2013. december 9., hétfő

99. rész: Szeptemberben, avagy epilógus

Alex szemszöge:

- Alex! Ideje felkelni! - visította Dóri, szeptember másodikán, egy borús napon. Feltehetően korán, mivel alig bírtam felnyitni a szemeimet.
- Jó reggelt - nyögtem kimerülten, ahogy kinyújtóztattam a karjaimat és megpróbáltam megerőltetni magam, hogy fel tudjak kelni.
- Gyerünk, hiszen ma van az első nap! Másodikos leszek! - ujjongott összecsapva a tenyereit.
- Én meg végzős - fordultam egyet az ágyban, mivel meggondoltam magam és kedvem lett volna elkésni inkább, csak aludhassak. Majdnem egész éjjel Emmával beszélgettem a Walkie-Talkie-n, mivel egyikünk sem tudott aludni.
- Te is olyan vagy, mint akit egy kutya szájából húztak ki? - hallottam a barátnőm hangját a készülékből, ami ott pihent az éjjeliszekrényen. Rekedtes volt és kimerült.
- Pontosan olyan - recsegtem bele a kütyübe, hatalmasat ásítottam, mire ő követte a példám és együtt ásítoztunk.
- Harminc perc múlva lent? - tudakolta nyomottan, mire beleszédültem ebbe a meglehetősen kicsit számba.
- Legyen harmincöt - helyesbítettem, kissé növelve az értéken, bár ez még így is horribilisnak tűnt.
Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és kedvetlenül lebattyogtam a lépcsőn.
- Jó reggelt! - köszöntött apu, hatalmas vigyorral az arcán. Legalább valaki élvezte a reggelt...
- Margó? - érdeklődtem a hölgy felől körbenézve, mikor szembetűnt, hogy sehol sem téblábol.
- Elment vásárolni - legyintett. - Reggeli? - nyújtott egy tányért, rajta friss tükörtojás és szalonna. Ezt az egy dolgot tudja elkészíteni. Hiába, tőle örököltem a főzőtudásom. Még Dóri is profibb.
Apu, miután leszerelt véglegesen itthon maradt, és keresett egy jól fizető állást, amit otthonról is végezhet. Valamit az interneten csinál. Anyut beadta egy rehabilitációs intézetbe, nem bírta már hallgatni a károgását, és nézni a gyenge testét. Elég sokáig bent kell lennie, mivel mégiscsak három évig volt ágyhoz kötve. Dóri hozzászokott a dologhoz, és így, hogy apu is itt volt, könnyebben megbirkózott a helyzettel. Margót nem volt szívünk elküldeni, a húgomnak szinte már a nagymama szerepét töltötte be, főleg mivel igazi nincsen neki, a szüleink szülei korán meghaltak, én se nagyon ismertem őket. Anyu amerikai testvére még mindig besegített pénzügyileg, ez sokat lendített a helyzetünkön.
Egy kínszenvedés volt elkészülni, minden percben le akart csukódni a szemem, de aztán valahogy kitántorogtam a házból, apuval és Dórival a nyomomban.
- Mit szólsz ehhez? - nyomtam egy csókot a kapu előtt várakozó Emma szájára. - Végzősök lettünk.
- Én inkább csak ezt a gyorsan elszaladt nyarat sajnálom - ismerte be. - Sziasztok! - köszönt a többieknek. Még az évzárón bemutattam apunak, de kiderült, hogy előtte már találkoztak. Emma hatalmasat borult a suli előtt, apa meg segített neki feltápászkodni.
Ők elindultak az ellenkező irányba, én pedig a suliba vezető útra próbáltam koncentrálni, hátha akkor nem alszom el.
- Indulhatunk? - ragadtam meg Emma kezét.
- Ébressz fel, ha állva elalszom - kért meg, majd elindultunk.
Nyáron minden nap találkoztunk, sokat voltunk együtt. Az apja egy idő után megbékélt, és beengedett a házba, ami részben apunak köszönhető. Összeismerkedett a két férfi, és apu egy rakás történetet mesélt a bevetéseiről, amit Emma apja élvezettel fogadott. Szinte csillogott a szeme, ahogy a sztorikat áhítattal hallgatta. Így sikerült nekem is kivívnom a szeretetét.
Persze azért voltak érdekes dolgok a nyár alatt is, például mikor Márk részegen felhívta Emmát az éjszaka közepén, hogy közölje vele mennyire szereti. Vagy mikor Dóri felfedezte a búvóhelyem a padláson - már épp ideje volt -, és órákon keresztül hajkurásztuk. Apu meg azt hitte vicces, hogyha akkor nyit be a szobámba, mikor a hangok úgymond gyanúsabbá válnak. Így könyörögnöm kellett Margónak, hogy titokban szereltessen fel nekem egy új zárat, mivel az akkorihoz apunak is volt kulcsa. Emma bátyja, Ádám szükségesnek érezte, hogy elkísérjen minket egyik nap sétálni, állítása szerint azért, hogy megfigyelhessen engem. Remélhetőleg átmentem a vizsgán, azóta nem jelentkezett.
