2013. november 13., szerda

73. rész: Ötven!

Sziasztok! Itt is lenne az a bizonyos 'ipiapacs' fejezet, a játék lényegét pedig egyik olvasóm kérésére röviden, lényegre törően ismertetem:
A fogócskával tudnám leginkább összehasonlítani. Annyi a lényeg, hogy van egy fa, történetünkben 'pacs-fa' néven, ami mellett számol egy egyén - természetesen csukott szemekkel, esetleg rádőlve a fára. Elszámol például harmincig, utána pedig meg kell keresnie az addig elbújt delikvenseket. És itt jön a csattanó: le kell 'paccsolni' a másikat. A hunyónak az a dolga, hogy ha kiszúr valahol valakit, akkor a fára helyezve a kezét elkiáltja magát: ipiapacs, egy, kettő, három: és a személy neve. Közben persze mozoghat, benézhet bokrok, fák mögé. Az elbújtaknak pedig a hunyót kell ily módon elkapniuk, el kell érniük a fát és jöhet a szöveg. Természetesen egy kis futás is bekacsint a játékba, hiszen ha teszem azt a hunyó kiszúrt téged egy bokorban, mert mondjuk belesett a bokor mögé, akkor mindketten rohantok vissza a fához, aki előbb kimondja a bűvös szavakat, az nyer. És általában aki először lepaccsolnak, az lesz a következő hunyó. Legalábbis én így játszottam, ha valaki esetleg másképp, akkor szívesen meghallgatom a különböző verziókat. És őszintén remélem, hogy érthető voltam... ha nem, itt egy oldal, ami szintén elmagyarázza. A cseréptörést hagyjátok figyelmen kívül, a 11/a anélkül játszik. *Bia*

Emma szemszöge:

