2013. december 2., hétfő

92. rész: Behalok!

Sziasztok! Megérkeztem a következő fejezettel, kissé párbeszédhiányosra sikeredett... Remélhetőleg ez nem jelent gondot. Viszont így aztán végképp rövid lett. *Bia*

Emma szemszöge:

Egész délután Flórával chat-eltem, és részletesen elmagyaráztam neki, hogy miért voltam Márkkal abban a bizonyos szünetben. Nem, egyáltalán nem jelentett semmit számomra, hogy ott ülhettem mellette, még egy könnycsepp is elhagyta a szememet közben, remélem a többiek csak annyit láttak, hogy 'megcsillan a szememben a boldogság', vagy valami hasonló. Az egész csak azért volt, mert Alex a versem után rögtön Emilyhez rohant, és ez fájt. Igaz, hogy Emilyvel barátok voltunk, elástuk a csatabárdot, neki még barátja is volt, de nem esett jól, hogy odakint beszélgettek, valamivel vissza kellett vágnom. És Márk magányossága kapóra jött, már Flórát is becserkészné, annyira el volt keseredve. De azóta nem is beszéltünk, és nem is terveztem ilyesmit. És elítéltem magam miatta, mindig mocskos dolognak tartottam ezt a 'tegyük féltékennyé a másikat' dolgot, de rá kellett jönnöm, hogy nem is akkora hülyeség. Viszont büszke nem vagyok rá, és ha egy nap ezt a történetet elmesélem a gyerekeimnek, akkor valószínűleg szépen kiszínezem majd, Márk valamiféle dicső lovag lesz, a végén pedig minden jóra fordul. Mondjuk.
Reggel arra ébredtem, hogy az életem romokban. Apu haragudott rám, amiért olyan mogorva voltam vele a táboros telefonbeszélgetések alatt, anyu azért volt kiakadva, mert mindig visszateszem a hűtőbe az üres tejes dobozt, Alexszel volt ami volt, nem kell különösebben részletezni, ráadásul nem is menne, Flórának volt valami baja, csak senkinek nem mondta el mi is az pontosan. Fancsali képet vágott és nem örült a jó jegyeinek, biztosan valami otthoni, családi zűrről volt szó, inkább nem faggattuk, hátha kínos pontot érintünk vele. Emily... hát, ő Emily, és majdnem minden idejét Olivérrel töltötte, nem igazán tudtam, hogy a mi kapcsolatunk merrefelé tartott éppen, Peti elvolt, emberezett, trollkodott, Patrik szintén élte a saját kis telefonos világát, Brigi és Jenny testvéri viszonya már nem volt olyan felhőtlen mint előtte, ezt mégis próbálták titkolni. Márk új szokásává vált, hogy sarokban ülve nyomkodta a telefonját, szinte már össze lehetett keverni Patrikkal. Szóval ez volt a helyzet körülöttem.
Így jött el a töri, amin valami történelmi filmből néztük jeleneteket, illetve Németh nézte, mi pedig úgy tettünk. Mindenki el volt foglalva a roppant fontos dolgaival (telefonozás, puskagyártás matekra, hülyülés), így nem igazán kötött le minket a film.
Második órában eljött a halál, Fodor nem kímélt minket, kőkemény dolgozatot gyártott, meg is akadtam az egyik feladatnál. Szinte csodával határos módon, puszta véletlenségből a padomra került egy puska, aminek segítségével tovább tudtam haladni. Hátrafordultam és Emilyre mosolyogtam, aki úgy tette, mintha nem értené mit csinálok, mivel a tanárnő éppen figyelt. Szóval sikeresen túljutottam az ominózus feladaton, és így egész jól sikerült a témazáró, még én is meglepődtem, hogy mennyire simán ment. Persze körülöttem azért érezhető volt a feszültség, Flóra a tolla végét rágta, Alex a padon dobolt idegességében, Brigi már szinte a haját tépte, Jenny a térdeit ütögette össze, Márk vonyított, Olivér a fogát csikorgatta, Emily megállás nélkül készítette a kis cetliket, Peti a homlokát pöckölgette, Patrik pedig képes volt kiírni gyakorikérdésekre, hogy mi a válasz az egyik feladatban. És a legnagyobb poén az egészben az, hogy választ is kapott: Matyi, te vagy az? Jót röhögtünk óra után.
