2013. december 7., szombat

97. rész: Itthon maradok

Sziasztok! Képzeljétek, a She's next door írónője - vagyis jómagam - ma ünnepli 14. szülinapját!
A részről: megérkezett az előretekintő... *Bia*

Alex szemszöge:

Otthon nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Már első óra előtt mindent elintéztem a tervemhez, ehhez nagy segítséget nyújtott, hogy jóban vagyok azzal a bé-s fiúval, aki ilyenkor a mikrofonokkal meg a hanggal foglalkozik. Ezért jobb híján ismét Disney Channel-t néztem a húgommal, anyu aludt, Margó pedig készítette az ebédet.
- Nézd, ő ott most nagyon mérges! -magyarázta nekem a szereplők érzelmeit Dóri, én meg nem akartam azt mondani, hogy egyrészt tökéletesen értem a karakterek viselkedését, másrészt pedig pont nem érdekel.
- Ó, értem! - mosolyogtam rá. Ha ő ettől boldog, akkor teljes mértékben megéri.
A következő pillanatban kopogtak. Nem értettem, hogy ki lehet az, és mivel Margó éppen el volt foglalva egy tál levessel, én nyitottam ajtót. Amint megpillantottam a kint álló személyt, egy pillanatra minden megállt körülöttem. Anyu szobájából kihallatszó horkolása megszűnt létezni, a sercegő ételek a konyhában eltűntek, és a tévé zöreje is abbamaradt. Elöntött a boldogság, a döbbenet, a hála és az izgalom. Hirtelen nem is tudtam mit mondhatnék, mit tehetnék, egyszerűen csak lefagytam. Lefagytam az ajtó előtt, a kezem ott maradt a kilincsen, a szemem pedig az illetőn. Tetőtől talpig fel volt öltözve, csak az arca látszott, szörnyen melege lehetett. Még mindig a katonai egyenruha volt rajta, talán nem volt ideje átöltözni. Az egyik karja a nyakánál fogva fel volt kötve, a másik kezében pedig egy hatalmas csomagot tartott. Tolerálta a sokkomat, nem szólt egy szót se, csak mosolygott, megállás nélkül. Az érzésem leírhatatlan volt, mikor tudatosult bennem, hogy velem szemben áll. Alig akartam elhinni.
- Apu... - suttogtam végül. - Úgy hiányoztál!
- Fiam! Ledobta a csomagját és szorosan a karjai közé zárt, melegség töltött el, és kicsordult a szemem sarkából egy könnycsepp. - Soha többé nem hagylak itt! Esküszöm! -ígérte meg, ahogy elengedett és felborzolta a hajam, pont úgy, mint régen.
- Alex, ki a... - jelent meg az előszobában Dóri, aztán megpillantotta az apját. - Apuuu! -rohant visítva felé, apu felkapta és őt is magához ölelte.
- Dorina, mekkorát nőttél! - nézett végig rajta ledöbbenve, majd' egy éve nem látta, a lány meg úgy nő, mint a bolond gomba.
- Tudod, hogy nem szeretem a Dorinát - emlékeztette szemrehányó arckifejezéssel a húgom, megrázva a mutatóujját édesapja orra előtt.
- Viszont én szeretem, én választottam ezt a nevet. Csak anyád mániákusan mindent becézni akar - forgatta a szemét. A szüleim folyton ugratják egymást a másik dilis szokásával. - Még szerencse, hogy a Zsoltot meg az Alexet nem lehet becézni.
- Tévedsz, fiatalember! - hagyta el a konyhát vigyorogva Margó, az egész fogsorát látni lehetett. - Zsolti!
- Margó, drágám! - ölelgette meg őt is apu. A bejárónőnk mintha már családtag lenne. - Mondd csak, mi a helyzet a gyerekekkel?
- Ne is akard tudni! - fogta a fejét a hölgy. - Mint két ördögfióka! Hiszen ezek egész nap csak veszekszenek, nincs egy nyugodt percem. Alex sorra hozza haza a ketteseket, Dórit minden tanár utálja. Ezennel beadom a felmondásom!
- Ezzel ne is viccelődj! - állította le apu, a vállára téve a kezét. - Nélküled ez a család már nem is család.
- Apa, akkor ugye most már itthon maradsz örökre? - nézett fel rá a húgom, a remény szikrája ott csillogott a szemében.
- Igen, édesem - bólintott. - Itthon maradok.
- De jó! - virult a kislány.