Sötétben ipiapacs? Imádom! Minden évben ezzel zárjuk az estéket, Péter bá ezzel a nagy ötlettel állt elő kilencedikben, ami Keletynek nem igazán tetszett, viszont Varga szívesen részt vett benne ebben az évben.
A szállástól egy hosszú ösvény vezetett a fás területre, még épp eléggé világos volt ahhoz, hogy lássunk. Tízperces séta után elértünk a játszóteret, ami olyan volt, mint a legtöbb. Hinta, csúszda, kicsiny mászófal, padok, lovacska, meg egy híd láncokból. Minden oldalról növényzet övezte, erdő. Egy nagy fa áll a padok mellett, az lett a 'pacs-fa', mögötte egy csalános, fás, leveles rész; jó, de fájdalmas búvóhelynek tűnt. Egy keskeny út vezetett el bal oldaltól a jobb oldalig, előbbi helyen egy növényekkel benőtt hosszú, magas fal állt, utóbbin meg fák.
- Még várnunk kell egy kicsit, amíg teljesen sötét lesz - hunyorgott az órájára Péter bá.
Flóra és Peti még mindig nem szóltak egymáshoz, Márk Jennyvel röhögött valamin, Oli és Brigi két külön padon ültek sértetten. Patrik feltörhető wifit keresett, Emily pedig ivott valami otthon kreált egészséges löttyöt. Én Alex mellett dideregve néztem körbe, hogy hol lehet a legjobban elbújni, ő meg Petivel beszélgetett valamiről.
Fél tizenegy felé teljes sötétség borult ránk, de szerencsére a szemünk gyorsan megszokta, így nem mentünk neki semminek. Egy ideig azon ment a huzavona, hogy mi van, ha valaki rohanás közben nekiesik az egyik padnak, de ezt úgy oldottuk meg, hogy mindenki megígérte, vigyázni fog.
Az ofő vállalta, hogy lesz az első hunyó, de figyelmeztetett, hogy mindenkit le fog paccsolni.
- Ötvenig? - nézett körbe, mire bólintottunk. Nekidőlt a fának és elkezdett számolni. Ezzel megkezdődött a tizenegyedikes, tábori ipiapacs. Ollé!
Tizenegyen tizenkétfelé szaladtunk. Nagy szerencse, hogy a szemem akár egy macskáé, mindenkiről tudtam, hogy merre rohant. Peti nagyon leleményesen leült egy hintára, Patrik a csúszda erődjében takargatta az arcát a pulóvere ujjával, Márk és Olivér a fal mögött bújtak meg, Brigi és Jenny egy fát választottak, Emily a pacs-fa mögötti csalános részen guggolt le (a csaláncsípés egészséges...), Flóra lehasalt a földre, én mellé, Alex pedig elrohant egy fa mögé, ha jól láttam. Vargát nem szúrtam ki, akármerre kapkodtam a fejem, ügyesen álcázta magát. A számolás javában tartott, de én a tücskökre koncentráltam. A muzsikájuk tökéletesen összhangban volt a sötétséggel, nyugalmat és békét árasztottak.
- Ötven! - üvöltötte el magát a fitt osztályfőnök, majd magabiztosan megindult a neszező fa mögé. Brigi és Jenny nem bírtak megmaradni egymás mellett, úgyhogy Péter bá elkapta őket, visszarohant a fához és lepaccsolta őket. Morogva vágták le magukat a padra, de még azt is el kell dönteniük, hogy melyikük lesz a következő 'pacs', azaz hunyó. - Ó, itt fekszik valaki! - hallottam a mély hangot, fentről érkezett. Az arcomat erősen a fűbe szorítottam, nehogy felismerhető legyen. Sajnos Péter bá memóriája felveszi a versenyt Keletyével, szóval pár másodpercnyi memóriában való császkálás után megvilágosodott a a rózsaszín pulcsimat illetően, és Flóra sem volt biztonságban.
- A francba! - szisszent fel a lány, mikor felpillantottunk, és Péter bá szemében megcsillant a végső felismerés. Rohanni kezdtünk a fa felé mind a hárman, de Péter bá lefutott minket (nekünk fel is kellett tápászkodni!). Egy másik padon foglaltunk helyet, miközben gyors léptek hangoztak a fal irányából, valamelyik fiú rohanni kezdett, az arcát tökéletesen eltakarta a kezével annyira, hogy ő lásson, de őt ne lehessen felismerni.
- Ipiapacs, egy, kettő, három... - habozott Péter bá. - Márk!
- Ipiapacs, egy, kettő, három Péter bá! - ütött egy hatalmasat a fába Olivér, aki ezután láttatni engedte az arcát.
- Szép volt! - biccentett elismerően a tanár, de aztán feltűnt neki a hintán üldögélő valaki, ezért közelebb merészkedett, hogy szemügyre vegye. Azonban Márton "rakétaseggű" Péter kirobbant a helyéről, és őrült gyorsasággal kapkodta a lábait, egészen a fáig, ahol lepaccsolta Péter bát.
