2013. november 9., szombat

69. rész: Akkor a kipakolást javaslom

Sziasztok! Itt is lenne a szombati bejegyzés, benne a kipakolás, egy kis dilemma, meg az a tipikus 11/a-s hangulat. A képekre kattintva megnézhetitek őket nagyobb méretben is. *Bia*

Emma szemszöge:

Nagy nehezen magamhoz tértem, így sikerült letántorognom Alex segítségével a buszról. Az álom még mindig ott bujkált a szemeimben, de nyitva kellett tartanom, ha nem akartam eltaknyolni.
- Gyerekek, hogy utaztatok? - érdeklődött Péter bá, mikor elhajtott a busz, és elkezdtük kipakolni a bőröndöket az autójából.
A szállás nagyon szép volt. Egy kopott, barna vaskapu állta az utunkat, amit az ofő nyitott ki nekünk, úgyhogy magunk után húzva a bőröndöket, elindultunk. Egy rövid ösvény vezetett el a szép épületig, aminek csupán két emelete volt, úgy tudtam, hogy mi az alsót vesszük igénybe. Sárga színe volt, de nem olyan irigység sárga, hanem inkább fal sárga. Apró ablakok verték vissza a nap fényét, amitől az orromra helyeztem a napszemüvegem. Alex hallatott egy angyali kacajt Peti mókás békítő beszédén, mert ha jól értettem a pár perccel azelőtt elregélt történetet, akkor egy kicsit összekaptak a buszon.
- Hol a medence? - nyávogta Brigi, össze-vissza dobálva magát, apró rózsaszín kofferét pedig levágta a földre.
- A ház mögött - válaszolta Péter bá. Kíváncsian lépkedtünk a kőépület falainak másik oldalára, ahol nemsokára megpillantottuk a kék vizet.
- Hajrá Fradi! - vetette be magát a medencébe Olivér, kis híján lefröcskölve mindenkit. Kibuggyant a víz alól és rántott egyet a fején.
- Megőrültél? - sipította Jenny, összeröhögve a testvérével.
- Bejössz utánam, szakadt ribanc! - kiáltotta ki a vízből Olivér, magabiztos mosolyt villantva felénk.
- Álmodsz, hülye gyerek - forgatta a szemét a lány. Kapva kaptam az alkalmon, mögé pattantam, nagyot lódítottam a testén, így ő is bent találta magát, egy sikítás közepette.
- Te mit képzelsz magadról? - lépett elém Brigi, csípőjén görcsösen nyugvó kezeivel. De a választ már nem tudta megvárni, ugyanis Alex sietett a segítségemre, mielőtt leszedi a fejem. Belökte.
- Ember, a társaságot elnézve neked is ott a helyed - bökdöste Márkot Peti.
- Elmentek a francba! - sóhajtotta a fiú, majd megadón beugrott.
Négyen kapkodták a lábukat a vízben, az osztály négy menője. Ki szállt ki először? Olivér.
- Tesó - nyújtotta a kezét Márk, hogy segítsen neki kimászni. Olivér rápillantott, és a héten először nem titkolta a haragját. Elfordult, és még véletlenül sem segített neki.
- Hogy ez mekkora tapló lett - dünnyögte Jenny. Még jó, hogy én szóba se álltam vele pár napja az öltözőben, mert tudtam, hogy egy megbízhatatlan kígyó. Ő nem tud megváltozni, és nem is akar. De azért Brigi viszi a pálmát, ő sokkal idegesítőbb.
Végül mindenki kikerült a medencéből, és néhányan vizesen, néhányan szárazon, de bebotorkáltunk az épületbe. Péter bá már előzőleg kiragasztgatta az ajtókra a neveket, úgyhogy csak meg kellett találnunk a szobákat. Összesen hat helyiségre volt szükségünk, amik egymás közelében helyezkedtek el, bal oldalon a fiúk szobái, szembe velük jobb oldalon pedig a lányoké. A szálloda belülről tejeskávé színt kapott, a folyosó keskeny volt, az ajtók pedig fás árnyalatúan díszelegtek, és apró kulcsokkal lehetett bejutni. A mi szobánk volt a 105-ös, Brigiéké a 106-os, Márkéké a 107-es, Alexéké pedig a 108-as. Így június elején nem voltak túl sokan a szállóban, azt hiszem, hogy a második emeleten egy kisbaba visíthatott. Péter bá 109-es szobája a fiúké mellett volt, Varga 104-ese meg mellettünk.
- Ez a mienk! - böktem a neveinkre, azzal izgatottan be is nyitottam, nyomomban a kíváncsi Flórával és Emilyvel.
A szobánkban ismét fellelhető volt a sárga szín, amely jól mutatott a sárga csíkos ágyneművel. Három egymás mellett elhelyezkedő, kemény ágy fogadott minket, egy apró tévé a sarokban, nagy, barna szekrény, fürdőszoba és egy fotel. Fentről légkondi fújta ránk a hűvös levegőt, ami felüdülés volt a kinti kánikula után. Június ellenére nagyon meleg volt.