Igen, elkövetkezett a rajz. Előző nap miközben Flórával beszéltem, elfogott a mélyről feltörő bűntudat, amiért Alex mindent megtett az én irodalmamért, én viszont semmit a rajzáért. Szóval készítettem egy tervet, belefűzve a lányt is, aki hosszak unszolás után belement. A dolog első fázisa az volt, hogy festettem egy képet. Megpróbáltam elég bénát csinálni ahhoz, hogy Alex művének tűnjön, viszont elég ügyeset ahhoz, hogy megkapja a jobb jegyet. Igen, azt hiszem ez sikerült.
A második művelet az volt, hogy reggel korán beértem, és Dalosnál kezdtem a napot. Átadtam neki a képet, és megesküdtem, hogy Alex készítette, csak túl későn fejezte be, de én megtaláltam, és gondoltam, hogy még van esélye vele. Én se hittem volna el az ő helyében. Óriási mázlim volt, ugyanis éppen mikor a tanárnő visszaadta volna nekem a festményt, Péter bá érkezett meg, és meggyőzte, hogy Alex megérdemel ennyit. Dalos szem forgatva beletörődött, hogy nincsen választása, el kell fogadnia egy plusz ötösnek a képet, így Alex megkaphatta az ötöst év végén. Flórára pedig azért volt szükségem, hogy megkönnyítse a terv harmadik részét, tehát mikor Dalos bejelenti órán, hogy Alex mégiscsak kiváló lesz, Flóra - ahogy a balhés ügyet is - felvállalja. Én szerettem volna anonim maradni, mivel ha megtudná, hogy valójában nekem köszönheti a jegyet, csak kedvetlenül megköszönné udvariasságból, arra azonban nem volt szükségem. Ennyivel garantáltan tartoztam neki, egy kicsit megnyugodott a lelkem.
- Behalok! - ujjongott őszinte, széles vigyorral azon a helyes kis képén. Szerintem soha életében nem használta ezt a szót előtte, tehát mindenképpen történelmi pillanat volt.
Aztán eljött a biosz is, már csak beszélgettünk, Csányi a kertjeinkről kérdezett minket, mi pedig lelkesen válaszolgattunk. Ilyen egy év végi tanár, nem olyan, aki az utolsó nap dolgozatot írat! Hivatalosan aznap zártak le minket, szóval ezután már nem lehet javítani, sem pedig rontani. Ez kölcsönöz az egész iskola légkörének valami furcsa felszabadultságot, így könnyebben át tudjuk vészelni a fárasztóbb órákat is. Furcsa belegondolni, hogy már csak két nap és egy nyári szünet választ el a mennyei végzős évemtől, ami nem lesz egy sétagalopp, de akkor is nagyon vártam.
Ms. Cawley-val folytattuk azt a filmet, nem nevezném érdekesnek, de jobb híján lazíthattunk egy kicsit a dupla spanyol előtt.
Profé Sánchez-t nem hatotta meg, hogy már a célegyenesben voltunk, mindjárt vége az évnek, pedig az egész iskolában uralkodott az érzés, még a falakból is az áradt, hogy vége, de nem, ő képes volt kiosztani egy nyamvadt feladatlapot. Köszönjük szépen!
Hát, így telt a szerdai nap.

22 megjegyzés:

  1. Nagyon jó,de ugye Emma és Alex ki fognak békülni?! Már várom a kövit ♥ Zs~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3 Hát, majd szépen minden kiderül... :D

      Törlés
  2. Nem tudom miért de én Márk párti vagyok Alex túl kedves lenne nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, ilyen is kell :) Tetszik ez nekem!