- Ügyes - mosolyogtam rá, Flóra viszont csak morgott. Nem tetszett ez nekem...
- Kösz, ember - foglalt helyet mellettem. Ekkor azonban a csúszda felől érkeztek hangok, Patrik megpróbált lecsúszni, de pechére nem volt valami gyors, az ofő rögtön kiszúrta, és le is paccsolta.
- Na, most felkutatom a fal mögötti másik kollégát! - lépdelt felé Péter bá, ekkor Emily kipattant a helyéről és lepaccsolta, de a tanárt csak Márk érdekelte. Alex nem a legjobb futó, úgyhogy kapva kapott az alkalmon, a fa mögül egyszerűen besétált a célba és paccsolt. Viszont a mi figyelmünk a falon volt, aminek a jobb oldalán bekukucskált Péter bá, azonban a bal oldalról kezdett el ekkor rohanni Márk. A meglepettségtől lebénult a tanár, úgyhogy Márk is megverte.
- Haver, ott valami nagy növényzet volt, hogy jutottál át a másik oldalra? - kérdezte tőle Olivér, teljesen ledöbbenve, és igyekezve úgy tenni, mintha nem érdekelné a csevegő Emily és Peti.
- Nem volt könnyű, de átverekedtem magam. Neked nem ment volna - villantotta gonosz vigyorát a haverja felé Márk.
- Az biztos! - helyeselt Jenny bólogatva.
- Te csak maradj kussban - szólt rá Olivér harsányan, mire az ofő felkapta a fejét, végül azonban inkább hagyta -, te vagy a következő hunyó!
- Nem igaz, Brigi lesz! - sipította Jenny, mivel ezt a posztot utálta. Majdnem mindenki utálja. Én egyszerűen imádom!
- Valóban a te nevedet mondtam először, Jenny - érkezett vissza a fához a tanár, konstatálva, hogy készen van. - Na, akkor megvagyunk?
- Ne tessék megfeledkezni Varga tanárnőről - emlékeztette Emily, rásandítva egy bokorra, szinte alig észrevehetően, majd mikor meglátta, hogy feltűnt a mozdulata, csak mosolygott.
- Tényleg, Edit még bujkál! - pásztázta körbe a padokat a tanár, így neki is szemet szúrt a hiány.
- Edit? - kérdeztük szinte egyszerre. Ez olyannyira furcsán hangozott, hogy egy pillanatig azt sem tudtuk kiről beszél az osztályfőnök.
- Igen, Edit - hallottuk a tanárnő hangját, majd a paccsolást. - Ipiapacs, egy, kettő, három Péter!
- Lefoglaltak a gyerekek! - védekezett rögtön a megvert pedagógus, mint egy gyerek aki nem tud veszteni.
- Jennifer? Mi lesz? - huppant le mellé a tanárnő, kifújva magát.
- Hagyjátok, majd én vállalom! - tettem fel a kezem, a lány furcsán nézett rám, de minden esetre örült annak, hogy átvállaltam tőle.
- Ne, csak Emmát ne! - nyögték a többiek fájdalmasan.
- Kössük be az egyik szemét! - vetette fel Alex a hajába túrva, Peti röhögni kezdett, viszont a reakció leginkább egyöntetű bólogatás volt.
- Alex! - döbbentem le, amiért ilyen ötletei voltak.
- Most miért? Itt van Flóra kendője - húzta le a lány nyakáról, majd óvatosan az egyik szememre kötötte. - Így van egy kis esélyünk a macskaszemeid ellen.
- Na jó, akkor számolok - léptem a fához felsóhajtva, ráhajtottam a fejem és belekezdtem a számolásba. Harmincnál tarthattam, mikor motoszkálást hallottam a közelemben lévő csalános részről, ezért mikor ötvennél kinyitottam a szemem, a tekintetemet rögtön rászegeztem a növényzetre, és nyomban kiszúrtam Petit.
- Ember, elmész a franca - morogta, mikor rávetett magát a padra, csak sajnos nem sikerült túl jól a mutatvány, hatalmasat taknyolt.
Körbenéztem, az egyik lovacska mögött Emily húzódott meg, menten lepaccsoltam.
- Még elszámolunk! - fenyegetett, felhúzva Petit a földről, aki a nevetés és sírás közti állapotot képviselte abban a percben. Szinte láttam, ahogy egy-egy fa mögött Flóra és Olivér szinkronban csóválják a fejüket és forgatják a szemüket.
- Ipiapacs, egy, kettő, három Jenny, Brigi, és Olivér! - böktem három különböző fára, mielőtt megkezdhették volna a rohanást.
- Legközelebb mindkét szemedet bekötjük - motyogta Oli, hely híján a földre ülve - illetve hely az volt, de vagy Emily vagy pedig Jenny közelében.
Patrik kikukucskált a fal mögül, úgyhogy őt el elkaptam.
- Ipiapacs, egy, kettő, három Varga! - pillantottam meg a tanárnőt a csúszda tetején.
- Márk a fal mögött van Flórával - suttogta elhaladva mellettem Patrik, majd előkapta a telefonját és helyet foglalt Olivér mellett a fűben, őt kezdte boldogítani a hülyeségeivel.
