2013. november 3., vasárnap

63. rész: Apukámtól

Sziasztok! Ez a nap is eljött, holnap iskola... ki örül? Hülye kérdés. Mindenki élvezze ki az utolsó napot!
Megérkeztem a hatvanharmadik fejezettel, ami előrevetíti a következő kettő izgalmait, aztán pedig már csak pár rész a táborig, ami elárulom, hogy sok bejegyzést ölel majd fel.
Kaptam egy nagyon jó kritikát ma, egészen feldobta a napomat, ezen a most indult oldalon: Wonderland. Valamint itt egy interjú is, aminek szintén nagyon örülök! 
Ezenkívül rengeteg blogversenyre jelentkeztem mostanában, nyitottam is a kirakandó képeknek egy új oldalt, nézzetek be és jelentkezzetek ti is, megéri! Ha pedig nincs hozzá kedvetek akkor drukkoljatok nekem! *Bia*

Emma szemszöge:

Szerencsésen túlélt az osztály három témazárót (elvileg csak kettő engedélyezett egy nap, de a tanárok azzal érveltek, hogy "ez van, év vége"). Köszönjük az együttérzést!
- Emma, tábor! - visította a fülembe Flóra, mikor minden menő elhagyta a termet, és nyugodt volt a környezet.
- Igen, tudom - toltam el magamtól, mert majdnem megfojtott. Peti éppen akkor sétált el mellettünk, ezért nekilöktem a lányt, így őt ölelgette tovább.
- Új pulcsi? - vette szemügyre a rózsaszín darabot Emily. Június ide vagy oda, hűvös napunk volt, ezért volt szükségem még egy rétegre. Illetve ez így nem teljesen igaz, szikrázó napsütés volt, de nekem fel kellett vennem az új pulóverem.
- Igen - sandítottam Alexre, aki pakolászás közben elmosolyodott, anélkül, hogy egyáltalán ránk nézett volna.
- Jól áll - dicsérte meg Emily, végigsimítva az anyagon, én meg büszkén kihúztam magam.
- Köszönöm, tegnap kaptam - csúszott ki a számon, és imádkoztam, hogy ne kérdezősködjön. Nem jártam sikerrel.
- Tényleg, és kitől? - érdeklődött felvonva a szemöldökét.
- Apukámtól - vágtam rá kapásból. Ismét Alexre pillantottam, aki ezúttal már határozottan nem mosolygott.
- Értem, akkor szia! - intett vissza nekem a terem ajtajából, majd már el is tűnt a szemünk elől.
- Miért nem árultad el neki? - támadott le rögvest Alex, én meg szerettem volna elásni magam.
- Nem akartam, hogy rosszul érezze magát - vontam vállat zavartam. Emily barátként tekint Alexre, de én is kiakadtam előző nap mikor megláttam Márkot meg Jennyt, annak ellenére, hogy a srác már semmit nem jelent nekem. Nem akartam Emilyt is kitenni ennek.
- És mégis miért érezné rosszul magát? - tudakolta bosszúsan, keresztbe fonta a karjait és úgy nézett le rám. Annyira utáltam azt a pillantását.
- Alex, te nem tudod hogyan működik a féltékenység...
- Tessék? - hökkent meg. - Már megbocsáss, de szerintem én tudom a legjobban! - csattant fel, engem pedig rögtön elöntött a bűntudat, mivel a féltékenység ismeretét csak nekem köszönheti.
- Nem úgy értettem... - próbáltam magyarázkodni, de szokás szerint lehetetlen volt kommunikálni vele.
- Tudod mit? Nem számít! Nem érdekel! - rántott egyet a vállán, és az ajtó felé kezdett baktatni határozott léptekkel.
- Alex! - ragadtam meg a karját.
- Jé, Alexes kóla! - kapta fel az üres üveget a fiú padjáról Patrik, akit addig teljesen figyelmen kívül hagytunk.
Alex arcán furcsa dolog futott át, aztán egy pillanattal később rántott egyet a karját, amit épp fogtam, így nekivágódtam, de már nem volt időm végiggondolni, hogy mi történik, mert megragadta az arcom és megcsókolt.
- Ne haragudj! - suttogta végül.