- Na jó, merre van az a nő? Még mindig a szobájában gubbaszt? - forgatta a szemét apa. Anyu szobájának ajtajához lépett, lenyomta a kilincset és velünk a nyomában besétált. Ő még mindig aludt, szóval apu leült az ágya szélére, és megsimította az arcát.
- Alex, megmondtam, hogy ne ébressz fel! - nyögte barátságtalanul, mire felkuncogtam. Nem is sejtette, hogy mi történik körülötte.
- Én vagyok az - suttogta apu alig hallhatóan, mégis ez a mondat töltötte be az egész helyiséget, hisz mi lélegzet visszafojtva várakoztunk. Félő volt, hogy anyu elájul.
- Zsolt - állapította meg remegő hangon, majd a fejéhez kapott és beletúrt még mindig gyönyörű hajába. - Mondd, hogy nem álmodom!
- Nem álmodsz! - nyugtattuk meg kórusban, mire összemosolyogtunk.
- Istenem... édes istenem! Hogyan lehetséges ez? - tudakolta a plafontól anyu, továbbra is alig hitt a fülének.
- Ne kételkedj, asszony! Főzz egy teát! - utasította apu vigyorogva, mire Dóri édesen kacagni kezdett.
- Hülye! - ütött a karjába anyu. Mintha Emmát és magamat láttam volna.
- Gyerekek, tizennyolcas tartalom! -figyelmeztetett minket apa, mielőtt lehajolt volna a feleségéhez, hogy megcsókolja. Eltakartam Dóri szemét, aki ez ellen makacsul tiltakozott, és bár nem vagyok erős, azért sikerült elérnem a célom.
- Most pedig részletesen beszámolsz arról, hogy mi történt! - ültem le én is anyu ágyára kíváncsian.
- Hát, ott voltunk... hol is? Nem emlékszem a város nevére - kezdett bele a mesélésbe. - Egy apró viskóból lövéseket hallottam, ezért az egyik társammal bementünk megnézni, hogy mi a helyzet odabenn. Ott volt egy... nevezzük emberkének, aki rám szegezte a puskáját, és a másodperc töredéke alatt meg is lőtt. Gondolkodni sem volt időm, őrült sebességgel kezdtem a föld felé zuhanni. Abban a másodpercben, mielőtt a fejem hozzáütődött ahhoz a fémdarabhoz a padlón és minden elsötétült, nem akarok senkit megsérteni, de egyetlen személyt láttam magam előtt. És amúgy nem igaz, hogy egy halálközeli élményben lepereg előtted az élted. Én Alexet láttam, semmi többet. Csakis téged, fiam - veregetett hátba. - A kómából semmire nem emlékszem, nem tudom hallottam-e a körülöttem lévőket, vagy, hogy éreztem-e valamit, a következő dolog amit láttam a kórház plafonja volt, néhány nappal ezelőtt. Elmondták mi történt, kaptam repülőjegyet, és ma érkeztem, pár órája. Leszereltem! - tárta szét a karját.
Furcsa érzés kerített hatalmába, mialatt elregélte a történetet. Úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb kamasza. Az édesapám, akiről azt hittem soha többé nem látom ott volt mellettem, egy karnyújtásnyira. Ennél csodálatosabb dolog nem is létezik.
- Odaég az ebéd! - jutott eszébe Margónak, úgyhogy ő ki is rohant a szobából, megtörve a drámai hatást.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! - mosolygott anyu. - Meg kell győznöd ezt a gyereket, hogy ne menjen Amerikába. Most, hogy itt vagy, nem mehet el. Végre teljes a család, nem engedem! Győzd meg, kérlek.
- Alex, nem mész Amerikába! - nézett rám a férfi szigorúan. - Probléma megoldva - csapta össze a tenyereit diadalittasan.
- Mi lenne - dugta be a fejét a szobába Margó -, ha behoznánk ide az asztalt meg a székeket, és itt ennénk?
És pontosan így történt. Ott ebédeltünk anyu szobájában, így ő is hallhatta a társalgásunkat, és bele is szólhatott. Végignéztem a családomon, és őszinte hála öntött el. Jobbat nem is kívánhattam volna.
- De aztán el kell, hogy készüljetek, mi lesz az évzáróval? - emlékeztetett Margó minket. Én ha akartam volna, se tudtam volna elfelejtkezni róla, kivert a víz, hacsak rá gondoltam. Nagy dologra készültem.
- Apu - szóltam neki -, van kedved megnézni, hogyan nyerek vissza egy lányt?
- Még szép! - bólintott mosolyogva.
- De előbb öltözz át! - javasoltam grimaszolva.