- Kösz! - ballagtam arrafelé. Valaki a fa körül babrálhatott, onnan jöttek hangok és különböző kuncogások, de a falra kellett koncentrálnom, minden mást nemes egyszerűséggel kizártam, mivel volt egy célom: Márk! Flóra kibújt bal oldalt, és sebesen kezdett futni, tudva, hogy a srácra hajtok.
- Jobb oldalt! - mormogta az orra alatt mikor elsuhant mellettem. Sajnos Márk füle elég jónak bizonyult ahhoz, hogy hallja, tehát már meg sem várt engem, kirobbant a fal mögül. Rohanni kezdtem őrült sebességgel, nem sokon múlott, hogy a fűben egy óriásik essek. Egyik lábamat a másik után kaptam, mindent beleadtam, már éreztem, ahogy a verejtékcseppek lefolynak az arcomon, viszont ez nem bizonyult elégnek. Alig pár méterrel voltam lemaradva Márktól, már nyújtotta a kezét, hogy nagy ügyesen lepaccsol, ekkor azonban döbbenetes dolog történt. A pacs-fa egyik ágáról levetette magát valaki, ezzel letarolva és a földre küldve Márkot. Megdermedt a levegő, sokkot kaptam.
- Ki a franc vagy? - húzta le a kapucniját a rejtélyes srác fejéről az áldozat. - Walter!? - nyüszített Márk.
- Aúúú! - jajdult fel Alex, én pedig egyik döbbenetből a másikba estem.
- Te meg mi a jó istent csinálsz? - vetettem magam melléjük, és igyekeztem fájdalommentesen felsegíteni a sérült barátomat.
- Paccs... pacs... - nyögte, a fa felé mutogatva, gyenge ujjaival, amik pirosak voltak a hidegtől.
- Ipiapacs, egy, kettő, három: Márk - tettem a kezem a fára, hogy ne legyen hiábavaló az ugrása. - Jól vagy? - szegeztem neki a kérdést kicsit idegesen.
- Kutya bajom - legyintett. - A szemkötés miatt kaptál egy kis segítséget - magyarázta meg a mutatványát, bár az értelmét akkor sem láttam.
- Alex, jól érzed magad? - sietett oda Péter bá egy fa mögül, én pedig rögtön le is paccsoltam. - Szép Emma, ez szép volt! - mosolyodott el.
Alexnek igazából semmi baja nem lett, egy horzsolással megúszta (puhára esett), és azt is akkor szerezte, mikor felmászott a fára, mialatt én Márkot kutattam. Nem úgy ő, aki a hátát jól beverte a földbe. De neki ez meg sem kottyant, úgyhogy Alexet nem szidták le a tanárok, jobban aggódtak miatta, mint Márk miatt.
- Egyszer még megöllek! - sziszegte a menő, Alexnek.
- Na, akkor Peti a következő? - veregette a vállát Varga.
- Várjatok! - állítottam le őket, a kezeimmel hadonászva. Megragadtam Alex karját és a tenyerét a fára helyeztem, kényszerítve, hogy ha már letarolta Márkot, akkor paccsoljon le engem. Mosolyogva rántotta ki a kezét az ujjaim szorításából, és az arcomat megragadva csókolt meg.
Fél tizenkettőig elvoltunk a játszótéren, rengeteget nevettünk, főleg mikor Olivér talált egy hatalmas ágat tele levelekkel, azt maga elé téve sétált el a fához, és le is paccsolta Flórát. Patrik egyszer a hátára vette Emilyt, úgy rohantak a fal mögül a fához. Azonban a gyenge srác nem bírta megtartani Emilyt, ezért leesett a hátáról, de a fiú tovább rohant, Emily viszont leguggolt a fűre, fejére szorította a kapucniját, és úgy várt, ott, a földön. Márk többször megkerülte, próbálta kitalálni, hogy kicsoda, végül feladta és elindult megkeresni Olivért, aki a csúszda környékén elüvöltötte magát, úgyhogy Emily befutott és lepaccsolta. Szakadtunk a röhögéstől, mikor Jenny hatalmas hátsófele beszorult a csúszdába, és nem tudott lecsúszni. Végül Peti mászott fel, beült a csúszdába és letolta. Egy idő után megindult a pulóvercsere, aminek az volt a hátulütője, hogy mikor meg akartam csókolni Alexet, a plucsija Flórán volt, úgyhogy véletlenül hozzáérintettem az ajkam a lányéhoz. Szerencsére rögtön elhúzódott, de annyira vicces volt a szituáció, hogy a földön elterülve, szemet törölgetve nevettünk. Utána meg Katy Perry: I kissed a girl című számát daloltuk.
Aztán mikor a vaksötétben visszasétáltunk a szállásra, Alex kezét szorongattam, mivel a széltől a fák meg a bokrok mozogtak, és elég félelmetes hatást keltettek. Aztán jöhetett az este további része, a szálláson való hülyülés...