      Törlés
  3. IMÁDTAM! ( CSUPA NAGY BETŰVEL)

    VálaszTörlés
  4. Emberek! Mi a franc van itt is? Mindenhol depi van? Komoly ,ez valami juuj ...levegon kereztul terjed es halalos depressziot okoz! Na jo nem csak olyan furcsak ma az emberek..vagy en .De nem en alltalaba eletvidam kolok vagyok!
    Na jo nem ! Hagyuk! Emma egy lepest mar megtett ,hogy kibekuljenek. Marmint keszitett egy rajzot Alexnek ,es mint tudjuk Alex egy kedves srac csak meglagyul a szive ..egy rajztol! Persze csak ha valami folytan megtudja! :)
    Nagyon jo resz lett,pont passzolt a napomhoz ! xD
    Siess a kovivel !
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nem tűnt fel ez valamiért, talán ez csak rátok meg a blogra vonatkozik, én olyan Biás voltam egész álló nap; vagyis - hiperaktív!
      Emma megpróbálta a dolgokat legalább névtelenül is kicsit javítani... meglátjuk, hogy ez mire lesz elég, talán Alex számára kiderül, talán nem.
      Köszönöm, aranyos vagy! :)
      Puszillak!

      Törlés
  5. Mi van most a levegőben hogy mindeki depis? Komolyan agybajt kapok már. És mit kezdek majd ha ennek itt vége lesz? Félév végi pánikroham fuck yeah!
    Puszillak! (Ha közben nem ájulok el)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell aggódnod, nekem is itt a fél évi hajrá, nem tudom te mennyi idős vagy, én nyolcadikos. Tehát felvételi vááá! :(
      Puszi!

      Törlés
    2. Én még csak kis nyomi hetedikes vagyok, de ez a december kegyetlenebb mint valaha, szóval ha túlélem szobrot állíttatok magamnak
      Boldog ideösszeomlást mindenkinek!XD

      Törlés
    3. Emlékszem a tavalyi félévemre, nekem is nagyon kemény volt. Januárban, egy héttel a lezárás előtt tíz - azaz tíz dolgozatot írtunk. Senkinek nem kívánom.
      És már előre megnyugtatlak, hogy a nyolcadik félév még keményebb, aztán viszont ott van a megérdemelt utolsó pár hónap lazulás. És felteszem, hogy a gimi sem lesz piskóta. Kitartást neked! :)

      Törlés
  6. Nagyon rövid lett :( Gondolom már nincs rá annyi időd, a suli miatt meg úgy általában, csak... amúgy jó lett, mint mindegyik másik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából ez sem lett rövidebb, mint a többi, csak rövidebbnek tűnik. Cseles a párbeszédek hiánya miatt :)
      Nagyon köszönöm, ezeket mindig jó hallani! Puszillak!

      Törlés
  7. Béküljenek már ki xd Am jo lett^^

    VálaszTörlés
  8. Béküljenek ki béküljenek ki!!!:) Úgy látom közeledünk a végéhez:( Istenem sztem annyira gyerekesek beszèljék már meg!!Várom a kövit!!
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd meglátjuk, hogy ez megvalósul-e... Igen, ez most már tényleg nagyon a vége. A tinik meg már csak ilyen gyerekesek :) Puszi!

      Törlés
  9. Eppen gorgetek lejjebb es latom azt a madaras kepet, es mondom magamba h uristen ezt ugye nem Emma rajzolta mert jo nyomi lett :) aztan lenyugodott a kicsi lelkecskem.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennél még szerintem én is jobban festek... bár ebben nem lennék olyan biztos. Istenem, az a hülye sulyom...

      Törlés
  10. De jófej volt Emma <3
    Mi ez ha nem szerelem? *-*
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már csak ki kéne tudni mondani... :/
      Puszi!

      Törlés