A suliba érve megpillantottuk az új diákokat, a gyanútlan kilencedikesek még nem tudták hova érkeztek. Beszállingóztak az iskolába, beszélgettek a folyosón és bandáztak a büfénél. Egészen addig, amíg Márk és az új haverjai (vagyis néhány tizenegyedikes) el nem zavarták őket a törzshelyükről.
A teremben csak a szokásos fogadott minket. Emily és Olivér még mindig együtt voltak, a lány könyvet olvasott, a fiú pedig a telefonján állítgatott valamit. Patrik kapott egy új telefont, mivel a régit a nyár alatt sikeresen eltörte, pontosan ugyanolyat vett neki az apja, csak ez most fekete volt. Brigi és Jenny életében egy gyökeres változás következett be, ugyanis a rengeteg vita miatt a szülők végre feltárták előttük a titkot, mivel válni készültek. Kiderült, hogy Brigi az anyja gyermeke, Jenny pedig az apjáé. Szétköltöztek, és volt egy másik iskolába való átíratásról is szó, de nem akartak az utolsó évre nehézségeket okozni a gyerekeknek a beilleszkedéssel. Ezért nálunk maradtak. Furcsa, de így, hogy nem voltak testvérek többé, a kapcsolatuk jelentősen javult. A nyár alatt állítólag átbeszélték a dolgokat, és fátylat borítottak a múltra, tehát Jenny újra a menők édes életét élvezhette. Peti és Flóra valamikor júliusban jutottak arra az elhatározásra, hogy szakítanak. A kapcsolatuk abszolút haveri maradt, szinte a legjobb barátokká váltak, mindent megbeszélnek, és ezt igazán jó látni. Márk állítólag talált valami lányt a nyáron, de a dolog nem volt hosszú életű, néhány hét után szakítottak. És itt jön a csavar, a lány dobta őt. Bizony!
- Gyerekek, mennünk kell! Gyerünk, gyerünk! - sürgetett minket Péter bá idegesen.
Kedvetlenül lesétáltunk a lépcsőn, ki az udvarra és át a diákokon. Elfoglaltuk a helyünket és negyedjére is végighallgattuk Kelety unalmas beszédét, aminek a végén sikeresen meg is nyitotta a tanévet.
A tanárok nem sokat változtak a nyár ideje alatt, némelyikük őszebb lett, és a férfiak egyre jobban kopaszodtak (főleg Keresztes, ami persze mosolyt csalt az arcomra).
Örültünk annak, hogy újra az épületben lehettünk, mivel erős szelek tomboltak odakint, majdnem odafagytuk a lépcsőre.
- Rengeteg teendőtök lesz ebben az évben! - kezdte meg az első osztályfőnöki órát Péter bá. - Tudja egyáltalán valaki, hogy hova akar jelentkezni?
Apropó jelentkezés. Számtalan ok az én drága kis amerikai egyetemem ellen szólt, ezért beadtam a derekam, és szorgos keresésbe kezdtem a nyáron. Feltettem magamban a kérdést, hogy mit szeretek mindennél jobban? Erre azonban nem találtam választ, mivel szeretem az irodalmat, a matekot, szeretek verseket szavalni, viszont nem válna belőlem se kiváló színész, sem pedig egy elfogadható matematikus. Ekkor Emma nyitotta fel a szemem azzal kapcsolatban, hogy mennyire csodás tanára voltam. És akkor megvilágosodtam! Magyar tanár leszek - mondtam neki. Mindkettőnknek tetszett az ötlet, bár megígértette velem, hogy sosem leszek olyan kegyetlen pedagógus, mint Veres. Apu egyenesen repesett, anyu tortával akart ünnepelni, Dóri viszont csak annyit reagált, hogy taníthatnék az ő sulijában is, mivel nem szereti Kati nénit, a magyartanárt. Megígértem neki, hogy fontolóra veszem.
Amúgy Péter bá kérdésére határozott és flegma 'nem'-ek érkeztek, miközben kiadta az órarendeket. Nagyon rendes, minden évben kinyomtatja nekünk.
Szóval összességében ennyi történt velünk két és fél hónap alatt, családi, baráti és szerelmi kapcsolatok köttettek, vagy éppen törtek darabokra, néhányan jelentős változásokon estek túl (Peti kétoldalt lenyíratta a haját, ezzel punk stílusú kinézetet kölcsönözve magának), a többiek megmaradtak a régi önmaguknál, sokan reményteljesen tekintettek előre az előttünk álló tanévre, mások kételkedtek és várták a végét, de mindent egybevéve olyanok voltunk, mint régen. Persze az idei év kezdetén volt egy döntő különbség.
- Te, holnap bemehetnénk anyukádhoz! Olyan régen láttam már, nagyon hiányzik. Szerinted vigyek virágot? Tudom, hogy szereti rózsát, de az nem túl átlagos? De ebből a szempontból nézve a csoki is az. Szerinted mit kéne vinnem neki? Vigyek egyáltalán valamit? Vagy mondjuk ketten ajándékozzuk meg egy aprósággal? Biztosan örülne neki - hadarta Emma. Csak úgy fecsegett, de mesés volt hallgatni.
Persze van, ami sosem változik.
- Ember, hétfőn az első óránk matek? Agyhalál!


