szórakozz velem! - löktem félre erőteljesen, és bár csak pár centit tántorodott, ennyi elég volt ahhoz, hogy elslisszoljak mellette.
- Nem szórakozom, Emma! - kiáltott utánam, mivel addigra már messze jártam.
A kajáldáknál leültem az egyik kinti asztalhoz, és ráhajtottam a fejem. Szinte hallottam, ahogy Flóra és Emily brutális dolgokat vágnak egymás fejéhez, ahogy Brigi és Jenny is. Nem kezelem jól a konfliktusokat, bár ha belekerülök egybe, akkor nem futamodok meg. De ha számomra fontos emberek közt alakul ki valamilyen vita, az engem is rosszul érint.
- Emma, gyere már! - szakította meg valaki a gondolataimat, a kezemet kezdte rángatni és a fülembe visított. Flóra hajolt fölém.
- Mi az? - kérdeztem morcosan, felnézve rá, de rögtön el is fordultam, a nap élesen belesütött a szemeimbe, azt hittem ott vakulok meg.
- Hullámmedence! - biccentett felé egy széles vigyorral az arcán.
- Rendben - adtam meg magam fáradtan, kezdett felülkerekedni rajtam a tudat, hogy több napja nem aludtam rendesen.
- Mi van veled, vénasszony? Ébredj már fel! Talán Alex is ott lesz - vigyorgott továbbra is, hátha rám is ragad valami az energiájából.
- Megyek már! - pattantam fel, és már bent is voltam a hullámok között.
De nem, Alex nem látogatta meg a medencét. Kezdtem furcsállni, hogy még csak nem is keres. Persze nem várom el, hogy minden pillanatban engem lessen, nélkülem is szórakozhat, csak egy kicsit bántó volt a dolog. Bár az is előfordulhat, hogy keresett, csak nem vett észre, esetleg elkerültük egymást. Nem tudom, viszont abban biztos voltam, hogy nem élek túl még egy órát unatkozva, miközben körülöttem csak vigyorgó fejek haladnak el. Amint abbamaradtak a hullámok, kiúsztunk a medencéből, és Flóra jobbra indult, Emily pedig balra, és ilyenkor én meg döntsem el, hogy ki után megyek. Kösz szépen! Csak álltam a medence előtt, és a két lány után bámultam, azon morfondírozva, hogy mit tegyek.
Ezúttal azonban rossz barátnőként viselkedtem, mivel a hideg víztől lehűlt testemhez hátulról hozzásimult egy másik, tetőtől talpig, két gyenge kar pedig átfogta a derekamat. Egy áll a vállamra helyezte magát, és akaratlanul is elmosolyodtam, miközben elöntött a melegség, és hatalmasakat dobbant a szívem.
- Kerestelek - szólalt meg végül, engem pedig egy olyan magas szintű öröm töltött el, hogy szinte megbabonázott.
- Én is téged. Unatkozom - ismertem be elhúzva a szám, ahogy Flóra és Emily után pillantottam, de még Olivért is kiszúrtam, ahogy a lány felé pillantgat.
- Látom a műmosolyodon. Zárt csúszdák?
- Zárt csúszdák - helyeseltem, majd megfordultam, hogy szembe lehessek vele és átölelhessem. Éreztem a lenéző tekinteteket a hátamon, de abban a percben semmi nem érdekelt.
- Gyere! - ragadta meg a karom Alex, és határozott rántásokkal vonszolt befelé, ami okozott némi homlok ráncolást, viszont igyekeztem higgadt maradni.
- Ember, nem jössz? - kiáltott ránk a távolból Peti. - Hagyma! - Alex alig egy fél másodpercig gondolkozott el ezen, majd visszafordulva válaszolt.
- Most nem, kösz - rázta meg a fejét, majd ismét felém fordult. - A melegtől nem félsz, ugye? - tudakolta felvont szemöldökkel és édes mosollyal.
- Nem hiszem - ráztam a fejem, miközben belökött a wellness részlegre, én meg kezdtem úgy érezni magam, mint egy kutya. - Mit keresünk itt?
- Szabad szaunát - nézett körbe ásítva egyet, így én is követtem a példát, szinte már rutinunkká vált ez a folytonos ásítgatás.
- Szóval szerinted az a megoldás az unalomra? - emeltem meg az egyik szemöldököm, és egy grimasszal jeleztem, hogy nem értem a lényeget.
- Nézd, egy szaunában két dolgot lehet csinálni. Aludni és smárolni. Melyiket választod? - nyitotta fel egy üres szauna üvegajtaját. Kicsit ledöbbentett, tőle nem ezt a stílust szoktam meg, de azért semmiképp sem ellenkeztem... - Itt nem zavar meg az ember - célozgatott Petire, miközben leült, engem pedig már akkor kezdett leverni a víz, de elhelyezkedtem mellette.
- Meleg van - jegyeztem meg.
- Hatalmas felfedezés - közölte mosolyogva. - Kis lépés egy embernek...
- Fogd már be! - nevettem el magam a fejemet fogva, hogy mekkora hülyeségeket tud összehordani. Illetve inkább én miket tudok összehordani.
- Na, ez az igazi mosolyod - bökött a számra, ő is mosolygott, és kezdtem egyre inkább azon törni a fejem, hogy mégis hogyan voltam képes úgy átnézni rajta évekig.