- Aludhatok én az ablaknál? - huppantam le a kiválasztott ágyra, hátra vetettem magam rajta és elterpeszkedtem.
- Enyém ez - foglalta le a középső fekvőhelyet Flóra, hasonló pozícióban elhelyezkedve, mint én.
- Kizárásos alapon - dobta le a kis táskáját az utolsó ágyra Emily.
- Szeretnélek előre figyelmeztetni titeket, hogy elég rumlis vagyok - tájékoztattam a szobatársaimat, úgy gondoltam illene, hisz így előre fel tudnak készülni.
- Hú, én meg tisztaságmániás... - húzta a száját Emily körbenézve, és már akkor elkezdte rendezgetni a szobát, tologatta a bútorokat, mivel szerinte nem volt esztétikus.
- Érdekes hétvégénk lesz - állapította meg Flóra, ásítva egy hatalmasat.
- Egy óra múlva a medencénél várom azt, aki jön a kalandparkba! - kiáltotta Péter bá a folyosóról, sorra bekopogtatott mindenhova, hogy nyomatékosítsa a kijelentést.
- Ti jöttök? - tudakolta Emily, küzdve a fotel arrébb helyezésével, mialatt Flóra a szemét forgatta erre.
- Tériszony - közöltem csalódottan, mivel biztosra vettem, hogy csak én fogok a szálláson maradni.
- Én megyek! - lelkesedett Flóra, majd felállt és megpróbálta leállítani a még mindig nem elégedett lakberendező növendéket.
Tompa kopogást hallottunk, majd nyílt az ajtó.
- Hölgyek - viccelődött Alex, betántorogva a szobánkba.
- Mit akarsz? - forgattam a szemem mosolyogva.
- Beszélhetnénk? - biccentett az ajtó felé, úgyhogy nyögések közepette feltápászkodtam és kibattyogtam a folyosóra.
Az egymással szemben lévő szobáinknak az a hátránya, hogy ha köztük akarunk beszélni valamiről, az egyik oldalról Peti és Patrik, a másikról meg Emily és Flóra figyeli a párbeszédünket. Magánélet...
- Jól sejtem, hogy a kalandparkot kihagyod? - kérdezte a szobatársaira sandítva, igyekezve azt sugallni feléjük, hogy húzzanak befelé.
- Jól - bólintottam kissé csüggedten.
- Peti ragaszkodik hozzá, hogy elmenjek, de ha azt akarod, akkor maradok - ajánlotta fel azzal az édes, angyali mosolyával, engem pedig akaratlanul is megkönnyebbülés töltött el. Viszont nem akartam önző lenni, nem tehettem meg, hogy marasztalom.
- Azt akarom, hogy elmenj. Érezd jól magad, és feledkezz meg rólam - biztattam. A válasz egy lágy csók volt, majd egy kis nyugtatás. Mondjuk: - Patrik marad.
- Tényleg? - csillant fel a szemem. - Ez fantasz... Patrik? - értékeltem át a dolgokat. - Az rosszabb, mint a semmi! - nyöszörögtem.
- Ott egy meg a fene, maradok! - jelentette ki Alex csettintve, én meg azonnal közbevágtam.
- Nem, fiatalember, te elmész! - ellenkeztem. El kellett mennie, nem hagyhattam, hogy maradjon.
- Itt akarsz poshadni négy órán keresztül, teljesen egyedül? - támadott le a tényekkel. Igen, ez így valóban rosszul hangzott.
- Nem lesz egyedül, én maradok - szólt közbe Patrik, akinek a jelenlétéről újfent megfeledkeztünk. Olyan mint egy kísértet... nem, ő inkább hologram! Az olyan Patrikosabban hangzik.
- Rendben van, nem akartam közbelépni, de úgy fest, hogy muszáj lesz! - sóhajtott fel Emily, kitárva az ajtót és mellénk tipegve. - Alex, Emma is azt akarja, hogy menj, azzal nem teszel rosszat ha így is teszel. Patrik, te majd próbáld meg két percre letenni a telefonodat, és viselkedj úgy, mint egy ember, és ne úgy, mint egy gép. Menni fog? - förmedt rá a srácra, aki erre csak aprót biccentett. - Peti, te pedig ne kényszerítsd Alexet semmire, csak azért, mert végre lett egy olyan barátod is, akivel lehet kommunikálni. Mindenki érti a dolgát? Akkor a kipakolást javaslom.
Katonatiszti fegyelemmel kezdte meg a holmijai rámolását, miközben a megszeppent társaság visszavonult a szobájába. Kétségtelen! Emily korántsem buta, sőt, rendkívül okos.
Így történt, hogy egy órán belül, hosszas pakolászás és helyért való versengés után, az osztály Péter bával az élen felkerekedett és a célpontig, ami jelen esetben fűzfő volt, elbuszoztak. Két gyerek és egy tanár pedig maradt.