Sziasztok! Hát, ez a nap is elérkezett. Persze még nincsen a dolognak vége - mármint a történetnek igen -, hisz holnap jön az a bizonyos utolsó bejegyzés, a végső búcsú. Még mindig küldhettek nekem kérdéseket, ha gondoljátok. *Bia*

32 megjegyzés:

  1. Hát, nem is tudom, hogy mit írjak. Én igazából már kb. az 5. fejezet óta olvasom a blogodat és várom becsületesen minden nap az új részt, de mivel nem nagyon szeretek komit írni ezért csak most tudtam rávenni magam erre. (Amúgy már rég eldöntöttem, hogy az epilógushoz fogok írni.) Ez a blog már a kedvencemmé nőtte ki magát és most nagyon fog hiányozni. IMÁDOM <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow, akkor jó régen itt vagy már velem. Örülök, hogy azért így a végén rászántad magad erre, ha előtte nem is.
      Köszönöm a kedves szavakat, és, hogy olvastad a blogot! Nekem is fog hiányozni... Puszillak! <3

      Törlés
  2. De jooooooooo. Annyira jo!! Annyira boldog vagyok h mimdenki boldog. És perszs happy end. Fuuu Dóri másodikos lett Alex es Emma vegzos. Fura:)
    Màrcsak egy rész:(
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A végére szerettem volna mindent szépen, boldogan lezárni, hogy ti is jó szívvel gondoljatok vissza erre a történetre. Mi meg már nyolcadikosok vagyunk, az is legalább ilyen fura... :)
      Egyetlen utolsó, bizony...
      Puszi! <3

      Törlés
  3. Szuper rész lett. Azért sajnálom, hogy Flóráék szakították, de legalább barátok maradtak. :) Márk pedig teljes mértékben megérdemelte, hogy dobták. Végre egyszer volt valakinek bátorsága. :D És mindenki boldog szerintem ez a legfontosabb. Már csak egy rész van, de azt is nagyon várom <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem lehet minden tökéletes, úgy gondoltam, hogy nekik a barátság a legjobb opció. Talán extrákkal? Nem... :)
      Márk, mint a legnagyobb gonosz, megkapta méltó büntetését, de azért nem kell sajnálni, jó az élete így is. Még mindig ő az 'ász'.
      Holnap érkezik, remélem nem okozok csalódást vele! Puszillak! <33

      Törlés
  4. Gyereke!!!!!!!!!! Itt minden happy end!!!!!!!!!!!!!! :D
    URITTEN!! IGEN ez a nap is eljott! :(
    Na de minden jonak veget er egyszer!
    Hat ennek is vege!!!!!! :(
    Nagyon jooooooooooooo tortenet volt es imadtam!!!!!!!!!!
    Meg sok ilyen gyonyoru tortenetet!!!!!!!!!!!!
    PUSZIIIIIIIII<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, szerintem nem nagyon tudnék olyan sztorit írni, ahol nem jó a vég... aztán ki tudja, mi lesz később.
      Sajnos tényleg vége, nincsen több Alex, Emma meg Peti, de azért remélem, hogy nyomot hagy ez a történet.
      Köszönöm, aranyos vagy, én téged imádlak. Köszönöm, hogy ilyen sokszor komiztál! :)
      Puszillak! <33

