2013. december 2., hétfő

93. rész: A Marsra mész, Alex?

Sziasztok! Nem fűznék hozzá semmit elöljáróban, minden kiderül a fejezetből! *Bia*

Alex szemszöge:

Hosszas könyörgés után sikerült meggyőznöm Flórát, hogy jöjjön át hozzám, és Peti is velünk tartott. Ha ők nálam vannak, akkor szinte minden tabutéma; az a titokzatos szoba, ami igazából anyué, apukám kitüntetései a nappaliban, Margó ottlétének oka, szóval az idő nagy részét a szobámban töltjük. Viszont ez alkalommal nem bírtam ki, hogy ne nézzek be anyuhoz, tehát felküldtem őket a szobámba, én pedig bementem hozzá.
- Szia - köszöntöttem vidáman. - Áthoztam Petit meg Flórát.
- Örülök neki. Milyen napod volt? - érdeklődött mosolyogva, majd furcsamód levette a napszemüvegét és lecsukott szemmel az ablakból beáramló nap felé fordította a tekintetét. Szüksége volt a napfényre.
- Teljesen átlagos. De talán említésre méltó az ötösöm rajzból - közöltem mellékes stílusban, mintha ez nem lenne annyira, de annyira csodás dolog.
- Kiváló leszel? - vigyorodott el, ahogy kikövetkeztette fejben, hogy ha földrajzból meg rajzból is ötös leszek, akkor már nem marad semmi.
- Kiváló leszek! - virultam én is.
- Ez az én fiam. Keblemre! - nyújtotta a karjait, úgyhogy átöleltem.
- Apád nagyon büszke lenne - bólintott elismerően, én pedig megkönnyebbültem. Reméltem, hogy ezt mondja majd. - De hogyhogy megkaptad?
- Flóra készített nekem egy festményt, és beadta, mint az enyém - magyaráztam még mindig ledöbbenve. - Csoda, hogy sikerült neki, Dalos múlthétig fogadott el szorgalmi rajzokat.
- Flóra? Ez olyan Emma szagú - morfondírozott a homlokát vakarászva, mire nekem mosolyognom kellett ezen. Abszurd.
- Anyu, benned még van remény, hogy ez működni fog? - simítottam meg a karját, ahogy a női naivitás előtört belőle.
- Fiam, te csak ne simogass engem! Fel kell világosítsalak, hogy orbitálisan nagy balfék vagy. Sosem voltál álompasi alkat, valljuk be. És eldobnád azt a lányt, aki ennek ellenére szeret téged?
- Brutális őszinteség. Hova lett a 'nálad jobbat nem kaphat'? - tudakoltam, mivel néhány hete még ez volt a véleménye Emmáról meg rólam.
- Egy anyának ezt kell mondania, ha a fia reménytelenül szerelmes egy lányba - legyintett grimaszolva. - Szóval most felmész, és megtudod Flórától, hogy mi történt igazából! - utasított harciasan, ahogy az ajtó felé intett.
- Igazad van - bólintottam, és már kint is voltam a szobájából.
Felsiettem a lépcsőn, útközben egy puszival üdvözöltem Dórit, majd feltéptem a szobám ajtaját.
- Mi történt valójában? - támadtam le Flórát, aki az ágyamnak dőlve tanulmányozta a gitáromat. Peti kikapta a kezéből és visszaállította a helyére, mikor már én is a színen voltam.
- Mire gondolsz? - nézett fel rám ártatlanul csillogó szemekkel, és már akkor éreztem, hogy anyunak nagyon is igaza lehetett.
- Arra a festményre - világosítottam fel, mintha ez nem lett volna teljesen egyértelmű.
- Hát, fogtam egy vásznat, néhány ecsetet...
- Flóra! - vágtam le magam elé, szigorúan a szemébe néztem, hátha sikerült megtörnöm. Bingó!
- Jó, Emma készítette! - ismerte be.
Okoskodó, kegyetlen szentfazék. Nem mondta komolyan. Nem mondta komolyan! Még mindig szeret!
- És mi van Márkkal? - jutott eszembe hirtelen, és a jókedvem azon nyomban alábbhagyott. Róla meg is feledkeztem.
- Féltékennyé akart tenni, észlény! - csóválta a fejét a lány hitetlenül. - Nem biztos a szerelmedben, be kell bizonyítanod az érzéseidet!
- Az nem elég bizonyíték, hogy szeretem? - vontam fel a szemöldökeimet, mivel ez volt a teljes igazság, és ekkor az én naivitásom tört elő. Ez bőven kevés.
- Ember, ezek csak szavak! - szólt le Peti, amin kicsit meglepődtem, de sajnos igazat kellett adnom neki. A szavak szavak, a tettek meg tettek. Nem mindegy.