22 megjegyzés:

  1. nagyon jo es kedves resz lett!Boldog szülinapot!!(elsö komizo)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :D Köszönöm szépen, igen te vagy az!

      Törlés
  2. Szia!
    Annyira imádom ezt a részt, talán a kedvencem... Szóval tegnap előtt végére értem az előző blogodnak... Az első szembeötlő dolog az volt, hogy rengeteget fejlődtél! A másik dolog: hogy bírsz ilyen frenetikus történeteket kitalálni/írni?!
    Boldog szülinapot! <3 Remélem jól telik, illetve telt!
    Kíváncsi vagyok már nagyon a végére! Eléggé felcsigáztál!
    Puszi, L* (Lili)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Be kell valljam, én is nagyon szeretem ezt a részt.
      Fú, hát én nem azt mondom, hogy ezt a történetet nem szerettem, meg, hogy nem vagyok rá büszke - hisz azért mégiscsak első blogom volt -, de ez azért fényévekkel előrébb tart, ami nagyon jó :) Örülök, hogy észrevetted.
      A képzelőerőm mindig is hatalmas volt, ez kedves tőled! :)
      Puszillak!

      Törlés
  3. Jaj de jó legalább az apukájuk felébredt. Nagyon király rész volt csak az a kár hogy minden részel egyre közelebb kerülünk a végéhez. Már várom a kövit. Ja és nem mellesleg Nagyon Boldog Szülinapot ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerettem volna őt azért hazajuttatni :). Egyszer mindennek vége kell legyen, unalmas lenne már ennél tovább, higgy nekem. De azért köszönöm, hogy így gondolod. Köszönöm, aranyos vagy!

      Törlés
  4. Nagyon örülök, hogy Alex apukája épségben hazaért. :) És már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az évzárón. :D
    Nagyon Nagyon Boldog szülinapot!!! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény Zsolt nagy galibát okozott otthon, de végül csak hazajutott. Az lesz a nagy lezárás, holnap minden kiderül! :)
      Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  5. URISTEN!!!!!!!!!!!!!!! Te csak 14 vagy? Am sokkal tobbnek gondoltalak!
    Azert is mert ilyen gyonyoruen irsz !!!! 13 evesen kezdtel egy blogba amit imadok!!!!!<3
    Te jo eg ....most hulyen erzem magam,hogy en is 14 eves fejjel nem tudnak irni!!!!!!
    Nagyon jo resz lett !
    Siess a kovivel!
    ui : Kissmillio nagyon boldog szuletesnapot! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még csak 14 vagyok, igen. De pozitívumként tudom be, hogy nem ennyinek gondoltál. Leszek még több is :D
      Én meg téged imádlak, drága Didu! Édes vagy! :)
      Nem kell aggódnod, mindenki másban jó. Van valami, amit imádsz? Abban biztos nagyon ász vagy!
      Puszillak, köszönöm szépen! <3

      Törlés
    2. IGEEENN!!!! Imadok aludni!!!! xD Amf ogalmazni is, meg az ilyen irodalmi dolgokat is imadom! Am de leginkabb allatokkal szeretek foglalkozni!:)

      Törlés
    3. Na, látod :D Fú, aludni én is imádok...

      Törlés
  6. Boldogat!!!!!NAGYON,NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT!!
    Imádtam a részt <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KÖSZÖNÖMM! Aranyos vagy! <3
      Én meg téged, puszi!

      Törlés
  7. Heppi börszdéj tú jú! Egyébként király rész lett, látszik hogy varrod el a szálakat.
    Dec 7........ ezt még megjegyzem.
    Mégegyszet boldogat
    PusszancsXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szenk jú szó mács! :) Hát, így a vége felé mindent le kell zárnom.
      Jegyezd is meg, létfontosságú dátum! <3
      Köszönöm, puszillak!

      Törlés
  8. Happy Birthday to you :33 Nagyon jo resz lett *-*

    VálaszTörlés
  9. Utólag is Boldog Szülinapot!
    Egyébként nagyon szép rész lett, örülök h minden rendben!
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <33 Meg az ICE TEA-t is... csupa nagybetűvel :D
      Örülök, hogy így véled! Puszillak!

      Törlés