- Csak rád vár - tártam szét a karom, felé villantva a (remélhetőleg fehér) fogaimat.
- Gyere ide! - húzott a vállamnál fogva határozottan magához, aminek a célja persze a mosolyom megtartása volt a csók közben is.
- Ember! - nyílt az ajtó, és Peti kukucskált be rajta, porrá zúzva a pillanatot, a csókot, úgyhogy kedvem lett volna puszta kézzel megfojtani.
- Ez most komoly? - hitetlenkedett Alex, miközben elhúzódott tőlem és hatalmasat csapott a homlokára, talán azért mert nem volt biztos benne, hogy nem hallucinál.
- Hú, de meleg van itt! - tántorgott kicsivel hátrébb. - Szépek vagytok - vigyorodott el.
- Mit óhajtasz? - sóhajtotta Alex, így hát megragadtam és megszorítottam a kezét, majd akaratlanul is az a nap ugrott be, mikor mindkettőnket kiküldtek fizikáról.
- Flóra kéri, hogy vedd rá Emmát valamelyik csúszdára - ecsetelte ezt a roppant fontos dolgot Peti, ami nem várhatott volna pár percet. Ugyanakkor hálás voltam ezért Flórának.
- Hm... - gondolkozott a barátom. - Még semmin sem csúsztál?
- Semmin - feleltem, újra elhúztam a szám és egyre szánalmasabbnak éreztem magam, szerencsémre azonban Alex készen állt, hogy fordítson ezen.
- Akkor gyere - nyújtotta a kezét felállva, úgyhogy belekapaszkodtam, ő meg felrántott.
- Kezdem utánfutónak érezni magam - tettem szóvá.
- Csak gyere - mosolygott.
Peti végig a nyomunkban járt, időközben pedig Flóra is csatlakozott, aki Emily viselkedéséről kezdett panaszkodni. Maradtam volna a szaunában...
- Kamikáze - jelentette be végül Alex, hosszas noszogatás után.
- Azt imádom! - lelkesedtem, mivel lényegében az az egyetlen csúszda, amit itt szeretek. Persze ott van az is, amit olyan úszógumikkal lehet használni.
Leolvastuk az óránkat, egy pittyegés kíséretében bejutottunk, ami után egy lépcső vezetett fel a fehér meg a zöld csúszdához. Sor szerencsére nem volt, a lámpa zölden világított, úgyhogy Alex odaterelt az egyikhez, ő maga pedig a másiknál állapodott meg.
- Háton? - néztem rá, miközben belekapaszkodtam abba a fém rúdba, ahogy ő is, hogy majd kellően el tudjak rugaszkodni.
- Még szép! Peti, figyeld, hogy ki ér le előbb! - szólt hátra a srácnak.
A csúszda lényegében egy meredek esésnek mondható, mikor a hasadban megjelenik az a zuhanó érzés, a víz a képedbe spriccel és semmit sem látsz. Magasról indul, való igaz, viszont azon már olyan sokszor lecsúsztam, hogy teljesen megszokott.
- Szolgálatára, ember! - szalutált Peti.
Mindketten vigyorogva álltunk a csúszda elején, hogy nagy lendülettel zúdulhassunk lefelé.
- Egy... - kezdte a számolást Alex.
- Kettő... - folytattam.
- Három! - kiáltottuk négyen.
Előretoltam a lábam és elengedtem a fémrudat. A gyomrom felugrott a torkomba, zuhanó érzés fogott el, aminek gyorsan vége is lett, utána már csak csúsztam. A szemembe fröcskölt a vízsugár, így tényleg semmit nem láttam, de mikor azt éreztem, hogy az egész testemet víz borítja, igyekeztem nem levegőt venni. Olyan gyorsan történt minden, hogy mire észbe kaptam, már a medencéből is kint voltam. Én is meglepődtem magamon, főleg a hullámmedence miatt, ami azért bizonyos helyeket mélyebb, de nem féltem. Tudom, hogy ez a félelmem is szörnyen gyerekes. De sosem tanultam meg úszni, akkor meg hogyan kéne bátornak lennem a vízben? Viszont az egyik legjobb dolog Alexben az, hogy előtte ezt nem kell szégyellnem.
- Jó volt? - kérdezte, miközben a tekintetünk Petire és Flórára vándorolt, akik szintén lecsúsztak, immár megbékélve egymással az előző esti játék után.
- Eszméletlen! - vigyorogtam, miközben próbáltam felidézni a víztől elmosódott emlékeket, majd megpillantottam Emilyt is Olivért, akik éppen beszélgettek a távolban. Beszélgettek? Inkább üvöltöztem, hadonásztak és lökdösődtek.
- Mehet még egy? - tudakolta Alex, mikor újra rá tudtam figyelni, a pár feladta és két különböző irányba menekültek, leginkább önmaguk elől.
- Mehet még tíz! - helyesbítettem, mire felnevetett, azzal az angyali kacajjal.
- Szeretlek - böktük ki egyszerre, aminek újabb nevetés lett a vége.
Időközben Flóra és Peti is a vízben végezték, izgalommal nyomultak a vízben a part felé.
- Emma nyert - mászott ki a medencéből Peti.
- Nálatok pedig Peti - mosolyogtam a srácra, mire egy 'Pacsit, ember!' felkiáltás után boldogan lepacsizott velem.
- Még egyszer! - visította Flóra, és mi eleget tettünk a kérésnek. Nagyjából hússzor.