- Azt várja, hogy csinálj valami nagyszabásút és rendkívülit! És őszintén szólva tényleg ezt kéne tenned - adott tanácsot Flóra, ami elgondolkodtatott. Talán tényleg nekem kéne kezdeményeznem a békülést, hisz én én vagyok...
- A matekpuska túl kis szabású és mindennapi volt? - mosolyodtam el, ahogy visszaemlékeztem az aznapi órára.
- Ember, olyan bénán csináltad, hogy azt hiszi Emily segített neki - pillantott rám lesajnálóan Peti.
- Talán igazatok van. Tudom is, hogy mit tehetnék - tervezgettem.
A következő pillanatban megszólalt a csengő, amit furcsának találtam, de azért lesiettem a lépcsőn. Kilestem a kukucs lyukon, és egy türelmetlen futárt láttam az ajtó előtt várakozni. Elgondolkodtam, hogy rendeltünk-e mostanában valamit, aztán eszembe jutott egy lehetőség.
- Jó napot! - tártam ki az ajtót boldogan, azt hittem már sosem érkezik meg. Épp időben.
- Walter Alexet keresem - nyögte kedvetlenül a futár, gondolom aznap már elég sok helyen járt, meg lehetett érteni. De az én örömömnek semmi nem szabhatott határt.
- Én lennék az - húztam ki magam.
- Csomagod jött. Itt írd alá - közölte monoton hangon, majd felém nyújtott egy papírt meg egy tollat. Aláírtam, és elvettem a borítékot.
Becsuktam az ajtót és a konyhába csörtettem, ahol feltéptem a csomagomat. Két hosszúkás cetlit húztam ki belőle, amit Dóri, Margó, Flóra és Peti alaposan szemügyre vettek.
- Ez az, amire gondolok? - kerekedett el Flóra szeme, ahogy elolvasta a feliratot és szinte dobott egy hátast a fergeteges elmémtől, amiből még régebben kipattant ennek a két kis cetlinek a rendelése.
- Ember, te aztán nem vagy semmi! - veregette meg a vállam Peti.
- Alex, nem tudom mi ez, de gratulálok hozzá - bólogatott Margó, mire én csak mosolyogtam.
- A Marsra mész, Alex? Az egy bolygó, nem? - nézett rám kérdőn Dóri, ő nagy nehezen le tudta olvasni a betűket, de még így sem értette a helyzetet.
- Igen, az egy bolygó. De nem oda megyek. Hanem egy koncertre - magyaráztam neki.
Ekkor Peti és Flóra heves faggatózásba kezdtek, elmagyaráztam neki, hogy ennek semmi köze a tervemhez, csak ezzel is meglepem majd Emmát, miközben Dóri azért könyörgött, hogy felvegyem.
- Alex, te nem is figyelsz rám! - közölte sértetten. - Ha Emma itt lenne, ő biztosan meghallgatna, és fel is venne!
Elmosolyodtam. És pontosan ez a mondat volt az, ami véglegesen eldöntötte, hogy vissza kell szereznem Emmát. Ezután nem bírtam megállni, benyitottam anyuhoz.
- Igazad van. Teljesen igazad van! Azt akarom, hogy apu arra jöjjön haza, hogy a fiának végre van egy normális barátnője! Ha pedig többé nem látom, akkor azt akarom, hogy odafentről szurkoljon nekem! Ha az embert a saját anyja is balféknek tartja, akkor ott komoly a gond. Visszaszerzem Emmát, kerül amibe kerül, de sikerülni fog - jelentettem be határozottan, mire ő ujjongani kezdett.
- Anyukád? - dugta be a fejét az ajtón Flóra.
- Ember, ez a muterod szobája? - követte a példáját Peti.
- Én lennék az - mosolyodott el anyu.
Így történt, hogy nagy elhatározásra jutottam, Flóra és Peti pedig megismerték anyukámat. Szinte a szobába érkezésük pillanatában megértették a helyzetét, de egyáltalán nem zavarta őket, kedvesen eltársalogtak vele erről-arról. Én a vállam fölött a konyhából leskelődő Margóra sandítottam, és örömmel nyugtáztam, hogy van egy második anyám is. Ugyanis Margó ugyanolyan aggódással tekintett a barátaimra, mint ahogy azt anyu tette régen. Talán az apám Irakban szolgált, és éppen kómában feküdt, anyukám pedig elvesztette a szeme világát. De lehetett volna ennél sokkal rosszabb is. Mert mindezek ellenére egy szerető család vett körül, és panaszra nem volt okom. És a házból már csak egy személy hiányzott, ő viszont nagyon. Emma.