      Törlés
  5. jujj itt a vége :'(( Sajnálom nagyon szerettem ezt a blogok sőt a kedvencem volt az elöző blogodat is olvastam az is egyszerűen wáá *-* de nagyon sajnálom h vége remélem belekezdesz majd egy másikba és ha igen légyszives mindenképp értesits! :DD és köszönöm h ilyen jo blogot irtál mert élmény volt elolvasni :')) KÖSZÖNÖM!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Ó, hát akkor már régóta részese vagy a blogspottal való ismerkedésemnek... azt hiszem egyre jobban megy. Természetesen lesz másik, majd beszámolok róla a következő részben. Mindenképpen kint lesz itt, amint megvan. Én köszönöm neked, hogy végig itt voltál velem, és olvastad. Puszillak! <3

      Törlés
  6. Áááá........ nem találok szavakat
    Tényleg:)
    PuszikaXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem ezt most pozitívumként tudom be.
      Puszillak! <3

      Törlés
  7. méltó befejezés ehhez a történethez :)

    VálaszTörlés
  8. Annyira jó lett ez a blog!
    Tökéletes lett az epilógus :)
    Már nagyon várom az utolsó "részt"!!!
    Gratulálok az egészhez <3
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
      Örülök, hogy végig itt voltál velem!
      Puszillak! <3

      Törlés
  9. Höhh, nekem hétfőn az első órám FÖLDRAJZ! Gondolkozzunk el egy kicsit... 1-0 nekem :P Teljesen úgy vagyok a föcivel, mint Alex... Olyan gonosz a tanár, sok dolgot irat le a füzetünkbe, és úgy néz ki, mint egy lajhár :D És az a legviccesebb, hogy nő.... egyszóval, vagy többel: totál átéreztem végig hősszerelmesünk félelmeit eme tantárgy iránt. :D

    Szerintem elég annyi, hogy imádtam a történetedet, remélem hamarosan kezdesz egy újat :)

    Puszi, Vera

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Földrajz, óhmájgád... nekem még pénteken az az első órám! Nem véletlenül abból állok a legpocsékabbul. A mi tanárunk alapjába véve normális - szintén nő - de engem utál és most kicsit pipa is ránk, mert egy ideje nem nagyon tanulunk. De azért ez még mindig jobb annál, mint amit a césekkel művel.
      Természetesen lesz új, az utolsó bejegyzésben olvashatsz majd erről! :)
      Puszillak!

      Törlés
  10. Nagyon jóóó.... Remélem lesz még blogod mert nagyon jól írsz de ezt már mondtam. Ugyhogy gratulálok a kitartásodhoz és az energiádhoz ♥

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm! <3 Örülök, hogy végig itt voltál velem, várlak a következő blogon! Sok puszi! <3

    VálaszTörlés
  12. Hát eléggé rossz, hogy valószínűleg ide most írok utoljára.
    Valahol a kommentembe kitörlődött egy rész ezért is írok ma, mert felidegesítettem magam... Amit tudtam visszaírtam.
    Az eleje eléggé összevissza lett, de azért a végére összeszedtem magam. :)

    Azt sem tudom mit írhatnék. Elmondhatnám százszor, hogy fergetegesen jó amiket ide írtál, de szerintem te ezt már tudod, vagy ha mégsem akkor most felvilágosítottalak.
    (Itt kitörlődött egy rész és nem tudom, hogy mit írtam le. :'( )
    Viszont egy előző kommentemhez írtál olyat, hogy megérted, hogy nem ,,tudok", ,,akarok" írni mindig ilyen hosszú kommentet, vagy időm nem futja rá, de ez nem igaz!!! Igaz már megszokásból próbálok neked írni hosszú komikat, de ez nem fáradság sőt örülök, hogy örömet okozok neked.
    Remélem még eljut hozzád ez a komment tudom kicsit késve írok, de megígértem és hát akarok is írni ide egy jót.
    Szóval... Nagyon tetszett az egész történet. Nagyon jó volt olvasni. Itt volt minden. Már majdnem mindenki szóba jött mindenkivel. (Azért nem teljesen)
    Volt itt: Alex és Emily, Emma
    Olivér és Jenny, Emily
    Márk és Emma, Brigi, Jenny
    Peti és Emma, Flóra,
    Na meg persze Patrik és Emma
    Valahogy sejtettem, hogy Peti és Flóra már nem lesznek együtt mikor írtad, hogy Oli és Emily együtt maradt. Viszont a Pelle ,,tesóknál" visszaállt a rend. :)
    A történet elején amolyan ,,osztálytárs vagy ezért minden nap találkozunk." volt Emma részéről.
    Azután ,,Te segítesz a versekbe majd talizunk..."
    Viszont ami utána jött. :) ,,Most minden percben találkozunk, mert szeretlek!"
    Na jó ezt kicsit furán írtam le.
    Szerintem ebből a kommentből semmi nem lesz.
    Sokkal okosabb húzás lenne, ha azt írnám, hogy imádtam a blogodat és izgalmakkal olvastam. Várom a kövi blogod.... (Bár kicsit rövid, de csupa igazság van benne)
    Most komolyan az milyen lenne?
    Na mindegy.

