2013. november 6., szerda

66. rész: A táborban meglátja

Emma szemszöge:

Mikor reggel kinyitottam a szemem, olyan volt, mintha másnapos lennék. Először is az ágyamban voltam, ami okozott némi homlokráncolást. Hogy kerültem oda? Nem emlékeztem semmire, attól a perctől kezdve, hogy Alex átölelt. Mi történt? Mi történt!? Aztán az is feltűnt, hogy anyu a kelleténél szélesebb vigyorral rázta a vállam, hogy ébredjek már fel. Minek örül ennyire? A sok kérdés elöntötte az agyamat, alig bírtam a fogmosásra koncentrálni. Végül miután kellő ideig tűnődtem, a konyhában minden kiderült, miután leültem apu mellé az étkezőasztalhoz.
- Hajnalban összefutottam Alexszel - kezdte, nekem pedig megállt a szívem. Micsoda? - Anyádnak már elmeséltem - bökött anyu felé, aki épp almát majszolt. Hatalmas mosoly ült a képén, ezért azzal nyugtattam magam, hogy jól kellett elsülnie az estének. Közben megkavartam a müzlimet. - Rajtakaptam, amint kijött a szobádból, hajnali négykor. - Két színes bogyó éppen lefelé tartott a torkomban, mikor apu ezt kimondta, úgyhogy eltévesztették az utat, és félrenyeltem. Fuldokolni kezdtem, végül anyu ütögette meg a hátam, így rendbe jöttem. Tudtam, hogy apu mire gondolt, mikor meglátta a barátomat kilépni a szobámból, az éjszaka közepén. - De elmondta, hogy csak átjött megnyugtatni. Csodálkoztam is, hogy idén nem nyaggattál minket a táborral kapcsolatban. - Mérhetetlen megkönnyebbülés öntött el, hogy az én barátom ilyen jó sztorit kreált nekünk. - Tetszik nekem ez a gyerek.
- Mennem kell - ugrottam fel a helyemről. Felrohantam a lépcsőn, felöltöztem, sminkeltem, és már siettem is. - Sziasztok! - köszöntem el anyuéktól. Megöleltek, megpusziltak, és csak utána engedtek el a táborba.
Minden évben úgy szokott lenni, hogy reggel bevisszük a csomagot a suliba, Péter bá beteszi a kocsijába, és ő délután egyedül leautózik a Balatonra. Mi a kísérőtanárral, busszal érkezünk. Úgyhogy a bőröndöt magam után húzva ugrottam Alex nyakába.
- Annyira okos vagy! - dicsértem meg a haját igazgatva, amit sikeresen összekócoltam. - De még mindig nem értem, hogy mi történt.
Alex szemmel láthatóan örült, hogy az egész napomat sikerült feldobnia.
- Kidőltél, úgyhogy hazahoztalak - ragadta meg a kezem, hogy a bőröndökkel az oldalunkon végre el tudjunk indulni. - Apukád észrevett, én meg kitaláltam valamit.
- De rendes vagy - szorítottam egyet a kezén.
A suliba igyekvő diákokról ordított, hogy táborba készülnek. A kilencedikesek sugdolóztak, vihogtak és ugrándoztak. A tizedikesek is hasonló lázban égtek, reménykedtek, hogy az idei táboruk jobban sikerül, mint az előző. A mi évfolyamtársaink nagy része pedig inkább unta a mai napot, mivel a b-sek osztályfőnöke förtelmes, tehát nekik nem lesz valami jó a vakációjuk. De a többiek mind boldognak tűntek, még azok arcán is átsuhant egy halvány mosoly, akiktől ez nem megszokott. Ilyen volt Eszter is, a különc gót lány, aki az emós Szilveszterrel beszélgetett. Igazán meghökkentő párost alkottak, az előző heti pletykák szerint járnak, de a suliban inkább csak barátoknak tűntek. Aztán ott volt még Anna, aki azt hiszem, hogy "darkosnak" nevezi magát, de én már nem tudom megkülönböztetni ezt a sok sötét stílust. Ő is mosolygott egy fél pillanatig, bár lehet, hogy csak a mellette elhaladó Olivér váltott ki belőle ilyen hatást. Aztán megakadt a szemem Alexandrán, aki egy kis gonosz liba, nincsenek barátai, mindenkivel szemétkedik és Justin Biebert hallgat. Régebben megpróbáltam beszélgetni vele, de egy elég csúnya, nőkre jellemző szóval illetett, úgyhogy inkább hagytam. Ő most egyenesen vigyorgott, fülig ért a szája, amint az osztálytársaival tervezgette a tábort.