16 megjegyzés:

  1. Aaaaaaaaaaa végre észbe kapotttttt!!:)Béküljenek ki. Derüljön már ki h meghaalt e már az apja vagy sem! Annyira várom már a kibékülést:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, azért még kell egy kicsit várni a végkifejletig, ki tudja mi lesz itt... Majd kiderül! :D Puszillak!

      Törlés
  2. Na Alex, egy értelmes ötlet: Szörti Szekönsz Tu Mars jegyek! Alakul ez rendesen :)
    PusziXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majdnem, majdnem... más lesz a koncert. Majd akkor kiderül, hogy mi lesz. Alakul, hát persze :D
      Puszillak!

      Törlés
  3. Tök jó lett! :)
    Ui.: Áááááááá, Bruno Mars koncertjegyek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ennek nagyon örülök!
      Ui.: Bizooooony! :)

      Törlés
  4. Szia! :) par napja talaltam ra a blogodra.. Azota szinte allandoan csak olvastam es olvastam es egyszer csak elfogyott :c ugyhogy most varom a kovetkezo reszt ^^
    ui.: egyszeruen imadom a blogodat, es ez a resz is nagyon tetszett, ugyanugy, mint az osszes tobbi :)
    puszi, Klau xx ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Őszintén örülök neki, hogy ennyi részt van kedvetek és türelmetek elolvasni, bár igaz, hogy nem olyan hűde hosszúak.
      Ui.: Én meg téged imádlak! Nagyon, nagyon köszönöm! Puszillak! <3

      Törlés
  5. Bia!
    Hosszú kommentet szerettem/szeretnék írni, de szerintem ez most elég rövid lesz.
    Ez a két rész eléggé fordulatos volt. Mármint Alex megkapta az 5-öst rajzból és kiváló lesz év végén. Remélem én is az leszek, de ez most nem lényeges.
    Remélem Alex tervei összejönnek és visszaszerzi Emmát.
    Talán mégse lesz olyan rövid ez a komment.
    Részletesebben inkább következő levelemben írok.
    Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A többihez képest ez tényleg rövidnek számít, de amúgy hosszú. Ezt az értelmes kijelentést... :)
      Én a félévimért reménykedem, de nagyon. Neked meg drukkolok, kitartást! Alex megkapta, szerintem te is meg fogod.
      Hát... ki tudja. Még bármi megtörténhet.
      Már várom a következő komid!
      Puszillak,
      Bia

      Törlés
  6. Kedves Bia!
    Szuper rész lett. :)
    Sajnos még csak itt járok a történetben, mert nem volt időm olvasni..de gratulálok hozzá. És az előző kommentre: Persze, hogy veled maradok, ezek után is, mindig vannak viták, de attól még szeretem a blogodat. :)
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucinda!
      Semmi gond, nekem sincs semmire időm. Lényeg, hogy mikor időd engedi itt vagy velem. Köszönöm és egyetértek!
      Puszillak!

      Törlés
  7. Nagyon jó rész lett :)
    Remélem, sikerül visszaszereznie Emmát!
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3 Hát, meglátjuk... :)
      Puszi!

      Törlés