Amit a következő részben fejtek majd ki!

20 megjegyzés:

  1. JJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJujjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj de brutal egy jatek . Am koszi , hogy leirtad a jatek lenyeget ' !!! Talan egyszer en is bevetem ezt a jatekot ! :)
    Nagyon jo resz lett ! Beszorult a csuszdaba!!! XD Neeeeeeeeeeeeee!!!! XD
    Igencsak jo szeme van Emmanak ! FHU de ez a jatek annyira megtetszett !!! Bizonyara egyhamar nem fogok ilyen jatekban reszt venni ,........mivel jon a ho!!
    Siess a kovivel!
    Puszi

    ui: What does the fox say ????? XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönööööööm! <33
      Én egyszerűen imádom ezt a játékot, alsós koromban sokat játszottunk, felsőben meg mi is táborban - innen az ötlet - sötétben, hisz úgy az igazi.
      Nagyon jó ezt hallani.
      Jenny az Jenny, azt hiszem ezt nem kell részletezni :D
      Bár én is olyan szemekkel rendelkeznék, mint ő, nagyon jól jönne ennél a játéknál.
      Vészesen közeleg a tél, ebben igazad van. Ma is olyan hideg volt... legalábbis arra amerre én lakom.
      Puszi!
      Ui.: Jacha-chacha-chacha-chow!

      Törlés
    2. XD
      Ring-ding-ding-ding-dingeringeding!!!!
      Hatee-hatee-hatee-ho!!!!!
      Fraka-kaka-kaka-kaka-kow !!!!!!!!!
      A-heee-ahee ha-hee !!!!!!!!

      Törlés
    3. OOOO bonusz , mert irto jo izlesed van !!!! <3

      Törlés
  2. Nagyon örülök neki,hogy ebben a részben egy kicsit megmutatkozott a humorod<33
    XD Hogy ez mekkora!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudod milyen jó ezt hallani, köszönöm! <3
      Puszi! :D

      Törlés
  3. Szuper lett! Imádtam és imádtam, vicces volt a pulóvercsere eredménye. Nagyon jól sikerült. Remélem még sokáig fog tartani a történet. :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Én meg téged imádlak! <3
      Be kell valljam, hogy lassan azért vége szakad...
      Puszi :D

      Törlés
  4. Jujj de tetszett.Nem is tom honnan veszed az ötlete..;)Én is emlékszek egy hasonló kirándulásra.Am meg naon tetszett.<3
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Való igaz, hogy néhány dolgot a mi táborunkból csempésztem... hisz az is olyan volt, csakhogy nem volt Alex!
      Puszi! <3

      Törlés
  5. Nagyon szuper lett :3 Izgulva várom a folytatast :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, jólesik! <3
      Remélem nem okozok csalódást!

      Törlés
  6. áhhhhhhh mint a miénk :DD KIMUFLÁÁÁZS

    VálaszTörlés
  7. Legjobb rész lett :"DDD Nagyon jól visszahozta az esti ipiapacs hangulatát. A földre leguggoló lányban magamra ismertem :) szuper rész, hihetetlenül várom a következőt <3 KIMUFLÁÁÁÁÁÁZS! xD
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azért a hasonlóságok érzékelhetők.
      Én leginkább abban a lányban ismernék rád, akivel - meg még egy tezsvírrel - elloptam egy üveg Sprite-ot meg császárit az osztálytársunktól... de persze megértem, hogy miért ismertél magadra :)
      Puszi!

      Törlés
  8. Az mekkora volt...... :DDDD az volt a tábor legjobb része. sírva röhögtünk. A Vianék függönye meg felgyulladt (a cipők meg megégtek) xDDDDD és egyszer sem zuhanyoztunk.... és kb. 1x mostunk fogat. a föld meg annyira retkes volt a szobában, hogy nem lehetett zokniban lelépni..... :D meg ugráltunk le az ágyról, és betört az ágy :))))) na bocsi, ezek eszembe jutottak xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira jó ezt így újra meg újra felidézni... vááá a cipő! Meg az a bizonyos női dolog, amihez sosem volt kedvem este xDD
      Te mostál fogat? Az jó, mert én nem... mi lett volna, ha egy hétre megyünk?
      Olyan király volt! <33

      Törlés