- Te ne haragudj! Felvállalom, hogy tőled van - gyűrögettem a pulóvert -, csak nem Emily előtt.
- Rendben, megértettem - bólintott elmosolyodva.
Együtt sétáltunk haza, aztán az ő házukra esett a választás, hiszen hozzánk nem jöhetett át. Nagyon át kellett nézni a verset, mivel hétvégén tábor, előtte már nem lesz túl sok időnk rá, utána pedig már csak a hétfő van.
- Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-aljától - lapozgatta a könyvét. - Itt van, tessék - nyújtotta át. - Szükséged lesz a szómagyarázatra, de minden bizonnyal érteni fogod a lényeget, nem bonyolult vers.
Az ágyán ülve tanulmányoztam a sorokat, átolvasgattam a szómagyarázatot, és közben érdeklődve hallgattam a magyarázását. A vesszőket helyezte előtérbe, azok fontosságát hangsúlyozta ennél a versnél. Aztán rátért az előadásmódra, végül pedig elmondta azokat a tanácsokat, amiket a legelső alkalommal is. Én pedig közben szorgalmasan tanulgattam a verset, többször elmondtam a fejemben az egyes sorokat. Úgy éreztem, hogy fejlődtem, mivel sokkal könnyebben sikerült bemagolnom, mint az elsőt. Persze az is közrejátszott, hogy Alex ott ült mellettem, figyelemmel kísérte minden mozdulatomat, és úgy érezhettem jelentek valamit. Ezt Márknál sosem érezhettem.
- El se hiszem, hogy már négy verset megtanultunk együtt - hüledeztem átlapozva a régi tankönyvet.
- A Fülemilét nem nevezném megtanultnak - emlékeztetett a siralmas előadásmódomra.
- Te ott sem voltál, honnan tudod? - ráncoltam a homlokom meglepetten.
- Patrik felvette és megmutatta, de már előtte is biztos voltam a kudarcban, mivel csak a felét beszéltük át.
- Patrik felvette? - csodálkoztam, mivel nekem nem is tűnt fel. Persze jobban belegondolva ezen nem kéne fennakadnom, az se lenne meglepő, ha mindenkiről felkerülne az első osztályban készült egyéni képe, összeszerkesztve, mintha más akkor is egy osztályt alkottunk volna. Sőt, ha mindenki meztelen lenne a fotón, az is normális lenne Patriknál.
- Ő igazából mindent felvesz, ami abban a teremben zajlik, de csak azokat mutatja meg, amik látványosak, vagy fontosak. Így esik meg, hogy ha történik valami rendkívüli, megvan róla a videó - magyarázta ásítozva, bizonyára fáradt volt.
Vacsoráig maradtam, mivel minél később szerettem volna apa szeme elé kerülni, de mikor Margó enni hívta Alexet, ideje volt mennem. Elköszöntem tőle és távoztam.
Anyu a vacsorával volt elfoglalva, apu pedig meccset nézett, úgyhogy intettem anyunak a konyhában, és felsurrantam a szobámba. Kezdődhetett a pakolás.
Először is, írtam egy listát. Persze ilyenkor mindig csak a dolgok fele jut eszembe, tehát sok mindent útközben írok hozzá. A ruhákkal kezdtem, megpróbáltam megtalálni a keresett a darabokat a gardróbomban, ami nem volt könnyű a rumli miatt. Aztán jöhetett az a sok felesleges holmi, ami úgysem fogok használni, hiszen a legkisebb bajom a fogmosás lesz azalatt a két nap alatt, bár fésülködni azért szeretnék. Meg persze ott voltak még a létfontosságú dolgok, mint a telefontöltő és az ékszerek.
Végül órákkal később, nem tudom hogyan, de elkészültem. A szürke bőröndöm megtelt piperével, felsőkkel, nadrágokkal, fürdőruhával és naptejjel.
 Egy kisebb táskába tettem pénzt, fülhallgatót, és ha eljön az ideje, a telefonom is belekerül. Anyu még egy szendvicset is felhozott nekem, ami kétlem, hogy elállna másnapig, de majd Peti megeszi. Ő mindent megeszik.
Aztán éjszaka történt egy kisebb-nagyobb zűr.

Alex szemszöge:

Vacsora után szerettem volna egyedül pakolni, de végül mégis lett társaságom.
- Alex! - kiáltotta vidáman a húgom, mikor megállt az ajtómban. Bizonyára Margót boldogította előtte az őrültségeivel, így a hölgy inkább felküldte hozzám. - Segíthetek?
- Persze, gyere be - invitáltam, nem szerettem volna elküldeni. - Hozz ide a szekrényből néhány rövidebb nadrágot, meg egy-két pólót - böktem a ruháim felé. - De ne bal oldalról, hanem jobbról!
- Miért, mi a különbség? - nyitotta fel a szekrényt, érdeklődéssel a szemében.
- Bal oldalon a régi cuccaim vannak, jobb oldalon pedig az újak - magyaráztam a kezeimmel hadonászva, miközben visszagondoltam arra a két héttel azelőtti csütörtökre, amikor átalakultam.
- És miért változtál meg? - faggatott, mialatt kiszedett pár holmit a szekrényemből, jól össze is gyűrte apró kezeivel, úgy nyújtotta nekem őket.
- Elsősorban Emma miatt - vettem el tőle a ruhákat, majd igyekeztem szépen összehajtani őket, hogy mikor a táborban felnyitom a bőröndöt, ne úgy nézzenek ki a cuccaim mintha benne lettek volna hagyva a mosógépben két napig, gyűrötten. - Másodsorban magam miatt. Végül pedig Flóra és Peti miatt.
- És így Emma jobban szeret? - nyújtotta át a nadrágokat, hasonló állapotban mint a felsőket, én meg kezdtem úgy érezni, hogy csak hátráltat.
- Igazság szerint nem tudom - tűnődtem felpillantva a plafonra, mintha az rejtené a választ. - Sosem mondta, hogy mikor kezdett érdeklődni irántam.
- És apu mikor jön haza? - váltott témát felnézve a falon lógó képre, ami a férfit ábrázolta.
- Nem tudom, kicsim - guggoltam le hozzá. - Nem tudom - zártam a karjaim közé, szerettem volna az ölelésemmel reményt csepegtetni belé.
Ennek köszönhetően a pakolásra rátelepedett egy depressziós hangulat, ami nem szállt el egészen a végéig.
Este korán lefeküdtem, mert szerettem volna kipihent lenni a buszon, mivel ott úgysem fogok tudni aludni. Éjjel kettőkor azonban egészen furcsa dologra ébredtem.

10 megjegyzés:

  1. ijjaj.......... balhészagot/gondszagot érzek :((((((((

    VálaszTörlés
  2. Iiiiii ez nagyon jooo lett!! <3 Alex egy igencsak romantikus fajta! (ritka nagy szerencses ez az Emma !! XD )
    Siess a kovivel !
    Pusziiiii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igen, igen, ő a ritkább fajtából érkezett :)
      Igyekszem, puszi! <

      Törlés
  3. Drága Bia!
    Olyan furcsa így kimondani, hogy a 63. rész!
    Ez így egyben olyan jól hangzik másodszor pedig olyan mintha, már a vége felé közelednénk.
    Ismét nagyon jó rész lett, nem csalódtam benne. :)
    Várom, hogy újra olvashassam a következőrészeket, mert most, hogy újra kezdődik a suli, nagyobb az esély rá, hogy hétköznap sem kerülök minden nap a gép elé, hogy olvashassam a blogodat.
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucinda!
      Igazad van abban, hogy közeledünk a vége felé, de azért még nem szabadultok tőlem pár hétig :)
      Ennek igazán örülök, ezt jó hallani!
      Sajnos tényleg itt van holnap a suli, de azért még ezt a pár órát is igyekszem kiélvezni itthon.
      Azért remélem amint időd engedi, olvasnod majd a történetet, hiszen hamarosan érkezik a tábor! :D
      Puszillak,
      Bia

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon szuper rész lett és mindig pont akkor fejezed be amikor a legérdekesebb rész jönne. :( De nem baj mert így sokkal jobban várom a következőt. Olyan kár hogy egyszer vége lesz ennek a történetnek is, csak ezért nem szeretem a jó sztorikat mert egyszer mindnek vége, pedig én legszívesebben életem végéig olvasnám őket. :) Főleg a te blogodat, egyszerűen nagyszerű. :D És mindemellett minden nap hozol új részt. Na jó elég lesz a szövegelésből, a lényeg hogy IMÁDOM!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Domi!
      Igyekszem így tenni, szeretném rendesen megmozgatni a fantáziátokat, hogy alig bírjátok ki másnapig.
      Egyszer tényleg mindennek vége, sajnos vagy nem sajnos, ennek is. Azért egész életemben én sem tudnám már kanyarítani a történéseket, hidd el, egy idő után unnád. De ha ennek vége is lesz, valami úgyis elkezdődik, ebben a tanévben mindenképp kaptok majd még tőlem egy, de talán kettő történetet, azon is szívesen várlak majd titeket!
      Köszönök mindent! <33
      Puszi!

      Törlés
  5. Már iszonyatosan várom a TÁBORT :)
    Meg persze azt is, hogy mi történt...
    STBesty <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tábort az ember akkor is várja, mikor ő maga vehet részt benne, de külön örülök, hogy még így is várod! <3
      Puszi!

      Törlés