- Ott van Péter bá! - biccentett felé Alex.
Átsétáltunk az úttesten, egészen a kék autójáig, amiben nagyban pakolászott.
- Emma, Alex! - intett nekünk.
Átnyújtottuk a bőröndjeinket, ő pedig készségesen bedobta őket a kocsijába.
- Muszáj megkérdeznem, és nem akarom az osztály előtt. Mi van köztetek? - tudakolta, miközben az összekulcsolt ujjainkra bökött. Éreztem, hogy ezt fogja kérdezni! Alexre pillantottam, aki elmosolyodott és úgy válaszolt.
- A táborban meglátja - azzal megfordult, elindult, engem is magával rántva.
A terembe lépve az első szó, ami eszembe jutott a káosz volt. Mindenki, kivétel nélkül tombolt, és abban biztos voltam, hogy aznap egy órán sem fogunk koncentrálni. Flóra és Emily vigyorogva beszélgettek, amint észrevettek elrángattak Alextől, hogy valami nagyon fontosat mondjanak a szobánkról. Peti megállás nélkül vicceket mesélt, felelevenített pár történetet az előző évi kirándulásokról is, majd mikor megpillantotta Alexet, őt kezdte faggatni, hogy emlékszik-e xy történetre. Patrik a Truth or dare alkalmazását frissítette (ez sosem megy ki a divatból?), ami minden évben szerves része az estéknek. Illetve a menőkének. Illetve eddig ez így volt. Az idei más lesz, ebben biztos voltam. Jenny és Brigi együtt vihogtak valamin, Márk és Olivér pedig lepacsiztak. Igen, Márk visszatért, ami talán Emily számára a legrosszabb. Így Oli még véletlen sem szólhat hozzá kedvesen, mert az nem tenne jót a hírnevének. Hierarchia...
- Jó reggelt mindenkinek - érkezett meg a terembe Péter bá. - Ki izgatott? - kérdezte, letéve a holmiját az asztalra. Hangos "én"-ek hangzottak el, fütyülések és más bekiabálások. - Akkor vegyük át még egyszer a menetrendet. Egy órára jön értünk a tizennégy fős busz. Fogadjatok szót Varga tanárnőnek, nem szeretnék panaszokat hallani. Az út nagyjából két órát vesz igénybe, de ez forgalomfüggő. A szálláson foglak várni titeket, kipakoljuk a bőröndöket az autómból, és lesz egy órátok rámolni. Utána a jelentkezőkkel elmegyek a fűzfői kalandparkba, a többiek a szálláson maradnak Vargával. Este vacsora a közeli étteremben, ahol a legjobb viselkedést várom el. Evés után egy kis szabad foglakozás, sötétedéstől pedig ipiapacs a szálláshoz közeli játszótéren. Éjfélkor... khm... vagy később... khm... takarodó. Szombaton nyolckor ébresztés, reggeli, utána pedig felmérjük a strandot. Egykor ebéd, utána Aquapark, végül pedig a sétány, ahol vacsorázhattok. Este szabad foglalkozás, ipiapacs, tábortűz, takarodó. Vasárnap délelőtt ismét fűzfőre látogatunk, kipróbáljuk a felújított bobot, és ott is strandolunk. Van csúszda meg trambulin. Vissza a szállásra, pakolás, ebéd és vonattal hazaút.
Jól hangzott! És az ofő ezt mind fejből sorolta...
Átbeszéltünk a szobákat, az étkezéseket, és ki is csöngettek.
Informatika volt a második óra, Szemes késve érkezett a terembe, és az első sorban ülő lányokra mosolygott. Mi visszamosolyogtunk, de féltem hátratekinteni Alexre. A bal oldalamon ülő Flórára pillantottam, aki csak a fejét csóválta. A másik oldalamon Jenny foglalt helyet, utána Brigi, végül pedig Emily. Aztán figyeltünk a tanárt, amint Patrik előadását bámulta feszülten.
- Psszt! - hallottam valakit a hátam mögül, miközben Patrik felállt, hogy kifejtse a véleményét a Facebook-ról. Hátrafordultam, és Peti rosszalló pillantásával találtam szemben magam.
- Mi az? - kérdeztem halkan, nehogy magamra haragítsam kedvenc pedagógusom.
- Ember, először is, stírölhetnéd kevésbé feltűnően a tanárt, másodszor pedig mi van Alexszel? - bökött a padon fekvő, valószínűleg alvó Alexre.