14 megjegyzés:

  1. Ez is de jó rész lett!!A két csitri meg Márk is milyen szemét.Hagyják már békén szegény Emmát. Lehet h Alex nyomi de legalább normális.Imádom a csúszdákat és alig várom a mi osztálykirándulásunkat!!:)<33Nagyon tetszett!!!Siess a kövivel.
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ez nagyon jólesik! :)
      Remélem ez nem újdonság, 'ők már sosem változnak meg' című történet lévén...
      Csakhogy Emma menő volt, és hát...
      Puszi! <3

      Törlés
  2. hinnye de kömíny györökök vannak itten háton csúsznak!!! HINNYEE

    VálaszTörlés
  3. Ugye? http://m.cdn.blog.hu/hu/hungaromem/postimage/kep_120_1360625075.jpg

    VálaszTörlés
  4. Annyira aranyosak <3
    Tényleg ott éreztem magam az AquaPark-ban, még ha csak egy rész erejéig is. Nagyon hiányzik a nyár :(
    Ettől függetlenül szuper rész lett :D
    És ahogy a Lijja mondaná (lásd fölöttem) HÍNNNNNNYE!!!
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyet kell, hogy értsek :D
      Örülök, hogy el tudtam veled hitetni: te is ott vagy velük. Remélhetőleg idén eljutunk oda :)
      Köszönöm! <3
      Nekem is nagyon hiányzik... :'(
      HINNYE! :D

      Törlés
  5. Hogy peti csak rosszkor rossz helyen tud lenni !!:D Nagyon tetszett! <33

    VálaszTörlés
  6. JUUUUJ nagyon jo lett! <3
    Hah felidezted bennem a nyari aquarkos elmenyeket!
    Ahogy majdnem megfulladtam ,ahogy lefejeltem a csuszdairanyito fiut ...........szep emlekek!!! xD
    Siess a kovivel!
    Pusziiiii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3
      Őszintén örülök, hogy nem csak nekem vannak ilyen és ehhez hasonló élményeim :D
      Áhhhh! El se hiszem, hogy ennyi szórakoztató dolog történt veled! Nem lehet olyan rossza az a Románia :)
      Puszi! <3

      Törlés
    2. Bizz bennem!
      Ennel rosszabb hely .......fuuuuuuj!!!
      Igen ez az ev olyan elmenydus lett!!! <3
      Hogy nagyon! xD

      Törlés
    3. Elhiszem, csak ez szomorú...
      Én is szeretem az ilyen eseménydús időszakokat :)

      Törlés
  7. Nagyon nagyon nagyon jó rész lett. :) <3

    VálaszTörlés