2013. november 2., szombat

62. rész: Érdekes egybeesés

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet, csak egy átlagos csütörtök nap, három témazáróval... Remélem tetszik majd nektek! *Bia*

Alex szemszöge:

Reggel vigyorogva ébredtem, mivel június volt, meleg, és Dóri kivételesen nem visítva ébresztett, hanem normál emberi hangnemben. Fontosabb teendőim után mindenképpen szerettem volna végre visszanyerni anyu életkedvét.
- Jó reggelt! - köszöntem neki. A napszemüvege már rajta volt, Margótól kérhette el korábban. Akaratlanul is feltűnt, hogy még mindig apu ruháit viselte.
- Csak akkor gyere be, ha jó hírt hozol az átkozott férjemről - morogta elfordítva a fejét tőlem.
- Emlékszel mit mondott apu, mikor ilyen mérges voltál? - hagytam figyelmen kívül a mondatát, majd leültem az ágya szélére.
- Egy mosolynál tizenhét izmot működtetünk, míg egy rosszalló pillantásnál negyvenhármat - sóhajtott fel nosztalgikus stílusban. - Lusta dög volt, azért hordott össze ilyeneket - tette hozzá.
- Mikor először elment, megmondta: ha bármi történik vele, és mi összezuhanunk, nem érdekli hány gombot kell megnyomnia odafenn, ő visszajön, és jól leszid minket. Emlékszel erre? - Igazából ez a fő oka annak, hogy megpróbáltam normálisan viselkedni.
- Ezzel csak egy gond van, hogy ő a pokolra jut! - zsörtölődött. Igen, a szomorúság kihozza az angyali természetű anyámból a vadállatot.
- Hogy mondhatsz ilyet? Anyu, nézz egy kicsit magadba! Gondold végig, hogy neked mi a fontos, és építs fel egy kis reményt a lelkedben. Az nem állapot, hogy itt fekszel ön sanyargatva, és nem törődsz semmivel. Szedd össze magad! - győzködtem. Az arckifejezése megváltozott, a vonásai lágyultak.
- Rendben, fiam. Csak miattad befogom a szám. Nem Dóri, és nem az apád miatt. Miattad - bökött a karomba nyögdécselve.
- Már az is valami - mosolyodtam el. - De most sietek, szia! - nyomtam egy puszit a homlokára, majd kiléptem a szobájából és az emeletre siettem a táskákért. Örök hála Margónak, amiért aznap is elvitte a húgomat az iskolába. Régebben mindig én vittem-hoztam, de mára ez megváltozott, és nem csupán Emma miatt. Sok minden közrejátszott.
- Ezt tegnap elfelejtettem odaadni - nyújtott át nekem Margó egy kólát, amire igazán szükségem volt, ha három témazárót meg akartam írni. De a jelek szerint nem nekem vette. - Megláttam, és meg kellett vennem. - Az üvegen Emma neve díszelgett, úgyhogy megköszöntem Margónak, és együtt ballagtunk ki a házból. Én a lány kerítése előtt megálltam, ők pedig a járdán gyalogolva indultak el.
Öt perce vártam Emmára, mikor legnagyobb meglepetésemre nem a ház felől érkezett, hanem az utca másik oldaláról.
- Hol jártál? - érdeklődtem egy köszönésképpen szolgáló csók után.
- Elszaladtam a közeli kisboltba, gondoltam szükséged lehet rá - tartott felém egy kólát, ami az Alex nevet viselte. - Tudod, Keresztesnél.
- Ugye csak viccelsz? - nevettem fel hitetlenül. Értetlen arcot vágott, ezért elvettem tőle az üveget, és a kezébe nyomtam a neki szántat. - Margó vette neked - tettem hozzá.
- Érdekes egybeesés - kuncogott ő is, úgyhogy felnyitottuk a palackokat, koccintottunk, és iszogatva indultunk el. - Egyfajta bocsánatkérésként is szolgál - bökött az italomra.
- Mégis miért? - ráncoltam a homlokom értetlenül.
- Többet nem jöhetsz át - közölte halkan, nekem pedig felszaladt a szemöldököm. Úgy nagyjából a felhőkig.
- Mármint soha többet? - hökkentem meg, mire ő csak bólintott. - Ez nevetséges! - fakadtam ki.
- Nézd, én mindent megpróbáltam, apu nem tágít, tudom, hogy hülyeség, de nem lehet semmivel sem hatni rá, még anyu is megpróbálta, de nem ment! - mutogatott a kezeivel megállás nélkül. - Ne haragudj, úgy sajnálom! - mentegetőzött.
Istenem, de szeretem én ezt a lányt!
- Emma - állítottam meg, szembe fordultam vele és megragadtam a vállát. - Nem haragszom! Ugyan már, ennyi nem tántoríthat el attól, hogy minden nap együtt legyünk suli után. Majd te átjössz hozzánk, és meg van oldva. - nyugtattam meg elmosolyodva, mielőtt idegrohamot kap.
- De te nem szereted, ha ott vagyok. Pénz helyett inkább annyit kértél, hogy nálam tanuljunk! - emlékeztetett erre a régi eseményre.
- Akkor még teljesen másmilyen volt a kapcsolatunk - csóváltam meg a fejem visszagondolva. - Átjössz, és nem kell aggódni apukád miatt. Rendben?