Sziasztok! Gondoltam a változatosság kedvéért most a végére biggyesztek pár szót. Megint picit későn érkeztem a résszel, ma is sűrű napom volt, ez persze holnap sem lesz másképp. Kicsit ismét megcsappantak a komik számai, de valahol meg tudom érteni, hisz én is küzdök a sulival. Ráadásul azt vettem észre, hogy rengeteg nyolcadikos tevékenykedik most bloggeren, tehát még a felvételi nehézségei is felmerülnek náluk, valamint nálam is. Nem tudom hány budapesti olvasóm van, de aki esetleg a Kőrösi gimibe jár, vagy volt ma ott nyílt napon, nagy valószínűséggel elment mellettem. Minden esetre köszönöm azoknak, akik szakítanak a komikra időt, hisz sokat jelentenek nekem a visszajelzések.
Valamint szeretnék egy kérdéssel előállni, ha már mi itt alkotunk egy kis közösséget, akkor azt szeretném megérdeklődni, hogy ha valaki tanul oroszt az olvasóim közül, akkor pár szóban leírná nekem, hogy szereti-e és, hogy mennyire nehéz? Köszönöm! *Bia*

22 megjegyzés:

  1. ÁÁÁ!!!!! Az az arc! XD
    Olyan kepet szoktam vagni mikor a matek tanar magyaraz ...Aha aha!!! Ugyse ertem ! Beszelhetsz itt nekem tropusiul! XD
    III ez a resz is hiperszuper jo lett ! Szegeny Alex ,hulla faradt! :)
    Siess a kovivel !
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan helyes... ;D
      Ó, hát a matekórákról én is tudnék mesélni, na még az angolról!
      Köszönöm! <3
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  2. Nagyon szuper lett. És egyre közelebb van a tábor!!! :) <3 Szerintem nem baj, hogy később hozod a lényeg hogy minden nap van új rész. :)
    Puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igen, már péntek van, most már tényleg csak egy-két fejezet.
      Ennek örülök, hiszen néha tényleg csak későn tudom hozni.
      Puszi! <3

      Törlés
  3. Kedves Bia!
    ÁÁÁÁÁÁÁÁ...... :DDDDDDD Oké, most egy kicsit fel vagyok dobódva, te meg is tudod mondani, hogy ritkán vagyok ilyen :) Nagyon jó rész lett, írtóra várom a tábort!
    With love,
    Jesy

    U.i.: Bocsi az elejéért! :) És nagyon jó lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jesy!
      Erre csak ennyit tudok "mondani": :D
      Köszönöm, ígérem nem fogtok csalódni a táborban! :)
      Puszillak és semmi gond! <3

      Törlés
  4. Nagyon jó lett. Csak így tovább. Várom a következő részt. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3 Holnap hozom, remélem valamivel korábban!

      Törlés
  5. nagyon jó lett mint mindig.sajnos nem mindig jut időm komizni de nagyon tetszik az írásod

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3
      Persze, ezt megértem, hogy köszönöm, hogy azért az olvasásra szakítasz időt! :)

      Törlés
  6. Kedves Bia!
    Észrevétlenül ugyan, de végig követem a blogodat, minden nap olvaslak. Nagyon tetszik a történet, leginkább az, hogy egyedi, és habár normál mindennapi történet, (amiből mint tudjuk van annyi mint a csillag), mégis olyan... szóval, na. Nagyon szuper :) Nem túlbonyolított, mégis jó. Gondolkodtál már azon, hogy esetleg a blogvilágon kívül is kipróbálod magad az írásban? Mert szerintem nem lenne lehetetlen, jó vagy :) És most csak azért is írtam, mert kevesellted a hozzászólásokat. De ha nem is írok neked, itt vagyok, és olvasok! És a jövőben is olvasni foglak :)