12 megjegyzés:

  1. Húú.Vajon mi lesz most?Természetesen nagyon jó lett <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következőben kiderül, azonnal felrakom :) Köszönöm! <3

      Törlés
  2. Nagyon jól írsz, és szuper, hogy naponta raksz fel részeket. Fantasztikus vagy :-) Csak így tovább!
    Már várom a kövit! :-). Szerintem Alex még így sem hagyja ott Emmát, és innkább ott marad. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nem is tudod milyen jó ezt hallani nekem! <33
      Mindjárt felteszem a következőt! :) Hát, meglátod!

      Törlés
  3. Szuper lett és nagyon jó volt olvasni, feldobta a napomat. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök, nagyon jó ezt hallani! <33

      Törlés
  4. KOCKA nadrag ,kocka nadrag , SPONGYABOB kockanadrag!!!!!!!!!!!!!!( Spongyabob fan!)
    IIII nagyon jo resz lett :) Patrik <3 ...............XD
    OOOO Emma mellettem nem rumlisabb! Erre tanuk vannak! PL : baratnom a porra alergias es csak ugy jon at ,hogy vesz be gyogyszert XD
    Siess a kovivel
    Pusziiiiiiiiii <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem tunya csáp a kedvencem! :))
      Köszönöm! Na, a táborban kiderül róla valami létfontosságú...
      Nem kell aggódni, én sem vagyok egy rendmániás, csak rá kell nézni az asztalomra. Épp az előbb vettem rá magam, hogy összerámoljak, mert tanulnom kellett...
      Hú, szegény barátnőd... xD
      Puszi!

      Törlés
  5. hallod még egy kalandparkosdiból is spanyol drámát csinálsz :DDD nembaj jót röhögtem xDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, nekem a kalandpark egy valóságos angol tragédia, szóval... :DD

      Törlés
  6. Na érdekel, hogy mi lesz Emmával és Patrikkal amíg a többiek a kalandparkban lesznek :)
    STBesty

    VálaszTörlés