- Rendben - bólintott megkönnyebbülten. - Még sosem volt barátom osztálykiránduláson - szólalt meg némi csend után.
- Nekem se, de remélem ezúttal se lesz - poénkodtam, mire elnevette magát.
- Szerinted jó lesz? Az ilyen táborokban mindig rengeteg a konfliktus - grimaszolt, majd kirázta a hideg, talán a gondolattól is rosszul lett.
- Meglátjuk. Nálunk előfordulhat valami, elvégre Petivel és Patrikkal leszek, de ha bármi gond van, majd helyet cserélek Flórával a nappalok erejéig, hogy mindenki lenyugodhasson - tervezgettem. - Illetve nem, mégsem - ráztam meg gyorsan a fejem, mivel ha ezt megtenném, akkor két tűz közé kerülnék. Emma és Emily.
- Én sem ajánlom. A két Emi között nem járnál jól - morfondírozott szorítva egyet a kezemen.
- Ejtsük a témát - ajánlottam fel kissé feszülten.
- Helyes - egyezett bele.
Potássyval voltunk első két órában, megtisztelt minket egy dupla nyelvtannal. Az osztály nagy része látványosan szenvedett, Márk pedig még mindig nem szándékozott betérni, annak ellenére, hogy előző nap már egészen jól volt. Ezt szerintem mindössze Jenny sajnálta, de még az is előfordulhat, hogy Brigi is. A többiek azonban örömtáncot lejtettek az elméjükben, amiért a majom a szülein csimpaszkodott, nem pedig rajtuk. Azt azonban meg kell hagyni, hogy nagyon ravasz, mivel jövő héten már egy tanár sem fogja megíratni vele a dolgozatot, elvégre senkinek nincs kedve az utolsó héten készíteni egy másik feladatsort.
- Fizika - sóhajtotta Emma.
- Ha bármi gond van, nyugodtan szólj - helyezte a kezét a vállára Emily.
- Köszönöm - erőltetett mosolyt az arcára Emma.
- Indulhatunk - torpant meg mögöttük Flóra, aki mellett Peti állt bizonytalanul. Bátorítóan rápillantottam, aztán mellé baktattam, hogy ne maradjon egyedül három lánnyal. Így, öten indultunk el az emeletre, félúton pedig még Patrik is csatlakozott hozzánk.
A dolgozat nyugisan telt, Veres néha-néha rámorgott Olivérre, de amúgy a puskák elérték a végállomásokat, és a valódi tudás is kamatozódott.
Mikor újra a termünkben voltunk, kezdett eluralkodni rajtam a pánik. Elvégre földrajz! Ennek ellenére Emma átlagot számolt a padjánál, Flóra egy spanyol könyvet lapozgatott, érthetetlen okokból, Jenny és Brigi röhögtek valamin, Emily halál nyugodtan zenét hallgatott, ha közelebb léptem kihallatszott a fülhallgatójából a Rolling Stones egyik száma, Olivér másolt valamit, Patrik a Cut the rope nevezetű játékon húzogatta az ujját, Peti pedig amolyan "ember, mit csinálsz?" stílusban engem figyelt, amint végigpásztáztam a termet. Próbáltam neki telepatikus üzenetet küldeni, miszerint "Mindjárt elájulok!", de a jelek szerint nem kapta meg, mivel Patrikot kezdte cseszegetni. Érdekes, hogy már nem múlik jegy ezen a dolgozaton - mivel csak akkor lehetnék ötös, ha ezt tökéletesre írnám, és Keresztes megszánna -, de én mégis izgultam. Mivel annyira berögződött számomra, hogy ha földrajz, akkor elmebaj, hogy ezt már nem tudom levetkőzni. Végül azonban nem volt olyan brutális a dolgozat, Keresztes önelégült vigyorral díjazta, hogy már úgysem lehetek kiváló, természetesen tudott a rajzjegyemről, de megkímélt a megjegyzéseitől.
- Létezik, hogy ma a kémia a leglazább óránk? - tanulmányozta az órarendet Olivér.
- Bármi laza, ha mögöttem ülsz - vigyorgott rá Jenny.
- Kuss - morgott rá Olivér. És akkor megcsapott a felismerés, leesett a sok jel, amit eddig nem vettem észre. Ugyebár pénteken Márk megcsókolt egy lányt a bulin, és akkor a kapcsolatának Brigivel vége szakadt. De ez nem jelenti azt, hogy előtte nem fűzte Jennyt. Mert emlékszem, hogy előző hét szerdán, mikor Brigi elment a mosdóba, Jenny nem volt hajlandó vele menni, aztán mikor Brigi kilépett a teremből, egész végig Márk körül lebzselt, aki ezt nagyon élvezte. Olivér pedig azt mondta Márknak, hogy neki Jenny tetszik, és ha ez így lenne, akkor Márk részéről ez hatalmas szemétség. És biztos voltam benne, hogy Olivérnek feltűnt Márk érdeklődése a lány iránt. Tehát mikor a bulin annyira Márk ellen volt, az részben ennek is köszönhető. És az ellenszenve Jenny felé is érthető, hiszen a lány még mindig bolondítja őt, annak ellenére, hogy Márkkal jár. Még szerencse, hogy neki igazából Emily kell. Apropó. Senki nem tudja, hogy pontosan mi van közöttük, mert bár a vonzalmuk érzékelhető a levegőben, ki nem mutatják.
Szóval kémián lazítottunk egy kicsit, aztán jöhetett az angol témazáró, ami elég egyszerűnek bizonyult.