    Még annyit hogy én most vagyok kilencedikes gimnazista, és habár nem mondtad, miért kérdezed az oroszt.. én is azt akartam második nyelvként tanulni :) Csak hát, nem jött össze... Na, mindegy, arra akarok kilyukadni, hogy ugyan én nem tanulom, de már jópárszor hallgattam, és én mellette kampányolok. De hogy nehéz, az tuti biztos :)

    Na és ez most jó hosszúra sikeredett, ettől nem kell tartani, ha tőlem kapsz kommentet :) Így tovább, a sztori nagyon jó, és várom a következőt.

    Leah

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Leah!
      Nem is tudod milyen jó érzés nekem ilyeneket hallani!
      Igyekszem az egyszerűségre törekedni, és nem kirobbantani világháborúszerű drámákat, meg azért nem a szappanopera a célom.
      A blogvilágon kívül az írásban egészen a suliig jutottam, ahol a fogalmazásaim egy zöld ötöst szoktak érni, de egyszer majd talán lesz egy - vagy esetleg kettő, nagy terveim vannak - könyvem, vagy valami más, nem is tudom...
      Köszönöm, hogy tájékoztattál arról, hogy itt vagy, ez nagyon jólesik, tudni, hogy ilyen sokan vagytok! :D
      Ugye mint mondtam ma voltam nyílt napon, és anyukám ráállt arra, hogy akkor ott majd orosz lesz a második nyelvem, és kíváncsi voltam pár véleményre, köszönöm!
      Hálás vagyok ezért a hosszú komiért, tényleg nagyon jólestek a kedves és dicsértő szavak! :)
      Puszi,
      Bia

      Törlés
  7. mintha a mi Péter bá-nkat hallanám.. :D

    VálaszTörlés
  8. Nagyon nagyon jó az oroszt meg anyukám tanulta és szerinte ezerszer könnyebb az angol. A két szomszédom is oroszt tanul mert állításuk szerint könnyebb mint az angol. Csak a ciril vagy milyen betűket kell megtanulni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Nekem az angol már elég jól megy, szóval akkor ez egy pozitívum, még egyszer köszönöm, hálás vagyok!
      Puszi!

      Törlés
  9. Hali!
    Szóval gót lettem... de király!! :D Egyébként imádom a blogod, és mint kritikus (kaptál már tőlem egy első helyezést és egy kritikát is...), mondhatom hogy átlagon (jóval) felüli vagy (ez nálam talán a lehető legpozitívabb vélemény :D) . Csak így tovább, én továbbra is olvasni foglak :)

    Ja, még annyi, hogy a bátyám oroszt tanul és állítása szerint a betűk nehezek, a többi nem annyira. Tehát ha kihívás párti vagy csak ajánlani tudom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, és nekem van egy Eszti nevű barátném, őt is rendesen kiakasztottam szerintem ezzel... :)
      Nagyon köszönöm, igen, tudom és még egyszer köszönöm őket. Hálás vagyok!
      Én a párti vagyok, hogy ez ne okozzon világraszóló konfliktust köztem meg anyum között, szóval szeretnék megbarátkozni a gondolattal... Úgyhogy köszönöm!
      Puszi! <33

      Törlés
    2. Nagyon imádom a blogodat és bocsi hogy eddig nem komiztam. Már várom a kövit nagyon jól írsz.♥♥♥ Puszi: Zs~

      Törlés
    3. Nem is tudod milyen jó ezt hallani! Köszönöm! <33
      Már fenn is van a következő :D

      Törlés
  10. Annyira tábor feelingem lett, és most olyan szomorú vagyok, hogy nem lehetek Emma helyében. :( Ja, és I LOVE PÉTERBÁ!
    STBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a gond, hogy náluk nyár van, nálunk meg épp jön a tél... :(
      Puszi! <3

      Törlés