    Szerintem innen jön a normális rész.
    Szóval...
    Igazán izgalmas volt az egész történet és hát öröm volt nézni ahogy Alex és Emma egymásra talál. Örültem mikor kommentet írhattam, mert ugye én nem az elején bukkantam a blogodra és sokáig (egy hétigse :D ) olvastam úgy a fejezeteket, hogy csak pipálgattam persze mikor időm engette, (izgalmas volt és kíváncsi voltam a következő részre) de utána leírhattam a vélemányemet és hát nagyon jó, hogy örömmel olvastad őket. Remélem később összeházasodik Alex és Emma.
    Ezer meg egy dolog jutott eszembe amit mindvégig leakartam írni neked, de persze ilyenkor nem ugrik be...
    Végül kiderült, hogy Emmát Alex apja segítette fel és hát az is igaz, hogy nekem leírtad, hogy lehetséges, hogy igazam van az utolsó előretekintővel kapcsolatosan.
    Örülök, hogy együtt a család és mindenki boldog. Az nagyon jó hír volt számomra, hogy Alex és persze Dóri anyukája elment végre orvoshoz, hogy segítsenek neki újra járni.
    Amúgy komolyan Zsolt az apukája? Az én apukámat is így hívják. :D Egyre több közös van bennünk Alexel. Szívesen megismerném. :)

    Ez egy kicsit olyan lett mint a részedről az utó szó csak ez neked szól.
    Kíváncsi vagyok a következő blogodra és örülök, hogy egy nagyon unalmas hétfői délutánomon rátaláltam erre a kedves blogra és egyszerre két történetet ismerhettem meg.
    Remélem, bár biztos vagyok benne, hogy a következő blogod is ennyire jó lesz.
    Még egyszer remélem, hogy megkapod az üzenetem.
    Bogi
    Utóirat: Sok sikert a további íráshoz.. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Váo! Neked is jár egy virtuális díj a hosszú komid miatt :). Köszönöm!
      Hasonlítunk, én is imádok komit írni, megfogalmazni, hogy mit gondolok és örömet okozni az írónak. Hiszen én is pontosan tudom, hogy milyen érzés, és imádok komit kapni. Az ilyen hosszúakkal mondjuk néha bajban vagyok, hiszen nem mindig tudok olyan hosszút válaszolni, ezért ne haragudj, ha a válaszom kicsit rövidke lesz.
      Eljut hozzám a komid, persze, írhatnál két hét múlva is, én emailt kapok ezekről, ami elég praktikus ilyen esetekre.
      A szereplők későbbi jövőjének alakulását a ti fantáziátokra bízom... :D
      Nekem pont olyan érzésem volt búcsúm írásánál, hogy a történet pingálása közben egy csomó ötletem volt arról, hogy mit írok majd bele. De mikor oda jutottam, hogy na akkor most írjuk meg, akkor semmit nem jutott eszembe.
      Hát még én milyen szívesen megismerném Alexet meg az egész osztályt! :)
      Nagyon köszönöm, hogy végig itt voltál velem! Várlak a következő blogomon! <3

      Törlés
    2. Hát nekem is van olyan, hogy tele vagyok ötletekkel, de mikor leírnám akkor huss eltűnik....

      Törlés
    3. Ilyen ez az írói élet ;)

      Törlés
  13. Imádom! Én nem rég találtam csak rá a blogodra ezért most fejeztem csak be. Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem ez a sztori. Szörnyen hiányozni fog ez az egész....a történet, a szereplők , Alex és Emma (♥) , sőt még Márk is :) gratulálok :(:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlékszem rád, egy másik részhez is firkantottál nekem pár sort.
      Éppen ilyen érzelmeket szerettem volna elérni nálatok, úgyhogy örömmel konstatálom, hogy sikerült. Köszönöm neked!
      Remélem a következő történetem is elnyeri majd a tetszésed, ott várlak!
      Puszi! <3

      Törlés
  14. be linkelnéd nekem a másik blogodat erre az email cimre? email:vizvari.viktria2001@gmail.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Viktória,

      Írtam neked, köszönöm, hogy érdeklődsz! :)

      Millió puszi,
      Bia

      Törlés