10 megjegyzés:

  1. Szuper lett, már alig várom az osztálykirándulást. És vajon mi lesz Olivérrel meg Emilyvel?? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már nem kell sokat várni rá, néhány rész. Ó, hát az is hamarosan kiderül :)

      Törlés
  2. UUUUUU!!!!Pont ma ittam Alexes kolat!!!
    Szipiszupi lett!! Nem ertem miert nem komiznak annyian mint regebben !! Lehet az iskola de vakacio volt ....kellett volna. Nekem nem volt vakacio , suliba jartam egesz heten de ahogy csak tehettem komiztam . Az biztos , hogy a blog minosege nem romlott ,mert meg mindig nagyon jol irsz !!
    Na de kitudja... A lenyeg ,hogy en ,ahogy csak tehetem komizok es olvasom a reszeket!
    Tovabbi sok sikert es erot a blog irasahoz!!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, akkor nagyon aktuális neked ez a rész! :)
      Köszönöm! <3
      Nem tudom, de azért panaszkodni sincs okom, hisz így is rengeteg támogatást kapok tőletek!
      Köszönöm, puszillak! :D

      Törlés
  3. Nagyon jóó! Ez a kólás dolog nagyon aranyos volt. Várom mi lesz Emily-vel és Oli-val. Gyorsan hozd a következő részt! Egyébként új olvasód vagyok é egy nap alatt kivégeztem azt a hatvan részt, ami akkor fent volt, amikor elkezdtem. :) Nagyon tetszik a blog, csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett.
      Emily és Olivér románcának tetőpontjáig még kell egy kicsit várni, de lesznek majd azért jelek meg hasonlók.
      Igen, gondoltam, láttam, hogy újonnan iratkoztál fel.
      A részt pedig rögtön felrakom! :)

      Törlés
  4. KÓLAAAAAA <33333
    Bocsi a késésért, nagyon jó rész! :)
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már csak egy Ájsztí (:D) kellett volna...
      Semmi gond, köszönöm! <3

      Törlés